Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-08-19 / 33. szám

4 BALATONVIDÉK 190

0. augusztus 12. társulatának néhány letört alakjával ? Nem remélhető ! A magyar nemzet tudja már megkülönböztetni salaktól az aranyat. Megtanulta megkülönböztetni a született magyar erényeket az utánzottakétól. Különösen azokétól, akik felül akarnak emelkedni azon erények fölé, ame'yekért mi éltünk, életet áldoztunk egy ezredéven át : az Isten és a hazaszeretet erényei fölé. Tudja a magyar nemzet, hogy a fotytatott alkotmányos küzdelmek eredménye a mai helyzet és tudja azt is, hogy szabadságunk legerősebb biztositéka nemcsak a törvényekben, hanem a nemzet an}

7agi jólétében is fekszik. Hála a Gondviselésnek, liogy valamint a multbau, ugy a jelenben is adott férfiakat, akik tudják, hogy a vag3

7onos, az anyagiakban és szellemiekben egyaránt gazdag nemzet a szabadságát nehéz viszonyok közt is meg tudta tartani és igy lesznek -ós vannak is férfiaink, akik ugy a szellemi, mint az anyagi kérdések orvoslásával levezetik, a most alattomos törekvéseket, amelyek a nemzet aityagi és erkölcsi gazdagodásának és haladásának a legnagyobb akadályai. Hála a Gondviselésnek, hogy vannak és lesznek férfiak, akik megértetik a magyar nemzettel, hogy valamint a nemesség kárpótlás nélkül mondott le jogairól és jövedelméről és megnyitotta az alkotmány sáncait a nemzet nagy rétege : a jobbágyság előtt, azonképen meghozza az idő és a magyart jellemző bölcsesség, hogy a velünk együttérző, államiságunkat és hitünket és faji tulajdonságainkat tisztelő munkások előtt is megnyílnak a honpolgár legszebb jogai. De azok, akik a lényegben nem éreznek velünk, részesei a Te koronádnak szent István, nem lehetnek. István, Te szent király ! Légy néped körében ! Vértezd elméjét, erősítsd akaratát, hogy jó harcot harcoljon Istenért, Hazáért! Isten! Engedd kegyelemben, hogy nagy királyunk bölcsességét minden fia megérthesse e hazának és hogy meg nem fogyatkozván ősi erényeinek tiszteletében, győzelmet arathasson bujkáló ellenségein. Hol vagy István király ? Téged magyar kiván. Levél a Szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur! Engedje meg, hogy előálljak egyikmásik duloggal, ami, ha nem is életbevágó kérdés, de azért mégis akad közte megszívlelésre méltó is. És kétségtelen, hogy a megszivles, nekünk, nyaralóknak, az itteni tartózkodást sok tekintetben kellemessebbé tenné. Ezért kérem e soraim szives közlését. Miután a városnak — habár igen kezdetleges, de mégis — csatornázása van : nagyon óhajtandó volna, ha az egyes házak szennyvizeinek levezetésére a házaktól a csatornáig vezető, bármily anyagból készült csövek alkalmazására szorítanák az egyes háztulajdonosokat. Mert mostan bizony több helyen bűzt és betegséget terjesztő módon eresztik ki a szennyvizet és — — — talán még egyebet is az utcára, ugy hogy — mint például a Kerités-utca némely házai előtt—örökösen folyik, mint egy kis ér, az undort keltő samü és orrt facsaró biizü szennyvíz. Igaz, hogy nem csak ez utcában láttam ezt a botrányos dolgot, de oly bőségben, mint a megjelölt utca 6—8 számú házai előtt rövid ittlétem ideje alatt máshol még nem tapasztaltam. Szóvá kell tennem azt a — i»°gy is mondjam csak? — furcsa állapotot, hogy Keszthelynek igazán páratlanul nzóp parkját eső alatt és eső után csak ugy

