Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-08-05 / 31. szám

I 1906. augusztus 5. BALATONVIDÉK sem örvendek a nyomor látásának. Ezt kell tehát mindenekelőtt megszüntetni. Mert talán csftk nem azért csinálnak vil­lamos fényt, hogy a nyomor este és éjjel is jobban szembetűnő legyen ? Csak nem azért fejlesztik a fürdőt, amely pedig min­dig drágaságot hoz, liony a hivatalnokok megélhetését nehezítsék ? Nem, ezt nem tételezem fel. Itt csak mulasztásról — uiég pedig mindkét rész­ről — nem pedig rosszakaratról lehet szó. A hivatalnokok elfelejtettek kérni, amihez egy kis bátorság, illetve nyíltság is kell, » város meg hát sok egyéb gondja közt megfelejtkezett róluk. »Jobb későn, mint soha«, mondja a közmondás ós tartom én is. Pótolják mu­lasztásukat, a hivatalnokok, tárják fel tart­hatatlan helyzetüket a maga valóságában s hiszem, hogy a város sem zárkózik el a kérelem teljesítésétől. Egyszer már idéz­tem, de máig seui szívlelték meg a szent irás ezen szavait, : »Kérjetek ós adatik, zörgessetek és megnyittatik nektek !« - i —i. KáVéJáz- és vendéglői tisztaság. Minden vendéglőnek, kávéháznak leg­első ajánlója a tisztaság. Bármilyen egy­szerű legyen is valamely ilyen helyiség berendezése, a benne uralkodó tisztaság önt bizalmat a vendégbe az ételek és ita­lok iránt. Városi vendéglőink, kávéháza­ink, legalább a szemlélő előtt nagyjában meg is felelnek a tisztaság követelményei­nek, amennyiben az asztalon tiszta teriíő, a tányérban gondosan préselt tiszta asz­talkendő, táuyérak, evőeszközök, poharak, étel, ital, mind a tisztaság látszatával bír­nak a vendég előtt. A konyhában azonban nem megyünk ki; részint mert nem szokás, részint mert nincs jogunk oda betekinteni. Pedig ez rendkívüli fontos hely. Sokan vannak, kik évekig állandóan a vendéglői, kávéházi életre vannak utalva, hogy ue mondjuk kárhoztatva. Ezek egészsége annak a •vendéglőnek a konyhájától, műhelyétől függ. De azoknak is, kik csak hébe-hóba kerül­nek a vendéglői vagy kávéházi asztalhoz, fontos érdekük az etelnek, italnak tiszta­sága, kifogástalan egészséges állapota és kezelése. Sehol a világon nem szerezhet olyan g3'anutlanul valami pusztító nyavalyát a7 ember, mint egy tisztátalan vendéglőben. Az az asztalkendő, mely szépen összehajtva fekszik, talán egyetlen egyszer használva volt olyan vendégtől, aki sebes száját tö­rülte meg vele. Talán kezén, arcán volt valami ragadós bőrkiütés. A pincórgyerek összeszedi az asztalkendőket, összehajto­gatja, présbe teszi és másnap uj vendég elé kerül. Hiszen nem is látszik rajta, hogy már valakinél szolgálatot teljesített volna. A többi asztalnemű csaU teljes megtisztu­lás után kerülhet uj vendég elé. A kávéházi kiflik és zsemlyék kiválóan alkalmasak arra, hogy a bacillusok ter­jedését elősegítsék. Egy egész kis kosárral tesznek a vendég elé, mutatván ezzel, hogy előkelő helyen vagyunk, hol elegendő mennyiség áll a vendég rendelkezésére. A reggeliző megeszik egyet-kettőt a sütemé­nyek közül, de kezébe fogott, megropogta­tott hármat-négyet, amelyek más asztal­hoz, más reggelizőhöz kerülnek később. Ha még a régi zsidók törvényeit megtar­tanák, hogy minden étkezés előtt, meg­mossák a kezeiket, akkor talán ez nem volna akkora baj, de igy a bőr kiizzadá­sával a