Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-03-03 / 9. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. március 3. 9. szám. BALATONVIDÉK Politikai hetilap. MEGJE L ENIK HETENKIN T E GYSZER: V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL 1 Tolt giid. tanintéiet épületiben. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbizásoka' és reklamációkat a szerkesztőség ciméi e kérünk. Kéziratokat nem sclunk vissza. Előfizetési árak. Egész étre Fél érre . IU kor. - f. ö ii — ii NegyetI évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára 2u , Nyllttér petltaora alku szerint. Vörös posztó. (*) Chémiai és szövettani elmé­letek feszegetését ennél a vadítóan rikitó szinnel ezúttal mellőzendőnek tartjuk. Csupán jelentései és hatásai szerint tesszük Iszóvá e különben ár­tatlan keimet. Ez pedig egészen re­latív valami. Jó magyarán mondva gusztus dolga. • Ü. sorsával megelégedett emberre a vörös szín jelentése = o. — Az előre törő, a pamassusok magaslatai­ról álmadozó úgynevezett ambiciózus egyén álmainak netovábbja, a mél­tóság szimbóluma: a píros, vagy mond­juk vörös bársonnyal beárnyékolt szék — ó az a piros (értsd vörös) bársonyszék — persze mellékletei­vel együtt I Tehát, hogy minden de­finíciós hosszadalmasságot ós vaska­laposságot kerüljünk, kurtán, mint definícióhoz illik, valljuk és hirdetjük, hogy a vörös szin nálunk méltósá­got, magas állást jelent. Hogy szépséget is jelent-e ? — ezen disputáljanak az ángliusok. Mi még csak egy harmadik tulajdonát emiitjük fel, t. i. azt. hogy jelentbet még felfordulást is. Általánosan tudvalevő dolog, hogy a miniszteri piros (vörös) bársonyszéknél gyen gébb lábu szék alig van még ezen a világon. Hogy a fölfordulás per­fekt szimbóluma ez a jeles szin ta­núink a neuizetköziék. Mióta a tár­sadalmi rend e kiváló kultiválói szí­nükké avanzsiroztatták a vöröset, tel­jes a társadalmi felfordulás —egészen le az anarkhiáig. De nemcsak jelentése, hatása is különböző. És pedig ugy az állat, mint az embervilágra, nézvést. Egész nap fkogathatja a derék spanyol toreador a vöröset, pl. az okosabb és szedatusabb háziállatok bármelyikének — ügyet sem vetnek rá. Ám libegjen csak vele fennebb tisztelt spanyol barátunk az arénába vezényelt bika előtt, menten kész az ökleléssel és döfödéssel egybekö­tött fölfordnias az aréna porondján. Határa az eddigiek szerint az állat­világ egynémelyik fajtájára határo­zottan vadító. A megfigyelők állítása szerint nem különb hatást gyakorol az em­bervilág bizonyos specieseire is ! — Különösen — ugy mondják — a szinvakok szánandó osztályára, kik­nek látószerveik csupán a vörös iránt birnak fogékonysággal. Ilyen szin­vakok a szociálioták, a teljes és töké­letes fölfordulás hivei. Ám kivülök más egyebek is vannak, kik jó, vagy rosszhírzemüségük egész teljességé­vel abban a boldogító tudatban él­nek, söt ringatják magukat, hogy a társadalom nagy része még a lefoly­tatott nagy nemzeti küzdelem után is szinvultsáyban szenved. Nem lát és nem hall mást, csak vöröset és hazudozást. Elég en­nek a társadalomnak ma is pl.