Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-12-23 / 51. szám

4 BALATONVIDÉK 190G. december 23. a didergő ember arcába, ne zárjátok be ajtóitokat, hanem juttassatok valamit azoknak, kiktől a balsors mindent, megtagadott. Most, most, mikor a megfagyott természet jégbiliucsbe verve nem táplálhatja, nem védheti a szegényt, a nyomorultat, most nyissátok meg sziveteket, s adjatok békével, szeretettel annak, ki nyomorult, ki elhagyatott ! Szeressétek felebarátaitokat, ! Hiszen az isteni kisded, a pásztorok és a gyermekek Istene is azért szállott a földre, hogy gyámolója, segítője legyen a szegény embernek. Azért, hirdette az angyalok éneke a békét a Megváltó születésekor, hogy az emberek egyformák legyenek. Ti tehát, kiknek az ég juttatott, áldásaiból, ne ijedjetek meg, ha szegény, ha nyomorék zörget, ajtóitokon ; szeressétek felebarátotokat, és szerezzetek neki békét. Némuljon el a harag, az egyenetlen sség hangja, a szeretet Istenének jászolánál. Tűnjék el méy; a nyoma is a haragnak és gyűlöletnek", hanem teljék meg lelketek szeretettel és békével azok iránt, kik nektek talán gyűlöletesek, vagy nem tetszők valánHk. Jusson eszetekbe, hogy a béke és szeretetnek azon adománya, mit most a szegény embertársaitok gyámolitására nyújtatok, nem veszett el hiába, hanem érde műi rója fel azt nektek az, ki maga is gyámoltalanul, elhagyatva, szegény, egytigyü pásztorok körében jött e világra, hogy szeresse a világot és Lókét, megváltást hirdessen az embereknek. Adjatok azért hát alamizsnát a szegénynek, gyámolítsátok a nyomorultat és szeressétek felebarátaitokat, hogy a béke és szeretet IsLene egyformán szeressen benneteket,. S hogy a békés hangu'atba egy csöpp üröm se vegyüljön, a krónikás is elhallgat e héten s boldog ünnepeket kiván olvasóinak. íi I E E Coldog karácsonyi ünnepeket kívánunk kedves olvasóinknak és előfizetőinknek. — Személyi hir. Klobucsár Vilmos a houvéds g főparancsnoka pénteken városunkba érkezett s a honvédhuszár osztály felett szemlét, tartott. A tapasztaltak felett teljes meg«légedését, fejezte ki. Tegnap elutazott városunkból. — A keszthelyi küldöt'ség » herceg prímásnál. A keszthelyi küldöttség abból az alkalomból, hogy a héten Bpesten járt, tisz'elge t, a priuiási palotábeu is, hol Kohl Medárd püspöknél tudakozódott h hercegprímás hogyléte felől. A püspök a küldő tséget a legszivélyesel'ben fogadta s kijelentette, hogy a küldöttség a tisztelgést, ő Eminenciájáuál bejelenti. — Keszthely város képviselőtestületé nek küldöttsége t. hó 18 án délelőtt 11 órakor, miután előzőleg részt vett, a balatonparti vasút létesités^ügj'ében a miniszterelnök úgyis mint. pénzügyininisz

