Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-08-05 / 31. szám

I 1906. augusztus 5. BALATONVIDÉK sem örvendek a nyomor látásának. Ezt kell tehát mindenekelőtt megszüntetni. Mert talán csftk nem azért csinálnak villamos fényt, hogy a nyomor este és éjjel is jobban szembetűnő legyen ? Csak nem azért fejlesztik a fürdőt, amely pedig mindig drágaságot hoz, liony a hivatalnokok megélhetését nehezítsék ? Nem, ezt nem tételezem fel. Itt csak mulasztásról — uiég pedig mindkét részről — nem pedig rosszakaratról lehet szó. A hivatalnokok elfelejtettek kérni, amihez egy kis bátorság, illetve nyíltság is kell, » város meg hát sok egyéb gondja közt megfelejtkezett róluk. »Jobb későn, mint soha«, mondja a közmondás ós tartom én is. Pótolják mulasztásukat, a hivatalnokok, tárják fel tarthatatlan helyzetüket a maga valóságában s hiszem, hogy a város sem zárkózik el a kérelem teljesítésétől. Egyszer már idéztem, de máig seui szívlelték meg a szent irás ezen szavait, : »Kérjetek ós adatik, zörgessetek és megnyittatik nektek !« - i —i. KáVéJáz- és vendéglői tisztaság. Minden vendéglőnek, kávéháznak legelső ajánlója a tisztaság. Bármilyen egyszerű legyen is valamely ilyen helyiség berendezése, a benne uralkodó tisztaság önt bizalmat a vendégbe az ételek és italok iránt. Városi vendéglőink, kávéházaink, legalább a szemlélő előtt nagyjában meg is felelnek a tisztaság követelményeinek, amennyiben az asztalon tiszta teriíő, a tányérban gondosan préselt tiszta asztalkendő, táuyérak, evőeszközök, poharak, étel, ital, mind a tisztaság látszatával bírnak a vendég előtt. A konyhában azonban nem megyünk ki; részint mert nem szokás, részint mert nincs jogunk oda betekinteni. Pedig ez rendkívüli fontos hely. Sokan vannak, kik évekig állandóan a vendéglői, kávéházi életre vannak utalva, hogy ue mondjuk kárhoztatva. Ezek egészsége annak a •vendéglőnek a konyhájától, műhelyétől függ. De azoknak is, kik csak hébe-hóba kerülnek a vendéglői vagy kávéházi asztalhoz, fontos érdekük az etelnek, italnak tisztasága, kifogástalan egészséges állapota és kezelése. Sehol a világon nem szerezhet olyan g3'anutlanul valami pusztító nyavalyát a7 ember, mint egy tisztátalan vendéglőben. Az az asztalkendő, mely szépen összehajtva fekszik, talán egyetlen egyszer használva volt olyan vendégtől, aki sebes száját törülte meg vele. Talán kezén, arcán volt valami ragadós bőrkiütés. A pincórgyerek összeszedi az asztalkendőket, összehajtogatja, présbe teszi és másnap uj vendég elé kerül. Hiszen nem is látszik rajta, hogy már valakinél szolgálatot teljesített volna. A többi asztalnemű csaU teljes megtisztulás után kerülhet uj vendég elé. A kávéházi kiflik és zsemlyék kiválóan alkalmasak arra, hogy a bacillusok terjedését elősegítsék. Egy egész kis kosárral tesznek a vendég elé, mutatván ezzel, hogy előkelő helyen vagyunk, hol elegendő mennyiség áll a vendég rendelkezésére. A reggeliző megeszik egyet-kettőt a sütemények közül, de kezébe fogott, megropogtatott hármat-négyet, amelyek más asztalhoz, más reggelizőhöz kerülnek később. Ha még a régi zsidók törvényeit megtartanák, hogy minden étkezés előtt, megmossák a kezeiket, akkor talán ez nem volna akkora baj, de igy a bőr kiizzadásával