Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-10 / 6. szám

1907. február 10. BALATONVIDÉK 3 liogy ezen estély mulatságaink között az első helyen áll és hogy mind erkölcsi, mind anyagi téren a legfényesebb siker koronázta az 0' thoc-kör vigalmi bizot tsága elnökének, Fáber Sándor gazd. akadémiai tanárnak és a rendezőségnek faradságot nem ismerő lelkes bnzga'mát. Illusiris közönség töltötte meg a Hungária szállónak e napra ünnepi diszt öltött nagytermét. Nemcsak a város és környékének intelligenciája volt itt jelen, hanem úgyszólván a vármegye egész előkelősége eljött,élén Batthyány József gróffal, a keszthelyi választókeiület or.-z. képviselőjével és Arvay Lajos Zalavá megye alispánjával, hogy tanuja legyen a magyar népdal egyik legújabb diadalának. És ezt örömmel kell leírnunk, mert. ezzel vármegyénk urai lényes bizonyságát, adták annak, hogy lelkesülnek mindenért, ami magyar. Mert hiába ! Akármilyen szép, elragadó legyen az a kólába kényszerilett ábránd, synphonia, rapsódia stb. hallgatjuk, élvezzük s talán gyönyörködünk is benne, lelkünk azonban nem buzdul fel, szivünk nem dobban hevesebben. Hanem, amikor a talán nem is művészi, de ihleteit ajkon megcsendül az igaz magyar szívből fakadó népdal, ha megzendül a zokogó szárazfának siralmas nótája, akkor megrezdül lelkünkben valami fájó húr, szivünk melegebben dobban és uj világ nyílik meg előttünk, melyben a dal ól ; éltet, gyújt és lelkesit. A legfényesebb tanubizouyságát láttuk ennek ezen az esielyen, mely részleteibeu a következő volt : Garay Sándor zongoratanár olvasta föl először Schwart Zsigmond dr.-nak «A schönhausen—leiningem trónöröklési rend» című humoros elbeszélését, melyet a hallgatóság nagy tetszéssel fogadott. Utána Svastc Jenny úrhölgy énekelt. Gabler N. zougorakiserete mellett, és hangjának remek iskolázottságával ós csengő tisztaságával ragadta el hallgatóit. Különösen a «Pur diceslí» cimü olasz dala ért el nagy hatást, miért lelkesült hallgatói zugó tapsviharral honorálták. Azután az est hőse, Fráter Lóránd lépe't. harsogó éljenzés és laps között az emelvényre és Tarnay A. zongoraművész kísérete mellett csengő magyar dalaival varázsolta el a közönséget. És íme, egyszerre szakadó virágeső borítja el az énekest és kísérőjét, mivel a vármegye előkelő hölgyei lejezték ki hódolatnkat. a magyar népdal ihletett költője iránt. Majd Szerdahelyi Karoly vette kezébe a vonót és Eckhardt Antal karnagy briliáns zongora kísérete mellett játszotta el Alard, Faust Fantasie de Coucert cimü darabját. Fráter Lóránd énekelt, azután újra s szépséges da'ai, különösen a «Beteg vagyok édes enyam» ért el óriási hatást, mit, a szűnni nem akaró tapsviharia meg is ismételt. Svastics Jenny úrhölgy éneke után Tarnay A. zongorajátéka köveikezett és remek technikájával ejtette bámulatba nemcsak a laikus, hanem a zeneértő közönséget is. De legnagyobb hatást értei couplészeru humoros dala a fiakeros kocsisról ós lováról. Gyi Madár! Hej, gyí Madár! De sok csókot hallott már. Fráter Lóráud éneklésével fejeződött be az estély. Csak most mutatta meg Fráter ki váló tehetségét, hegedűvel kisérvén saját énekét. Orkánszerü taps és éljenzéa következelt s a kiváló dalköltö ismételve énekelte Pusz'ai csárda cimü dalát iKorcsmárosné száz ilce bort, száz szál gyertyát tegyen az asztalra !» A vármegye lelkesült közönsége a magyar népdal ihletett költőjének elismerésül a vármegye