Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-03-31 / 13. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. március 31. 13. szám. IDÉK Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. 8ZERKESZT0SEG F: ,9 KIADÓHIVATAL, i volt (líd. tanintéiet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . Előfizetési árak. 10 kor. 5 „­r. Negyed évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára 2u , Nyllttér petltíora alku szerint. Húsvét. (*) A megújhodó természet bal­zsamos lehelletével hat, a lelkivilág megújhodásának, nusvétnak ünnepe. Üdvözlünk szent húsvét, te ün­nepek ünnepe. Nélküled sivár, kiet­len, zordon és reménytelen volna a küzdés, a szenvedés és mind ennek foglalatja — egész életünk. Hiszen már Pál, a nemzetek apostola, fen­nen hangoztatta, ha Krisztus föl nem támad, hiába, való volna az apostolok minden piedikálása. hiába való volna a mi hitünk is. De. mert történetileg b iteles, négy evangélista egybehangzó bizonysága, szemtanuk megcáfolhatatlan állítása, két ezer év hite, reménye, szeretete, ezernyi ezer vértanú hitvalló áldó zata kétségtelenné teszi, a megteszi­tett Krisztus, feltámadását, — nem hiába való hát ez a mi hitünk, a kereszténység. Ebben az igazságban rejlik ma­gyarázata annak a kitörő örömnek, az egész föld kerekségén őserő vei felhangzó ^llelujának, melynek neve tűzben, erőben, hévben túlszárnyalja minden idők szabadság-himnuszát. Van nekünk is szabadságdalunk, lelkes, tüzes és erőteljes Van a fran­ciáknak s egyebeknek. De ez csak a mienk, amaz csak a franciáké. Egyik a másikáért nem lelkesül, nem hevül. Mig a húsvét himnusza, az Alleluja, egyaránt fog és gyújt tü­zet Délen és Nyugaton, Északon és Keleten, mivelhogy a feltámadás ün­nepe, a húsvét a legnagyobb, a leg­dicsőbb szabadság, a lelkiszabadság ünnepe, mely minden idők milliói­nak szabadulását hozta meg. A föltámadás glóriás liusvétí angyala nagy követ hengerített el az Ur sirjáról. Súlyosabb kő hullott le az emberiség szivéről a föltámadás fényével. A tudatlanság, a pogány barbarizmus, vallási skepticizmus, a lelkiismereti meghasonlás mázsás köve. Négyezer év gyötrődő skepti­cizmusa, 'engesztelést és enyhülést kereső véres s a jóillatu oltárok kel­lemes égő áldozata szabadulás után. enyhület után égtek, lángoltak és vágytak. Menekülni akart az embe­riség egy nagy teher, a bűntudat és adósság terhétől. Kiengesztelés és kiegyenlítés után vágyakozott, hogy végét lássa szellemi rabságának. Ezt hozta meg a világot megváltó golgotai, kinszenvedő Kiisztus, mi­után fölszegezte minden ember adós­ságlevelét a keresztre, maga mellé. Az ó-kor népeinél, hogy moder­nül szóljunk, börtönben sinlődött a fizetésképtelen egyén. Csődben, szellemi, lelki csődben és f :zetésképtelenségben' vergődtünk. Jött a nagy kiegyenlítő. Eleget tett adósságunkért. Meghozta a lelkisza­badulás kincsét. így lett az adósle­vélből szabadság levél. Büszkék vagyunk szabadságunk egyik kardinalis biztositékára: Arany bullánkra, valamint büszkék az an­golok Magnachartájukra. Mindeni­ken ott fiigg a szankciót adó nagy pecsét. Ami lelkiszabadulásunk le­velén is ott ragyog, nem egy. öt pe­csétként, a feltámadt Üdvözitő meg­dicsőült öt sebe. így már csakugyan van okunk