7 lehet megközelíteni, ha előbb jó magas szárú csizmát öltünk fel ! Sem a Liget- sem a Jókai-utca torkolatánál átjáró a parkba nincsen, pedig egy kis jóakarattal, no meg egy kis kő- vagy téglatörmelékkel nagyon könnyen lehetne egy-egy 2—3 arasznyi szélességű átjárót létesíteni. Es hogy épen e vidéken járok, szemembe ötlik még egy^ csekélység, amin szintén könnyen és olcsón lehetne segiteui. Ugyanis a Liget- és Erzóbet királyné utcák egyik közős sarkán a gyalogutat a kocsiuttól egy kis vizvezetö árok választja el. Nem széles árok. Salto mortale nélkül is át lehet jutni rajta annak, aki elég fiatal és jó nagyot tud lépni. De azért m?gis csak árok és bizony nem egy hölgynek, vagy Hévizet használó betegnek okoz nagy fáradságot, míg ezen az árkon átkel. Pedig néhány darabka deszkahulladókból kényelmes kis áthidalást lehetne rájd alkalmazni. Most pedig engedje meg t. Szerkesztő ur, hogy Kesz'kelynek egy igen fájó — már t. i. nekünk fájó — sebére irányítsam becses figyelmét. A közlekedési eszközökre. Nem azokra, amelyeknek lenuiők kellene, hanem azokra, amelyek már megvannak : a társas- és bérkocsikra. A társaskocsikat csak azért nem hasonlítom megboldogult Noe apánk bárkájához, mert az öregtől nem kérhetnék bocsánatot, ha az összehasonlítás felett — bárkája reputációja érdekében — méltó haragra lobbanna. Azt azonban merem állítani, hogy készítőjük az ante diluviális korszak rajztárából szedte össze a készítéshez szükségelt rajzait.. A társaskocsikban mindig fülledt a levegő, de azért a légkuzamt.ól nern mentes ; a beléjök szívódó por a világért sem menne ki belölök; ha künn esik, akkor bennük ázik-fázik az ember, rugói pedig oly gyarlók, hogy menetközben valósággal — rúgnak. Igaz, hogy a fővárosban sem egészen tökéletesek még az ilynemű alkalmatosságok, de először mégis sokkal jobbak ós másodszor : nem köszvényes, csúzos és hasonló betegek szálli'ására szolgálnak. E helyen kell fölvetnem azt a kérdést. is, hogy miért nem járat az arra kö* telezett vállalkozó társaskocsikat az Amazontól a Balatonhoz ? Vagy ha járat, miért nem rendszeresen ? Vagy ha rendszeresen járat, miért nem járat minden nap rend« szeresen ? Talán azért, mert félti az Ania» szelesen mind különböző távolságban vannak, ennélfogva valőrjeik mind különbözők. A bűbájos vonalrajz és H valőrgazdagság két tényezője azután teljesen lebilincseli a lelket s olyau gyönyört ny

7ujt a természetet látni tudó turistának, amely felejthetetlen nyomokat vés a szivekbe. A hajón turisták ültek mellettem, akiknek a beszédjéből kivettem, hogy világlátott emberek. Ezek is a legnagyobb elragadtatással beszéltek a látottakról ós hangoztatták, hogy a szigligeti és a badacsonyi öböl felülmúlja mindazt, amit szépségben az összes eutópai tavak nyújtanak. Aki a leirt képeket állandóan akarja élvezni, annak a leilei és fonyódi tartózkodást lehet nagyon ajánlani. Nem értek a geológiához, de azt hiszem, hogy a zalai vulkanikus hegyek vidéke azokat is nagyon érdekelheti, akik nem az esztetikai örömök, hanem a tudomány szempontjából foglalkoznak a természettel. Sőt kultura tekintetében is meg kell állapítani, hogy sző'őmüvelés ugy a íülöpi hegyen, mint Badacsonyban feltűnő magas fokon látszik lenni. Hajónk 11 óra tájban kötött ki Badacsonyban. rálőttünk állt a hegy haragos zöld ruhájában, teljesen szin erejében s magas fokon álló szőlő kultúrája, az ormait koszorúzó gyönyörű erdő hivogatólag integettek felénk, hogy megközelítsük kirándulásunk tulajdonképeni célját, a Badacsony tetejét. Jóllehet a juliusi nap erősen sütött, azonnal hozzá fogtunk a hegy megmászásához és fél egy órakor fent voltunk f

