Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-08 / 49. szám

1907. december 28. BALATONVIDÉK 7. gát a képviselőtestület, határozta volna el azt is, hogy az ujpark felső végén össze gyülemlett szenny lerakódást, mely a mai osekély vízállás mellett nem valami szemgyönyörködtető látvány,eltávolíttatja. Mivel pedig ez ugyancsak a mai csekély vízállás mellett nagyon kivihető dolog, epedve várunk egy uj határozatot, a mely kiirtatja a nádat az uj park előtt és szabaddá teszi a viz járását a töltés végéig. Igaz ugyan, bogy ami halad, az nem marad, de hát nekünk nem ér ám semmit az, mit egy s/áz év múlva ülésező képviselőtestület el fog határozni. Nap-nap után látunk utcáinkon zászlócskákkal, pirosra, fehérre festett póznák kai álldogáló embereket. Es ha kérdezzük, hogy mi a csudát mivelnek azokkal a háromlábú masinákkal, amiken át két keresztbe tett, pókhálóval szemlélik a világot, hát azt felelik, hogy mérnek. Villamos vasút terve készül, csatorna-hálózat reménye szépül, vízvezeték igér hathatós mentséget tiszta nedűjével betegségek ellen ós a mérnökök csak mérnek, mérnek szakadatlanul, újra. Vajon a városi képviselőtestület nem kíváncsi arra, hogy mikor lesz már vége ennek a sok méricsgólésuek s ha villanyoson nem járhatunk is, de mikor nyílik meg az artózi-kut szája, hogy üde vizével uj életre serkentse a mai tespedő közélatet? Megrendelte-e a váró i tanács a Hajduutca számára a falábakat ? Mert, hát, ismét nagyon megeredtek az ég csatornái s az epedve várt átjárók itt még mindig késnek az éji homályban. Különfélék. Földrajzi nevek. Canada a vörősbőrüek nyelve szerint annyit jelent, mint «gunyhócsoport.» — Ausztrália szóiul szóra azt, akarja mondani : dél földje. Egyik részét kezdetben Van Diernen földjének hívták, felfödözőjének emlékére ; későbben ezt a Tasmania elnevezés cserélte fel, egy másik hollandiai hajós tiszteletére, akinek e megtiszteltetésre sokkal több joga volt, mint az elsőnek. — Uj-Zelandot, melyet ugyanez a Tasman födözött föl, a hollandiai Zelanda neve után kereszteltek el. — Jamaika a karaiba cCha-maiks» szónak elrontása s annyit tesz, hogy «források szigete.* Mikor ezt Columbus Kristóf fölfödözte, Sant Jagónak nevezte el ; de ez a név nem terjedt el. — A dél-afrikai gazdag Natalországot azért, nevezték e névvel, mert Vasco de Gama 1497. óv karácsony napján födözte föl. (Portugallus nyelven natale-karácsony.) Szent, Ilona szigete hasoulókép jutott nevéhez, mivel portugallus hajósok Szent Hona napján födözték föl, — Singapore jávai nyelven azt jelenti, hogy €oroszlánok városa.> India neve a hindu nyelvben folyót jelent. Zenélő ágy. De Concourt beszéli Journál-jában, hogy egy hires pénzember, aki álmatlanságban szenvedett, két ágyat, tartott s mikor nem tudott aludni, hol erre, hol amarra feküdt. Egy genfi munkás ennél sokkal különb dolgot talált, ki. Egy zenélő ágyat szerkesztett, melyet makacs álmatlanságban szenvedők ós mélyen alvók egyaránt használhatnak. Az ágy szerkezete igen elmés. Alig hogy a beteg lefekszik, az ágy nyomása következtében édes, andalító zene akkordjai hangzanak föl s ez hosszan, mindaddig tart, niifr a beteg édes álomba nem merül. Azok számára, akik oly nehéz álomba esnek, hogy nem tudnak felébredni, a föltaláló más eljárást alkalmazott. Az ágy fejénél van egy mutatókkal ellátottszámlap. Ennek mutatóit arra az órára lehet erősíteni, amelyben az illető talpon akar lenni. Az ágy a kívánt órában egy lármás zenedarabot hallat, dob, oimbaloui és