örvendezni s lelkes hailelujákkal kö­szönteni a lelkiszabadság fenséges ünnepét. Csakhogy az a csodálatos, hogy épen e legdrágább kincsünket nem értékeljük érdeme szerint. Sőt annak megrontásán dolgoznak nem keve A BALATONVIIJÉK TAHCAJA. A szabadságharcból. Nagypéntek napja volt. Kondoros Ká­rolyné, a Szent György pusztai lakása előtt eanyaval, a szépséges Judittal fel alá jár­kált a leveleiket bontogató gesztenyefák alatt s halkan imádkozgattak. A vidéket elözönlő osztrák seregektől, melyek dúlva, rabolva kalandozták be a vidéket, nem le­hetett a távollevő Isaszegre menni, hát csak itthon morzsolták le imádságaikat, kozbe-közbe nagyokat sóhajtva, mintha -valami banat nyomná a lelküket. Délután y a2 óra volt. A tavaszi szellő enyhen lengedezett a fák hajlongó ágai kozott s a nap melege által előcsalt rova­rok döngése tölté meg a levegőt. Messze a Királyerdő felé vivő utón, feltűnik egy­egy száguldó lovas alak s aztán ismét el­tűnik a láthatárról. Ilyenkor mindig egy­egy sónaj száll el Kondorosné ajkáról és meg buzgóbban folytatja imádságát. Egyszerre azonban a gödöllői országút felől heves puskaropogás veri fel a tájat s vágtató lovascsapatok rohannak Isaszeg irányában s robogásuk megremegteti a két félénk nőt. A. Királyerdő tájékán dörgő ágyulövések moraja hallatszik s nemsokára a lángban álló Isaszeg füstjét hozza ma­gával a folyton erősbülő szél. Kondorosné újra felsóhajt s félve néz leányára, ki az ágyulövések robajától meg­rémülve térdre rogyott s az égre feltartott kezekkel onnan felülről kért oltalmat és segedelmet. Azután odaomlik ő is melléje s a két imádkozó lélek egymást ölelve sirja el fohászát az egek urához. A vadgesztenyék sorából azonban egy­szerre vágtató lovas alak száguld feléjük s lovának dobogása rémülettel tölti el lel­küket. Néhány pillanatra megbénulva ma­iadnak helyükön, . de a szépséges Judit csakhamar megismerte a szélben lobogó huszár-mentét és örömmel akart az érkező elé sietni. Most azonban újra megdördül­tek az ágyuk s két hadsereg összeroppa­násának rémítő zaja tölte be a tájat. Kon doros Judit elsárgulva dőlt egy vadgesz­tenye törzséhez, mig anyja aléltan hullott végig a pázsiton. A lováról leugró vitéz azonban karjaiba ragadta az élettelen nőt s csakhamar keblére ölelte Kondoros Judit bátyját, a Gáspár dandárjának legszebb da­liáját. Be a bátyja arcáról nem olvasott le örömet, nem látta azon a viszontlátás szülte boldogságot. Kondoros Ákos szive tele volt búval, tele keserűséggel. Amint ma­gához térő édes anyját csókolta, szeméből patakként áradt annakarcára sürü^könnye s el-elfuló hangja csak alig birta elhagyni ajakát — Nincs sok időm — szólt — hogy veletek maradhassak, mert itt van a küz­delem órája s a dörgő ágyuk szava hi a küzdelemre, melyben boszut állhatok bol­dogságunk hitvány megrontóján. De mivei itt vagyok, mégegyszer akartalak latn Sirolin EMI u I. Hy t éa a taMlyt. i tetl a Hfa&cfet, rfladttat, <ü«U hadát Tüdőbetegségek, turulok, szamár­köhögés, skrofulozis, mfluenza ellen számtalan tanár és orros által naponta ajánlra. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérje* mindenkor „HjyeKe" mrtdrti csomagolási. V. HIIBSII-LI Kschfi &. C*. Basel (Srije).

Next

/
Thumbnails
Contents