Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-13 / 2. szám

8. BALATONVIDÉK 1907, jauuár 13. Csendőrségért küldenek. Megjelenik 4 szál csendőr ! A tömeg kiszorul az irodából. Folytatja a lázadást. Halált kiált! Kiszemelték, kiknek kell meghalni ! Csendőrségi megerősitést kérnek Kanizsáról. A vége verekedés, késelés. Csupa gyanúból, ostoba híresztelésből, alantos izgatásból ! Ez történt Zalamegyében ! Nem a «sötét» középkorban, hanem a «felvilágosodás» XX. századában. És az ilyen paraszt-scénák nem állnak magukban. Mindennaposak. Egyszer itt, másszor amott ! És a biinös izgatók, kik Írásban és szóval rontják a népet, feldúlják lelki világát, büntetlenül járkálnak ; jó, hogy még most is nem a g}

Torsvonatok első osztályú fülkéiben szabadjeggyel utaznak! Ugrón Gábor a liberális kuruc, lófőszékely, a mult héten egyik fővárosi napilap hasábjain a sztrájkkal kapcsolatos izgatás veszedelmeiről manydörőgvón, az államhatalom szigorú megtorlását követeli a veszedelmes izgatókkal szemben. De mi azt mondjuk: mit ér az állam minden hatul ma, ha azt, túlzott liberalizmusból, nem akarom feltenni, gyengeségből nem alkalmazzuk ! Ha maga a koalíció belügyminisztere még mindig nem látja szükségét az erélyesebb eszközök alkalmazásának ! A személyes szabadságnak, az egyéni érvényesülés jogának senki sem nagyobb liive nálunk. Mindig szószólói voltunk a kisemberek, a földnépe ügyének. De a népet soha sem azonosítottuk a rendbontókkal, a józan, békés polgárokat az izgatókkal és a zabolátlan fékevesztett, rakoncátlan tömeggel ! Elleneztük és ma is elitéljük a békés polgárok biztonsága ellen törő fölizgatott és félrevezetett tömeg rakoncátlan szabadosságát ! Nem lehet és nem szabad ebben az országban meggyökerezni annak a balga néphitnek, hogy itt most már minden szabad ! A szabadság fcgalma nem j el ent rakoncátlankod ást, durvásltoddst, lázadást, mások személyes szabadságának fanatikus megtámadását, életveszélyes fenyegetést, vérengzést ! Ha majd elhanyagolt és elmaradott

} szegény, félrevezethető népünk, kit egy a pult mellől, vagy a háromlábú szék mellől megszökött kereskedő, vagy csizmadia legény ma, vagy bármikor fölizgathat, papja, jegyzője, tanítója, vagy földesura ellen vezethet, szellemileg annyira előrehalad, hogj