irombitakisérettel. A madarak munkája. Az ember munkáját alig lehet a madarakéhoz hasonlítani. Ezen állítás igazolására hadd említsük föl némely madarak nppi munkáját. A fenyürigó hajnali 2 és fél óra tájban hagyja el álmát ós elkezdi a munkát, melyet osak esti 9 és fél órakor hagy abba. Ezen idő alatt, kis fiainak kétszázszor ád enni. A feketerigó az előbbivel egyszerre lát munkához, da két, órával előbb fejezi be. 17 óra alatt százszor eteti meg kiosikéit. A halak alvása. A halak rendkívül keveset alusznak ós igen különös helyzetben. Alvás ideje alatt sok hal megváltoztatja sziliét,, pikkelyeik ón jsíkjaik sötétebbek leszuek s vaunak olyanok, melyek színárnyalataikban egésze'-, elváltoznak. HÍREK. — Személyi hir. Váradi Károly a székesfehérvári tankerület főigazgatója a főgimnázium látogatására f. hó 4-én városunkba érkezett. — Az első jótékony zsúr f. hó 1-én tartatott, meg a Hungária szálló nagytermében, melyet ez alkalommal zsúfolásig megtöltött városunk szépért, jóért lelkesedni tudó közöusége A nemes eszme ugy látszik fogékony szivekre talált s ugy a kezdeményező Takách Imréné urnő, mint a vele karöltve fáradozó hölgyek meg lehetnek az elért fényes sikerrel elégedve. Jóval öt óra előtt már az összes asztalok el voltak foglalva, ugy, hogy a később jövők állni voltak kénytelenek. A programra első pontját, Göncy Ede főgimn. tanár felolvasása képezte. A jótékonyságról értekezett, szívhez szóló hangon s mindvégig érdekesen. A felolvasás után felhangzó zugó taps ós éljenzés jelezte a tetszést. Utána Bozzay Irén szavalta el mély érzéssel, nagy hatást keltve Kiss József >Gedővár asszonya* cimü remek költeményét. Majd Cikliu Zsigmoudné játszott, szebbnél szebb magyar dalokat zongorán. Játékával valósággal elragadta a közönséget, mely szűnni nem akaró taps ós éljenzéssel honorálta a szép játékot. Ezután városunk szép fiatal hölgyei felszolgálták a teát s mindazt, a sok jót, mit a háziasszonyi tisztet, magukra vállaló urnök áldozatul hoztak a humánus cél érdekében. Kedélyes beszélgetés közben majd 9 óráig maradt együ't a szép társaság. Háziasszonyok voltak : Nagy Istvánné, Stieder Kálmánuó, Hoffmann Arnoldné, Marton Mórné, Matolay Józsefné, Nagel Józsefné, Preisak Imréné, Pollák Perencné, Clement Lipótné és Takács Imréné urnök. Felszolgáltak : Jankovich. Margit, Puly Margit, Takács Ilonka, Pethő Elza, Weltner Stefike, Lénárd Margit, Nagy Mariska, Párkányi Ilonka, Hoffmann Margit, Barna Ilma, Toinka Erzsi, Szabó Ilonka, Stegmüller Gizella, Ajkay Flóra, Pollák Margit, Marton Irma, Marton Erná, Schleiffer Erzsi, Jekkelfalussy Irma, Marton Elza, Czvetkovich Gizella. — Felolvasások. A helybeli kath. legónyegyesület helyiségében mult hétfőn este tartatott meg az első adventi felolvasás. Az érdeklődő közönség oly nagy számban jelent meg, hogy az egyesületi helyiborhoz, no meg a sonkához, mint mi. A szomszéd asztalnál az osztrák-magyar helyőrség négy tisztje ült, mind magyarok, szabadkai fiuk. Tán mondanom sem kell, hogy összebarátkoztunk s bizony éjfél is elmúlt, mire lefeküdtünk s Morpheus karjai közé vett bennünket. Korán keltünk s a Balkán éghajlati viszonyait annyira jellemző korai s meleg tavasz levegőjót teli tüdővel szívtuk. A hegyi lovak, hajtók s kutyák már kint vártak, mire teljesen elkészültünk, mert Mohammed bég barátomat négyszer is keltettem, mig mogorván felcihelődött s keleti lassúsággal felöltözött. Mi is felcseréltük európai vadászkalapjainkat egy-egy fez2el, hogy az amugyis forrongó