Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-06 / 1. szám

1907. január 13. BALATONVIDÉK 5 getfc Ferencné, Hoffmanu Ariioldué és leánya, Horváth Irma, dr. Hochstádter Sándorné, Huss Ferencné, Ka'ivoda Iniréné, Kalivoda Emma, Kovács Józsefné, Kovács Ilonka, Kölpyessy Gyuláné, Kövér Gyuláné, Kóssa Mariska, Kutasi Imréne, Laky Péterné, Laky Jánosné. Laky Mariska, Liclitenvallner Mariska, Ludvigh Mariska, Meizler Károlyné, Mindszenty Jánosné, Mindszemy Gizella, Molitorisz Emma, Molnár Albertné, Molnár lgnácnó, Nagy Istvánné, Nagy Rozika, Neiger Jánosné és leánya, Osterer Károlyné (Muraszombatról), Pollák Ferencné és leánya, Puly Jánosné, Puly Margit, Rácz Gyuláné, Rácz Jánosné, Rakicán Józsefné és leánya, Regensperger Ferencné, Redler Ferencné, Redjer Margit, Révész Lajosné, Riióper Istvánné, dr. Posenberg Samunó, Ruiilué, Puly Lén, Somogyi Elekné, Somogyi Ilonka, Sujánszky Józsefné, Scliinidt Jánosué, Sclimidt Carry, Stein Mó'"né, Stein Bözsike, Sűeder Lajosné, Stieder Erzsike, Sl i• der Laura, Szerdahelyi Jenőné, Szieber Józsefné, Siegíniiller Károlyné, SlegmtiHer Irina, Szaley Juliska, Szeiedy Sándoiné, Tar Józsefné, Toppler Józsefné, Tóth Magda (Siiiliegről), Treffler Ferencné, Veháp Imréné, Veháp Lajosné, Veháp Ilonka, Varga Józsefné, Varga Ilonka, Vidosfalvy Ernőné, Villitn Péterné és leányai, Vigh Teréz, Vigh Karolina, Vida Jenöné, Vida Irma, Virág N.-né. Uj korszak a méhészeti tereq, (Vége ) A méhészek most a XIX-.lt században világszeite kezdték belátni, hogy a közönséges kasokkal HZ u. n. mo gaihi.tlhn épitményü kaplárokknl a méhészkedés nagyon bizonytalan, csak a véletlenre van bizva; kutattak, próbáltuk jobbal: feltalálni ; nálunk is többen egy vagy más irányban tettek kísérleteket. Mig végte fellépett Dzierzon az ö mozdítható épitményü kaptáraival"?az ő pálcikáira a méhek lépeiket, ráépítették s annálfogva minden lépet kivinni és i>niét. visszatenni leiietel t. Megvolt találván nyitja a dolognak, kezünkbe voh adva a méhek 83

eP'ője n annálfogva irányozhattuk azoknak működését. Es mi irányoztuk, nagyon is irányoztuk ; de nem kellő szerencsével a gyakorlati téren. Sok volt az elmélet, kevés és nem helyes iránju a gyakorlat. Mit tettünk általában? Métitörzseinket nem engedtük ugyan rajozni, gátoltuk azokat mindenféle fogásokkal, anya kifogás, elzárás, fiasitás kiszedés, méz kiszedés, pörgei és ós számtalan miveletekkel ; valósággal tressziroztuk melleinket s azok nem munkálkodhattak kellőképen, nem gyűjthettek elég mézet. Nem gyűlhettek kü'önösen azért, mert mig egyfelől korlátoztuk a rajzást, másfelől pedig csináltuk a műfajokat, kezdők különösen sokat csináltuk. Tehát megosztottuk inéheinket akkor, amikor épen a legtöbb gyűjtő méhre lett volna szükség- Viszont őszre egyesitjük a sok hitvány rajt ós mürajt, hogy télire legyen mentől több fogyasztó, Ez volt és még most is ez azon cítculus-vitiosus, a melj' a mi mostani rnéhészkedésünket a Dzierzon-rendszerü méhészetet sikertelenné teszi. Megyünk a régi szerint, évről-évre siker nélkül ; elnevezvén azt okszerű méhészkedésnek. Nos tehát, itt van a forduló pont ; szabadítsuk fel magunkat a sablontól és irányítsuk méhészkedésiinket akként, iiogy méheink ne rajozzanak akkor, a mikor mézgyü]tés ideje bekövetkezel t; és ne rajozzanak csak erőszakos beavatkozásra, hanem egyedül természeti ösztönükből kifolyólag. Az én kaptárom és rendszeremnél fogva felszaporodnak méheink óriási munkás sereggé, de nem rajoznak ; minél fogva az a temérdek méh rendkívül sok mézet gyűjt, be. amelyből jut felesleg a méhe.