tz ormon a kilátónál. A kilátóhoz egy erdő vágáson jut az ember s amint nagy fáradtság után felér a magaslatra, nagy csalódás éri, A vágást szegélyező fák ugyanis úgyszólván teljesen elzárják a kilátást. A felmenetkor is sok boszuáág éri a kirándulót. Alig van jel, ami az utat mutatja, vagy ha van, az nem elég és rossz. Vezető nélkül az ut kereséssel sok időt eltölt az ember. Az utak meg teljesen el vannak hanyagolva. Teljesen kárba veszett volna a fáradságom, ha véletlenségből a katonaság egy alkotmányt nem állított volna a legszebb pontra, melyről a kilátást, ha nem is zavartalanul, de egész nagyszerűségében látni és élvezni lehet. Ez az alkotmány pedig nem egyéb, mint egy gula alakban egymáshoz támasztott négy darab 8—10 méteres gerenda, melynek a csúcsán egy kis terrasz van. Erre a terraszra egy oda támasztott ötödik gerendán lehet feljutni létra fokon, melyek közül minden második ki van törve és mindegyik lötyög. Laj bár módjára mászik fel az ember rajta. Természetesen ki vau zárva, hogy nők ilyen excurzióra vállalkozzanak. A. nőknek tehát, akik a hegyre felmennek, teljesen kárba veszett a fáradságuk. A terrasz szintén kezdetleges. A gula deszkázatába kapaszkodva kell a terraszt körüljárni. A feladatnak, mely itt a turistára Zalamegj

7e és a Balaton szövetség szívességéből hárul, csak igen jó tornászok és kemény, nem szédülő fejű emberek tudnak megfelelni. A kilátás határozottan szédületesen nagyszerű, alattuk vannak az összes kupa alakú hegyek a maguk természetes elhelyezésükben. Közöttük feltárulnak a falvak, városok szelíd, bájos völgyek ölében. Látjuk a Somlót, Balatont Siófokig és Keszthelyig. Sőt látjuk a Kaphegyet is Leirni persze a természetnek ezt a nagyszerű művét lehetetlen. Nem tehetünk egyebet, mint minden magyarnak ajánljuk, hogy mielőtt külföldre irányítja szekere rúdját, ismerje meg hazájának ezt a bűbájos vidékét Sehol sem éreztem jobban, mint itt, hogy első sorban minden hazafinak a saját hazáját kell megismernie. Sőt eszembe jutott, hogy talán a kultura tekintetében is ez volna az első kötelességünk, mielőU Magyarországot durván és hálátlanul Ázsiához hasonlítjuk. Fél három felé leértünk a hegy

7ről. A «Hableányban» megebédeltünk rosszul és a badacsonyi fürdőházban megfürödtünk szintén elég rosszul. De hogy hálátlan na legyek, meg kell állapitanom, hogy a Balaton drága vize minden fáradságot kihúzott tagjainkból és este 10 órakor rugalmasan szálltunk le a Helka fedélzetéiől a bfüredi esplanádra. Nem sajnáljuk a fáradságot, amibe a leirt kirándulás került, annál kevésbé, mert e&y U;

t8y tapasztalattal is gazdagabbak lettünk, aminek a leszegezése végett e sorok is tulajdonkópen megíródtak." Ez a tapasztalat pedig az, hogy a Balaton kultura irányításánál hiányzik egy művészi érzékű szellem, aki egy egységes terv szc* kultura összes vonatkozásainak megértésével irányítaná a hivatott tényezőket és a közvéleményt arra, hogy az ország és a világ szeme hazánk e gyöngyére irányuljon.