Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)
1906-07-29 / 30. szám
34. BALATONVIDÉK 1906. juliu a 1 . moty s tartalmas liangja, a hallgatók érdeklődése arról győzhettek meg mindenkit, hogy itt eg}>- komoly s elhatározó munka megindulásáról van szó, melynek végső célja az. hogy Magyarország legyen a magyaroké. Ezt a célt pedig elérni csak öntudatos, okszerű, a kor igényeinek megfelelő munkával lehet. Erre nyertek gazdáink inspirációt, oktatást és ösztönzést azon a mult vasárnapi szövetségi gyűlésen. Ezen a gyűlésen jelölték meg az utat, mely minden magyar gazdának s a nemzet minden igaz fiának céljához kell hogy vezessen, hogy Magyarország igazán a magyaroké legyen. Hogy gazdáink komoly munkáját megfűszerezze a város örvendező közönsége, egyesületeink oly ünnepélyekről gondoskodtak, melyek, ugy hisszük sokáig kedves emlékben lesznek gazdáinknál. A Kesztgelgi Gazdaíför kiállítása, fiz Orgz. gazdaszövetség közggülése. Nemzetközi uszöverseqij. Országos események színhelye volt városunk az elmúlt vasárnap, melyek az egész ország figyelmét felénk fordították. Ekkor tartotta ugyanis nálunk az Országos Gazdaszövetség közgyűlését, e napon rendeztetett az első országos úszóverseny, továbbá ugyancsak e napon nyílt meg az első nagyobbszabásu kiállítás városunkban. Három olyan esemény esett össze egy napra, mely külön-külön egymagában is elég lett volna arra, hogy életet, élénkséget hozzon városunkba. Hát még e három •együtt ! Volt is ám olyan napja városunknak, amelynek emléke jó ideig élni fog ugy a mi, valamint az e napon nálunk időzött idegenek emlékezetében. Ünnepnap volt, még pedig többszörös. Először azért, mert illusztris vendégeket. fogadhattunk városunk falai között, másodszor azért, mert alkalmunk volt itt nálunk bemutatni az ország közönségének iparunk termékeit, metyek haladásunkról tesznek bizonyságot. A nag3' nap történetét az alábbiakban foglaltuk össze : A kiállítás megnyitása. Reggel 8 órakor szokatlan élénkség uralkodott az utcákon. Az asszonyok nagy sietséggel végezték el reggeli vásárlásaikat, a férfiak ügyes-bajos dolgaikat, hogy részt vehessenek a napi ünnepségekben. Az elemi fiúiskolában ezalatt lázas sietséggel folyt a munka, hogy fél 9 re, mikorra a megnyitás jelezve volt, minden rendben legyen. Az iskola előtti tért egy sereg kivánosi ember lepte el. Fél 9 órakor megérkezett Bogyay Máté, a Keszthelyi Gazdakör elnöke, kíséretében több gazdaköri tag s kezdetét vettd a megnyitó ünnepély az iskola udvarán, hol az összes kiállítók és szépszámú közönség gyűlt össze. Először az Iparosok Dalköre énekelte el a Szózatot, mely után Bjgyay Máté, gazdaköri elnök mondotta el magas szárnyalású megnyitó beszédét, melyet a közönség fokozódó érdeklődéssel hallgatott. A beszédre felhangzott lelkes »éljen czaj lecsillapulta után ; z Iparosok Dalköre az »Iparos induló«-t énekelte el s a megnyitó ünnepély befejeződött. Az egybegyűlt közönség a kiállítás megtekintésére indult. A kiállitás. Négy földszinti, három emeleti terem, a folyosók s az udvar képezik a kiállítás területét; azonban ez is szűknek bizonyult, amennyiben némely helyen bizony zsúfolva álltak a kiállított tárgyak. De kezdjük az elején. Szemben a bejárattal a fenyögalyakkal és délinövényekkel szépen díszített folyosó közepén egy mesterien faragott márvány szökőkút fogadja a belépőt, kellemes benyomást keltve a