a tüdövész bacillusai micsoda könynyüséggel terjednek, terjesztetnek ^s vitetnek át egyik testről a másikra. Eu nem láttam, de olvastam, hogy Franciaország előkelő kávéházaiban selyempapirba csomagolva tesznek két darab süteményt a vendég elé, nem ötöt (sőt többet is) mint, nálunk. Nagj'on üdvös volna, ha kávéházainkban is meghonosítanák ezt az intézkedést,, nem kellene várni addig, mig vagy az országos közegészségügyi hatóság fog ilyen rendszabályokat, életbe léptetni. Ha a csendőrségnek joga, sőt kötelessége a mértékek tisztaságát megvizsgálni, akkor kiterjeszthetné figyelmét az ilyenekre is. Szívesen venné a közönség ; a vendéglök, kávéházak pedig nyernének jó hírnévben. Orvos. Fürdö-krónika. Augusztus 3. A felkelő nap ragyogó fényénél, enyhe reggeli széltől hullámos vizén, cigánymuzsikának hangjai mellett majdnem háromszázfőuyi kendőket lobogtató, éljenző tömeg — ekként, vonult be az e heti fürdőélet a hajókirándulás képében. Hétfőn reggel indultak a vendégek a Baross gőzösön. Megtekintették Balatonföldvárt, ebédeltek Füreden s fürödtek Siófokon. Ez volt a nap utazási programmja. Este felé járt már az idő, midőn a siófoki kikötőben a hajó muzsikusai rákezdtek a nótára : Sir a kis lány a Balaton partján, s a gőzös hazafele indult. De csak a nóta.szólt ily szomorúim. A hajón annál vigabb volt az élet. Az öregebbek iddogálni kezdtek, vagy más egyébb szórakozást leltek. Közben leszállt az est, fel-feltüutek a csillagok, a cigány is vig nótákba fogott s a fiatalok csakhamar táncra perdültek. Majd feljött a hold is és csalfa, sárga fényét egész hazáig— a táncolók nagy örömére — rajtuk legeltette. Vájjon gyönyörködött e bennük, vagy biztatta őket a ravasz ? Ekként mult el a kirándulás, örömet s kellemes szórakozást nyújtva azoknak, kik azon résztvettek. Alig, hjgy a kirándulásról hazatértek a vendégek, már uj hirdetmény várt rájuk, vigságot, mulatozást jelezve. A vigalmi bizottság évi Anna-báljáról szólt a plakát. A bált ma este tartják a Hullám szállóban. Előzőleg azonban velencei-est, diízcsónakázás s confetti-háboru lesz a Balatonon. A krónikás panaszkönyvének e héten is meg volt a maga hatása. A fürdőkezelőség a kabinok ajtajára időt jelző táblákat szerzett be. Azonkívül kifüggesztetett egy hirdetményt is, mely helyesín és okosan, de annál rosszabb magyarsággal adja tudtul, hogy férfiaknak a női uszodákba átúszni nemcsak tilos, hanem illetlenség is. Csak arra kérjük a kezelőséget, hogy «hason esetekben* ne Kautz Gyula ismert magyarságával szóljon a közönséghez. Egyébiránt, amiként rámutattunk, a fürdőkezelőség hibáira, mulasztásaira, ép úgy dicsérettel adózunk néki a fent megirt intézkedésekért, meg — a rendezőség felkérés© révén — azért is, mivel volt, szives a tenniszpályát, a versenyzőknek díjtalanul átengedni. Apropos, tenniszverseny. Mert biz — mint az olvasó e lap más helyén olvashatja — az is volt, e héten. Öngyilkosság is tarkította a fürdőélet eseményeit. Mivel hogy ép a balatoni dennek. Nem lesz kár érte. Elfelejtett az már téged, mást szeret az már. Azt szereti, kinek sok a pénze, ha elfogy a pénz, elfogy a szerelem is. A vonat ezalatt prüszkölve, zakatolva, állomást állomás után hagyott el. Az idő is sötétedni