1 er, a kereskedelmi és Diráuyi Ignác dr. földmivelés ügyi miniszterhez Zda- Veszprém- és Fehérmegye által menesztett nagy küldöttségben, Batthyány József gróf keszthelyi választókerületi képviselő vezetése mellel,t, Andiássy Gyula gróf belügyminiszternél tisztelgett az országházban Stieder Lajos városi ügyész aira kérte a minisztert, tegye lehetővé, hogy a város a tervezett uj kórházát, mely egyszersmind közkórház jelleggel is felruházandó, felépíthesse az állal, hogy e célra rendelkezesére álló 51000 K. tőkéjéhez még 87000 K oly I özségi törlesztési kölcsönt vehessen fel, amelynek évi törlesztési hányada a közkórházi ápolási dijakból fedezhető legyei. Továbbá arra kérte a minisztert, hogy a Zalamegye árvatára részére megítélt 9243 K. tőkének hátralékos kamatait, melyek már 8000K.-. a mennek, engedje el, illetve hagyja jóvá a megye törvény hatóságának erre vonatkozó elengedési határozatát. A küldöttséget, a miniszter szívélyesen fogadta, a kérvényeket átvette s megígérte, hogy az ügyeket tanu'mányozwi s a várost annak idején értesíteni fogja. A kü'döttség másnap 19-én fentebbi ügyekben járt a belügyminiszteri államtitkár és az illetékes szakos/,tály-főnököknél is. Ugyanezeu napon járt a küldöttség a honvédelmi minisztériumban a katonatiszti lakbérek ügyében, továbbá a kereskedelmi minisztériumban a helybeli vr.suti állomás felvételi épület e'őtt.i kocsi megálló hely kibővítése, végül pedig Apponyi Albert gróf vallás és közoktatásügyi miniszternél a helybeli elemi iskola államosítása ügyében. A küldöttségben 'észtvettek : Batthyány József gróf, Takách Imre főszolgabíró, Nagy István varosb.ro Stieder Lajos v. ügyész, Lénárd Ernő kir. közjegyző Bogvay Máté földbirtokos, Dezsényi Árpád űröd. főtitkár, Gaál Józsefrajztanár, Regeusperger Ferenc gyáros, Buchberger Gusztáv, Beléüti Béla. — Uj apát. Megyés püspökünk őnagyméltóságának előterjesztésére Őfelsége Hűbér Gyula barcsi plébánosnak a veszprémvö'gyi címzetes apá<s»got. adományozta. — Karácsony napján az ünnepi misét. Dunst. Ferenc dr. apát mondja 9 órakor, mely alatt az Ének- és Zenekedvelők vegyeskara Gruber ,'ózsef: »Pa-ztorál misétjét., Offertoriumra pedig Mnx Filke : »Tui sunt cocti« kezdetű énekét adja elő. — Közgyűlés. A Krajcáregylet a mult napokban tartotta évi közgyűlését. Először Murai Lajos titkár terjesztette elő az évi jelentést,, majd a számadásokat, vizsgálták felül végül pedí^ megejtették a i isztujitást. Ö«v. Brever Gyuláné, ki 10 óv óta volt lelkes vezetője az egy le! nek, lemondott. A közgyűlés édemeinek elismeréséül egyhangúlag díszelnökké választotta. Az uj elnök Krausz Lajosné lett. A többi tisztségekre a régiek választattak meg, — Karácsonyfa ünnepély a zárdában hétfőn lesz megtartva. Es pedig d. e. 10 órakor az ovodások, d. u. órakor pedig a nagyobb növendékek ünnepélye lesz, mely alkalomra a szives adtkozókat ez uton is meghívja az igazgatóság. — A balatonparti vasút. F. hó 18-án a ba'atoni érdekeltség monstre küldöttsége tisztelgett az országházban a miniszterelnök, a földmivelésügyi miniszter s a kereskedeleinügyi államtitkárnál, hogy a balatouparti vasút mielőbbi kiépítését szorgalmazzák. A küldöttség, — mely közel hatszáz tagból állt — vezetői Eitner Zsigmond ós Ováry Ferenc országgyűlési képviselők és Arvay Lajos Zalavármegye alispánja voltak. Á küldöttség mind a három helyütt szives fogadtatásra talált s határozott. Ígéretet kapott arra nézve, hogy ft vasutat az állani a közeli jövőben kiépitteti. annak kikötésével asonban, ha az érdekeltségek azt a hozzájárulást, melyet, magánvállalatoknak biztosítottak, az államnak is megadják. Ez valószínűleg nem fog elmaradni, tehát végre dűlőre jutott a balatonparti vasút, évtizedek óta vajúdó ügye. Meglesz tehát, még pedig oly alakban, amilyenre még álmainkban sem mertünk beteg öt nap óta most először felveti bágyadt szemeit s amint barátját megpillantja, a hála könnyei szöknek azokba. Kovácsnak egyszerre elpárolgott minden gondolata s összes gondja csaU barátjának ápolásában összpontosult. Végre a beteg kezét feléje nyújtván megszólal : — Köszönöm, édes Pistám, hogy te nem hagytál el. Áldjon meg az Isten jóságodért. Tudom, hogy nélküled elpusztultam volna nyomorúságomban. Hasztalan igyekezett Kovács a hálálkodás elöl kitérni, barátja nem engedett neki mindaddig, mig csak kezét meg nem csókolhatta. — Fizesse meg az ég jóságodat. De hát mi van ma; moddig aludtam, hiszen olyau sokáig tartott álmom. — Bizony édesem — feleié Kovács, — öt napja már, hogy lázálmaid vaunak. Holnapután karácsony lesz s te még alig tudsz gyengeséged miatt haza jönni. A beteg arcát pír borítja el erre és majdnem neheztelve szól vissza.' — Es te én miattam mind ezideig itt maradtál és nyugtalanságot, fájdalmat okoztál tieidnek odahaza? Ezt nem kívánhattam tőled s bármily nagy köszönettel és hálával tartozom neked, ezt a tettedet nem lehet helyeselnem — De hát elhagytalak volna-e — feleié rá Kovács — mikor láttam, hogy a halál torkában vagy ? Miként állhattam volna anyám elé ós mit mondtam volna Ilonkának, ha téged betegen itt hagylak s nélküled megyek vissza azokhoz, kik téged rám bíztak. Azért legyen vége minden beszédnek. Te az ón helyemben ugyanezt tetted volna velem. Azt a keserűséget, mi