r holmi munkakerülő, naplopók szavaira, vagy írásaira nem reagál, fejjel nem meg}' a falnak, nem bizony, hanem hazája és vallása törvényeit tisztelve, ezek keretén belül, törvényes alapon igyekszik, sok esetben jogos és méltányos követeléseinek érvényt szerezni, panaszaira meghalIgattatást kieszközölni, akkor helyén való lesz amitől ma csupa túlzott liberalizmusból annyira szepegünk, a jus gladiinak, a karhatalomnak szelídebb formában való alkalmazása. De amikor ma itt. holnap amott fennek kést, villogtatják a tisztelt szabadpolgárok a bicskákat uraik és törvényes elöljáróik ellenében, akkor csak ne irtózzék a belügyminiszter ur az erélyesebb rendszabályok alkalmazásától — az izgatók és íelizgatottakkal szemben ! Hol kés, kapa, kasza az argumentum, ott hiába való a Corpus jurisra, jogállamra és személyes szabadságra való hivatkozás! Itt csak egy, az érzékelhető érv ér valamit ! Elvégre is Magyarország nem lehet az izgatók és néplázitók eldorádója! Nem csak izgatók és néplázitók lakják ezt a hazát, hanem békés polgárok milliói is. Melyik esik nagyobb súllyal a, latba ? A népámitó munkakerülő naplopók és izgatók <szabadsága-e*, vag}' a tisztes polgárság békéje, személyes és vagyonbiztonsága ? ! Ha tehát az államhatalom ez utóbbit takszálja, érdem szerint, a rezultatum nem lehet más, mint a legerólyesebb fellépés a napirenden levő lázongásokkal szemben — míg nem késő! El a demagógia uralmával ! a. népjogoknak és szabadságnak hivei vagyunk, de a demagógiát elitéljük és megvetjük. Magyar „Borsszemek " ii. E becses lap egyik múltkori számábau a fenti cimen feleltem egy Siófokon született laptársunk legkevé-ibbé sem kedveskedő támadására. Feleletre «Felelet»-et k-ptim, mivelhogy én «Borsszemekc-re • Magyar Borsszemek »• kel feleltein. Ezer a. szerencsém, hogy ép a karácsonyi szómban jelent meg Békéli Sándor szerkesztő ur, hatalmas ellenfelein, támadó cikke, mert különben jaj nekem. Mint ő mondja — nem akarja a szeretet ünnepét azzal megszentségteleníteni, hogy velem szemben éles kifejezéseket, használjon, azért — kíméletes lesz. . . . No, én köszönöm az ilyen ünnepi kedveskedést. Szörnyű kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet a hétköznapi hangulata Békefi. urnák, ha az ünnepi i- telve van ily garasos gorombáskodásokkal ? Milyen tollal harcolhat hétköznapokon, amikor a szeretek szent ünnepén oly rozsdaette tollal támad ? Tessék vigyázni ! — hátlia vérmérgezést kap. B-»kefi ur epéskedésének — a hivatalos műfölliáborodason kívül — sejtem az indító okát. Ám félreértett. Sohasem faji, sem vallási gyűlölet nem vezetett, tetteimben. L'gkevésbbészemélyeskedés. Most sem. ban, mert hangosan szólni nem mertem, — mi a szöszt akarhatnak ezek ? — Vissza vonja-e a tegnapi számban megjelent incriminált cikkét ? — Melyiket ? — hebegem tremo'ó hangon. (Ehe ! A plagizálás ) — A melyikben a mohácsi vésztől kezdve a mai napig élő vöket az anyósaik iránti tiszteletlenséggel vádolja. Hallja ké rem ! miért csak a mohácsi vésztől fogva élő vöket vádolja? Mi? — Mert . . . mert (igazán magam sem tudom) no igen, mert az azelőtt élők a csatában mind elvesztek. — Felforgatta szerencsétlen ember az egész házam békéjét, megfosztott a legdrágább hitvesi szereiettől, mert feleségem az anyja s^ekerét tolja. Eddig halvány fogalmuk sem volt a mélyen tisztelt anyósoknak arról, hogy őket is tisztelni kell... Már teljesen megnyugodtak sorsukban, hogy ők csak azért vannak a világon, hogy legyen a vöknek kikről viccet csinálni. és most. . . Eh ! Szamárság az egész ! Ezt olyan hangon és olyan gesztussal mondta, hogy nem volt oktalanság tőlem, hogy a kályhához csúszva, az ellenzőt mintegy meílevédül használjam. A hatalmas alak, az érces hang, a heves mozdulatok, a balpofán levő tenyérnyi nagy sebhely, mind megannyi argumentuma alapos félelmemnek. A másik kettő hallgatott, de annál jobban ráncigálta a szónok Ferenc-Jóskáját. — Tisztelt uraim — mondám, kissé elödugva fejemet a kályha-ellenző mellől — ha megengedik a kifogásolt cikkemnek intencióját ki fogom fejteni . . (Halljuk !) Méltóztatnak tudni, hogy a hölgyekkel szemben csak hízelgéssel vivhatunk sikert, azért voltam kénytelen a legnagyobb természetes ellenségeiket a vöket oda állitaui bünbánóhig, megtörten, mintegy széniül megfogadva, hogy jelmondattá teszik: Tiszteljed anyósodat, hogy békesség Ijpgyen a földön S ez csak fogás, tisztelt uraim! (Általános tetszés ) Ezt csak azért tesszük, hogy becsaljuk őket abba a tőrbe, amelyet számukra készítettünk. ("Zajos helyesles.) No igen is kedves uraim! Még két hosszú hetünk vau a bálig. Ez idő alatt minden vő élvezheti az aranyszabadságot. (Taps.) Az eddig (ekkor már teljesen előbújtam, látva az elért kedvező hatást) leskelődő, zsémbes, fogfájós, reumás és bizalmatlan anyós helyett — legalább e két hétben — egy kedves, megifjodott nővel fogunk szemben állni, ki feleségeink esetleges vádjaira valóságos védő-ügyvédünk lesz. (Lábdobogás és taps ) (Tíz perc szünet.) Ez idő alatt mohó étvággyal fogyasztották drága szivarjaimat és jobbfajta törkölypálinkámat. Bincy Dániel néptanító bizalmasan bevallotta már a harmadik kupa után, hogy ő már egy év óta özvegy s anyósával lakik egy fedél alatt, ki a háztartását és uri magát a legerélyesebben vezeti. (Szünet után. Most már egészen az orruk előtt szónokoltam egy tisztességes oktávával magasabb hangon.) No ugy, kedves barátaim ! . . . Ott hagytam el, hogy ez az időszak lesz, a mi vői életünk delelöje. Ki-ki lefogja szakítani a maga kedvenc virágát . . . hahahaha! . . . Kitűnő eszme. .. Most jön uraim az anyósbál második öröme. Tetszenek látni, hogy a tél erősen fogja magát. Enyhébb már nem, de hidegebb idő, addig még lehet Az anyósok minél könnyebben fognak öltözködni, hogy egymást a fesseségben felülmúlják. Tetszenek tudni ? mert a női hiúság még a sirontul sem szűnik meg. Össze fogom csődíteni a város épkézláb fiatalságát, kik egy szebb jövő reményében halálra fogják táncoltatni szeretett anyósainkat. (Helyeslő üvöltés.) És — kedves barátaim — a mulatság folyamán a fékevesztett auyósí szenvedélyek közepette nincs kizárva egy kisebb fajta tüdőgyulladás, ájulás, lábtörés, bizonyos fokú gutaütés, a mely sokszor a U3'elvre is bénitólag liat. . . (Taps kézzel, lábbal és a székekkel, fűszerezve tetszést nyilvánító állati üvöltéssel.) És. .. De már továhb nem beszélhettem, mert, a deputátió — ha a mennyezetnek nincs elegendő ellenálló képessége — ugy az egekig hajigál örömében. Van tehát még anyósabb e földön az én anyósomnál? Beszéljenek a tettek! E pillanatban lépett be anyósom. — Miféle orgia ez ? mondja csak ! — Az anyósok érdekeiéit küzdő tisztes kompániának megnyilatkozó öröme tettekben kifejezve — mondám a legnagyobb szemtelenséggel. — Mily okos férfiak. Derék uri emberek, . . Ez a maga érdome kedves Laci. De hát most sürgősebb dolgom van, hogy sem magát dicsérgessem. (Szörnyűség! E komisz életben csak egyszer kaptam volna