Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-20 / 3. szám

s 1907. január 20. vényhozást és kormányokat csöpp öt sem alteiálta. Följajdulunk a szomorú valóságon, hogy ma már majd minden második beteg tiiberlculotikiis; szanatóriumok épitésén törjük magunkat, de a baj okára mélyebben nem nézünk. Pedig jó lenne kissé betekinteni a pálinkagőzös butikok és pálinkás boltok rejtelmeibe is ! Micsoda alakok ! Minő pusztulás. Pirt vesz a pálinka (spiritusz) tüze az alkoholizmus áldozatainak arcán. De a vérvörös düledező szemek, a tántorgó lépések, a kába tekintet: a rombolás, az enyészet lassú bár, de biztos munkájáról beszélnek, minden szónál ékesebben. Ha emlékezetünk nem csal, eddig Magyarország is képviseltette magát a művelt Nyugat alkoholellenes kongresszusain. Es ha jól emlékszünk Magj'arország kormányai ez ideig mindig meg is elégedtek az egyszerű képviseltetéssel. Azaz pardon ! Történt mégis valami ! A kultuszminiszter fölhívást bocsátott ki az ország tantestületeihez, leírásokban és könyvekben ismertette az alkoholizmus pusztításait, testi és lelki kárait. Sőt, a gyengébbek kedvéért szemléltető képekben is bemutatta az alkoholizmus végzetes rombolását. Azután csönd lett ! A pénzügyi hatóságok pedig derüre-boiura bocsátják ki a pálinkamérési engedélyeket. A butikokban éppen ugy gőzölög az alkohol, mint annakelőtte s Magyarország ismételteit résztvesz hivatalosait az alkoholellenes kongresszuson. Ej urak, ne simítsuk mi azt a Nyugatot. Mondjuk ki nj'iltan, hogy nekünk előbbre való a financiális ügy, meg a pálinkamérők boldogulása, mint szegényebbsorsu polgártársaink jóléte, testi és erkölcsi épsége. Vagy nem ? Akkor tessék a boritaladót eltörölni, a pálinkamérést korlátozni, a szándékos részegeskedést büntetni, a vasárnapi munkaszünetet a korcsmákra, de leginkább a pálinkamérésekre a maga egészében kiterjeszteni, akkor képmutatás nélkül résztvehetünk az alkoholellenes kongresszuson nyugodt lélekkel. Meg vagyunk győződve, mennél kevesebb lesz a pálinkamérés ós alkoholisták száma hazánkban, annál kevesebb fegyházra és börtönökre lesz szükségünk. Mert a statisztika, ez a modern tudomány számtani pontossággal igazolja, hogy a bűnesetek kvótájában a nagyobb rész, 75 százalék, az alkoholizmus rovására irandó ! Jó, de a bor is alkoholtartalmú. Már pedig a boritaladó eltörlése és a pálinkamérés korlátozása esetén a magyar erre, t. i. borivásra adja magát ! Mert a magyar akár szomorkodik, vagy örül, akár ád vagy vesz — mindig csak iszik. Igen, de mint a népdal mondja : »jó bort iszik.« És nem denaturált szeszt, spirituszt s még nem tudni micsoda izmust. Meg azután a borital korántsem rejt magában annyi veszedelmet, mint a spiritusz és a befolyó érték sem egyes milliomos jelöltek, hanem a termelők zsebébe folj

r viszsza. Tehát : a boritaladó töröltessék el. Ha nem lesz is ezzel nemzetünk szegényebb osztálya egyszeriben antialkoholista, de az alkoholizmus veszedelme sem fenyegeti oly mérvben nemzetünk közegészségüg3

