Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-03 / 44. szám

1907. november 10. BALATONVIDÉK 3. viszi adó, másik kisebb részét : az adósság, mi marad a megélhetésre ? Nyomorgó nép nem alkalmas a munkára. Valóban itt az utolsó órája annak, hogy az adózó nép túlterhelésén segítsünk, teherviselő képességét erősítsük. Ide vágók lennének a megélhetés olcsóbbá tételére vonatkozó törvényhozási és kormányhatósági intézkedések, uj jövedelmi forrásokat kell nyitni, a nép szóles rétegeinek jövedelmét helyes gazdasági intézkedésekkel fokozni s ugyancsak Wekerle szavai szerint elejét kell veuni a nép élelmes kiszipolyozásának. Okszerű gazdálkodás, a nép állandó keresetének biztosítása az egész évre, tehát a téli hónapokra is ; a háziipar megkedvel tetóse s terményeinek hasznos értékesítése, hogy annak egész jövedelme a munkában fáradó népet, n« pedig a harmadik tényezőt — a közvetítőt gazdagítsa — mind oly tényezők, melyek a mérleget a nép vagyonosodásának javára billentené. Az országra nehezedő ujabb adóemelkedés sötét, szinte vigasztalan képét biztató világításba állítja s a cstiggedező reményt éleszti ez a javaslat, mit Wekerlo az adóreform alakjában a költségvetéssel egyidejűleg tett le a Ház asztalára. Régi jogos kívánság megy teljesedésbe ennek törvényerője való emelkedésével. Kiáltó egyenlőtlenségek szűnnek meg vele. Mert míg eddig a kisbirtokos és csekélyebb vagyonú osztályok szinte elviselhetetlen adóteher súlya alatt nyögtek — a nagy töke ós nagy jövedelmet produkáló vállalatok aránytalanul kisebb terhet viseltek. Es a történeti igazság kedvéért itt le kell szögeznünk a tényt, hogy a kiáltó egyenlőtlenségeket megszüntető adóreform első sorban is a néppárt számlájának javára Írandó fel. Létének első pillanatától kezdve ez a párt küzdött következetes kitartással ez igazságosabb adórendszer behozatala mellett és ha most végre az ország ennek birtokába jut,, azt köszönje annak a pártnak, mely e követelésével is megmutatta, hogy nevének megfelelően csakugyan a népnek pártja s annak minden téren elszánt védője. Egyébképt az uj javaslat oly nagy érdekeket érint, hogy azzal neui elég csak ugy átmenetileg foglalkozni. Korszakos volta beható elmélkedést kíván, miért is erre még többször vissza fogunk alkalom adtán térni. Most csak a javaslat főbb irányelveit kívánjuk jelezni. Bizonyos az most már, hogy a földadó lejebb szállíttatik. M-gszünik az 1. és 2. oszt. kereseti adó és — a fejadó, vagyis családtagok adója, a házbéradó kisebb lesz. Meglesz az élet fenntartásához szükséges összeg az u, n. létminimum adó 600 koronáig ierjedő ősszegben. Nagy fontosságú elv a progressivitás elve fog érvényesülni a uyilvános vállalatok összjövedelmében. Es egy uj jövedelmi forrást nyit meg annak az uj adónemnek érvényesülésével, hogy nem az országban elköltött jövedelmet magasabb adóval rójja meg az állam, minek üdvös következése csak az lehet, hogy az illetékes jövedelmet, élvezők szakítva eddigi külföldieskedóseikkel a haza adta jövedelmet a haza határain belül költik el s feleslegükből az eddiginél bővebben juttatnak a hazának is. Sok egyéb üdvös intézkedései ennek a javaslatnak egy uj ós jobb jövő közeledtét jelentik s reményt adnak arra, hogy a roskadozó kis ekszisztenciák csakhamar üdvösen fogják érezui ennek hatását. Mi ugy gondoljuk, hogy ez a reform csapást jelent a szociáldemokráciára s gátat emel a kivándorlásnak is. Mert, ha a nép itthon megélhet —- eszeágában sem lesz kivándorolni. Csak még a kivándorlási hiénák közt üssön szót erőteljesen a kormány. Személges érdek a balatoni vasút építésében ?*) A Balatonvidók sorsüldözött lakóinak hő óhajtása a nemzeti kormány helyes politikája folytán immár közel van a megvalósuláshoz. Epül a balatoni vasút, mely hazánknak egyik legbájosabb vidékét szorosabban fűzi majd össze az ország fővárosával, mely hivatva van arra, hogy a Balatonpart tősgyökeres magyarságát megóvja az esetleges kiváudorlástól, ami sajnos a nyolcvanas években itt is megkezdődött, mely a zalai part kie« fekvésű falvait kéuj'elmes fürdőtelepekké varázsolja, mely az egj'esek jogtalan érdekeinek kizárásával «z egész vidéknek a hóna alá. nyul akkor, mikor arra a legnagyobb szükség van. Csakhogy nem azért vannak ám élelmes emberek, hogj' a megszimatolt kínálkozó haszonról a hitvány közérdek javára lemondjanak. Bölcsen elhatározták u. i. iiogy Szepezd község a Balatonvidéknek ez a mesésen szép kis pontja, melyet az Isten is fürdőhelynek teremtett, nem kap állomást, csak füttyöt és pedig csak azért, mórt, egy idegen oiszágból betelepült gazdag embernek birtoka, mely jócskán távol esik a falutól, — amint hírlik — ezt igy kívánja. Nohát ezt, az égbekiáltó igazságtalanságot nem lehet tűrni ! Lehetetlen, hogy Kossuthnak, vagy a vidék viszonyait, alaposan ismetö Darányinak, a tapolcai kerület nagyszellemü képviselőjének ez volna a szándéka. Azt gondoltuk, hogy a vioináüák óriási turpisságukkal örökre kipusztultak ebből a szerencsétlen országból s íme most, azt kell látnunk, hogy egy színmagyar községnek akarják vérét, venni s fejlődésében beláthatatlan időkig megbénítani. Nem volt elég, hogy a parti lakosságot csunyául megfosztották ősi foglalkozásától, a halászattól, csak azért, hogy sub t.itttlo »haltenyósztós« zsíros állásokat szervezzenek olyanoknak, akik ezekre a szerencsétlen szabadelvű rendszer alatt érdemesítették magukat s akiknek a haza annyit sem ér, mint egy rosszul fejlődött, keszeg ? Igenis, ennek a községnek lakosai buzgón támogatták a tisztességes politikai partokat s nem keseregtek a Fehérvárykormány bukásán, mint némely törtetők, akik most, azon hiszem ben, hogy az embe rek mindezt elfelejtették, haszongyüjtő csápjaikat alázatosan belekanyaritják a nemzeti, kormány áldást osztó markaiba. Békén tűrte ez a község, hogy a természeti csapások, fillokszera, jégverés, fagy egymásután tette tönkre minden reményét, hogy partjait a gőzhajó szerető gonddal elkerülte. Hát most, némán tűrje azt, hogy a nemzeti kormány alat t épülő vasul, is kaján játékot, gúnyt űzzön belőle, megsemmisítve szép ábrándjait, ? Kossuth Lajos az örök emberi jogokra hivatkozva követelte a jobbágyság felszabadítását. Mi is e vidék legközelebbről érdekelt lakosai követeljük az ö:ök igazság nevében, hogy a közlekedésügyi kormány feje, a nagy Kossuthnak szintén nagy fia, mentse meg ezt bz Árpádok óta fennálló ősi magyar községet, nehéz lidércálmától s adja vissza nekünk a jövő fejlődésébe vetett szép reményt s adja ki rendeletben, hogy Szepezdnek joga van az állomáshoz. Bende J. dr. HÍREK. *) Felkérés folytán közöljük e cikket, mely élénk világot vet arra, hogy nálunk még mindig szívesen szolgálják az intéző körök a személyes érdekeket, még a köz rovására is. Ez őszinte bátor szó, reméljük, nem marad hatás nélkül. Szerk. — A trónörököspár Keszthelyen. Fenséges vendégek érkeztek a héten városunk falai közé. Ferencz Ferdinánd trónörökös és neje Hohenberg hercegnő volt vendége két napon át Festetjcs Tassilo gróf ur őnagyméltóságának. Az egész ország figyelme felénk fordult e két napra. Hogyisne? A trónörökös személye élénk érdeklődés tárgya nálunk s a napi sajtó minden lépését éber figyelemmel kiséri. Ez útjáról is hasábos tudósításokban számoltak be a lapok, felhasználva egyúttal az alkalmat arra is, bogy a szerintök igen zárkózott életű trónörökösről messze idegenből eredő kutforrások nyomán a legképtelenebb híreket bocsássák közre. E tendenciózus híreszteléseknek ép az ellenkezőjéről volt alkalmunk meggyőződni a trónörököspár keszthelyi tartózkodása alkalmából. Kellemes csalódás ért bennünket. A rideg, visszavonuló, magyargyűlölő trónörököst vártuk szorongó szivvel s ime jött helyette nyájas, leereszkedő s a magyart épen nem gyűlölő férfiú, ki már megérkezése első percében maga részére hódította a közönséget. Fag}