s minden európai embert vérig gyűlölő hegyi lakók előtt szintén a próféta igaz hivő fiainak tűnjünk fel. Kaptunk uj vendéget is, mert az egyik magyar főhadnagy hozzánk szegődött. A folyton rosszabbodó ut végre egyszerre megszűnt s valami kitiprott ösvényen folytattuk lassú, cammogó lépésben megkezdett utunkat. Már délfelé járt az idő, midőn egyik ősrengeteg szélén házigazdánk tudtul adta, hogy itt kezdjük a vadászatot. A lovakat kipányvázták s bennünket szép sorrendben felállítottak. A hajtók a kutyákkal bevonultak az erdőbe s mi egyedül maradtunk, ki-ki a maga helyén. Száz lépésnyire állottunk egymástól. Jobbra tőlem Mohammed barátom, balra dr. Osskó, az uvazi főorvos állott. Már két óra hoszszat állottunk a legnagyobb csöndben, mig a főorvos elunva a várakozást, odajött mellém. Szinte jól esett, mert én életemben nem voltam medvevadászaton, a doktor pedig egész életén a Balkánt bújva, mester volt a lövésben s egy maga tizenöt medvénél többet teritett már le. Elkezdtünk beszélgetni, természetesen németül, hisz mindketten a bosnyák kormány hivatalnokai voltunk. Mígnem a doktor azt kérdi tőlem : — Herr Collega, sitid Sie Kein Ungarn ? — Natürlicli, Herr Doktor —felelóm. Képzelhető örömem s meglepetésem, midőn a legtisztább magyarsággal folytatta mondanivalóját. — Látja, édes barátom — mondá — harminc éve vagyok távol hazámtól, de az anyanyelvet nem tudtam elfeledni ; éltem Arábiában, Kis-Azsiában és a Balkán minden államában. A sors végre Boszniába hozott. De haza nem megyek Miért ? fogja kérdeni, no de kívánja, úgysem érdekli. Majdha érzem, hogy én is elértem ahoz a bizonyos korhoz, akkor visszatérek. De addig nem. Ötvenhét éves vagyok, még tíz évet dolgozom s aztán pihenni felmegyek ősi falumba, föl Nyitramegyébe. Nem akartam az öreg urat emlékeiben zavarni s nem szóltam semmit ; neki jó esett, hogy nem zavartam, csak annyit láttam : két könny perdült le az arcán. Harminc évig távol a hazától — — — Istenem, de borzasztó lehet, pláne magyar embernél, ki oda van kötve nemzeti sajátságamái fogva ahoz a röghöz, amelyen született. Mi bánthatta meg ezt az embert, ki önkényt száműzte magát? Hisz nem kellett mennie, mert különben nem lehetett volna oly szép állásban, melyre a közös pénzügyminiszter nevez ki, a magyar kormány meghallgatásával. Más, mélyebb psychológiai oka lehetett, hogy hazáját elhagyta. Élni megtudott volna, hisz jeles orvos, beszél vagy tizenkét nyelvet s előkelő gentry család sarja. Talán a szerelem ? Alig hihető, hisz boldog családi életet ól szépséges feleségével, Pasics szerb miniszterelnök unokahugával; három gyermekük is van. Vagy tán a politika ? Elmélkedésemből Mohammed barátom hangja riasztott fel. — Pazi, pazi ! (Vigyázz, vigyázz !) — kiáltotta felém. — Stoje to ? — kérdeztem. De feleletet nem kaptam ; a bég ugyanis felkapta fegyverét, a lövés eldördült, aztán eldobta a puskát s szaladt felénk. A helyzet érthetetlen volt eleintén, mert semmiféle vadat nem láttam s a kutyák csaholása igen messziről hangzott még. Midőn odaért hozzánk Mohammed collegám, alig tudott szóhoz jutni, annyira ki volt merülve. Most aztán megkérdeztem, hogy mi lelte ? — Jön a medve — hangzott rövid felelete. No, ennek fele sem tréfa s én is felkaptam tizenháromlövetü winchesteremet s vártam a medvét. Szentül meg voltam győződve, hogy én fogom leteríteni s így én is kiállóm a vadászatból az érettségit. De az a medve csak nem akart jönni, legalább az első félórában nem. Vagy eltalálta török