Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-29 / 30. szám

34. BALATONVIDÉK 1906. juliu a 1 . moty s tartalmas liangja, a hallga­tók érdeklődése arról győzhettek meg mindenkit, hogy itt eg}>- komoly s elhatározó munka megindulásáról van szó, melynek végső célja az. hogy Magyarország legyen a ma­gyaroké. Ezt a célt pedig elérni csak öntudatos, okszerű, a kor igényei­nek megfelelő munkával lehet. Erre nyertek gazdáink inspirá­ciót, oktatást és ösztönzést azon a mult vasárnapi szövetségi gyűlésen. Ezen a gyűlésen jelölték meg az utat, mely minden magyar gazdá­nak s a nemzet minden igaz fiának céljához kell hogy vezessen, hogy Magyarország igazán a magyaroké legyen. Hogy gazdáink komoly munká­ját megfűszerezze a város örvendező közönsége, egyesületeink oly ünne­pélyekről gondoskodtak, melyek, ugy hisszük sokáig kedves emlékben lesz­nek gazdáinknál. A Kesztgelgi Gazdaíför kiállítása, fiz Orgz. gazdaszövetség közggülése. Nemzetközi uszöverseqij. Országos események színhelye volt városunk az elmúlt vasárnap, melyek az egész ország figyelmét felénk fordították. Ekkor tartotta ugyanis nálunk az Országos Gazdaszövetség közgyűlését, e napon ren­deztetett az első országos úszóverseny, to­vábbá ugyancsak e napon nyílt meg az első nagyobbszabásu kiállítás városunkban. Három olyan esemény esett össze egy napra, mely külön-külön egymagában is elég lett volna arra, hogy életet, élénkséget hozzon városunkba. Hát még e három •együtt ! Volt is ám olyan napja városunk­nak, amelynek emléke jó ideig élni fog ugy a mi, valamint az e napon nálunk időzött idegenek emlékezetében. Ünnepnap volt, még pedig többszö­rös. Először azért, mert illusztris vendége­ket. fogadhattunk városunk falai között, másodszor azért, mert alkalmunk volt itt nálunk bemutatni az ország közönségének iparunk termékeit, metyek haladásunkról tesznek bizonyságot. A nag3' nap történetét az alábbiak­ban foglaltuk össze : A kiállítás megnyitása. Reggel 8 órakor szokatlan élénkség uralkodott az utcákon. Az asszonyok nagy sietséggel végezték el reggeli vásárlásaikat, a férfiak ügyes-bajos dolgaikat, hogy részt vehessenek a napi ünnepségekben. Az elemi fiúiskolában ezalatt lázas sietséggel folyt a munka, hogy fél 9 re, mikorra a megnyitás jelezve volt, minden rendben legyen. Az iskola előtti tért egy sereg kivánosi ember lepte el. Fél 9 óra­kor megérkezett Bogyay Máté, a Keszt­helyi Gazdakör elnöke, kíséretében több gazdaköri tag s kezdetét vettd a megnyitó ünnepély az iskola udvarán, hol az összes kiállítók és szépszámú közönség gyűlt össze. Először az Iparosok Dalköre énekelte el a Szózatot, mely után Bjgyay Máté, gazdaköri elnök mondotta el magas szár­nyalású megnyitó beszédét, melyet a kö­zönség fokozódó érdeklődéssel hallgatott. A beszédre felhangzott lelkes »éljen c­zaj lecsillapulta után ; z Iparosok Dalköre az »Iparos induló«-t énekelte el s a meg­nyitó ünnepély befejeződött. Az egybegyűlt közönség a kiállítás megtekintésére indult. A kiállitás. Négy földszinti, három emeleti terem, a folyosók s az udvar képezik a kiállítás területét; azonban ez is szűknek bizonyult, amennyiben némely helyen bizony zsúfolva álltak a kiállított tárgyak. De kezdjük az elején. Szemben a bejárattal a fenyögalyak­kal és délinövényekkel szépen díszített fo­lyosó közepén egy mesterien faragott már­vány szökőkút fogadja a belépőt, kellemes benyomást keltve a szemlélőbeu. A kut