Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1907-06-09 / 23. szám
19 07. juni us 9. BALATONV IDEK 3 gatás, hanem közmegegyezéssel fogjanak kezet a cél megvalósítására. Ne riadjanak -vissza áldozatoktól sem, hiszen amibe az emelendő épület és felszerelése kerül, százszorosan vissza lesz fizetve a kultura áldásaiban. Ne szűnjenek meg kérni, kopogtatni ott, hol ezen közművelődési ház lefesti 1 ésére megvan a jóakarat s ha meggyőzők lesznek az érvek, nem kell félnünk, hogy nem létesül nálunk is a kultúrpalota. De ne halogassa a dolgot a város, mert ami nem fejlődik, az visszaesik, s aki nem halad a fejlődés utján, sohasem lehet első. Nem azt kell mondanunk, hogy ha tőlünk függsne, hát rövid idő alatt világ város lenne a mi városunk, hanem meg kell ragadni minden alkalmat, meg kell mozditani minden tényezőt, aki csak előmozdíthatja a város felvii ágoztatását. Nem kell kímélni a fáradtságot, inert a cél megérdemli, hogy érette megmozduljunk. Rajta tehát! Mutassák meg városunk vezetői, hogy megvan bennük mind a város fejlesztésére ós szépítésére — mert egy közművelődési ház csak disze lehet egy városnak — mind a közművelődésié, a jó akarat. Mutassák meg, hogy nem csak ajkuk hirdeti nagy szóval a haladást, a fejlődést, hanem szivük is érzi a haladás, a művelődés, a széptilós szükségességét. Mutassák meg, hogy nem a kicsinyes magánérdekek vezetik többé őket, hanem közös akarattal meg tudják valósítani az igazi művelődés valódi otthonát is. Macte puer nova virtute, sic itur ad astra. Krónika. Meg van tehát, mit oly régóta, már majdnem egy év óta sóvárogva várt mindenki: kész a villanyos világítás. Majdnem nappali fény árad szét a Kossuth Lajos-utcán, a Balaton partján s még a vásártér- felé is szórja fényes sugarait egy hatalmas Ívlámpa. A többi utcák is világosak és egyáltalán nem lehet panaszuk az éjszaka járóknak, hogy nem látják meg az utat. Azok pedig, kik esténként seregestül vonulnak a balatoni paikba, hogy élvezzék a természet szépségét., a jó levegőt és a szúnyogok csípését, valósággal el vannak ragadtatva a kivilágított fő-ut szépségétől. Csak egy baj van. A nagyfényu lámpák magukhoz csalják a szúnyogok és éjjeli bogarak töméntelen seregét és nem kell annyit kapkodni a kellemesen döngicsélő szúnyogok után, mint máskor. De kevesebb cigaretta is fogy el ott lent, mert most nincs szükség füstre, hogy az ember képe fel ne dagadjon egy-egy hatalmas csípés után, megment attól a lámpák fénye. De beföllegzett a velencei éjszakáknak is. Nem kell többé a parton lampionokat gyújtani, hogy a somogyi parton tudomást szerezzenek a mi confetti dobáló publikumunk jókedvéről. Ha valakinek kedve vau, bátran kidobhatja a szomszédja szemét az ívlámpák hatalmas fénye mellett is. Csak még a hévízi villanyos vasút lenne meg, hogy igazán villanyos erővel haladnánk a fejlődés utján. Igazán el kell szomorodnia az embernek, ha rágondol arra, hogy a város a mult év november havában a tanítóknak megszavazott rögtöni segélyt még mai napig sem fizette ki egészen. De hát minekszavazták akkor meg ? Azért,!hogy ahirlapok utján a világ tudomást szerezzen arról, hogy vannak ám neküuk is tanítóink, kik szegények és rászorultak a rögtöni segélyre ? Vagy miért kell annak a segélynek rögtöninek lenni, mit a megszavazás után kilenc hónap múlva is a város pénztárában kuporgatnak. Hogy valamikép az a szegény tanitó, a nemzet igazi napszámosa ne könnyíthessen vele sokszor bizony nagyon nyomasztó helyzetén ? Vagy segitség-e az, miről tudjuk, hogy van, de még reménylenünk sem szabad, hogy valamikor elnyerhetjük. Minek