Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-12-23 / 51. szám

6 BALATONVIDÉK 1906. december 23. rónát p 0dig előre nem látható kiadásokra ^ határozták fordítani. Végül elhatározták, ' hogy küldöttségileg felkérik a város elöl­járóságát, hogy az olvasószoba bútorzatá­nak költségeit fedezni kegyeskedjék. — Törvényszék. Régi haragosak voltak Tóth János ós Schlemmer Ferenc felsőzsidi legéuyek. Az összegyiilemleít harag aug. 12-én Iobbatt lángra, amikor a korcsmában összecsaptak, miközben Tóth hirtelen el­ineut, de visszajött egy vaskarikás löocsel s az épen hazafelé menő Schlemmerre tá­madt s oly rettentően elverte a védtelent, hogy az 17 hétig feküdt súlyos betegen és amikor felgyógyult, akkor is csak árnyéka maradt az előbbi derék legénynek. Szeme világa kifolyt, álkapcsa össze van zúzva, orra belapitva, fogai pedig kitördelve. A nagykanizsai kir. törvényszék e hó 19-iki főtárgyaláson 1 évi börtönt rótt ki Töthra, azonfölül 980 kor. kártérítési összeg meg fizetésére marasztalta. — Divat Szalon XX. évfolyamát járja Mialatt az asszony-szabaditó, asszony bol­dogító apostolok szószékekről hirdetik a felszabadulás, a boldogulás igéit, a mi egyetlen magyar asszony-ujságunk csendes munkálkodással, dobszó és trombitaharso­gás nélkül körülbelől célhoz is ért : felsza­badította az asszonyainkat s megnyitotta előttük a boldogulás útját. Felszabadiotta őket a tudatlanság, a tétlenség járma alól 8 megismertetvén őkat a munkával és a kötelességekkel, utat nyitott nekik az egyetlen igaz boldogulás felé. — Azok, a kik e derék, komolyiráDyu női lap sorait liusz év óta olvasgatják, nem lettek tudósok ügyvédek, szónokok, nem lettek még csak választó és választható polgárok sem, ha­nem asszonyok lettek a szó ama nemes, hasznos, áldott értelmében a milyennek a magyar asszonyt, a férfi feleségét, Szabóné Nogáll Janka, a Divat Szalon munkás szerke ztöje képzeli. A divatlap csábító és kedvelt jeligéje alatt komoly, szentczélu tanítások jutottak el a magyar uri házak asszony-szobáiba és elvégezték becsülettel az asszony-szabaditás és asszony bo'dogitás munkáját. Ezért meg kell becsüluünk a Divat Szalont, a derék asszony-újságot, mely a mi megbecsülésünket, busásan vi­szonozza is. Szebb, díszesebb tartalmasabb s főképen nemesebb irányú lapja nincsen az asszony-világnak, jobb tanácstidojn, vagy hűségesebb támogatója sehol. Ebben a lapban mindent megtalálhatunk, a mire a dolgos, szorgalmas, tudnivágyó nőnek szük­sége van, mindent, még a takatékosság példáját is, mert hiszen ebben is elüljár s az ingyen-mellékletekkel, gyermeklappal, szabásivekkel bőven ellátott fényes kiállítású és dus tartalmú lapot a lehető legolcsób­ban adja 1/ i évre 3 koronáért. A Divat, Szalon kiadóhivatala, mely Budapesten, IV., Eskü-ut 5. sz. alatt van, mindenkinek ingyen és bérmentve küld mutatványszámot,, ki e végett hozzá fordul. C S A R N O K. A vadászszerencse utójátéka. Irta : Horváth László. Karácsony éjjele volt. A templom ha­rangjának ércnyelve ugyancsak hosszan nyaldosta a messze kiálló ajkakat, mintegy a szokottnál hangosabb szólásra kénysze­rítvén : »Jöjjetek, jöjjetek ! Krisztus Jézus most szülelik !