Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-09-23 / 38. szám

1 906. szeptember 2. BALATONVIDÉK 99 srr;7óutjáu vallás, liaza s társadalmi osztályok ellen izgat. Erre a megtorló igazságszolgáltatásra ina pedig különösen is szükség van. A fékevesztett szabadelvüség égisze alatt, félburjáuzott s immár veszedelmes alakot ölt a legvadabb demagógia. Városon és falun, pusztán és tanyán. Mindegyiknek megvan a maga demagógja. Kiknek betegségük, vagy kenyerük a demagógia. Izgatnak szabadon ! Rontják a népet, zavarják nyugalmát.. Eddig a liberális elv szerint nebáuts virág volt az izgató, mert. így kivánta az egyéni szabadság nagy elve ! Szabadon grasszáltak a lázi tó demagógok, kik magok szabadságát éppen nem tudták megbecsülni. Legyen vége a liberálisan szabadalmazott izgatásoknak. Bűnhődjenek a demagógok. De azután ne legyen kivétel. A papság elleni izgatás se nyerjeu szabadalmi patentot. Kaputos vagy bármi osztály ellen ágál valaki, bűnhődjék. Nem szolgálhat mentségül az a demagóg furfang sem, hogy csak egy ur, egy pap stb. ellen történt, az izgatás. A fölizgatott tömeg nem az egyet, hanem az egészet nézi. Gyűlöletét ár, viszi valamennyire. Majd minden falunak vau egy-egy Achimja. Mándlis és nem mándlis. Akárhánya kaputos osztályhoz számítja magát. Ur . . . De népkegy kórban szenved. Népszerűségre pályázik. Allitóleg az ilyen Áchim szereti a népet. Parolázik, sugdos, bujkál, összejátszik vele. Azután ítél elevenek és holtak felett,. A ki neki nem letszik, azt, a nép Ítélőszéke elé állítja. Dorongot és követ hajigáltat,na rá, ha mégis a népnek több esze nem volna, mint, a mekkora az ilyen elfogult demagóg ro3Szakarata. E moJern Achimok a legiöbb helyütt a papra pályáznak. Okosak-, tudósok és felvilágosultaknak akarnak látszani, botorul támadnak a papság ellen. Kiöntik rá epéjüket. Vesszen minden, csak a népszerűség maradjon meg boldog tulajdonosainak. Az ily fajta Achimok azután képzelt, szerzett, át.rubázott,, vagy bitorolt hatalmukat érző demagóg céljaikra a leglelketlenebbül aknázzák ki. Méltó azért, hogy a társadalom is megértse a kúria intő szavát. Zavarja ki kebeléből a modern Achimokat, kik önző célokból a társadalom legféltettebb kincsét: a közbékét, zavarják és dúlják föl. Gyujt.ogatókat és betörőket, senkise tűr szívesen körében. Ezt, érdemlik azok, akik önző lelketlenséggel a békesség templomát gyújtogatják s betörnek abba, hogy alantas szenvedélyüknek hódolhassanak. A kir. ktiria utat, mutatott. Az egészséges társadalom is kiveti köréből a gyujgató demagógokat, akár papírral, akár élőszóval tört én jók a gyújtogatás büntette. Tanítóink fizetésemelési kérvénye. (*) Csendben, reklám s az elégedet,, lenség legkisebb jele nélkül indult meg a mozgalom községi iskoláink tanítóságának körében, megél hetesük biztosításáért. Nem követ-lnek, hanem kérnek, kérik az iskolaszéket, illetve a várost, hogy fizetésüket megjavitvH, őket a társadalomban elfoglalt állásukhoz mért megélhetéshez segítsék. Kérésük, tekintve a végzett munka nagy és terhes voltát s a drágasági viszonyokat, méltányos is. Tanítóságunk kezében van letéve a szülők reménységének, a gyermekeknek szellemi kiképzése, a népnevelésnek nagy ügye. A közművelődés alapozási munkálatait ők végzik. Mindez azonban oly nagy és nehéz kérdés, mely egy egész embert, annak minden idejét, legjobb tudását, szorgalmát s akaraterejét veszi igéuybe. Hogy azonban tanítóságunk ennek a minden szempontból fontos missiónak megfelelhessen, szükséges, hogy az anyagi gon- í dok minden terhétől megmentve egész tu- I dúsát s minden erejét a tanitás ügyének, az I iskolának szentelhesse. Méltányos tehát, hogy kére'müket az iskolaszék s a város képvise őtestülete figye lembe vegye s teljesir.se. Tanítóságunk ebbeli kérelmének mél tányossága mellett, a szükségesség szempontja is sürgetőleg szólal meg. Fizetésük oly időben nyert rendezést, mikor a megélhetés sokkal kevesebb gondot, kívánt. Nagyot változtak azóta a viszouyok. A város lakossága számának emelkedésével terhesebb lett a tanító munkája. Harminc-negyven gyermek helyett, ma osztályonkiut. 