Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-17 / 46. szám

2 BALATONVIDÉK: 1907. november 17. dulatot várják. Ezzel kapcsolatosan egy másik, a nép körében megindult mozgalomról is van értesülésünk. Földbirtokuk oly csekély, liogy azon haszonnal gazdálkodni nem birnak. Gazdánként 2—3—6 hold. Tíz hol­das gazda nábob számba megy. Ti­zenöt-tizenhat holdas egészen ritka­ság. Legtöbbje a kisgazdáknak 2—3 pántlikás holdon tengeti életet, mely küzdelmesebb a cselédé, vagy nap­számosénál. Ha csekély földje hoza­mából kifizette : állami, községi is­kolai és egyéb adóját s eleget tett minden kötelességének — magára és családjára nem maradt semmi. Erre igazán elmondható, hogy meg­élni kevés, meghalni sok. Ez adott a legtöbb kivándorlott kezébe vándorbotot.Reményvesztetten, csüg­gedten hagyták itt hazájukat. Az itthon maradottak folytatják a küz­delmet, de ha segitség nem jön szá­mukra — félő, liogj' hasonló csügge­dés pusztítja el még megmaradt bi­zalmukat egy jobb jövendőbe. Te­kintetüket a keszthelyi nagy kas­télyra emelik. Reményüket, bizalmu­kat nagy íöldes uraságukba helye­zik. Nem alamizsnáért, sem egyéb segítségért. Nem földosztók ők. Tisz­telik a tulajdonjogot. Tudják, hogy ffildes uraságuk, a gróf ur Őuagy­méltósága nagylelkűen, már sok kis­embert mentett meg a hazának és társadalomnak. Máriatelep s most legújabban a vasmegyei parcellázás éleszti reményüket. Földet kérnek ők is. Nem Isten nevében csupán. Nem is örök árban. Ha a mostani bérlet lejár, bérletparcellákért ese­deznek. Hogy a 2—3 hold mellé 5 — 6 hold bérlethez jussanak gazdánként azon ők nyugodtan dolgozhassanak. Becsületesen megadóznak. S örökre hálás jobbágyai lesznek gróf ur Őnagyméltóságának. Ily irányú moz­galom él ott a túlsó Balaton parton. A nép Keszthely felé vágyik. Kérel­mét, könyörgését tolmácsolni Önagy­méltósága előtt. A kitűnő és nagy kiterjedésű uradalom még mindig tárgyát ké­pezheti egy nagy önálló bérletnek. Mert községenkint csak pár száz hold szántó és réti föld parcellázá­sáról lenne szó — bérletbe. Ok ugy mondják, szivesen megadják a ke­gyelmes ur által megállapított bér­összeget. E mozgalom híre áthatott az idegen világrészbe, Amerikába is. Csak a kedvező hirt várják, remé­nyeik s vágyaik teljesülését, hogy a jelenlegi nagy bérlet lejártával Onagy­méltósága őket is részesíteni kegyes­kedik a bérletben — azonnal lete­szik az amerikai munkászubbonyt s egy csapásra indulnak haza művelni az áldott anyaföldet, mert lesz mit, mién és miért dolgozni. Jönnek és soha innét többé, hazájuk földjéről el nem távoznak. Ez a mozgalom él. Erről tudomásunk van. Mint a köz­élet mozgalmainak megfigyelői s a közhangulat tolmácsai minden kom­mentár nélicül emlékeztünk meg róla, hiven és a valóságnak megfelelően anélkül, hogy a magas tulajdonos, a gróf ur Őuagyméltósága bármily irányú elhatározásának prejudikálni kívánnánk. Ehez nincs is jogunk. Ily vágyat ébreszteni a népben nincs okunk. De ha ez a vág) 7 él és ily mozgalomról tudomásunk van, mint a nyilvánosság organuma, megemlé­kezni róla jogunkban állónak tartjuk. Csupán azt a véleményünket kockáztatjuk meg, ha a somogyi ba­latonsarki nép ily irányú óhaja Onagyméltóságánál méltányló meg­hallgattatásra talál, az ottani szo­ciális viszonyok hathatós orvoslást, a kivándorlás pedig teljes megoldást nyernek. A vörsi uradalom egyrészé­nek kisbérletrmdszer szerinti parcellázása bizalmat, munkakedvet önt a népbe s örök hálára kötelezi kegyelmes urasága iránt. Ha amennyiben Őnagy­méltósága magas figyelmére méltatja volt jobbágyainak könyörgését — e nagylelkű ténnyel nemcsak földet, melyen élhetnek, de százaknak adja vissza hazájukat is. Ha nem csaló­dunk, herceg Eszterliázy Miklós ur ily kisbérlet rendszerrel kötötte földhöz pár évvel ezelőtt Tolnamegye egy nagy községének népét s mentette meg mindenkorra a kivándorlás er­kölcsi és anyagi veszélyeitől. Ugy tudjuk, a bérletbe kiparcellázott 900 hold földön a kisemberek megelége­désének virágai nyilnak, de a ma­gas tulajdonos érdekei is meg van­nak óva. Mert földbéri6 szövetkezet ut­ján biztosítva van minden irányban a kisbérlet sorsa. Egy sok nehézség­gel küzdő vidék sorsának jobbrafor­dulása nyugalmas fejlődésének, népe megelégedésének kockája a bérlet megújításánál dől el, hogy merre, az a magas tulajdonos szavának súlyán fordul meg. Tisztújítás előtt. Az 1886. évi XXI. t.