« . . A hold is szokatlanul nagyobb fényt áraszt a büuös földre. Tán ki akarja venni részét a keresztény ség öröm­ünnepéből, vagy tán a holdban lakók is ki gyújtották mécseiket? Ki tudja? De hát miért, bujkál mégis a szerelmesek napja ? Miért rángatja maga elé az írtjukat tévesz­tett felhő foszlányokat? Tán szemeit bánt ja a földről jövö szokatlan világosság, amely a függönytelen parasztházak ablakaiból su­gárzik ki? Vagy tnlán fülét sérti a kanász kürtjének kellemetlen melódiája, a csordás ostorának fülsüketítő durrogása ? Vagy ta­lán a puskalövések bátortalanitják meg ? De hát mi szegény véges e zü emberek mit kutatjuk az égiek ti kait ? ! A gyanakvó ember inkább hajlaudó hinni, hogy a sokat megénekelt szerelme­sek napja detektív módra leskelődni akar, azért bujkál a felhők mögé. De hát kinek jutna eszébe ezen a szent éjjelen, hogy az egész kereszténység örömünnepét valami ocsmány bűnnel fertőztesse. Hát, csak tes­sék kémkedni I Kárba veszett, fáradság lesz. Ninos az egész ismert világon egyetlen földi biró, ki hold uram vádaskodására ítéletet hozzon. Különben sem titkolódzuuk, mert arra okunk nincstfn. Régi szokás szerint vir rasztva töltjük az éjjelt C>upa szórakozás­ból a fiatalság dióban és mogyoróban erő seu hus/.onegyezik. . . A nők kivételes jo­gokat élveznek : megállhatnak tizenötön alul is. A huszonkettő is huz náluk. Rete­rálui tetszés szerint lehet. Az öregek gyö­nyörködve nézik a fiatalok játékát s öröm­könnyeket hullatva osztozkodnak a kis Jézuska hozta tultennett karácsonyfának ibrása által boldoggá tett kis gyermekek örömében. Hát büu ez? Avagy az öreg Sza­bóné után leselkedik ? Templomba megy szegény. Iparkodik, hogy a sztnt Antu 1 Kovács nem fojthatta el hálanyilat kozatait e jóság hallatára, de Dömötör folytatta: — Megtudtam, hogy ön megelőzött s hogy Horváth már tul vau a veszélyen. Mivel azonban azt kellett hinnem, hogy ön már hazament, liiunak tünt fel előt­tem az a már régen táplált remény, hogy önnel egy vidám kirándulást tegyek s go­nosz fantáziáimtól menekülhessek. Most azonban, mivel itt van, tegye meg velem ezen szívességet és ÓD hálából fel fogom világosítani arról, hogy miért vagyok én még mindig ily szegény, elha­gyott agglegény. De most menjen, rendezzen el min­dent az útra, hogy mindhárman még a déli vonattal elutazhassunk. * * * Hideg szél süvölt végig a fekete éj­szakában s szinte be akarja hóval takarni a Balaton partján azt a kis falut, mely Tihanytól északnyugatra a félsziget kez­deténél fekszik Az utcán már valóságos gátakat emelt a száguldó orkán hóból s kicsipkézte azok ormát a legbizarabb alakú hajlásokkal ós kiemelkedésekkel. Az egész falu mintha aludnék, csen des, néma s hiába rázza a szél az ajtót, ablakot, nem telel rá más, csak néhány kutya tompa ugatása messze a falu végé­ről. Pedig minden ablak világol s az a három utas, ki kipirult arcával és meg­dermedt tagokkal kászolódott le a lióban elakadt szekérről, hangos jókedvet ós vi­dám kacagást hall a hófedelii hajlékokból. Csak ott fena a templom mellett levő kis házból nem hallatszik vidám nevetés, csak ott némult el a jóüedv, mely máskor ott állandó tanyáját tartotta. Bent az ünnepiesen felteritett asztal­nál könnyes szemekkel ült három alak s egyenkint olvassák újra meg újra azt a kőnnyázott levelet, mi örömüket elrabolta. Az asztal végénél ősz fejét kezébe hajtva iil egy matróna s hiába igyekszik bátorí­tani a többieket, az ő szemeiből is csak könny tör elő Bár nem tudta hinni, liogy az ö fia, kit oly szelídnek, józannak is­mert, elkövesse azt, mit a levél beszél, mé­gis a kétség mardosta szivé', ha rágondolt, hogy fiának veszte tönkreteszi azt a gyenge virágot, kit ugy nevelt, mint édes gyér mekét. De mi lesz a másikból is, kinek lelkébe ép ugy bevésődött annak a felfo­gadott másik fiúnak a képe, miként m igába rejti az anyátlan árva szive az ő fiának alakját. S amíg imáját ezek sorsának bol­dogságáért küldi az Ég urához, dehogy merne a gondolataiba merült két leányra nézni, hiszen