szavazták meg, ha ki nem fizetik ? Vagy talán a tanács később okosabbat határozott s takarékba tette a rögtöni segélyt, hogy később annál jobban megörvendeztesse a tanítókat. ? De minden valószínűség szerint azért történt ez a rögtöni papirossegitség, hogy a nagyvilág tudomást szerezzen arról, hogy mennyit áldoz Keszthely városa a művelődósért, a fejlődésért, a haladásért Kinek van köze azután ahhoz, hogy igazán segitettek-e a tanítókon, vagy pedig sokkal alkalmasabb ideig tudomásul ad acta tették azt a jegyzökönyvet, miben a tanítók rögtöni segélye meg lett szavazva. Szegény tanítók csak várja', várja', várjatok, majd idővel, hogyha lehet, lesz segítve rajtatok. Utcai életünknek, amint lapunk más helyén is látható, nagyon szép példáját mutatja két — még úgyszólván gyermekleány nagyon erkölcsös és becsületreméltó tette. Ugy latszik, hogy városunk nagyon alkalmas tenyésző helye az erkölcsösség burján-kóróinak s még sem igen törekszünk az utcák erkölcstelenségei ellen kellő szigorúsággal és eréllyel fellépni Igy van azután, hogy 10—12 éves leányok hozzászokva az utca erkölcstelenségéhez, hogy maguk is az éjjeli pillangók seregéhez állhassanak, először lopnak, mikor pedig már nem tudnak lopni, akkor eladják azt, mi mindenkinek a legdrágább. Alapítottunk a létesítendő gyermekvédő egyesület céljaira némi tőkét, szép szavakkal meg is emlékeztünk az utca gyermekeitől, kik talán sokszor önhibájukon kívül jutnak a nirvana posványába, de ezzel azután kimeiült minden tudásunk. Vajon mikor fogunk gondoskodni már a megtévedt gyermekek megjavításáról, vagy a még jóknak a bün posványaitól való megmentéséről Nagyon itt. volna ám már az ideje, ha nemcsak a város anyagi javairól, hnnem erkölcsi életéről is gondoskodnánk. Mert minden államnak támasza, talpköve a tiszta erkölos ; mely ha megvész, Kóma ledől s rab igába görnyed. — Koronás királyunk 40 éves uralkodásának emlekünnepet városunk is a lehető legnagyobb ünnepélyességgel ülte meg. A város utcáit mindenütt fellobogózták s iinnepi diszk öltött a város. Reggel 9 órakor a helybeli kath. plébánia templomban ünnepélyes mise volt, melyen a hatóságok képvise'öi, a varos elöljárósága, az összes intézetek tanu'ói, tanáraik és tanítóik vezetése mellett, valamint nagyszámú közönség és a katonaság vett részt. A mise alatt a kath főgimnázium énekkara énekelt la-' Cin és magyar egyházi énekeket ; offertoriuuira Hoffer Király-himnuszát, végül pedig a Himnuszt énekelték. Az istentisztelet után a kath. főgimnázium ünnepélye következett, melyet a gimnáziumi énekkar a Himnusz eléneklésével nyitott meg. Azután Wáginger Ferenc VII. o. t. szavalta Vörös marty Mihálynak >Ist,en segíts, királyok Istene, cimü ódáját, mely ntáu az énekkar az »Elő Isten adj hazánknak jó s balsorsban nagy királyt* kezdetű himuuszt énekelte. Majd Gaál József főgimnáziumi tanár emelkedett szólásra s a bibliából merített gyöuyörű hasonlataivalazt bizonyította, hogy miként., Mózes, Salamou stb. örömünnepeket rendeztek az Ur tiszteletére, nekünk is ünnepelnünk kell akkor, mikor urunk, királyunk uralkodásának 40 éves évfordulóját, ünnepli. Ünnepelnünk kell — mondá — mert dicsőségesen uralkodó királyunk vezetése, kormányzása alatt, érte el hazánk, mind a tudományok, mind az ipar, kereskedelem és előrehaladás terén a legnagyobb fokot. Igaz, hogy akadnak az ő uralkodása alatt történelmünk lapjain szomorú napok, de minden körülmények köíí zött tudnunk kell azt, hogy királyunk a magyar nemzet, iránt, mindenkor szeretettel viseltetett ; az ő törvény tisztelete ós szeretete még a legválságosabb időkben