ros közöny liel}

Tett őszinte öröm és lelkesedés töltötte el a sziveket s a Fenséges ur ezrek ajkáról felhangzó zugó >éljenzés< közt valóságos diadalmenetben tartotta bevonulását. A megérkezés. A trónörököspár szerdán reggel a 7 órai vonattal érkezett meg Keszthelyre. Néhány perccel a megérkezés után a trónörökös megjelent a szalonkocsi ablakában s gyönyörködve szemlélte a ke'ő nap fényétől bearanyozott Balaton cseudes tükrét. Majd kiszállt a kocsiból s sétálgatni kezdett a perionon, nyájasan fogadva az üdvözléseket. Ekközben megérkeztek fogadására Festetics Tassilo gróf ur, Hamilton hercegnő és György gróf ur. A szívélyes fogadás után Őfenségéék a rájok váró gyönyörű fogatokba szálltak s megindultak a palota felé. A bevonulás. A Kossuth Lajos-utcán történt a bevonulás, melyet egy órára elzártak a közlekedés elől. Az uton kétfelől óriási tömeg állta el a járdákat. Kivonultak az összes iskolák növendékei és hosszít vonalon álltak sorfalat. A trónörököst, ki a gróf ur őnagyméltóságával az első kocsin jött, riadó éljennel üdvözölte a tömeg az egész útvonalon s ő nyájasan, mosolyogva köAkar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! akkor keresse fel KESZTHELYEN Neumark Adolf ti ki férfi-kalapot, fehérneműt, férfi, qői és ggermekharisqgát, qői kézimunkát, rövidárut 0tb. jö minőségiéi] raktáron tart. ^ ,-w .. ^ _ _ _ _ _ _ _ _ „ ^ ^ ^ ^ ^^ — A. ^ a városháza w átellenében, )rc