tüdövész bacillusai micsoda köny­nyüséggel terjednek, terjesztetnek ^s vitet­nek át egyik testről a másikra. Eu nem láttam, de olvastam, hogy Franciaország előkelő kávéházaiban selyempapirba cso­magolva tesznek két darab süteményt a vendég elé, nem ötöt (sőt többet is) mint, nálunk. Nagj'on üdvös volna, ha kávéházaink­ban is meghonosítanák ezt az intézkedést,, nem kellene várni addig, mig vagy az országos közegészségügyi hatóság fog ilyen rendszabályokat, életbe léptetni. Ha a csendőrségnek joga, sőt köte­lessége a mértékek tisztaságát megvizs­gálni, akkor kiterjeszthetné figyelmét az ilyenekre is. Szívesen venné a közönség ; a vendéglök, kávéházak pedig nyernének jó hírnévben. Orvos. Fürdö-krónika. Augusztus 3. A felkelő nap ragyogó fényénél, eny­he reggeli széltől hullámos vizén, cigány­muzsikának hangjai mellett majdnem há­romszázfőuyi kendőket lobogtató, éljenző tömeg — ekként, vonult be az e heti für­dőélet a hajókirándulás képében. Hétfőn reggel indultak a vendégek a Baross gőzö­sön. Megtekintették Balatonföldvárt, ebé­deltek Füreden s fürödtek Siófokon. Ez volt a nap utazási programmja. Este felé járt már az idő, midőn a siófoki kikötőben a hajó muzsikusai rákezdtek a nótára : Sir a kis lány a Balaton partján, s a gőzös hazafele indult. De csak a nóta.szólt ily szomorúim. A hajón annál vigabb volt az élet. Az öre­gebbek iddogálni kezdtek, vagy más egyébb szórakozást leltek. Közben leszállt az est, fel-feltüutek a csillagok, a cigány is vig nótákba fogott s a fiatalok csakhamar táncra perdültek. Majd feljött a hold is és csalfa, sárga fényét egész hazáig— a tán­colók nagy örömére — rajtuk legeltette. Vájjon gyönyörködött e bennük, vagy biz­tatta őket a ravasz ? Ekként mult el a kirándulás, örömet s kellemes szórakozást nyújtva azoknak, kik azon résztvettek. Alig, hjgy a kirándulásról hazatértek a vendégek, már uj hirdetmény várt rájuk, vigságot, mulatozást jelezve. A vigalmi bi­zottság évi Anna-báljáról szólt a plakát. A bált ma este tartják a Hullám szállóban. Előzőleg azonban velencei-est, diízcsóna­kázás s confetti-háboru lesz a Balatonon. A krónikás panaszkönyvének e héten is meg volt a maga hatása. A fürdőkeze­lőség a kabinok ajtajára időt jelző táblá­kat szerzett be. Azonkívül kifüggesztetett egy hirdetményt is, mely helyesín és oko­san, de annál rosszabb magyarsággal adja tudtul, hogy férfiaknak a női uszodákba átúszni nemcsak tilos, hanem illetlenség is. Csak arra kérjük a kezelőséget, hogy «ha­son esetekben* ne Kautz Gyula ismert ma­gyarságával szóljon a közönséghez. Egyéb­iránt, amiként rámutattunk, a fürdőkezelő­ség hibáira, mulasztásaira, ép úgy dicsé­rettel adózunk néki a fent megirt intézke­désekért, meg — a rendezőség felkérés© révén — azért is, mivel volt, szives a ten­niszpályát, a versenyzőknek díjtalanul át­engedni. Apropos, tenniszverseny. Mert biz — mint az olvasó e lap más helyén olvashatja — az is volt, e héten. Öngyilkosság is tarkította a fürdőélet eseményeit. Mivel hogy ép a balatoni dennek. Nem lesz kár érte. Elfelejtett az már téged, mást szeret az már. Azt sze­reti, kinek sok a pénze, ha elfogy a pénz, elfogy a szerelem is. A vonat ezalatt prüszkölve, zakatolva, állomást állomás után hagyott el. Az idő is sötétedni kezdett. Lassan