Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-10 / 6. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. február 10. 6. szám. PolitiKai hetilap. MEGJELENIK HETENKIN T E GYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG E S KIADÓHIVATAL l volt gaad. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési uiegbizásoka és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem atlunk vissza. Előfizetési árak. Egész évre . . ... Ili kor. Fél évre... . . 6 ,, - rNegyetl évre 2 ,, öl) , Egyes szám ára ....... llu . Nyllttér petltsora alku szerint. Az osztalék és a nemzeti ügy. (*) A fővárosi lapok híradása szerint az Osztrák-Magyar bank minden részvény után az 1906-iki második félévre osztalék fejében hatvankét korona 40 fillért juttat a boldcg részvényeseknek. A fennebb nevezett bank bevallja az osztalék összeget s meg is liiideti. Az évi zárszámadások s mérlegek készen állanak a többi hazai pénzintézeteknél is s várják a közgyűlési abszolutóriumot, hogy azután tovább folytassák nemzetgazdasági munkájukat — a nitelt kérők és — részvényesek javára. Hogy melyik pénzintézet mennyi osztalékot juttat részvényeseinek, ne fájjon attól a fejünk. De, hogy pénzintézeteinknek fntenzivebb kiterjedtebb nemzetgazdasági munkakörrel kellene útnak indulni továbbra, — azt az idők és viszonyok alakulása égetően sürgeti. Tőkében szegény ország vagyunk. Ami van is, szűk körökben fordul meg csak. A közvetlenérdekeltek látják csupán basznát.Holottennek a nagy nemzeti erőforrásnak is ki kellene és ki is kell venni a maga részét a nemzeti megerősödés, a vagyoni függetlenség nagy munkájából. Ki kell lépnie a tőkének a részvényesek és hitelezők szük érdekszférájából a cselekvés terére. Nincs módunkban megállapítani a hazai pénzintézetek mult évi osztalékának öszszegét, de ha a főforrás, az OsztrákMagyar bank horribilis osztalékára tekintünk s figyelembe vesszük az ezernyi kisebb-nagyobb számú többi más hazai pénzintézetet, mind meg annyi levezető csatornáját az Osztrák-Magyar banknak s a nagy tökének, könnyen megállapíthatjuk, hogy csak az elmúlt isévben milliók kerültek osztalékra. Ez megy 6— 8 ig terjedő százalékolás mellett. Mi jutna a részvényeseknek?" mekkoia előny háramlanók a közre, ha a nagytöke, a pénzintézetek intenzivebben, kiterjedtebb körben, valóban a nemzetgazdaság termő talaján forgatnák és gyümölcsöztetnék a gondjaikra bízott óriási összegeket ?! ' Ha nem is egyenkint, de leg alább szövetkezve, gyárakat alapitanának s a g3'áripar fejlesztésébf n ós előbbrevitelében forgatnák meg pénzeiket. Szent egy igaz, hogy a hasznosítás és gyümölcsöztetésnek ez kevésbbé kényelmesebb formája a váltó és jelzálogos kölcsönügyleteknél, nagyobb is talán a kockázat, mint a betáblázással megnyomorított kölcsönnél, de hát, ha annyira lelkesedünk az önálló vámterületért, a magyar ipar, különösen a nagy gyáripar fellendüléséért s viseljük szivünk fölött a tulipánt s valljuk magunkat sovinisztáknak, mikor jön el egyszermár azideje annak, hogy, ha már életünket nem is, de legalább a pénzintézetekben összehalmozott milliónyi osztalékból a nemzeti közgazdaság terén áldozni is tudunk, kockáztatni ís merünk néhány milliócpkát gy áralakításokra ? Mely kockáztr.tctt összeg úgy lehet, ha kitartó és komoly a magyar iparpártolási törekvés, igy gyümölcsöztetve nagyobb osztalékot juttathat a részvényeseknek, mint az eddigi sablonos kezelés mellett. A hasznosításnak ez ujabb módja szociális téren is kiszámíthatatlan szolgálatokat tehetne a nemzeti ügyA BALA1ÜNVIUÉK TALAJA. A törökvilág idejéből. 157B. február 3-án, hamvazó szerdára virradóra, mig Alapy Gáspár, Kanizsa •várnagya a fellázadt pórok ellen hadakozott, Ali, a szigetvári basa rajt ütött Kanizsán és mielőtt a húshagyói mámorban szunnyadó kanizsai várőrség segítségére siethetett volna a szorongatott külvárosi népnek, kirabolta s felégette a védtelen Rácvárost. Fékezhetlen hordái azután száguldozva barangolták be a vidéket, pusztulást, veszedelmet hirdetve mind«^ütt, amerre csak vitte őket r«blási szándékuk. Egymás után hódoltak meg a kisebb megerősített helyek, mig uraik elhuicolkodtuk ii fenyegető veszedelem elől, vagy elhullottak családi fészkeik oltalmazásában. Nagypénteken reggel egy ilyen portyázó török csapat a kiáradt Zala sekélyebb helyein átgázolva, Zalavár előtt állott meg. A nagyböjti ájtatosságba elmerült hivők nem gondoltak semmi veszedelemre és seregestöl tódultak a szentegyházba, hot;y az üdvözítő szenvedéseinek emlékéből erőt és bátorságot gyűjtve bizton szembeszállhassanak a mind jobban fenyegető török pusztító veszedelmével. A legelső padban ül szépséges ifjú feleségével Zalavárnak daliás várnagya Paksy Jób, térdén tartva három éves kis fiát, mig felesége a féléves kis Márthat ringatta karjain. Majd felharsan a hivők ajakán a buzgó ének és zengve száll a magasba a zsolozsma hangja: »A keresztfához megyek, Mert máshol nem ielhetek, N3'ugodalmat lelkemnek.« Megkoppan azután a kereplő tompa hangja, minek vezetése mellett megindul az Ur testét sírjába kisérő körmenet; I leborul az Ur szine előtt az áhítatos hivő sereg s buzgón énekli tovább : >0tt talállak, óh szűzanya, Fájdalomtól bádgyadezva tör veié át lelkedet.« Hanem a zengő zsolozsma hangjai közé egyszerre a rémület kiáltása vegyül. Innen is, onnan is hallatszik egy rémes sikoltás, mit zűrzavaros lárma követ. Azután rémületesen világit be a homályos templom boltozatai alá a szomszédos házak sistergő, recsegő lángtengere, mely megdermeszti a hivők ajakán a zengő ének szavát. Robogó seregek vágtató dübörgése fojtja el a rémület sikoltását, mely még a bátrak szivében is niegfagyBsztja a vért. Zúgás, üvöltés, tombolás tölti be a tájékot, hol kevéssel azelőtt még buzgón hangzott az ének. Majd, mintha az titolsó Ítélet közplednék, megszólal a nagypénteki ájtatosságra elnémvlt harangok ércnyelve, zúgva hirdetvén mindenfelé a veszedelmet: Itt a török ! Itt a tatár ! Rémes fegyvercsattogás zaja hallik mindenütt s véres fejjel buknak a szentegyházba a pogánnyal szembeszálló csatlósok, nembirvánellenáluia vad hatalomnak Sirolin EtneH ai ttrácyat t» i teatsfllyt, mctirfinteü a kfthKfttt, váladékét, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof „Roehe" eredni cnomagoláit. F. Heffmauu-JLa Ileche A C«. Basel (Svájc). Kapható orroai rendeletre a gyéfytiertárak- ÜS ban. — Ara Uvegenklnt 4.— korona