-<zuek jutalmúl és mared a móh-törzsnek annyi, hogy még a jövő évre is biziositva van. Képes egy egy méh lörzs begyüjieni 30 — 60 sőt több kgr. mézet is. Mert nézzük csak, hogy valódikép miért is rajzik az a méh-törzs? Tudjuk azt, hogy tavasszal, ha az anya erős fiasitásra képes, I ni ponkint tojik ezer, két, sőt háromezer pe- j tét, is. Ha most már csak 30 napot veszünk | is számításba, 60— 90 ezerre ia felszaporodik számuk. Ezen rengeteg tok méh, sem a paraszt kasban, sem a Dzierzon kaptárban nem fér meg. kénytelen tehát kitajozni. Kénytelen, mondom, mert ha van helye, nem fog kirajozni. Ez oly tény, oly természeli igazság, hogy a lelett vitázni nem lehet. , Észrevette ezt Neiszer, azért tért el kaptára beosztásában az országosan elfogadott szabvány káplár beosztásától. Azért nagyobbította meg a megszabott keret méretét Boconádi Szabó Imre. De mindketten megmaradtak a megoszikatlan kaptáralak mellett,; azért, nem lesz rendszerünk maradandó és azért, mert az nagyon sok munkával jár és a földműves embernek csakúgy uem való a kezébe, mint nem való a Dzierzon kaptár. Én megszabadítottam magamat a lenyűgöző sablontól, mellőztem mind a megszabott kerelméretet, mind a kaptárt. Kereteim mérete sokkal nagyobb, kaptárom pedig egyes fiókokból van összealkotva s ennek folytán nagyobbítható ós kisebbithelő. Éppen azért megfér benne az óriás lörzs, de jól érzi magát benne a legkisebb törzs, sőt a Tartalék raj is. Munka elenyésző csekély van vele, ugy, hogy egy erőieljes ember képes 2—4 száz törzset is kezelni. Viszont semmiféle erőszakos műtételt, — mint r.z anya elzárás, műrajkészílós, fiasitás kiszedése, a méztárnak H«hnemann i áccsal való elzárása, — nem követek el méheinimel: minden a niHga ter- ; mészeles titjáu megy ! s éppen azért teljes a hitein, meggyőződésem, hogy HZ utat tör magának és örökös kincse lesz a méhészeknek. Kaptáromat és rendszeremet közkincscsé akarom tenni, Iiogy annak hasznát élvezze mindenki De uttöiő levén, méltán kérhetem méhész társaim támogatását. Ezen rendszerem kifejtésére megirt kalauzomat kinyomatom, azért kérem,annak előfizetési áiát B koronát, ugy egy három fiókos mintakaptár árá', 20 koronát, hozzám Szekszárdra niielóob beküldeni. Ha magasnak tetszik az ár, méltóztassanak figyelembe venni, hogy ón egy egész tudományt, mely 37 évi kutatásaimnak, tanulmányaimnak eredménj'e, adok a kezükbe, Hinely valósággal aranybányát tár fel mé hésztársain.nak. A kalauzt német 113'elven is kinyomatom, ha elég előfizető jelenikezik. Art* szintén 5 korona. Dömötör László méhész Krónika. Félre verte már harangját, a mulatók patrónusa, Carnevál herceg s hódoló alattvalóinak tömege zúgva, zajongva siet nrá nak parancsolójának üdvözlésére. A jó, öreg Szilvesztei még alig készül egyéves álmára fáradt szemeit lehunyni, már is csengős szánkók csilingelő zaja veri fel a vidéket s meglellenek a tánctermek a mulatók seregével, hol zengő zeneszerszám zsongó zaja melleit pezsgődurrogással válunk meg az ó esztendőtől. Mámoros fővel ki érne rá most gondolkodni a jövő év eljövendő nyomorúságos keserveiről. Mi, kik néhány nappal ezelőtt ájtatos zsolosmákat énekelve véteknek tartottuk a kacagó vidámságot is, ma hangos szóval hirdetjük az Ígérkező mulatságok nagyszerűségét, készítjük a pénzt — ha kölcsön vesszük is, drága ruházatot — ha hitelbe varrják is, — hogy valamikónt el ne kelljen maradnunk a mulató világ hóditó