Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-27 / 4. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. január 27. 4. szám. Politikai hetilap. MEGJELENIK H E T E N K I N T EGYSZER: VASÁRNAP. SZKRKESZTOSRQ S: S KIADÓHIVATAL a. volt giid. tanintéaet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat,, hir­detési megbízásokat, és reklamációkat, a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak. Egész evre . . ... II) kor. — f.. Fél évre. . . . • 5 „ — „ Negyeil évre 2 ,, 60 , Egyes szám ára 2u , NylUtér petltsora alku szerint. A sajtó reformja. (*) Nem szabad engedni, liogy a magánbecsület prédává tétessék ebben az országban, — mondotta Polónyi, aki magán kénytelen ta­pasztalni a becsületprédálás minden tortúráját. A valaha nyomdafestéket látott szenvedélyes gyűlölködés kul­minációját érte el ebben a bajszá­ban. Elért a ne továbbig ! Álljt, kell odakiáltani! Nem csupán a magán becsület forog itt kockán, veszélybe dönti a sajtó féktelensége a társa­dalmi morált is! Nagy érdekek szen­vednek miatta. Ha az életet és be­csületet egyenértékűnek vallja a tár­sadalom, ha kényes az egyéni in­tegritásra, legyen kénj'es annak ol­talmazásában is. Védje azzal a fél­tékeny gonddal, mint az életet ! Hisszük, hogy a beigért sajtóreform, okulva a szomorú tapasztalatokon, hatékony védelmet nyújt majdan a becsület megóvására s elejét veszi a további szabad prédálásnak ! Hasonló védelemben kell része­siteni : a társadalmi közbékét és ren­det is ! Mert nem kisebb a baj itt is, mint amott ! Szabadon foly a herdálás itt is, a sajtószabadság kö­pem'e alatt. Állást kell hát foglalni a reformnak, az enemii sajtókihágá­sokkal szemben is ! Nemcsak bün­tető, de preventív eszközre is szük­ségünk van. — Alkotmányos éle­tünkben a gyülekezési jttg szabadsága semmivel sem kisebb értékű a sajtó­szabadságnál. És mégis a közszabad­ság ezen egyik legkényesebb bizto­si téka bizonyos feltételekhez van kötve. Ezek : a törvényszerű beje­lentés, a hatósági tudomásul vétel, hatósági ellenőrzés, hatósági közeg közbejöttével. Sőt bizonyos nemét a cenzúrának gyakorolja a hatóság, midőn képviselője a gyülekezet, vagy gyűlés szónokát rendre inti, esetleg a szót megvonja tőle, ha az a tör­vény korlátain áttörve: az állami rend, a társadalmi osztályok, vagy vallás ellen izgat, vagy lázit. A tet­ten kapott szónokló azonnal a hely­színén már megkezdi —a bűnhődést. Miéit van, vagy legyen privilé­giuma a betűnek a szó fölött?! Pe­dig a betű jelenben sokkal kedve­zőbb helyzetben van, mint a szó. Jóllehet, a betű 50 százalékkal na­gyobb rombolást végez a szóban el­mondott izgatásnál. A gyűlés izga­tója csak bizonyos számú hallgatók lelkivilágát rontja meg, a sajtó lázitó betűje milliók nyugalmát dúlja fel. Sajtótörvényünk hézagos volta számtalan kibúvót enged az izga­tóknak. És mégis, ha egy nép-, vagy szociáüstagyülós szónokától a jelen levő hatósági közeg megvonja a szót, senkinek sem jut eszébe felháborodni; érintse csak valaki a sajtó üdvös és szükséges reformját, Polónyi sorsá­ban osztozik azonnal. Óriási műfel­háborodás zudul ellene, mint ezt a Világszabadság szociálista lap lefog­lalásakor nemrégiben volt alkalmunk tapasztalni. Holott szociális viszo­nyaink