Kutasi Imre helybeli kőfaragó műve s mint látjuk, a biráló-bizottság díszoklevéllel tün­tette ki az ügyes és tehetséges kőfaragót. Térjünk balra és lépjünk be az első földszinti terembe. A terem közepét Re­gensperger Ferenc (Készt iielj') kékfestő­gyáros kiállítása fogialja el. A kiállított kelmék szép mintájukkal, a kivitel ós anyag finomságával tűnnek fel. Regensperger már több kitüntetést szerzett kelméivel s így méltán megérdemelte ezúttal is az első di­jat, a díszoklevelet. Melleitte találjuk köz­vetlenül Fonnyadt József mintázó kiállítá­sát, ki a gyár részére szüksége« mintákat készíti. A mintnkészités fáradtságos, nagy figyelmet és pontosságot igénylő módját, a. kiállító maga mutatja be az érdeklődőknek. Szép mti kájáért díszoklevelet, kapott. A jobb oldali falat, Holló Alajos festőművész díszoklevéllel kitüntetett aqutrell festmé­nyei diszitik. Jobbról ós balról találjuk mellette Berkes József asztalos, Gáspár József szabó és Taar József borbély hely­beli iparosok kiállítását Ez utóbbi saját készitményü hegedűit állította ki, melyek­kel díszoklevelet, nyert. A teremben talál­juk még Gál Nándor és Heidecker János cipészek, Károlyi István csizmadia, Páuier István mechanikus, Bognár József köteles és Mérei Ignác nyomdatulajdonos kiállitott munkáit, mely utóbbi mellett foglal helyet Hruska Gyula amateur szép képkiállitása. A második teremben majdnem kizá­rólag fémipari tárgyakat találunk. A Mayer Testvérek, Hoc János, Sárvári Zoltán és Glasner Miksa (Pacsa) egész sereg külön­böző fajtájú permetezőt, szénkénegezőt és más egyéb szakmájukba vágó munkát ál­lítottak ki. Itt találjuk ezenkívül Sohweiger Sándor szűcs, Perpics Ferenc rézműves, Plechner Rudolf bádogos, Kenyeres József és Szilágyi Sándor asztalosok, Simon György és Baksa István kályhások kiállí­tott tárgyait ;s. Míg Baksa István saját készitményü, szép kivitelű, szabályos kály­háival kellemesen gyönyörködtetett s iga­zán kiérdemelte a díszoklevelet, addig szomszédjának idegen gyártmánnyal való kérkedése általános visszatetszést szült. Kijőve a teremből a folyosó egy mé­lyedésében gyönyörű fedeles kocsit talá­lunk, mely Oppel Ödön kocsigyártó ügyes­ségét és iparában való uagy szakképzettsé­gét dicséri. A harmadik teremben a bor- sör­pezsgő- és ásványvíz kiállítást találjuk. A falak mellett több soros állványokra rakott palackok seregén akad meg tekintetünk. Mintegy 180 kiállító van itt képviselve, tokintetos zurnak ázs . . . , Itt elcsuklott. Apró szemeiből aránytalan nagy könnyek potyogtak. Szegény boldog apa ! azt hiszi, ho^y legalább is járásbiróvá nevelem egyetlen Jancsíkáját, pedig jó magam sem tudtam feljebb vinni a skiblerségnél. Talán valaki kérdezhetné : hát tanítani tud-e ? Hogyne tudnék. Hisz náluuk minden írni-olvasni tudó ember, kész tanügyvezér. Nézzük csak meg az iskolaszékeket. Ott minden ember kész paedagogus, a tanító csak eszköz. S különös, hogy e pályán senki sem kontár 1 Ezt űzheti bántatlanul minden ember (a mint üzi is) felülről le a legsárgább földig. Mért ne űzném én, ki legkevésbbé értek a nevelés-tudományhoz. Meg hát az árenda ... az ... az .. . kényszerit. E naptól fogva ugy ültem le az áren­dát napi két órával. Szegény Jánót ki is műveltem saját tantervem szerint (az öreg Zaceknak jóváhagyásával) oly alaposan, hogy egy professor is megirigyelné. Meg­tanítottam : liármoníkázni, száj és huzó harmonikával, tekézni, (itt nagy súlyt