Tét s az erkölcsi rendet, mint a spiritizmus fénykorában, ezt napról-napra tehetetlenül szemléljük. Vessünk egyszer már véget a folyó spiritizmussal való gazdálkodásnak s egyengessük útját a józan antialkoholizmusnak. Erre első lépés lesz a boritaladó eltörlése. Zalavármeyye törvényhatósága folyó 1907' évi január hó 21-én dó előtt 10 órakor Zalaegerszegen, a vármegyeház gyűléstermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyát képezi : Grulács, Tördemic, Rendes, Kövágóörs, Szepezd, Zánka, Tagyon, Szentantalfa, Szeutjakabfa, Csicsó, Kisdőrgicse, Felsődőrgicse, A'sódör jiose, Akaii, Balatonod vari, Orvényes, Nemespécsely, Aszófő, Tihany, Balatonfüred, Aráos, Csopak, Paloznak, Balatonkövesd, Alsóörs községek kép viselői estiileteiuek és Badacsonytomaj község közbirtokosságának Börgöndtöl Szabadbattyán, Almádi, Alsóörs, Balatonfüred és Badacsony irányában Tapolcáig és Veszprémtől Almádi, illetve Alsóörsig vezetendő vasúti vonalak segélyezése ügyében hozott határozatok törvényhatósági jóváhagyása. Msgh'lVÓ B-íSzámo'ó ura és lemondásom elfogadására folyó hó 21-én Z.-Egerszegen, a rendkívüli közgyűlés után, a társaskör helyiségében tartandó közgyűlésre a koalíció tag|ait tiszteletteljesen van szerencsém meghívni. Nedecky Jenő, a k. elnöke. A demokrataság fejleményei. (*) A demokraták fővárosi győzelme, a fővárosnak ezt követő megnódolása I. Vilmosnak a Vázsonyinak, Preyer Hugónak ezt, kövelö szenzáoiós beszéde a főváros közgyűlésén, a függetlenségi pártnak ezt követő állásfoglalása Benedek János dímokratasága ellen s kitessékelése a lüggetlenségi pártból, a leleplezett demokratáknak ezt követő embervadászata Polonyí igazságügyminiszter ellen mind megannyi jelei egy egészségesebb, tiszt,ultabb ezeket, követő áramlatnak, melynek körvonalait a mostani zűrzavarban kivenni még nem lehet,, de a melynek kialakulása elé a kivánosiság ingerével tekint az ország közvéleménye. Előttünk állanak Heister seregei s mire megvirrad, alig látjuk meg a napot, mert elkeseredett tusára kell készülnünk. Bizom ugyan, hogy túlélem e küzdelmet, de ha megtörténne velem az, mi annyi sok jó katonát ért már, ne sirass meg engem, ki halálomban is maradok a te hű Lászlód. A leány zokogva borult apja keblére, ki nem bírta visszaparancsolni előtörő könynyeit. De az öreg mégis összeszedte magát valahogy, — Hát meghalt az én jó Lászlóm ? Oh mondd meg ! hadd tudja e lány, hogy él-e még az ö reménye, vagy pedig özvegye már annak, ki szerelmét bírta ? A falábú szomorúan lehajtotta fejét s tompa haEgon felelt. — Igen. A Csanárty László meghalt örökre. Azután vad tüz lángja lobbant fel szemében, mintha gyilkolni szeretne s öklét összeszorítva haraggal folytatta. — Igen, Csanády László meghalt örökre, de él egy bitang, gaz, ki hazáját s zászlaját elhagyva az ellenséghez szegődött, hogy letiporja azt a helyet, melyen bölcsője ringott. A leány először megrettenve nézett az idegenre, azután, mintmikor a héja csap le áldozatára, lángoló szemekkel vadul rohant a beszélőre. — Ne mond tovább gyalázatos rágalmadat, mert én állok boszut azért, mit ellene vétkezel. A falábú azonban nyugodtan elhárította magától a leányt s mindjobban gyengülő hangon folytatta. — Ha hazudnám is, te szegény elárult virág, elkéstél volna már az én megboszulásommal. Az a golyó, mely lábamat elsodorta, gondoskodott arról, hogy ne soká hurcoljam azt az életet, melyben öröm nincsen már többé. Egy kötelességem volt még, hogy hírül adjam neked azt, hogy, akinek életéért naponként, imádkoztál, többé nincs a te számodra. Azt azonban ne tudd meg soha, hogy mint lett a te mátkád, az én legjobb barátom árulóvá, csak azt tudd meg, hogy Heister táborában él egy ember, ki gyalázatos ellensége lett hazájáuak s hűtlenül elárulta szerelmedet. Azzil lehanyatlott a feje s mire az ámuló házigazda felfoghatta volna, csak egy kiszenvedett, halottat emelhetett fel a földről. Komor, sötét az éjszaka. Zugó szól rázza a záporverte ablakokat, melyeken recsegő menydörgés kíséretében hat keresztül szüntelen a villámlás vakító fénye. Sebes Katalin azonban minderről nem tud semmit. Könnytelen szemével meredten néz az előtte kiterített halottra, mintha vissza akarná tőle követelni az ő széttépett boldogságát. Lelkét sorvasztó bánat tölti el s fájdalmában magáról megfeledkezve, megrázza a holtat s felkiált. — Add vissza reményemet, add]viszsza boldogságomat ! Add vissza hitemet, mit tőlem elraboltál. Azután odaomlik a koporsó mellé, lelkéből kitör a fájdalom s patakzó könnyei megáztatják a kiszenvedett arcát. Sokáig csak zokogó sirása hallik, azután elnémul minden s a cikkázó villám két élettelen, alakot világit meg, egyet a koporsóban, egyet fölötte elájulva. Mikor azonban a zugó zivatar elült s csak távolról hangzott még egy-egy elkésett menydörgés, az alélt leány újra feléledt Zordonan tekintett végig a szobán ós sietve ment néhányszor fel s alá. Lelkét iszonyú kin marcangolta s fájdalmának ereje mély nyomot hagyott arcán. Azután leült a halott, lábához s fejét kezébe hajtva sokáig gondolkodott. Végre felkiáltott. — Oh! látnom, tudnom kell, hogy igaz-e, amit mondtál! Ha igaz, tudom mit teszek, de ha hazugsággal mérgezted meg lelkemet, légy átkozott mindörökre. Ne legyen nyugtod ott lenn a sírban, hanem bűnhődjél százszorosan azért, mit ellenem vétettél ! Majd letörölte könnyeinek nyomát arcáról s szemeit a halotton mógegyszer végigjártatva, elhagyta a szobát. Benyitott apja szobájába s az ijedelem és fáradtságtól mélyen alvó öreg homlokára forró csókot lehelt. Azután letérdelt elhalt anyjának a falou függő képe előtt — mintha attól kérne nehéz helyzetében segedelmet — s imádkozott hosszan, sokáig. Mikor lelke kissé megnyugodott, előszedte apjának fiatalabb éveiben viselt öltönyeit ós sietve cserélte ki azokkal a másáéit. Leakasztotta a falrol apjanak kedvelt fegyvereit, övébe pisztolyokat dugott, nehéz kardot kötött oldalára és csendesen, lopva elhagyta a házat. Az ólból elővezetett egy tom-