szineive! díszített nagy babérkoszorút adott, míg Svastics Jenny úrhölgynek ugyanezen színekkel díszített, remek CsOHorral fejezte ki háláját. Azt hisszük, hogy mindenki, ki csak ott. jelen volt egy szép estéuek boldogító tudatát, vitte magával. Az estély után tánc következett, amely csak a későn kelő nap felpirkadásával ért véget. Színház. Megnyíltak Thália templomának ajtai. Harangok órcuyelve helyett rikító sziuü falragaszok ökölnyi betűi hivogaiják a művészei. kedvelő közönséget, az áldozathoz. Bennt, a templomban felkent papok és papnők serege nemes versenyre kelve zengi az istennő örök dic«éretét. Zengi ihlettel, buzgón. minth a minden alkalommal ezernyi tömeg lesne ajkairól az igét,. Pedig sajnos, kevés, nagyon kevés hallgatójuk akad. Kevés a művészetért lelkesedni tudók száma városunkban. Kevés a művelődni vágyó és és t.ulsok a túl művelt. Az egyikben nincs semmi hajlandóság, a masikban volua ugyan, de kevesli, amit pénzéért nyújtanak. Ez az oka hogy közönségünk oly gyéren látoga'ja Thália templomá'. Pedig kár, rrert Szilágyi igazgatónak m0g ily jól szervezett társulata nem volt nálunk, mint a mostani. A látott néhány előadás meggyőzött, bennünk arról, hogy társulatának néhány tagja kiváló művészi erő s a többi is elég jól megállja helyét. Kedden mutatkoztak be «A vig özvegy>-ben, Lehár Ferenc gyönyörű zenéjii operetijében. A zenében ugyan nem igeu gyögyőrköd'ülik, mert a lehangolt zongorán a karmester monoton já'éka épen nem volt élvezetes, de annál inkább az volt a szereplők ö^szhangzó művészi játéka. Különösen ki kell emelnünk a cin.szerepet játszó Nóvák Ilonát, ki kellemesen csengő gyönyörű hangjával egy csapásra meghódította a közönséget.. Hangja, valamint, művészi játékánál fogva nagyobb színpadnak is díszére válna. Az est sikeréből az orosz láurész az övé. Remélhetőleg még több ily sikerű alakításában gyönyörködhetünk,Méltó partnere volt Daniló gróf szerepében Miskey. Vágó, Sz'lágyi Aladár és K-llér, no rreg aztán Nemes (Nyegusz) nyújtottak igen sikerült alakításokat. Az előadást szépszámú közönség hallgatta. Szerdán «Rip van Vinkle» ment üres ház előtt. Ez estén uj tagok mutatkoztak be ; a férfiak előnyösen, nők kevósbbé. Miskey (Rip) ezúttal is kiválóan megállta helyét s alakítása nem hagyott kifogásolni valót. Mellé sorakoztak Szilágyi (D rrich), Kellér (Vanderbilt, orvos) és Vagó (Nick fogadós.) A nők közül Balla Tusiuak volt igen háladalos szerepe, de nagyon kevés gondot fordított rá. Hangját sem emelte érvényre s csak mosolyával igyekezett hatui, de kevés eredménnyel. A töiubiek is követték a példát, s az est mosolyba fult.. Csütörtökön közkívánatra újból a «Vig özvegy» került sziure, ezúttal még nagyobb sikerrel, mint első izben. Pénteken a «Két áiva» cimü színmű volt soron fél helyárakkal. Nem sok nézőt vonzott, pedig a darab is s előadása is, éllakon kívül egy templom emelkedik. Azt hittem, hogy akad valami, mi megéri a fáradságot, hát lesbe állottunk. Egy elfogott paraszttól azután csakhamar megtudtam, hogy sokan lakják a rejtett várat s nagyon sok kincseket hordottak oda a félő gyaurok. Már azon tanakodtunk, hogy rajt ütünk a palotán és fölégetjük, de egyszerre a kanyargó erdei uton feltűnik egy kis csapat, melynek élén Allahnak legszebbik leánya lovagolt hófehér paripán. Gondolj uram valami angyalt lovon ülve és elgondolhatod magad előtt. Magas termete csakúgy ringott a paripán, mintha könnyű