Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-07-28 / 30. szám

6. BALATONVir>$K 1907. julius 1

4. vényhozásilag a kóborcigányoknak a ló tartás. 2. Gyermekeik 2 éves korukban vétessenek el s helyeztessenek el az állami gyermekmenedékházba stb. A törvényhozás azonban mindennek dacára indolens maradt s kérdés törvényhozási megoldását el mulasztotta. Bizonyára nem tartotta a szabadéivüséggel megegyeztetlietőnek e nomád söpredék szabadságának korlátozását ! Hanem a koalíciós kormánynak a nemzet testén élősködő bandával is le kell számolnia. Az élet és vagyonbiztonság sürgetőleg követeli ezt. Amúgy is valóságos rákfenéje közgazdaságunknak e naplopó csorda. Mert aratni ott, hol nem vetett, jármos jószágot tartani, hol más kaszál, élni ott, hol az élet feltétele csak a Jopás és rablásban adatik, nem káros-e éppen a nemzet vagyona, jelesen a kisebb gazdák jószágára nézve, egyáltalán pedig a nemzeti vagyonra ! ? Ne tartóztassa éppen ezért semmiféle mellékes szempont a kormányt a legenergikusabb és legradikálisabb rendszabályok alkalmazásától vissza, — Wekerle miniszterAz agrárszocializmus rohamog terjedése. A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége közzé tette második esztendejének első félévéről szóló jelentését. Az adatok a szövetség hatalmas fejlődéséről tesznek tanúságot. Kitűnik a jelentésből, hogy a kormány terrorizmusa mit sem ártott a szervezetnek, egy esztendő alalt 196 csoportját oszlatták fel. Ezerkilencszázhat év március 31 én 167 csoportja volt a szövetségnek, alig másfél esztendő multán 1907 junius 30-áig 687-re emelkedett a csoportok száma, amelyek közül azonban a felfüggesztések miatt csak 391 működik. Ugyanily rohamos a taglétszám emelkedése is. 1906. óv első negyedében 15814 volt a tagok száma, 1907 második negyedében 72562. A szövetség bevétele 1907. év első felében 59572 korona volt, amelyből a következő nagyobb kiadásokat, fedezték : segélyezésre 3582 kor. 28 fillér, oktatásra 534 kor, 82 fillér, személyi és dologi kiadások 11259 kor, 54 fillér, leltári beszerzésre 1012 korona 98 fillér, szervezési költségre 10516 kor. 78 fillér, nyomtatvány, post«, ügykezelés, felfektetés, ellenőrzés stb.-re 32593 korona, adóságfizetés 4903 korona. A szövetség másfél millió röpiratot ószta 1 ott szét a munkások között magyar, német, román, szerb ós tót nyelven. A jelentés ezután részletes kimutatást kőzöl a szövetség ügyészének félévi működéséről, a melyből kitűnik, hogy hót hónap alatt 1766 esetben volt, szükség ügyvédi beavatkozásra. íme igy dolgoznak a szociáldemokraták.. És ha agilitásuk az eddigihez móri méretben halad tovább, a magyar társadalom csakhamar oly szociálista aknákkal lesz körülvéve, hogy ellene a védekezés szinte alig képzelhető el. És itt ne tessék rossz néven venni, ha elsősorban is a gazdatársadalom mulasztását, szinte vétkes tétlenségét vesszük rovásra. íme az agrárszociálistáknak szertelenül megnövekedett, tábora többnyire a föld munkásaiból keiül ki, akik pártadójukkal hatalmas erőt nyújtanak a szociálista irodalom támogatására. Es ezzel szemben a nagy ós hatalmas gazdatársadalom érdekeinek védelmére nem bir egy napilapot fenntartani. Eklatáns igazolása ennek az a sikertelen kísérlet, melyet a legjobbak előbb a »Hazánk«, később »Az Országt c. gazdasági_ napilap alapításával tettek. Éveken át fáradtak, küzdöttek, mig végre éppen a gazdák közönyén legjobb törekvésük is megtörött, s a magyar gazdák lapja, >Az Ország« is befejezte pályafutását,. És ma a gazdatársadalomnak nincs egy agrárlapja. A meglevő napilapok közül pedig tisztelt, gazdáink t ppen azt ós azokat, nem támogatják, melyek legelszántabb küzdelmet folytatnak az agrár és egyáltalán minden fajta szociálizmus ellen. Hány gazda járatja pl. Az Alkot inányt, Uj lapot, Igaz szót, stb. Hololt már e lapok küzdenek ma az első csat .