szemlélőbeu. A kut Kutasi Imre helybeli kőfaragó műve s mint látjuk, a biráló-bizottság díszoklevéllel tüntette ki az ügyes és tehetséges kőfaragót. Térjünk balra és lépjünk be az első földszinti terembe. A terem közepét Regensperger Ferenc (Készt iielj') kékfestőgyáros kiállítása fogialja el. A kiállított kelmék szép mintájukkal, a kivitel ós anyag finomságával tűnnek fel. Regensperger már több kitüntetést szerzett kelméivel s így méltán megérdemelte ezúttal is az első dijat, a díszoklevelet. Melleitte találjuk közvetlenül Fonnyadt József mintázó kiállítását, ki a gyár részére szüksége« mintákat készíti. A mintnkészités fáradtságos, nagy figyelmet és pontosságot igénylő módját, a. kiállító maga mutatja be az érdeklődőknek. Szép mti kájáért díszoklevelet, kapott. A jobb oldali falat, Holló Alajos festőművész díszoklevéllel kitüntetett aqutrell festményei diszitik. Jobbról ós balról találjuk mellette Berkes József asztalos, Gáspár József szabó és Taar József borbély helybeli iparosok kiállítását Ez utóbbi saját készitményü hegedűit állította ki, melyekkel díszoklevelet, nyert. A teremben találjuk még Gál Nándor és Heidecker János cipészek, Károlyi István csizmadia, Páuier István mechanikus, Bognár József köteles és Mérei Ignác nyomdatulajdonos kiállitott munkáit, mely utóbbi mellett foglal helyet Hruska Gyula amateur szép képkiállitása. A második teremben majdnem kizárólag fémipari tárgyakat találunk. A Mayer Testvérek, Hoc János, Sárvári Zoltán és Glasner Miksa (Pacsa) egész sereg különböző fajtájú permetezőt, szénkénegezőt és más egyéb szakmájukba vágó munkát állítottak ki. Itt találjuk ezenkívül Sohweiger Sándor szűcs, Perpics Ferenc rézműves, Plechner Rudolf bádogos, Kenyeres József és Szilágyi Sándor asztalosok, Simon György és Baksa István kályhások kiállított tárgyait ;s. Míg Baksa István saját készitményü, szép kivitelű, szabályos kályháival kellemesen gyönyörködtetett s igazán kiérdemelte a díszoklevelet, addig szomszédjának idegen gyártmánnyal való kérkedése általános visszatetszést szült. Kijőve a teremből a folyosó egy mélyedésében gyönyörű fedeles kocsit találunk, mely Oppel Ödön kocsigyártó ügyességét és iparában való uagy szakképzettségét dicséri. A harmadik teremben a bor- sörpezsgő- és ásványvíz kiállítást találjuk. A falak mellett több soros állványokra rakott palackok seregén akad meg tekintetünk. Mintegy 180 kiállító van itt képviselve, tokintetos zurnak ázs . . . , Itt elcsuklott. Apró szemeiből aránytalan nagy könnyek potyogtak. Szegény boldog apa ! azt hiszi, ho^y legalább is járásbiróvá nevelem egyetlen Jancsíkáját, pedig jó magam sem tudtam feljebb vinni a skiblerségnél. Talán valaki kérdezhetné : hát tanítani tud-e ? Hogyne tudnék. Hisz náluuk minden írni-olvasni tudó ember, kész tanügyvezér. Nézzük csak meg az iskolaszékeket. Ott minden ember kész paedagogus, a tanító csak eszköz. S különös, hogy e pályán senki sem kontár 1 Ezt űzheti bántatlanul minden ember (a mint üzi is) felülről le a legsárgább földig. Mért ne űzném én, ki legkevésbbé értek a nevelés-tudományhoz. Meg hát az árenda ... az ... az .. . kényszerit. E naptól fogva ugy ültem le az árendát napi két órával. Szegény Jánót ki is műveltem saját tantervem szerint (az öreg Zaceknak jóváhagyásával) oly alaposan, hogy egy professor is megirigyelné. Megtanítottam : liármoníkázni, száj és huzó harmonikával, tekézni, (itt