sajkát ringat fodrozó hullámon az enyhe szél. Szeme kék egéhez nem fogható a mosolygó égbolt kékje, mig lehulló aranyhajának sűrű erdeje ragyogva körité hófehér arcát. Ez az angyal holnap már egy gyauré lesz, ki követte fekete paripán, mert a rejtett monostorba mentek, hogy nyugton megülhessék lakodalmukat. Siess azért uram s ha elindulunk, mielőtt a göncöl lefelé fordítja rúdját, tied lehet még a rejtett ház legszebb virága. Csakhamar felkészült, azután a lázongó kedélyű Ali Musztafa parancsára a széllel versenyt rohanó spahi csapat ós Ibrahimtól bucsut yóve, Rusztem vezetése alatt elrobogtak, hogy vészt, siralmat vigyenek azokra, kik elfelejtették már a régi nyomorúságot és szivük behegedt sebe nem sajgott ugy, mint, huszonhét évvel ezelőtt nagypéntek napján. III. Nagy vigasságra készülődnek a Paksyék őrömet rég nen látott házánál. Az öreg Paksy Jób — ki azon szomorú emlékű nagypéntek óta elzárkózott a világtól, mosolyogva vezeti egymás után étkező uri vendégeit a török jöttének hírére elmenekült szerzetesek kolostoránuk szálájába, hol már egész raja sürgölődik, forgolódik a fényes uri rendnek. Még maga az őrökké síró nagyasszony is megváltozott. De nem is csoda ; hiszen ma adja férjhez egyetlen szemefényét, gyötrelmes életének egyetlen vigaszát. Egy időre elhomályosul fájó szivében annak a régen elveszett csacsogó kis gyermeknek a szomorú emléke és édes boldogság tölti el lelkét ; hiszen lesz támasza, oltalmazója aunak, ki neki legkedvesebb a világon. Hanem. mikor rátéved tekiutete a daliás vőlegényre a Kaproncay Gáborra, szeméből kicsordul a soká visszatartott könnyű és újra fels/akad az a régi, sajgó seb a szive mélyén. Ah ! ha itt lehetne az az elveszett gyermek ! Ha láthatná az ő édes virágának boldogságát. De visszaparancsolja előtöiö könnyeit és mosolyt erőltet szomorú arcára és örömmel zárja keblére a nyoszoló leányok vezette szép menyasszonyt, Mártháját. Azután kezén fogja édes gyermekét) odavezeti a daliás vőlegényhez és egymásba fűzi karjaikat. — Rád bízom — mondá Kaproncayhoz — fiam, egyetlen kincsemet, viseld gondját ós szeresd ugy, miként én szerettem Es ammt látja édes g3

rermekeinek szemében a boldogságnak felvillanó tüzét, mintha enyhülne az a mardosó fájdalom ott belül, mit nem bir kivetni szivéből sohasem. Majd megindul a vidám vőfélyek vezetése mellett a nászmenet az erdei templom felé s harangzugás és le'kes énekhang fogadja a szép menyasszonyt az Ur hajlékában. Csend lesz azután megint s csak az esküvés szent szava hallik a néma csendben. Isten engem ugy segéljen! Aztán kézről-kózre adják a mosolygó szép menyasszonyt, hogy egy csókkal ki-ki rokonává avassa és melegen rázzák meg a boldog vőlegény kezét, ki immár elnyerte sok fáradozásának ékes jutalmát. De egyszerre, mintha kísérteni jönnének a régi emlékek, mintha megújulna a már már elfelejtett régi, szomorú idő, vad lárma, zűrzavaros kiáltozás támad s csörtető robajjal rontanak be Ali Musztafa spaliii a templomba. Maga Ali rohan gyilkos kardját magasra emelve legelői s vadlánggal égő szeme sóváran tapad az előtte remegő menyasszony arcára. Nem hallja a menekülő, sikoltozó asszonynép jajveszékIését, nem látja, mint villan meg körülte a kirántott kardok csillogó acéla, nem látja a harag tüzében égő szemek gyilkoló sugarát, csak ront előre egyenesen kiszemelt áldozatára, a már halálnak vált szép menyasszonyra. Rohanó futtában azonban megállitj