f otthon okozunk, majd helyre hozzuk, ha hazamehetünk. Csak gyógyulj meg minél hamarabb, hogy ne várakoztassuk sokáig azokat, kik i ennünket várnak. Valamit majd csak kitalálunk, hogy miért nem mehettünk ha-a. Azért most csak légy nyugodtan s majd holnap talán már elég erős leszel, hogy utazhassunk. Ezzel aztáu mosolyogva elbúcsúzott barátjától és nazafelé indult' Hanem amint, jobban távozott barátja lakásáról, mindig erősebben támadtak ellene keserű gondolatai s mire hazaért, alig tudott izgatottságán uralkodni. Újra elővette a két levelet, elolvasta őket s amint betűzgeti csak akkor tűnik szemébe valami, mi rettenetes izgatottsággal tölti el. • Minden el van készítve s én oly epedve várlak, hogy végre teljesülhessen, amiért oly sokat kiizdöttél.« Ez állt az egyik levélben s ez okozott most neki oly rémületet. Eddig nem is gondolt arra, hogy az ő eljegyzését régebben ügyvédi vizsgájának letétele után következő karácsony ünnepére tűzte ki. A vizsga sikerültéről ertesitette az otthonlevőket de mivel barátja a vizsga letétele után veszedelmesen megbetegedett, minden másról megfeledkezett, csak barátját gondozta. S ime most teljes súlyával nehezedik rá a sors keze. Csak azt a levelet el ne küldte volna! Csak azt lehetne visszahozni. Csak most ]ut eszébe, hogy amit előbb tréfának gondolt, a hazudott levél, mily szerencsétlenséget okozhat neki. Hiába igyekezett magát meggyőzni arró', hogy barátjának ápolásával csak jót cse'ekedett, lelkében szüntelen valami vádló hang hallatszott, mi nem hagyta nyugodni. Sokszor gondolt rá, hogy reggel elmegy főnökéhez s tőle kór kölcsön pénzt, hogy pótolhassa azt, mit barátja betegsége fele mésztett. De újra elvetette ezt a gondolatot. Mit szólna hozzá az a rideg, önző agglegény, ha megtudná, hogy az ő okos és példás viseletű Kovácsa ily keserves állapotba jutott. Még talán el sem hinné, hanem ah! és mo.t újra eszébe jutott a haza irt levél, talán azt hinné, hogy lumpok társaságában dorbézolta el azt, mit oly soká'g megtakarított. Nem, nem! Mindent elszenved inkább, csak a szeme közé ne nevessenek s csak azt ne mondja valaki, hogy Kovács, a kitüntetéssel vizsgázott ügyvéd, ki mindig józanul viselte magát, korcsmák töltelékeivel mulatott Mert ki hinné, liogy valaki, kinek otthon jegyese van, feláldozza utolsó garasát is szegény barátja gyógyítására? Sokáig gondolkodott, töprenkedett meg, hogy miként szabaduljon keserves helyzetéből, de hiába. Elcsendesült már a nagyváros zaja, nem hallatszott semmi nesz az utcákon, mikor ő még mindig fela Í

ár

t szobájában. Végre a fáradság s izgatottság erőt vett rajt s elaludt, de még almában is vádolta önmagát, amiért ily szorultságba jutott. Másnap — bár főnökétől már régen