-cz. 76. § a ér­telmében a vártnegyék hat évre választott tisztviselőinek megbízatása a folyó év vé­gén lejár. Országszerte nagyban készülőd­nek a vármegyei tisztujitásokra, mely az előjelekből ítélve nem egy kelyen fog meg­lepetésekkel szolgálni. Amióta az allam a megye jogait meg­nyirbálta, iz az első eset, hogy élénkebb érdeklődés mutatkozik a megye ügyei iránt a törvényhatósági bizottsági tagok részé­ről. Ugylátszik, a közelmúltban lefolyt nemzeti küzdelem^ melyben ép a várme­gyék voltuk azok a védbást.yák, ahonnét a gazdagok pedig irgalmasok lenni. Az önmegtagadástól a szegény csak ugy irtó­zik, mint a gazdag. Mert mindkettő itt akar menyországot teremteni, holott nem veszik észre, hogy ez csak a siralom völgyei Az aranyimádáslioz csatlakozik egy másik bálvány : a gőg, fennhéjázás és elbizako­dás szelleme. Ennek áldoznak ma sokan mindent. Hitet, vagyont, becsületet. Gőg és hiu pompázás járja. Csillagokat verdesi az elbizakodás. Ez a bálvány pedig csak a másik segítségével boldogul. Innét a vagyon és a hirtelen meggaz­dagodás szertelen hajszolása. Egyenes, vagy görbe utakon. Amint lehet. Ennek szolgá­latába vonnak mindent. Technikát, tudo­mányt. A tudomány előlialadása, a tech­nika óriási vívmányai — az egoizmus szolgálatában görnyedeznek, A vélt min­dentudás _ nemcsak a fizikai 1 \boratoriu­mok tudósait, de a poros műhelyek egy­szerű munkásait is megejti. Megfej tettek­nek tekintik a lét ós természet titkait, holott csak azt mondhatják, ha őszinték akarnak lenni — köd előttem, köd után­nam. Mégis elbizakodottan állnak ki a tu­dományok areopágjaira s detronizálni akarják a hitet, mely egyedül képes meg­nyugtatni az élet minden változatos for­dulataiban — a nyomor ós szenvedés ne­héz óráiban. Ebbe a páratlanul anyagias s hihe­tetlenül elbizakodott s elégedetlen mun­kásmozgalmaktól hullámzó korba éppen beleillik példaképnek, a megalázkodásnak és önkéntes szegénységnek heroikus meg­személyesítője — Arpádházi szt. Erzsébet élete. Remek kép ez ha közelebbről szem­léljük. Gazdagok és szegények egyaránt épüléssel tekinthetnek rá. Mindössze 24 esztendőre terjedő, de megrendítő drámai változatokban gazdag élete iskolája lehet gazdagnak ós szegénynek. Amannak: mint kell a földi javakat hasznosan kamatoz­tatni a köz és szegények javára — utób­biaknak pedig mint éljenek szegénységük­ben, hogy megelégedésüket s türelmüket el ne veszítsék. Arpádházi szent Erzsébet : királyi fényben született, fejedelmi pompában és gazdagságban ólt. I)e ő a fényes jólét ide­jén keresve kereste a szegénységet, gya­korolta az irgalmasságot, amikor pedig rá került a sors, a nyomor, nélkülözés és hi­hetetlen szenvedés órái ütöttek, nem vesz­tette el bitót, bizalmát, türelmét. Megér­demli ez az élet, hogy figyelemmel kisér­jük annak folyását első derengésétől utolsó alkonyodtáig. Meg, mert benne nemcsak a szentet, de saját édes vérünket is csodál­juk. Hiszen magyar földön, magyar vér­ből, magyarnak született. Hol ? Pozsonj'­ban-e, vagy Sárospatakon, történelmi kellő nyomok hiján eldönthetlen. De bizonyos az, hogy Magyarországon. II. Endre és Gerttu'i voltak szülei. Születésének éve 1207. Tehát éppen 700 esztendővel ezelőtt látta meg először a napvilágot. Kevés ideig ringott édes szülői karján. Hermán Thü­ringia grófja, az alig 4 éves kis Erzsébet kezét megkérte 11 éves fia Lajos számára s az akkori szokás szerint a szülői házból a kis magyar királyleányt is a thüringiai fejedelmi udvarba vitték — Wartburgba. Itt nevelkedett a fejedelmi virágszál. Már fiatal korában előre sejtette árnyékát jö­vendő életszentsóge és irgalmas lelkülete. Már ekkor kedves testvérei voltak a szegé­Sirolin ^ EAWL N ITVÁOAT * A TESTEFFIRT WTUT O. teti a kfifaSffat, riladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségé, értitek, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Mtatoogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Rocké" eredeti ctomagolátt. W. H»ffm>u]|.La R«ch« A C». Basel (Sfáje), 93 Roehe (6

Next

/
Thumbnails
Contents