(vonalban a Hzociálizmus ellen s képezik egyedüli gátját, tovaterjedésének ! Vagy ott vannak pl. a Szent István Társulat népiratkái, röpiratai, hány »bőrknbátos« veszi ezeket kezébe, vagy adja az irányítása ó; befolyása alatt, álló nép kezébe ? Országosan visszhangzik a panasz a tarthatatlan munkás- és cselédviszonyok miatt és ugyan hány »bőrkabátos« foglalkozik ma is behatóbban a néppel, ennek felvilágosításával ? Ne menjünk messze. Itt van városunk. Ennek minden munkása a favágóktól kezdve szakcsoportba van tömörítve s diktálnak a polgároknak. Tetszés szerinti munkabért állapithatnak meg anynyira, hogy ma-holnap a polgári társadalom tekintetes és téns urai, ha enni, vagy melegedni akarnak, fel kell csapniok favágóknak, mivelhogy büdzséjük a favágók szakcsoportja által megállapított amerikaias munkabért nem birja meg. Es ugyan akad-e a tekintetes urak közül, kinek eszébe jutna a föld népével foglalkozni s esetleg az antiszociálista, vagy ker. szociálista csoportba vezetni ? Előkelő uri házakban nincs oselód. Ma holnap őnagysága maga lesz kénytelen az összes háztartási dolgokat végezni. Vájjon eszébe jutna-e valakinek a inai mindenféle cselédszerző intézet helyett egy megfelelő cselédvódő ós közvetítő egylet alakítása ? Dehogy ! É felsorolt néhány pMda is igazolja a magyar társadalom vétkes közönyét éppen saját érdekeivel szemben is ! Még mindennek dacára nem késő. •— Álljon talpra a társadalom ! Fogjanak munkához a legjobbak Világosítsák fel szeretetteljes érintkezéseikkel a népet. Adjanak kezébe jóirányu lapokat ós röpiratokat. Mert közel az ide, hogy késő talál lenni már minden törekvés a szociálizmus túltengése ellen. A kormány ugyan az utóbbi időben vasmarokkal kezeli a szociálista szakegyleteket. Egyre-másra oszlatja fel azokat. Ez nem elég. Magának a társadalomnak all elsősorban érdekében, hogy tevékenységével helyes irányt adjon a már feltartóztathatatlan áramlatnak. Ezt pedig nem kaszinózással és korzózással, hauem erőteljes és kitartó szociális tevékenységgel lehst csak elérni. Tollfuttában. A fezószátyárság legmerészebb hangján hirdetett kulturanak, az önismeret hitette annak köntösét és hulló könnyei megáztaták saruit, siránkozva megszólalt. — Bocsáss meg, hatalmas basa a te szolgád szegény gyermekének, ki nem tud a te jóságodért, eléggé hálás lenni sohasem. De lásd ón nem vagyok méltó arra, hogy a te palotád fényét láthassam, hogy a te asszonyaid között foglalhassak helyet. En az oroszlánlakta pusztában születtem és atyám csak a fegyver forgatására tanított. Nem lennék én kedves te előtted, mert én csak a zokogó széltől tanultam énekelni és nem értem azt a nyelvet, melyen téged a te asszonyaid gyönyörködtetnek. — Azután meg láttál-e már kalitkába zárt madarat, mit istentelen kéz megfosztott szabadságától ? Ah ! ón árvább lennék a te fényes palotádban, mint a szabadságát veszített kis madár. Nekem a szabadság az éltetőm, a vihar, a veszedelem a gyönyörűségem, de