|Csak odamutatni a vörös posztó gyanánt kiszemelt martalékot, menten meg­vadul és szét. sőt darabokra szedi azt, kimondhatatlan örömére köz­életünk arénája jeles toreadorai­nak ! Hogy vannak ilyenek, nem cso­dálkozunk, de hogy egy oly előkelő, legalább eddig higgadtságáról ós méltányosságáról s igen sokszor igaz­ságszeretetéről is általánosan ismert sajtó-organum is, mint illusztris fő­városi laptársunk, a Budapesti Hir­lap is, toreador szerepére vállalkoz­zék — még sem hittük volna. Opti­misták voltunk. Csalódtunk. Mi a h B AI. A TÖN VIDÉK TAHCAJA. Mogentiana veszedelme. Nagy izgatottsággal futott végig a tájjas átriumon Terentius Atsa, a castri O 7 Mogentianae főparancsnoka, görcsösen szo­rítván jobbjában egy összehajtogatott pa­pirus-tekorcset, mig előtte álló vitézei ag­gódva várták indulatának lecsillapulását. Hirtelen félbeszakította azután izgatott sé­táját és a tekercset kibontva, megállt egy óriási termetű centurio előtt. — Teliát nem kapunk segítséget se­honnét sem jó Sectusom, tehát itt kell el­pusztulnunk a barbarok kezei által ? De az nem lehet, hogy ne jönnének segítsé­günkre, liiszen Yalerius még a minap is biztatott, hogy teljes eiejével segítségünkre fog sietni. Talán rosszul értetted meg Va­lerius válaszát ? — N-'zd meg jó uram — feleli Sec­tus — a tekercset s abból látni fogod, hegy Valerius csapataival elhagyta tábo­rát s hogy három nappal ezelőtt megin­dult Siscia felé, a császár parancsára. Mi itt, hacsak Sabáriából, vagy más közeli táborhói segítséget uem kapunk, nem tart­juk ki a barbarok támadását két napig. — Csak ezt ne mondjá'ok nekem ! Hát annyira lehanyatlott a rómaiak csil­laga, hogy futnunk kell e hitvány hun csa­patok elől ? Hál, hiába volnának erős fa­laink, mit azok dárdáikkal átfúrni nem tudnak? De mondd csak Ciassus — for­dult- egy más vitézhez — mennyit láttatok ezekből a kóbor kutyákból? — Ah uram ! nem kóbor kutyák azok, hanem inkább a puszták üvöltő fenevadjai, kik száguldozva kalandozzák be a vidéket s maguk után csalogatják duló kísérőjü­ket, a dögvészt és pusztulást. Néhány nap­pal ezelőtt csak bujdosva jelent meg né­hány a folyó túlsó partján és ma inár szá­zával üldöztek bennünket egészen a tábo­rig. Nézz le csak jó uram az őrtoronyból s meglátod, hogy mint úsztatnak át apró paripnikkal a vízen. Es Terentius megfogadta a tanácsot. De amit ott fenn látott, csak még jobban növelte izgalmát és kétségbeesését. Ott lenn, a nol a kanyargó Zala önti iszapos árját a kék tóba, itt is, ott is sötét füst­oszlop száll a magasba és lobogó tüzek mellett ismeretlen ellenséges alakok tűn­nek fel. Itt is, ott is látszik egy száguldó lovas alak, ki eleinte messze elkerüli a tá­bor falát, de később nagyobb csapatokba verődve közelebb húzódnak s ki-kilönek egy-egy nyilat, mely nagyot koppanva fú­ródik a kapuk kemény fájába. Es az a tömeg mindig szaporodik. Uj meg uj csapatok lépnek elő a nádas sű­rűjéből s mindig fenyegetőbben hallatszanak azok a rémes kiáltások, melyek megfa­gyasztják a római katonák ereiben a vért. Kábulva hagyja el Terentius az őr­tornyot és nemsokára felharsan a tubici­nek recsegő küitje a táborban s az őrség zörögve készíti fegyvereit a közelgő ve­Sirolin c* Earaü n IMoM é* • InMtyt, •ecuda­tetf i kUSftet, Táltdíkst, éjjeli teudict. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozia, influenza ellen számtalan tanár és onros áltál naponta ajánlTa. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boehe" eredeti csomagolá*t. W. ••ffm>na-L» Koehe Jk. C*. Basel (Srájc). JRoehe íí 9) Kaptott WTMi rendeletre t ry*«T»Krtf'« k­b«n. — Art DTtfuknt 4.— korom

Next

/
Thumbnails
Contents