fek­tettem arra, hogy vándlit sohase dobjon) kártyázni, dominózni, pipálni, udvarolni, (sajnálatomra ezt közvetlen nem szemléltet­hettem. Viselem a mulasztásomért lelkiis­meretem furdalását) no még a politikából is egy kis kóstolót belekényszeritettem. Nem is kell több ennél egy leendő házi urnák. A lakbért majd csak betudja vala­hogy vasalni, szükség esetén a nem fize­tőt kilakoltatni. Erre született minden háziúr. Veszekedett gyorsasággal ment az ifjú Zacek nevelése. Ment mint a sommás ke­reset letárgyalása, az adós végrehajtása, vagjr akár az idegen gyártmánj'nak tuli­pán jelvény alatt való eladása. Zavart csak — mivel tanóráimat hivatal után, tehát az esti órákban tarthattam — Sapszly Mátyás csizmadia Ádám nevű segédje okozott ke­serves melódiáival. Szerelmes volt ugyanis szegény a majsztrom egyetlen leányába : Tulipánba. (Eredetileg Rózsa volt a neve. De hát százszor inkább nevezhetjük a Ró­zsát Tulipánnak, mint derék debreceni pék­mesterünk a császárzsemlyét tulipánzsem­lyének) s azért kornyikált esténkint imá­dottja ablaka alatt önfaragta verseiből, rá­kényszerítve valami tetszetős dallamra. Eleinte vérig boszantott, de később bele nyugodtam változhatatlan helyzetembe. Végre is be kellett látnom, hogy halálosan szerelmes s mert szerelmes verseket is fa­ragott,, illetve kalapált, meg kellett állapi­tanom abnormis e'mebeli állapotát. Az egész háznak minden nyilvánossági joggal felruházott helyén található volt egy-egy vers felcsirizelve. íme, a többi közül egy szemelvény, amelyet voltam bátor leplagi­zálni, illetve lecsirizelni : . . . *Es szerelmünk szurkos fonalát soha el ne messe Se a bánat, se a majsztram öldöklő dikicse. > Hallják-e teremtésünknek koronagyöngyei? Szóljanak, hol van az a kőszivü hölgy, a kinek szive közönséges túróvá nem lágyul ily költői lélek bombasztikus verselése alatt? Hát ha még ezt énekelni hallanák ? ! Ezt kellett nekem éveken keresztül hallgatnom. Tűrtem keresztényi megadás­sal, de elvégre az én türelmem is "zsidó rőfje, mert, hogy gyarló ember vagyok. Vagy itt hagyom lakásomat, vagy felpofo­zom az ipszét. Az elsői nem teszem, mert nein vagyok bolond, a másodikat nem me­rem, mert ismét nem vagyok bolond. Csak egy harmadik eset lehet még, elütni a ke­zéről. Én ? Nem vagyok bolond ? Ott van ifjú Zacek urr. Az öreg már leszállt az élet talicskájárál s ő vette át a hivatalát. Igaz, hogy még nincs huszonuégy éves, de az mellékes, engedéllyel nősülhet. Mert ha nagykorúvá lesz és megjön az esze, akkor ugy sem házasodik meg. Zacek ur ! mondám házigazdámnak egy-két napos közös züllés után (nősülés­ről ilyenkor lehet leginkább beszélni) nem-e lenne ésszerű családi tűzhelyt alapítani? Már ugy érti, hogy megházasodni ? - No nem éppen, hisz önnek háza van, miként a szerencsés csigának (csak még szarvak kellenek !) igy tehát csak nő­sülésről beszéljünk. Itt van Sapszly ur ujabban Tulipán névre hallgató, nagyon háziasan nevelt leánya. Kitűnő kézimun­kás és kitűnően főz. Ezt saját füleimmel hallottam. Ugyanis tegnap Sapszlyné a ke­rítésen keresztül kiáltozta át a szomszéd fiakkerosnénak, hogy a leánykája olyan ka­nálgombócot főzött tegnap, hogy az Adáin segéd egész délután nyalogatta az ujjait utána. Meg hát mi a fő — eltekintve at­tól a hetvenkét szeplőtől, amely különösen a fürdőévad alatt hetvenkedik arcocskáján — nagyon szép is. - De hát a csizmadialegény ? Ugy

Next

/
Thumbnails
Contents