60—70 gyermeket kell oktatnia. Másrészt drágább lett az élet, minden téren. Lakás, élelmiszerek, fa, mind oly horribilis emelkedést mutatnak a múlthoz képest, hogy a múlt viszonyok között, elégnek bizonyult fizetés ma nem képes fedezni a változott viszonyok közt, fölmerült kiadásokat. Ami akkor egy tanító egész egzisztenciáját biztosítot.ta, abból ma, legfőllebb lakást, s a megélhetés első és legszükségesebb feltételét a mindennapi kenyeret, biztosíthatja csak magának. Már pedig nemcsak kenyérrel él az ember. A tanít ótól u társadalom ennél többet kíván. Állásának megfelelő megjelenést az iskolaban s azonkívül a társadalomban. Segítse hát erre őket, a társadalom ! Mint a jelekből következtetni lehet, meg is fogja tenni. A községi iskolaszék mnlt heti gyűlésén foglalkozott ez üggyel. A megjelent, tagok nagy száma mutatta, hogy városszerte meleg érdeklődéssel kisérik a tanítók mozgalmát. A gyűlésen Csanády Gusztáv dr. elnök szép beszédbeu terjesztette elő a tanítók kérelmét s hangsúlyozta, hogy az is- j kolaszék mint erkölcsi testület van első I sorban hivatva az ügy érdemleges elbírálására s átérezve a kérés jogos és méltányos voltát a legmelegebb pártfogásába kell, hogy vegyn a tanítók ügyét. Többek jóindulatról és rokonérzésről tanúskodó hozzászólása után, egyhangúlag a következő határozatot mondták ki : • Tekintettel arra, hogy a közs. isk. tanitók memorandumában foglalt érvei az igazság, a helyzet s körülmények valóját tüntették fel, figyelemmel tanítói mtvoltukra, kik gyermekeiuk erkölcsi, szellemi alapjának fárad hatatlan mivelői ; tekintettel továbbá a család-fenntartással járó súlyos kö'elezettségekre, a fokozatosa n emelkedő nehéz megélhetési viszonyokra s arra a csekély díjazásra, melyből a megélhetes elemi feltételeit sem bírják fedezni, az iskolaszék a fizetés-rendezésre vonatkozó tervezetből a jelzett, szolgálati szabályzat utján leendő fizetésrendezést leszi magáévá s javaslatba hozza a négy fizetési fokozattal. t Egy érdekes és megszívlelendő elvi határozatot is hoztak, mely szerint «tanítói oklevél alapján bármely nyilvános iskolánál eltöltött összes működési évek minden jelenleg működő tanítónál beszámíttassanak, miután a vidéken eltöltött, évek a tanítás torén szükséges tapasztalatok megszerzésére s a népnevelés terén nemzeti missió teljesítésére fordíttattak.» Tanítóink a legszebb reménnyel néz1 étnek a képviselőtestületi ülés elé, mert ügyüket nemcsak az iskolaszék, nanetu a város közönsége is magáévá tette. Városszerte az ö ügyük forog most szőnyegen s ugyancsak meghányják vetik a benyújtott szo'gálatí szabályzatot. Minden körben a legnagyobb rokonszenvvel tárgyalják s nem akad senki, ki kérésük jogosságát el ne ismerné. Remélhetőleg sem a tanács, sem a képviselőtestület tagjai nem fognak akadályt- gördíteni kérésük megvalósítása elé. A fiirdöévad után. Ha van nemz-t, mely panaszkodhatik, hogy a Gondviselés nem íubázta fel természeti szépségekkel országát, ugy nem mi magyarok vagyunk azok. Magyarország, mint a költó irja, igazán bokréta az Isten kalapján. A