Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-06-23 / 25. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. junius 23. 25. szám. BALATONVIDÉK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL I T*lt itii. t»nlnte»«t épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat, és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egén étre 10 her. — p. Fél évre. . . . . in — n Negyed évre 2 „ 60 , Egyes mám ára ....... 2u, Nyllttér pelltsori fl/*n nerlnt. A horvátok. Ugylátszik, hogy az a nagyon barátságos, sőt meghittnek látszó viszony, mely a koalíció vezérférfiait és a horvát politikusokat egy időre egy táborba hozta össze, teljesen csődöt mondott. A horvátoknak csak addig volt a koalíció támogatására szükségük, mig otthon politikai elleneiken győzedelmeskedhettek s az uralmat magukhoz ragadhatták. Most azonban mikor a feléjök nyújtott baráti jobb támogatását mellőzhetik, a kezes bárányból farkas lesz s a koalició segítségével uralomra jutott horvátok a vasutas javaslatok némely pontjai miatt olyan zenebonát támasztanak a törvények fogyatékosságát és kibúvóit felhasználva, hogy az már egyáltalán nem tűrhető. Be kell látnia a koalíciónak, hogy békés, egyeztető munkája a horvátokkal szemben kárba veszett. Azok kik ideig, óráig — mig épen arra szükségük van — barátainknak, testvéreinknek vallják magukat s mikor csakugyan cselekedni kell az egységes fejlődés érdekében, álürügyék alatt s talán idegen bujtogatásokra ellenünk támadnak, nem érdemelnek többé kiméletes bánásmódot. Vagy nem joggal lehet-e az ellenünk való támadást látni a horvátoknak azon minősithetlen eljárásában, mikor a képviselőház ülésén, szembehelyezkedve a törvényekkel, házszabályokkal, nyiltan megtagadják a magyar államhoz való tartozandóságukat s azt hirdetik, hogy közöttünk is csak olyan kapcsolat van, mint aminő bennünket Ausztriához füz ? A horvátok nem akarnak tanulni magyarul s emiatt esküdt ellenségei mindannak, mi csak a magyar nyelvvel kapcsolatos. Sőt még tovább is mennek. Megkövetelik, hogy az 1868. évi XXX. t. c. értelmében nyelvbéli fejlődésüket nálunk ne akadályozzák, de ők ugyanezen törvény rendelkezéseit sutbavágva irtóháborút rendeznek minden ellen, ami magyar. Sőt ez a kezdetben csak nyelvi gyűlölködés, napjainkban már faji jelleget öltve náluk oda fajult, hogy halálos ellent látnak mindenkiben, ki a Dráva-Száva közén magyar szóra meri nyitni az ajakát. Nekünk türnünk kell, hogy az ő küldötteik az országgyűlésen, a magyar állami egység legkifejezőbb synbolumában, az országházban a saját nyelvükön beszéljenek, nekünk türnünk kell, hogy a hozzánk vándorolt magyarjaink kényszerhelyzetükben egy-két év leforgása alatt teljesen elhorvátosodnak, de neKik nem szabad a magyar állam kizárólagos tulajdonát képező államvasutak vonalain magyar szót hallaniok, meit az az ő törvényben biztosított jogaik sérelme. Ez tehát az az a viszonosság, a minek alapján ők nálunk nyelvük iránt tiszteletet,jogaik iránt becsülést követelnek ? Ez náluk az a mód, a mellyel a támogatást, védelmet meg lehet hálálni ? Vajon melyik állam lenne ilyen körülmények között elnéző, türelmes. Melyik kormány nem igyekeznék az állami egység ellen ily módon intézett támadást a legerősebb fegyverekkel megtorolni ? Vagy hol találhatnánk olyan parlamentáris többséget, amely — mint a miénk — A BALATONVIDÉK T ÁHCAJA. Az álom. Boszusau csapkodta íosszul fogó tollával tintatartójának födelét a Kabos Pista és összeszorított fogai közölt, érthetetlenül mormogott valamit. Majd idegesen kezdett dobolni ujjaival az íróasztalon s minden mozdulatán nagyou meglátszott, hogy valami felett töpreng. Előtte kiterítve állott a fehér irópapir, melynek tetején szép betűkkel ki volt irva a hangzatos cim : »Aom«, hanem ennél tovább nem tudott jutni. Pedig az idő oly rövid s anuak a kis haszontalan semmiségnek, mit megígért, .este nyolc órára készen kell lennie akár igy, akár ugy. De csinosnak is kell lennie, jnert amit a Kabos Pista megir, arra senki sem tehet semmiféle kifogást, annak szépnek kell lennie, hogy abban mindenki gyönyörködhessék. Újra megpróbálta a dolgot. Gondolatai elkalandoztak messze, messze, verőfényes tájakra, susogó erdőkbe, csacsogo patakok parijára, bejáriák a lengedező szélben ingadozó nádusok birodalmát, madárdalos ligetek sötétlő mélyét, szóval mindent, hol csak múzsaUkta térre találhat az elme, de hiába. Nem tudott semmire sem menni. Hasztalanul képzelte maga elé a susogó erdőt, rejtező, illatos ibolyáival, előkaudikáló gyöngy virágai val,, hiába rajzolta meg a virágos rét kópét, hiába erőltette képzeletét, hogy a csacsogó csermely tájékát méltóképen megírhassa, uein talált eszmét, nem talált alakot, mely életet, mozgást öntsön a holt betűkbe, mely lelket lehelhetne a kusza gondolatokba. Mérgesen ugrott fel az asztal mellől s kezeit zsebeibe mólyesztve nagy léptekkel mérte végig a túlvilági alakokkal telerajzolt szőnyegeket. Egyszerre azonban mást gondolt. Ha nem tud valami ideálisai, valami édeset kigondolni, a mivel máskor annyi szép leány szivét megrezegtette, hát majd ber«s valami mást. Talál ki valami csipós, pikáns históriát, mivel azokra lehet hatni, kik nem élnek a fenséges természet ölén, hanem a szalonok falai közé kényszerülve olyasvalami után vágyakoznak, mi blazírt gondolataikat némileg felfrissítheti. Azután meg mennyivel szebben lehet irni egy pikáns, szellemes asszonykáról, ki ügyes fondorlatokkal zavarba tudja hozni még a legkörmönfontabb célzásokkal bővelkedő férfiakat mig a fiatal bakfi-<okról, éretlen fiatalokról irt, dolgok már oy unalmasak. Ilyenekkel pedig oly nagyon bővelkedik az utca. Előhúzta óráját ós tűnődve nézegette. — Fél kettő — dörmögte magában. — Azután meg bizonyára ez az átkozott forróság, ez a fülledt levegő az oka, hogy nem jönnek gondolataim. Jobb lesz, ha kimegyek egyet. Olt kint bizonj'ára akad valami, mit leirni érdemes lesz, meg idő is vau elegendő, hogy azt a megígért semmiséget, megkészíthessem. Vette a botját, Sirolin Kati a IMonrt «• a tesMUyt, mecsiOateU a kShSfttt, rlladékot, éjjeli Izzadást. Tüdőbetegségek, íuirutaK, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Rocké" eredeti csomagolási. F. Haffmann-La Roche A Cm. Basel (Sfíjc). bpfcctó «red rendeletre a fyífy«mtfc»kb*n. — Art üreeenkint 4— koroM.