a szive szakad meg, ha köny­nyeiket hullani látja. szobrának zsámolyát, elfoglalhassa, mert, szentül meg vau győződve — mert hát, a Vasas Náni mondta, pedig hát az igazi oucormányos (tudománj'os) asszony, •— hogy igy éjféli mise alatt az Isten előtt legked­vesebb szenttől bármit kér a hivő ajka, megadandja neki. Lám tavaly ilyenkor a Mári lányának — ezt is Vasas Náni taná­csolta egy szakajtó búzalisztért, — házasság szerencsét kért; meg is kapta. Nincs is semmi panasza se a fiataloknak, se az öre­geknek. Most harmadéve pénzszerencsét kért a vöje számára, de hát az uem sikerült, mert a második haraugszókor már annyira ellepték az ügyes-bajos emberek szent An­tal környékét, hogy nem lehetett hozzá jutni. Pedig háromszor meg kell csókolni a saruja hegyét, mert a nélkül — amint a Náni néni mondja — nem ér a kérés sem­mit. Most azért iparkodik, üogy már az első harangszókor bejuthasson a templomba, elfoglalván kérő helyét — szent Antal szob­rának zsámolyát. Y> dász szerencsét kér az ura számára. Igy beszélték ezt meg már hetekkel előbb. Míg ő a templomban a sze­rencsét kéri, addig az öreg Szabó az uro­dalmi vadaskertben a szerencsét próbálja, .. Már erősen készülődik is hozzá. Pus­káját bátrr.u szedi elő az ágyból, mert nem kell tartama attól hogy valamelyik szom­széd meglátja, pedig az ablak se dicseke­dett függönyökkel. Nincs is neki szom­szédja. Ott lakik az urodalmi vadaskert osurgásti alatt.. A házat apjától örökölte, ki vadőr volt az uraságnál, tehát nem verhet­ték ki belőle. 0 már a házzal em örö­költe a hivatalt is, mert sokat be"zéltekaz irigy emberek ellene tüledről-hoz % ádra. Iri­gyei nem a ken) eret, hanem a >vadhust« irigyelték őkelmétől. H«j ! de soks zor akadt baja ezért. A r szolgabiió mindig rajta verte el a port. Égbekiáltóig, szokta mondani öreg Szabó Jáuos. Kejje a szögény vad ? A ge­rófé? Ajé hát, a zárnyéka ! Ki teremtötte? Az jó Isten. És peiglen aj ér hogy a szö­gény emböri szőrzet, mire , a foga auy­nyira küveszekedik, hogy a h t, a tejet má uöm tugya rágnyi, legyek neluáje mive táp lákoznyi. Aszondik, hogy a ge;-ófé a vad" állat. Azé hán a zerdö, mer' arru vau üe' kije levele, hanem hát mutassa meg ne-" köm a vadállatok marhalevelét. Ugye? illent nem tud előmutalnyi, híjába jóba­rátya a szógabiró. Na hát ha nincs levele, akko nem is az üvé. Hát keje ? Keje ? Hát a szögény emböré, aki mögtngya fognyi, Hogy ü gondoztatja ? A' még nem ölég­séges Hán, ennyi ád nekijük, de inelegöt „em bagzik a számukra. Ajér vüszöm én e üket a meleg konyhába. . . Mondok ne b De ali! mi zördü't meg kinn az abla kon? A megrettent három árva ijedten né össze, de a következő pillanatban már örömkiáltással omlik a két leány a két fiu keblére, mig az ősz anya könnyeit letörülve nem talált módot, hogy elveszettnek hitt két fiát megölelhesse. Dehogy gondolnak többé a lovélre, mi arcuk vidámságát elrabolta. Tele van a lélek akkor örömmel, ha az ember kö­zelében tudja azt, ki. minden gondolatának egyedüli tárgya s minden el van felejtve ott, hol két sziv ugyanazon gondolatra ösz­szedobbanliat. Mire az éjféli misére megkondult a harang, az ősz Kovácsné megértette Dö­mötör beszédéből, hogy miként küzködött az egész ifjúkorán egy édes ideálért, ki azonban akkor hagyta cserben, mikor min­den reményét teljesülni látta. A négy fiatal lélek azonban nem sokat hallott abból, hogy mily keserves egy összetörött oltár­kép maradványait hűen őrizni lelkünk templomában akkor is, mikor már a hideg ész és kő/.önyös élet elnémítani törekszik szivünk minden dobbanását. Ixion.

Next

/
Thumbnails
Contents