Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-07-21 / 29. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. julius 21. 29. szám. BAL TONVIDEK Politikai lietilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k volt gaid. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesuralványokat, hirdetési megbízásokat, és reklamációkat, a szerkesztőség ciniéie kérünk. Kéziratokat nem ártunk vissza. Elöflzetósl árak: Egéai évre . . ... 1U kor. — f. Fél évre... . . 6 ,, — ,, Negyed évre ..... 2 ,, 50 , Egyes szám áru 2u , Nyllttér petltsora alku sierhit. Bojkott. (*) Végre megértük ezt is. Tőlünk is tanultak valamit. magyar tulipán még elsem hervadt egészen, már is kinőtt a horvát tulipán. A magyar bojkott még alig párolgott el a szintérről, Jellasics ivadékai, derék horvát testvéreink az Úrban, már is belekapaszkodtak ama bizonyos s többször emlegetett bot másik végébe és mig mi a magyar kitartás és álhatatosság nagyobb di csősségére kisebb, nagyobb kereskedőjükkel együtt vigan vesszük azt a még csak félévvel előbb is el és kiátkozott osztrák portékát, a horvátok bojkottot mondanak minden néven nevezendő kereskedelmi és ipari cikkeinkre és az egész magyar államra, bánoátul együtt. Nem volt nekik elég, hogy saját házunkban hónapokon át rugdostak bennünket s ócsárolták nyelvünket, az üldözés más egyébb fegyvereit, a gazdasági és kereskedelmi bojkott eszközeit sem vetik meg. Véreinket, kiket állásuk, vagy hivatásuk arra kárhoztat, hogy közöttük éljék le napjaikat, ablak beverésekkel, életük és vagyonuk biztonságának veszélyeztetésével tartják rettegésben. Számolva a kigyótermészetü, alattomos és boszuálló szláv jellemmel bizon3

Tára nem minden alap nélkül. Készek aki csak kevésbé gyűlöl bennünket, magyarokat, mint ők, vágy aki csak némi nemű magyar hajlandóságot is mer elárulni, halálra üldözni s az életből ís kibojkottálni. Példa erre D/ohobecky, körösi püspök esete. Népgyüléseiken szabadon izgatnak a magyar állam egysége s szu; verénitása ellen. Nagy osztrák országról sem ritkán hallani, melynek kiegészítő része lenne a kis Horvátország stb. Es mit teszünk mi erre ? Leküldöttük az uj bánust rendet csinálni. Itthon pedig udvarolunk a horvát fenegyerekeknek. Vagy nem? Nem eleget áldoz az ország e hálátlan népnek. Intézményeket, vasutat állit nekik a magyar állam. Mindezekért elismerésül, összerongyolják, letépik nemzeti zászlónkat, időnkint' lázadoznak ellenünk s most, mikor fejünket készülnek beverni, állami egységünk megbontására törnek, ellenünk halálos ellenségeinkkel is szövetkezni készek — mi, már mint a magyar kormány felemeli a horvátországi állami tisztviselők lakbérét. Igaz ugyan azt olvassuk az evangéliumokban, a ki téged kővel dob meg, kenyérrel dobd vissza. Gyönyörű Krisztusi tanitás. De hányszor hajgáltak ellenünk már követ kedves horvát testvéreink ? Az is igaz, hogy ugyancsak az is áll az evangéliumokban, hogy az ellenünk vétőknek nem hétszer, hanem hetvenhétszer kell megbocsátani. De ez a gyönyörű tanitás nem a megismert igazság ellen tusakodó vétkezőkie áll. Már pedig koalíciós testvéreink egyenesen a megismert igazság ellen tusakodnak, mikor jótevőjük, a magyar nemzet ellen veszekednek. Fühik vannak és nem hallanak, szemeik vannak és nem látnak — tanítja az evangelium. Elfogulatlan magyar ajkakról hallhatták, hogy a magyar nemzet nem akar jogaikba ütköző intézkedést kezdeményezni. Láthatják a sok jót, mit e nemzet javukra tesz — nem hallanak és nem látnak. Nem, mert a faji és nemzetiségi gyűlölködés rést ütött a dobhárt}

rájukon, hályogot vont szemeikre s tudatosan, makacs megátalkodással A BALATON Vili ÉK f ÁHCAJA. ( Alkalmi oers Kavulák János Háj-Szent-Lörincröl nevezett prépost, tiszteletbeli kanonok, F. J. aranyérdemkereszttel kitüntetett gyémántmisés áldozó-pap, nyűg. somogy-berzencel plébános és zárdaalapitó temetésére .* * Irta: Teller Vince. Nagyságos úr, merre megyén, útra kész. . . Zöld erdőbe, tar mezőre, körülnéz ? Virágokkal díszítik a fogatot, Mért hogy ilyen gyászkocsiba fogatott. . . Templomba megy, szent misére, ünnepel ? Vig örömmel telve újra a kebel ? Nagyharang szól, fájdalmasan megzokog, iSirnak rajta, kik hallják — az Angyalok... — Temetőben meg van ásva egy gödör, Az öregség, nagybetegség nem gyötör ; Szép az élet, szebb nekem már a halál, Fáradt testem nyugodalmat ott talál. . • • * Elszavalta Lengyel Géza vízvári kántortanító. Nincsen ott nesz, csendes, békés lesz a hely, Hol körömben az enyészet ünnepel — Sirfenékre hallik édes-bús dala : Álom itt a lét s az álom szép vala. . . . A hová megy, a diczöség temploma, Élve nem megy egy halandó sem oda '• Életében senki naggyá nem lehet, Bár az élet szerze arra érdemet .... A dicsőség templomában nagy a fény, Koszodul hord homlokán a szent erény — Istenült, nagy emberekkel ünnepel, Érdemrendjét s a keresztjét vigye el. . . . Elviszem a szívből omló könyeket, A melyeket értem ejt a szeretet: Ha elérem, az igazság csarnokát, Váltságdíjul lesznek, Isten megbocsát . . . Kedv kisérje, csüggedésre nincs oka, lenyes ég az irgalomnak hajioka : Jobb bírája nem lehet, nem tudja más, A nagy ember is csak föld-, por-alkotás... Szeladzsin leánya. Történc vala — mondja a krónikás — bogy Ibrahim, kanizsai basa gyülevész hordái megunván a vár sáncaiban a renyheséget és nyomorúságot, a német császárral fenálló béke ellenére Szeladzsin aga vezetése alatt ki-kicsapának a szomszédos községekre és tüzzel-vassal pusztítottak mindenfelé. Hasztalanul rendelt Zalavármegye közgyűlése erős őrséget a gelse-szigeti és széchy-szigeti várakba, hiába küldöttek tetemes fegyveres segedelmet, vármunkást a szomszédos Veszprém és Vasvármegyék, a töröktől, némettől egyaránt elgyötört elcsigázott magyarok sehogysem tudtak a mindjobban támadó törököknek ellentállani. így azután nemcsak a szomszédos községek vérzettek szüntelenül a pusztítások miatt, nemcsak a környék népe hullatott keserű könnyeket rabságba hurcolt fiai, leányai elvesztése miatt, hanem még a távoli vidékeket is kirabolták, felégették, sőt még a nagyon erős Kapornok alá és azon tul is elmerészkedének. Szeladzsin agának nem tudott senki elleniállani. Ahol megjelentek az ő spáhii, ahol megdobbant az ő harci paripájának súlyos lába, ott tüz, vér, iszonyat és pusztulás jelölte mindenfelé az utat s nyomorúság és veszedelem követte nyomát.