ráborult az alkony. Sürü füstfellegek gyűrűztek a le­vegőben és tüzes szikrák sziporkáztak vé­gig a tájon Mikor érkezel meg? — kér­dezte az egj'ik. — Még egy állomás van hátra. Azután nem is szóltak addig, mig a vonat meg nem állt. Az öreg felállt a he­lyiéről és izgatottan pillantott ki a perroura. A perron üres volt. Egy lélek sem várta a vonatot. Összeszorult az öreg szive, fojto­gatta valami a torkát, rossz sejtelmei tá­madtak. Azután csendesen felállt. Az ajtó­nál még visszafordult. — Isten legyen veletek! — Isten áldjon meg ! — mormogta a fiatal suhanc — aztán meg ne feledkezz a revolverről ! Ha mással él a dáma, csak lődd le, ne sajnáld ! Az öreg már nem hallotta a tanácsot. Nehéz léptekkel ment a kijárat felé és hogy kiért a városba vezető országútra, még mindig nem volt tisztában, hogy mit fog tenni. Csak ment ösztönszerűleg, öntudat­lanul előre. Mire beért a városba, már késő este lett Idegenül botorkált utcáról-utcára. Ka­lapját mélyen szemébe húzta és ha valami régi ismerősével találkozott, kikerülte. Igy ért el régi lakása elé. Ott aztán megállt. A lábai megrogyjak s a kapuhoz kellett támaszkodnia, ne hogy elessen. Egyszerre csoszogó lépteket hallott a háta mögött. Már nem volt ideje félre ug­rani, a házmesterné állt előtte. Az pedig meglepetve tekintett rá. — Jézusom, a nagyságos ur ! Hát megjött. Be megváltozott. A nagysága is alig fogja megismerni. Ki akartak menni az állomásra, de a bubinak fájt a torka. Az orvos megtiltotta, hogy kimenjen a nagysága pedig nem merte egyedül hagyni a cseléddel. Örömteljes meglepetéssel állt meg a férfi. Ajkáról egy hang sem jött elő. A sze­mei azonban egyszerre felragyogtak s ön­kéntelenül is az égre pillantott. — Az asszony pedig ezalatt szapora nyelvvel beszélt. — Tegnap kapták meg a sürgönyt s azóta felfordult az egész ház. A kicsikének nincs nyugta. Megmondták neki, hogy hol­nap jön apa s ő minden áron ki akart menni az állomásra. Alig bírtuk visszatar­tani. Majd észrevette, hogy a férfi csak oda támaszkodik a falhoz és sápadozik. — Talán rosszul vau a nagyságos ur ? Tessék csak felmenni. Hisz ugy r várják ! Az ajtó előtt néma kétségbeeséssel állt meg a férfi. Arcába tódult minden csöpp vére s remegett a teste az izgatott­ságtól. Valami ismeretlen félelem fogta el s ugy érezte, hogy megfullad, ha soká áll itt. Azután egy hirtelen g3'ors elhatározás­sal megragadta a kilincset s majdnem be­esett az ajtón. Olyan nagy világosság fogadta, hog3" be kellett hunynia a szemét, mert káprá­zott tőle. Mire felnyitotta, valaki átkarolta térdét s egy édes ujjongó gyermekhang zenéje hangzott a fülébe. —^Edes apám, — megjött már ! . . . Többet nem hallott. Öly erős zoko­gás tódult ajkára, hogy beleremegett a teste. Rég visszatartott könnyek zápora csapta meg arcát ós végigfolyt gyermeke arcán. A gyermek pedig a nyakán csüggött, és be­leduruzsolt a fülébe. — Mikor jött meg apa? . . Ugy-e már többet nem fog elutazni ? Itt marad anyuskánál. Azután egyszer csak érezte, hogy pisz­kos, kérges kezébe valami bársonyos puha kéz nyomul. És föltekintett. A szeme már akkor hozzászokott a fényhez s ott látta a Naponta friss Liezingi csapolt sör és zóna villásreggeli kapható a Hungária szálló éttermében.

Next

/
Thumbnails
Contents