nagy súlyt fektettem arra, hogy vándlit sohase dobjon) kártyázni, dominózni, pipálni, udvarolni, (sajnálatomra ezt közvetlen nem szemléltethettem. Viselem a mulasztásomért lelkiismeretem furdalását) no még a politikából is egy kis kóstolót belekényszeritettem. Nem is kell több ennél egy leendő házi urnák. A lakbért majd csak betudja valahogy vasalni, szükség esetén a nem fizetőt kilakoltatni. Erre született minden háziúr. Veszekedett gyorsasággal ment az ifjú Zacek nevelése. Ment mint a sommás kereset letárgyalása, az adós végrehajtása, vagjr akár az idegen gyártmánj'nak tulipán jelvény alatt való eladása. Zavart csak — mivel tanóráimat hivatal után, tehát az esti órákban tarthattam — Sapszly Mátyás csizmadia Ádám nevű segédje okozott keserves melódiáival. Szerelmes volt ugyanis szegény a majsztrom egyetlen leányába : Tulipánba. (Eredetileg Rózsa volt a neve. De hát százszor inkább nevezhetjük a Rózsát Tulipánnak, mint derék debreceni pékmesterünk a császárzsemlyét tulipánzsemlyének) s azért kornyikált esténkint imádottja ablaka alatt önfaragta verseiből, rákényszerítve valami tetszetős dallamra. Eleinte vérig boszantott, de később bele nyugodtam változhatatlan helyzetembe. Végre is be kellett látnom, hogy halálosan szerelmes s mert szerelmes verseket is faragott,, illetve kalapált, meg kellett állapitanom abnormis e'mebeli állapotát. Az egész háznak minden nyilvánossági joggal felruházott helyén található volt egy-egy vers felcsirizelve. íme, a többi közül egy szemelvény, amelyet voltam bátor leplagizálni, illetve lecsirizelni : . . . *Es szerelmünk szurkos fonalát soha el ne messe Se a bánat, se a majsztram öldöklő dikicse. > Hallják-e teremtésünknek koronagyöngyei? Szóljanak, hol van az a kőszivü hölgy, a kinek szive közönséges túróvá nem lágyul ily költői lélek bombasztikus verselése alatt? Hát ha még ezt énekelni hallanák ? ! Ezt kellett nekem éveken keresztül hallgatnom. Tűrtem keresztényi megadással, de elvégre az én türelmem is "zsidó rőfje, mert, hogy gyarló ember vagyok. Vagy itt hagyom lakásomat, vagy felpofozom az ipszét. Az elsői nem teszem, mert nein vagyok bolond, a másodikat nem merem, mert ismét nem vagyok bolond. Csak egy harmadik eset lehet még, elütni a kezéről. Én ? Nem vagyok bolond ? Ott van ifjú Zacek urr. Az öreg már leszállt az élet talicskájárál s ő vette át a hivatalát. Igaz, hogy még nincs huszonuégy éves, de az mellékes, engedéllyel nősülhet. Mert ha nagykorúvá lesz és megjön az esze, akkor ugy sem házasodik meg. Zacek ur ! mondám házigazdámnak egy-két napos közös züllés után (nősülésről ilyenkor lehet leginkább beszélni) nem-e lenne ésszerű családi tűzhelyt alapítani? Már ugy érti, hogy megházasodni ? - No nem éppen, hisz önnek háza van, miként a szerencsés csigának (csak még szarvak kellenek !) igy tehát csak nősülésről beszéljünk. Itt van Sapszly ur ujabban Tulipán névre hallgató, nagyon háziasan nevelt leánya. Kitűnő kézimunkás és kitűnően főz. Ezt saját füleimmel hallottam. Ugyanis tegnap Sapszlyné a kerítésen keresztül kiáltozta át a szomszéd fiakkerosnénak, hogy a leánykája olyan kanálgombócot főzött tegnap, hogy az Adáin segéd egész délután nyalogatta az ujjait utána. Meg hát mi a fő — eltekintve attól a hetvenkét szeplőtől, amely különösen a fürdőévad alatt hetvenkedik arcocskáján — nagyon szép is. - De hát a csizmadialegény ? Ugy