is a nemzet igaza mellett döntött. Ha voltak szomorú, gyászos napok a nemzet történetében, azt mindig az okozta, hogy a nemzet és király nem értették meg egymást. Sokszor uralkodott erős király, erős nemzeten nálunk, de nagyon sokszor megtörtént, hogy igen sokszor erős nemzet kónyszeritette a királyt, engedékenységre. Buzdítja tzórt a tanulókat, hogy szivükbe véssék be elmulhatlan betűkkel a koronás király iránt való tánt.orithatlau tiszteletet, az Isten és haza iránt való igaz szeretetet ós ragaszkodást, mert akkor, mikor elkövetkeznek a megpróbáltatások órái, mikor gyengék a szülő, a hitves, a szerető gyermek vigasztalásai, mikcr « kétségbeesés fegyvert, ragadtat a honfiakka', akkor csak az Isten szeretete, a liHzához való ragaszkodás ós a koronás király tisztelete adhatja meg a helyes irányt. A lelkes szavak elhangzása után riadó óljenben tört ki a hallgatóság, mig az énekkar a Szózat hangjaival zárta be a szép ünnepélyt, melyet a város előkelő hölgyei is végighallgat,t.ak. Ünnepi istentiszteletet tartottak még a helybeli izr. imaházban és ünnepélyeket az iskolákban. — A gimn ifjúság hangversenye. F . lió 6-áti tartotta a gimn. ifjúság hangversenyét, a Hullám szállóban, melyről kiküldött tudósítónk a következőkben számol be: Felejthetetlen kedves este volt. A Hullám szálló villanyos fényárban uszó nagytermét városunk ós a vidék előkelő közönsége töltötte meg s nagy élvezettel hallgatta a változatos műsor egyes számait. A hangverseny Eckhardt Antal karnagy Nyitányával kezdődött. Az elöadas összhangja meglepte, egyes részletek szép melódiája pedig egészen elbájolta a közönséget. A szerzőt zugó tapsvihar jutalmazta, kinek tehetségét már ez ifjúkori darabja is fényesen igazolja. 2. K.ausz Dezső VI. o. t. szavalta el Endrődinek »Visszavárlak« c. szép költeményét. Hangjával az érzelmek és indulatok minden árnyalatát biven-viszszatükröztetve nagy hatást ért, el. 3.Scene de Ballett. Hegedűn előadta Hoffinanu Pál III. o. t. Ügyes technikáról tett bizonyságot e nehéz darab eljátszásával. Játéka még kissé gyenge és színtelen. Eckhardt Antal szép harmouium kíséretével kapcsolatban azonban szintén megtette hatását. 4. a) Ki a gonddal. Riegertől. b) Népdalegyveleg. Énekelte az énekkar. A nehéz műdal correkt. előadása, a legtisztább összhang legjobban bizonyítják Eckhardt Antal szakképzettségét, aki ez este ismét mint néhány szép magyar dal szerzője mutatkozott be a közönségnek. Népdalegyvelege különösen tetszett. 5. A vén cigány. Farkas Imrétől. Szavalta Schaffer Jenő VIII. o. t. Ez volt. a verseny legszebb pontja. Jobban, szebben, kifejezőbben senki sem tudta volna e remek költeményt előadni. Hogy magával ragadta a közönséget, azt tán felesleges is említeni. Művészi előadását frenetikus taps és »éljen«-nel honorálták. 6. Egyveleg. Eckhardt Antaltól. A többihez hasonló sikerrel és hatással adta elő a zenekar. A Szózatnak, Himnusznak és a Rákóczi indulónak egész váratlan beleszövése megmutatták, hogy szerzőjük keblében igaz magyar sziv dobog. 7. A trombitások ós hajdúk indulója volt a műsor utolsó száma. A tüzes kuruc induló az ének- ós zenekar összmüködö előadásában feltüzelte asziveket, ugy annyira, hogy az utolsó akkord elhangzása után viharos éljenzés tört ki. Majd Bizi Sándor zendített rá egy ropogós csárdásra. A fiatalság táncra perdült s ropták a táncot vidám hangulatban egész hajnalig, A közönség bizonyára egy kedves emlékezetes ós kellemesen eltöltött est emlékével tért iiaza. Jelen voltak : Asszonyok : Bosnyák Gézáné, Hertelendy Józsefné, Bezeródj Lászlóné, Bezerédj Lajosné, Nemestóthi