csodás, bűbájos természeti szépségek, alakulások hazája, de sajnos, ezt a kincstárt még mindig nem aknázta ki élelmességünk. A természeti szépségek feltárva nincsenek, a külföld alig ismeri őket s ha egy-egy turista-csapat, megmássza a Kárpátok faposatlan jutáit, az is csak véletlenségből történik. Es ki jutna idegenből Erdély csoda forrásaihoz, gyógyfürdőihez, akad-e éveukint vagy ötven külföldi ember, aki eljönne gyönyörködni Európa egyik legtündéribb természeti csodájában, a Balatonban. Igeu, a mi országunk egyik legnagyobb kincséről, a Balatonról s annak kultuszáról akarunk ma — a fürdőévad után — beszélni. Minek magasztaljuk magyar embereknek ami kis tengerünket, az «Isten köuyé>-nek szépségeit? Azt a csodás varázst, mely megpillantásakor eltölti az emberi lelkeket, ? A somogyi parttól áttekintve a bűbájos látképet a zalai, veszprémi oldalon? Balatonfüreddel, Tihanuyal,Tátikával, Szigligettel ? Megénekelték s éneklik ezt már költőink évszázadok óta s a gyermek már a falusi iskolában tanul róla. És mégis mikor országunknak ez ékes világát látjuk, a fájdalomnak bizonyos érzete tolul lelkünkbe. Miért ? Azért, mert annyira élhetetlenek vagyunk, hogy ezt a kincset, amit a Gondviselés nekünk ajándékozott, a magunk javára kihaszuální nem tudjuk. A Balatonvidéknek ma Európa egyik világfürdöjének kellene lenni, hátán a kisebb-nagyobb moderu vizijárművek százaival, partján az egymásba ölelkező villasorokkal, azokban az üdülést kereső vendégek százezrével, akiket egymást kergető fürge vonatok szállítanának egyik pompás kiránduló helyről a másikra. Micsoda óriási haszna származna abból a nemzeti közvagyonosodásnak. És mi e helyett ma a Balatonvidék őt legjelentősebb fürdőhelyével, Balatonfüreddel, Balatonföldvárral, Siófokkal, Keszthelylyel és Almádival együtr, ? Mindössze a budapesti s főként a dunántuli lakosságnak kiránduló, üdülő helye. Külföldit, ne keress ezeken a fürdőhelyeken, mert ha jön is egy-kettő, az oly gyortan eltűnik a látóhatárról, mint az ezüstszürke hullámok fölött röppeuő sirály madár. Évről-évre megismétlődnek ezek a panaszok, mert ezen sajnos állapotoknak magunk vagyuuk az okai. A Balaton ma is szinte alig közelíthető meg, vagy ha igen, csak drága pénzen. Csak a somogyi parton szalad végig a délivasut, nem épen kifogástalan kocsijával, a zalai és veszprémi part, ma is csak álmodik a vasútról, s igy nemcsak a nagyvilági, hanem az országgal való összeköttetésről is, Magán a kis tengeren a BalatoutaviGőzhajózásiTársaság jóvoltából mindössze négy kisebb gőzös eszközli a személyszállítást. Ezek a motoros bárkák is már évek óta kijavítás után sóhajtoznak, de ez is lehetetlen, mert a Balatoupartnak nincsen téli dock-kikötője s a hajók télen is a vizben rothadnak. Az említett bajok közül kétségtelenül a legnagyobb, hogy a balatoni fürdőtelepek máig sincsenek kellően adminisztrálva. Nincs meg a kellő ellenőrzés, hiányzik az élelmezés, a lakásügy szervezése. Igaz, azt, meg kell engednünk, hogy a közelmúlt években a külsőre szép villáknak egész sorozata épült, a Balatonparton. Ámde ezek a pompás ember-kalitkák a legnagyobb arányban drága kamatú kölcsön pénzen építettek föl s ez az egyik oka a lakások méregdrágaságáDak, aminek következtében nem csoda ha megtörténik, hogy azok felerészben üresen maradnak. Ismételjük. Ne panaszkodjunk mi arról az indolenciáról, mellyel a külföld turista-világa, üdülni vágyó, élvezetet kereső társadalma a gyönyörüségteljes Balatonvidék irányában viselkedik. Ne panaszkodjunk addig, mig legalább föntebb vázolt bajok orvosolva, a mulasztások pótolva nem