hadjáratából. Mert nagy hatalom ám a farsang. Kábitó leheletére megváltozik a világ s a nyomor, ínség — látszólag — eltűnnek a világ színéről. Alacsony, gerendás szobákban, görnyedő leánykák epedő sóhajai között, az éhségtől remegő ujjak varrják a mindenféle brokát selyem, atlasz ruhákat, bársony, csipke, point-lace díszítéssel s dehogy gondolnak arra, hogy e drága holmik ára nagy Lyomoruságok elhárítására volna szükséges. Mert csak szép ruhában iaUhat a szép lélek s aki nem tetszetős, ugyan ki nézné meg? Az éhező nyomortól elvonjuk a kenj erére szükséges fillért, de a zeneszó mellett bu nélkül dobáljuk a nagy bankót; hajrá! Sohase halunk meg! Tulipán országa irne a te néped! Mi, kik pár hónappal ezelőtt készek voltunk fegyvert ragadni a tulipán védelmére, ina hitelbe vesszük a sok osztrák portékát, inert hajh ! leányaink a karton ruhába ..nem mehetnek bálba. Szól mindenfelé a vaizer, a polka, a boston, de gúnyos mosoly kél minden ajkon, ha véletlenül, nagy ritkán megcsendül : »Nagy Bercsényi Miklós sírdogál magéban.* Pedig hát az a nép, mely idegen szokással önmagát nézi le, nem méltó arra, hogy élők közt legyen helye. Vájjon nem volnának-e szebbek mulatságaink, ha azokon magyar kéz szőtte honi öltönyben, magyar táncot lejtve, büszkén hirdethetnők, hogy — magyarok vagyunk ? * Nagyon megeredtek a miuapában az ég csatornái, de a december fagya már a párából születő vizcseppet, is békóba verte, így azután megállt a világ érverése s a prüszkölő tüzes szörnyetegele elakadtak a bilincsbe vert vízcseppek óriási tömegében. Elakadt azonban más is. Elakadt egy rendelet, ameiy meghagyja a háztulajdonosoknak, hogy a havat a járdákról tisztíttassák- el. így bizony az, ki kénytelen volt szobáját elhagyni, gázolhatott kedvére a hóban. De ugylátszik, hogy hiába indultak meg a vasutak, a jeges járdák behínlósére, a vizek tengerének levezetésére mégse gondol senki. Pedig oly nagy élvezet ám a/, ha az ember elcsúszván, lábát összetöri, hogy hozzá képest a jó utón való járás valóságos kínszenvedés. Hadd olvadjon hát a hó kedvére ; a böjti szelek talán majd kiszárítják a farsangban nálunk támadt pocsogóknt. Utaink nagyon jó állapotban s járdáink pompás takaró alatt lóvén az árulók serege kénytelen vala piacunkról elmaradni. Ennek következtében azután nemcsak novemberben lett drágább a kifli, hanem manapság is valóságos vagyouba kerül egy meglehetős ebéd. Pedig az a néhány vakmerő kofa, ki ólmos esőben, jeges utón, kora hajnalban siet az éhezők raegmeulésére, ugyancsak mindent elkövet, hogy a szakácsnők konyhapénzének nagy tömege HZ ö zsebjüket húzza le. Vájjon üdvös piaci szabályrendelettel nem lehetne-e ezen szegény kofákat a jeges utou, ólmos esőben, kora hajnalban való fáradozástól megmenteni ? Nem volna-e üdvösebb, tia a városi tanács a közterhek nagyságára való tekintettel gondoskodnék arról, hogy a lakosság közvetlen a termelöki öl szerezhesse be szükségleteit, az pedig, ki azokkal kereskedik, fizessen adót, mint más kereskedő ? * Jaj neked krónikás ! Ráléptél a kofák tyúkszemére. * Ugy hallszik egy közkereseti társaság megfellebbezi a tanácsnak azon határozatát, mellyel a tanítóknak rögtöni segedelem lett volna kiutalványozva. A felebbezés fő érve az lesz, hogy mivel a rögtöni segedelem nem adatott ki rögtön, nem foroghat fenu szüksége annak, hogy a tanítókon segíteni kellene. E hír hallatára a városi tanács elhatátozta, hogy a tanítóknak nyújtandó segedelem tárgyában később fog érdemleges határozatot, hozni.