Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-09-09 / 36. szám

1 906. szeptember 2. BALATONVIDÉK 83 annál is inkább kötelességünknek tartottunk, mert, az igazságos kritika sokkal nagyobb hasznára van az ügynek, mint a leplezgető elfogultság. A fővárosi és vidéki sajtónak drágaságot hirdető cikkeire védő cikkek jelentek meg. Ebben különösen Keszihelyről állították, hogy ott nincs dragaság. Jó, elliisszük. De azt már csak nem fogja belénk diktálni a cikkíró, hogy Siófokoj, Földváron, Füreden nincs-e nagyobb drágaság, mint amekkora indokolt lenne. Az egy korona 40 filléres kis sonkák és a 70 filléres fagylaltok hazájában bizony oly nagy a drágaság, lírgy ez ellen küzdeni kell a lapoknak, meit ez nem felel meg a téuyleges viszonyoknak. «Nem a fürdők természeti szépségének, a források gyógyhatásának a hiánya készteti őket, hanem olyau hiány, amelyet a nagyvárosban élő ember e'ső pillanatra észrevesz : a kényelpinhiány. Ehhez járulnak még azok a méregdrága árak, amelyekről a magyar fürdőhelyek közismertek 8 amelyek soUakat visszariasztanak a magyar fürdők látogatásától.* Ezt az utolsó két passzust egyik pozsonyi magyar lapból vesszük át, melynek szerkesztője igazán alaposan ismeri a balatoni fürdőviszonyokat. Ugyanez a laptársunk a «Nyugatmagyarországi Hiradó» egyik minapi számában a következő jellemző megfigyeléseket közli : Egy kies fekvésű balatonparti fürdőtelepen beténünk egy, az ottani fogalmak szerint u. n. «legelegánsabb* egyesitett vendéglő-kávéházba, ahol még tfriss cukorsütemények, fagylalt és jegeskávét is kaphatók. Szomiasak lévén, sört akartunk inni. — «Hó! pincér, hozzon öt korsó sört!» A pincér zavartan felel: — Bocsánat uraim, csak két kriglit hozhatok. • Miért ?» kérdeztük ámulva. «Mert. csak két krigling van, a többi mind pohár.> Harsogó nevetés fogadta e választ, de alig liogy csillapodott nevetésünk, egy ott nyaraló ur a következőket mesélte el : Egy esős napon billiárdozui akartam ugyanebben a kávéházban. Alighogy közöltein ebbeli szándékolna* a pincérrel, lélekszakadva. rohan a tulajdonos és arra kér, hogy álljak el a tervemtől, mert — mind moudá — friss süteményeket sütöttek s ezeket a billiárd asztalra lelték száradni Keszthely mellett félórányira egy remek fekvésű, páratlan gyógyhatású melegvíz forrás van : Hévviz. Hogy hogy kezelik a vendégeket a fiákkeresek, az egyedüli közlekedesi eszköz tulajdonosai, az alábbiakból láthatjuk : Hosszas kérés és könyörgés után végre szóba áll velünk egy ilyen «fiákker», még a mult századból való, piszkes. poros batár kocsisa. Ily fajt a volt a beszélgetésünk : — Hévvizre szeretnénk menni. — Hát jó, de ne maradjanak ott sokáig, mert nem hozom vissza. — Csak körülnézünk. — Or. korona. Hát. üjjenek föl ! S boldogok lehettünk, hogy elvitt, mert mint az ottaniak mondják, szóba se áll mindenkivel. Bővebb kommentárra azt hiszem az sem szorul, hogy Siófokon egy tágas két ágyas szoba, gyertya és nem villanyvilágítással, cement padlóval egy éjjelre 7, mond hét koronába keiül. Ne menjünk tehát messze azon okok keresésébe, hogy miért nyaralnak a mieink külföldön, ne tekintsük a magyarság elleni tüntetésnek, hazafiatlanságnak s az idegen vállalkozók készakarva való gazdagításának : járjunk csak egyszer pl. a Balaton körül. Akit a csodás szépségű tenger varázsa nem tud ott tartani, HZ az ott uralkodó «párat,lan kényelem» miatt bizonyára nem fog olt maradni. * * Őszintén bevallom, hogy elkóboroltam a uyáron Stájerországba. Ugy szöktem. Mert a kabátomon a tulipán és szivben is jó magyar embernek érzem magamat, nem akartam tehát azt a vádat magamra venni, hogy az osztrákoknak hordom a pénzt. A kivánosiság vitt ki, mert még soha sem láttam azokat a helyeket, amelyekről rajongással beszél sok hazámfia. Úristen, milyen lehet az az Eldorádó, ahol olcsó pénzért roppant sok kényelmet és gyógyulást osztogatnak ? Nem irok íürdőlevelet, mert rettenetesen banális, egyiig3Ü dolognak tartom, mikor a vidéki zsurnaliszta az apró-cseprő kis fürdőkről még apróbb meséket ir. Nem is kerestem, nem is -szereztem benyomásokat ; a hangulatom pedig tisztára elromlott azoktól a tapasztalatoktól, amelyekben honfitársaim is idegenek részesítettek. A határon azt mondja az útitársam, hogy tegyem le a tulipánt, mert ez nem tetszik a németeknek. No lám ! Hát az tetszik, hogy ezer és ezer magyar köztük költi a pénzét ? A tulipán a kabáton marad, ha tetszik a németnek, ha nem. Ennek az lett az eredménye, hogy a tisztelt és művelt urak, akik a legelső német állomáson felszálltak, elkezdték Magyarországot leszólni. Természetes, hogy nem nyeltem le a gorombásl-odást s nem valami barátságosan váltunk el egymástól. Ahová menteni, lépten-nyomon találkoztam