között egészen indokolt nem­csak az utólagos eljárás, a törvény büntető para grafusaina k alkalmazása, de az előrelátó preventív intézkedés is "! A gombamódra szaporodó szo­ciálista sajtótermékek féktelensége kétszeres éberséget igényel. Van sajtótörvényünk, van sajtó­! bíráskodásunk s emellett mégis ha­tártalan vakmerőséggel fol} 7 az iz­gatás. Mit bizonyít mindez ? Nem-e a reform szükségessége mellett szól A BALATON VIDÉK TAHC AJA. A legbecsesebb íjonopárium. Pajzán jókedvvel lépett ki a tornác ajtaján Horvay Margit, a Horvay Dénes szépséges leánya s bundás kesztyűit apró kis kezeire gombolgatva, örömmel nézte az ajtó előtt álló szánkóba fogott négy to­porzékoló pejparipát. Mosolyogva vtszo­iiozta azután az öreg János kocsis köszön­tését, ki még mindig talált valami igazi­tani valót a lovak szerszámain. Majd maga is körüljárta a fogatot s figyelmesen megszentlé t mindent, liogy egészen rendén van-e a dolog. Végig si­mogatta mind a négy lónak a nj-akát, ne­vetve megráncigálta azoknak hosszan le­lógó üstökét s mikor szemléjével teljesen megelégedett, katonásan odaállt az öreg János elé. — Rendben vagyunk János bá\ Ha­nem merre megyünk ma ? Olyan jóked­vem van s ugy szeretném lia repülnének a pejkók mint a nyil! — Hiszen az meglesz kisasszonyom, — feleli rá az öreg — hanem azután jól begombolkozzék ám, mert bizony mondom, hogy lefagyunk a szánkóról ebben az is­tentelen hidegben. — Ne féljen attól bátya ! Majd meg­melegszünk, ha megfagyunk Hanem a har­madik nagyon soká várat magára. No lesz neki kinja, ha a nideggel mentegeti ma­gát. Majd elbánok én az ilyen fagyos atya­fival. De üljünk fel s hajtsunk eléje a kápolnáig, hogy ne mentegethesse magát késedelme miatt. S azzal felugorva a szánkóra, bebur­kolózott. bundájába és takarójába s kezébe vette a gyeplőt. A négy pej mintha csak érezte volna uinője jókedvét, száguldva ragadta ki a fenyővel szegett uton a szán­kót az udvarból s a csikorgó fagyos ha­von repült a szánkó az országút kanyaru­latánál alló kis kápolna felé. Dermesztő hideg volt. Az utat sze­gélyező liciumbokrok tündöklőitek a rá­juk fagyott csillogó dértől, zúzmarától; amint a hegy mögül előbukkanó nap su­garai ráestek a kanyargó útra, az össze­fagyott csillogó hó szinte vakitó fehéren hatott a szánkóban ülők szemébe. Amint az ut kan} arulatánál a kis ká­polnát elkerülték, egy lovas jött velük szembe IHSSU ügetéssel; meglátva a szán­kóban ülőket, megállította lovát Hanem a szánkóból megelőzték Még jól meg sem emelliette a kalapját, már hallhatta a fia­tal leány szemrehányásait. — Jó reggalt Komlóssy ur ! Hát el­késtünk ugy-e ? Hát igy tartjuk meg az este tett Ígéretünket ? Bizony még azt várja, hogy elébe menjek ! A fiatalember szó nélkül leszállt lo­váról s átadta azt az öreg Jánosnak, ki vidáman vetette magát a nyeregbe. Kom­lóssy pedig odaállt a szánkó mellé és hir­telen ajkaihoz emelte a leánynak leiéje nyújtott kezét. Sirolin Eaieb az étrtfyat «a a testsúlyt, meguda­teti a k6h&cémt, ^ladikot, éjjelt Izzadíst. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. F. H*ffmana-La Reche & Co. Kasel (Srijc). Roehe íé 99 Kapkat6 orron rendeletre a tyé«r»ieTtírak­b«i. — Ara ivegenktat 4.— k^roaa

Next

/
Thumbnails
Contents