a te palotád fénye megöli lelkemet, a te drágaságaid nem hoznak nekem örömet és megölne engem a te drágaköveidnek hidegsége. Ne vigy engem oda, hol nem lehet örömödre a te szolgád gyermeke. Ibrahim azonban nem hallgatott Fatime esdeklő szavaira. Szemeiben sóvárgó láng tüze égett, ajaka szüntelen mozgott a felindulástól. Hirtelen megragadta a kezét és magával vonszolta. — Nem tudod-e — szólt hevesen a leányhoz — hogy a nőnek nem szabad arcát mutatni idegen embereknek. Nem mondja-e a próféta, hogy akinek az asszonyaitok közül az arcát idegen ember látta, ne lássa az többé a napvilágot. Jöjj azért velem és énnálam el lesz felejtve az, hogy a te szemedbe már idegen ember nézett, hogy a te arcod bíborát még a gyáva gyaurok is látták. Mert én szeretlek téged, Fatime, mert éu nem tudok nélküled élni. Fatime csak most érezte először, hogy gyenge, hogy nem tud ellent állani a hatalmas Ibrahimnak. Mikor már közeledtek a kapuhoz, hirtelen megregadta a basa kezét ós szemeit könyörögve emelte annak arcára. — Igaz az mind, hatalmas basa — szólt könnyezve — mit nekem mondottál és szolgád gyermekével cselekedhetel akaratod szerint,. De azt is mondja ám a próféta, hogy a haldokló utolsó akaratát teljesítsétek, mert mig az teljesítve nincs, addig nem lehet öröme a túlvilágon. Az én atyám pedig azt kívánta tőlem, hogy az ő halálát boszuljam meg azon, ki azt okozta. Ha pedig átlépem a te palotád küszöbét, nem teljesíthetem többé atyám akaratát. Ne kívánd óh, hatalmas basa, hogy szolgád gyermeke ne teljesítse atyjának akaratát. Ne kivánd, hogy én elpusztuljak a te illatos termeid kábitó levegőjében, mikor nekem csak a boszura kell gondolnom. Ibrahim azonban nem hallgatta meg a leány esdekléseit, hanem szigorúan kiáltott a kapu őrségére, mire csörömpölve hullott le a nehéz felvonóhíd, hogy nemsokára magába zárja a vár azokat, kik utoljára hagyták el a hós Szeladzsin aga sirhalmát. II. Ettől a naptól fogva bezárult Fatime mögött Ibrahim basa palotájának kapuja. De ha lenyűgözték is a selyem és bíborral bevont termekbe, ha megrakták is a ruháját, haját, kezeit a sok drágakővel, ékszerrel, nem tudott, beletörődni a rabságba. Nem vidámította őt fel a rabnők szilaj tánca, a mandolinok és hárfák édes-bus zenéje és a körülötte táncoló alakok hízelgő éneke. Hasztalanul rendelte el Ibrahim, hogy az ö felvidámitására mindent elkövessenek, hiába hordta eléje kincsesházának összes drágaságait, ékeit, az a vadrózsa, kit atyja sirhalmán fosztott meg a szabadságától csak fonnyadt, csak hervadt folytonosan. Az ámbra illatával telitett termek levegőjében nem érezte ő a napsugár éltető melegét, a sok bibor, selyem, mint rabbilincs nehezedett az ő szilaj erőtől duzzadó karjaira, miket most nem használhat semmire sem és a sok drágakő, ékszer égette a tagjait, mintha csak átok tüze lakoznék bennük. De ha visszagondolt azon estére, mikor ott messze, messze a kimagasló halmon meglátta azt az alakot, ki elótt megremegett a máskor félelmet nem. ismerő lelke, akkor fellázadt agyában minden gondolat és zokogott keservesen, hogy megengedte magát szabadságától fosztani. Mégis erőt vett kínlódásán s mire leszállt az est es megjelent az égbolt lia~ tárán ^ a sápadt képét felhőfoszlányokba takaró holdvilág, letörölte könnyeit és megpróbált mosolyogni. Ha erővel nem lehet ellentállani őreinek, alakoskodással, ámítással talán többre mehet. És csakha-