magyarokkal. Valamennyi fürdőből jött, vagy iürdőre utazott. Es valamennyi a magyarországi fürdőket szidta. Mert hát valamivel csak el kell csitítani a lelkiismeretet, amely néha-néha figyelmezteti a gazduját, hogy liazafiatlan dolgot cselekszik, amikor olt szórja ki a pénzét, ahol a nyelvüket is utánunk öltögelik. Leszállottam egy fürdőhelyen. A vendégeknek több mint a fele magyar. Mind jó hazafi, de azért mind az otthonát simfeli és a tulipánt eldugja. Nem átallja még az idegeneknek is folytonosan azt duruzsolni, hogy Magyarországon nem lehet fürdőbe járni, mert ott. kizsebelik az embert, nincs kényelem, szóval rablóbandák garázdálkodnak minden nyaralóhelyen. Szeretne az ember sirvafakadni, amikor hallja, hogy a bolgár milyen lelkesülve beszél a hazájáról, annak szépségeiről s az épülő fürdőhelyekről, amelyek már annyira haladtak, hogy nem muszáj a szabadban vetkőzni. A tulipánt a külföldön fürdőző magyarok mind — a szivükben viselik. Még az is zokon esik nekik, ha a szemtelen idénypincér esetleg megtalálna orrolni ezért a tüntetésért, a tábornok ur pedig, aki a fürdő legtekintélyesebb alakja, nem állna vele szóba. Egy más helyen, ahol számszerint 391 magyar volt a 600 fürdővendég között, magyar újságot kértem. A pincér rohant is, hogy hozza a «Frische ungarische Zeitungot*, de — az egyetlen mag} ar lap: a • Pester Lloyd» — kézben volt. Itt-ott csak a kurlistéből tudja meg az ember, hogy magyarok is vannak a fürdőben. Mert aki tud, németül beszél. Ebéd után azonban a magyar urakat egész biztosan ki lehet hámozni a tömegből. Tudniillik valamennyi alsózik. És az alsós lévén egy magyar szó immár átment az internacionális használatba, sőt. valószínűleg az eszperantó nyelvbe is felvették. Ezt a szép szót a kunstok boldog birtokosai használják. Ez a szó az a bizonyos «vaunak», amit a német «fanak»-ra fordit. Ebéd után a német, ur odafordul magyar szomszédjához : Spiel mer e fanak. Azt vagyok bátor már most kérdezni, tisztelt tulipánt, viselő honfitársaim : mi az ördögöt emleget jük örökké a gazdasági függetlenséget, ha önként, idegenbe hordjuk a pénzünket, eldugjuk a tulipánt és németül beszélünk azzal is, aki magyarul tud ? És kérem ezekben az apró cseprö stejer fürdőkben annyi a zalai ember, liogy sok ! Bizonyíték okáért hoztam magammal néhány kurlistát is. * A fővárosi lapok közül az <Egyetértést és a iPesti Napló» foglalkoztak hoszszabb cikkben a balatoni fürdőkről. Az első lap csak a siófokit tartja oly fürdőnek, hol a vendégeknek sok kényelemben és szórakozásban van része. Városunkról, mely — mint irja — évek óta nem haladt — nem éppen dicsérő hangon emlékezik meg. A másik lap pedig a gőzhajó-közlekedést ostorozza. Amint tehát látjuk, nem igen lelkesednek a fürdőkért. HÍREK. Erzsébet királyné Emlékezete. őszi liervadás volt, ciprusok avarja Hullott idegenben egy bus ravatalra; Elmúlás fuvaltna sirt át a haraszton, Meghalt messze tőlünk egy királyi asz[szony . . . Most is liervadás vau és a szivünk innét Bolyongva indul el hosszú útra ismét, Jajgatva-zokogva keres egyre téged Áldott nagyasszonyunk, szenvedő Erzsébet. Zokogva kérdezi e nemzet, az árva : Gondolsz-e onnan is szép Magyarországra? Küldesz-e majd enyhet gyötrött sziveinkre? Hisz nem tudott senki igy szeretni, mint te Szentséges királynénk, asszonyunk Erzsébet, Az örök halálon győz a te emléked. Őszi hervadáskor ezerszin virágba Borid idelent az emlékezés híja. Áldott legyen a te szent neved örökké, Áldott legyen a hant, amely lágyan föd he Erzsébet királyné, légy ezerszer áldott, Ki az árvaságból bennünket kiváltolt! . .. P. J. — Erzsébet királyné halálának évfordulója alkalmából 1. hó 10-én délelőtt nquiern lesz a helybeli rom. kath. templomban. — Miniszter köszönete. A vallás és közoktatásügyi miniszter leiratban mondott köszönetet a helybeli izr. hitközségnek Bnrány Gergely dr. prépost nevére tett 2000 koronás alapítványáért. — Kisasszony napja. Kisasszony ünnepét, vagyis a boldogságos Szüzanya születésének napját ünnepli szombaton a katholikus világ. Rí, következő vasárnap Mária neve ünnepe. A két kiváló ünnep közelségét jelezte már az elmúlt héten városunk külső képe. Előbb szórványosan, a hót vége felé már csapatosan jártak városunk utcáit, a buc-usok. — A tapolcai lóm. kat.b. legényegylet f. hó 2-án tartotta meg az idei szüreti mulatságát. Ezen jótékonycélu mulatságra felülfizetni szívesek voltak : Darányi Ignác O exellenciája 10 kor, Ley József 4 kor., Horváth Jáno?, D. S. 3—3 kor, Tőke József, Flieg József 2 80-2 80 kor., Hegyi Gusztáv Díszeiből 2 kor., Fatér Károly, Horváth Jenő 1"60—160 kor., Barabás Naponta friss Liezingi csapolt sör és zóna villásreggeli kapható a Hungária szálló éttermében.