kezdett. Lassan ráborult az alkony. Sürü füstfellegek gyűrűztek a levegőben és tüzes szikrák sziporkáztak végig a tájon Mikor érkezel meg? — kérdezte az egj'ik. — Még egy állomás van hátra. Azután nem is szóltak addig, mig a vonat meg nem állt. Az öreg felállt a helyiéről és izgatottan pillantott ki a perroura. A perron üres volt. Egy lélek sem várta a vonatot. Összeszorult az öreg szive, fojtogatta valami a torkát, rossz sejtelmei támadtak. Azután csendesen felállt. Az ajtónál még visszafordult. — Isten legyen veletek! — Isten áldjon meg ! — mormogta a fiatal suhanc — aztán meg ne feledkezz a revolverről ! Ha mással él a dáma, csak lődd le, ne sajnáld ! Az öreg már nem hallotta a tanácsot. Nehéz léptekkel ment a kijárat felé és hogy kiért a városba vezető országútra, még mindig nem volt tisztában, hogy mit fog tenni. Csak ment ösztönszerűleg, öntudatlanul előre. Mire beért a városba, már késő este lett Idegenül botorkált utcáról-utcára. Kalapját mélyen szemébe húzta és ha valami régi ismerősével találkozott, kikerülte. Igy ért el régi lakása elé. Ott aztán megállt. A lábai megrogyjak s a kapuhoz kellett támaszkodnia, ne hogy elessen. Egyszerre csoszogó lépteket hallott a háta mögött. Már nem volt ideje félre ugrani, a házmesterné állt előtte. Az pedig meglepetve tekintett rá. — Jézusom, a nagyságos ur ! Hát megjött. Be megváltozott. A nagysága is alig fogja megismerni. Ki akartak menni az állomásra, de a bubinak fájt a torka. Az orvos megtiltotta, hogy kimenjen a nagysága pedig nem merte egyedül hagyni a cseléddel. Örömteljes meglepetéssel állt meg a férfi. Ajkáról egy hang sem jött elő. A szemei azonban egyszerre felragyogtak s önkéntelenül is az égre pillantott. — Az asszony pedig ezalatt szapora nyelvvel beszélt. — Tegnap kapták meg a sürgönyt s azóta felfordult az egész ház. A kicsikének nincs nyugta. Megmondták neki, hogy holnap jön apa s ő minden áron ki akart menni az állomásra. Alig bírtuk visszatartani. Majd észrevette, hogy a férfi csak oda támaszkodik a falhoz és sápadozik. — Talán rosszul vau a nagyságos ur ? Tessék csak felmenni. Hisz ugy

r várják ! Az ajtó előtt néma kétségbeeséssel állt meg a férfi. Arcába tódult minden csöpp vére s remegett a teste az izgatottságtól. Valami ismeretlen félelem fogta el s ugy érezte, hogy megfullad, ha soká áll itt. Azután egy hirtelen g3'ors elhatározással megragadta a kilincset s majdnem beesett az ajtón. Olyan nagy világosság fogadta, hog3" be kellett hunynia a szemét, mert káprázott tőle. Mire felnyitotta, valaki átkarolta térdét s egy édes ujjongó gyermekhang zenéje hangzott a fülébe. —^Edes apám, — megjött már ! . . . Többet nem hallott. Öly erős zokogás tódult ajkára, hogy beleremegett a teste. Rég visszatartott könnyek zápora csapta meg arcát ós végigfolyt gyermeke arcán. A gyermek pedig a nyakán csüggött, és beleduruzsolt a fülébe. — Mikor jött meg apa? . . Ugy-e már többet nem fog elutazni ? Itt marad anyuskánál. Azután egyszer csak érezte, hogy piszkos, kérges kezébe valami bársonyos puha kéz nyomul. És föltekintett. A szeme már akkor hozzászokott a fényhez s ott látta a Naponta friss Liezingi csapolt sör és zóna villásreggeli kapható a Hungária szálló éttermében.