Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-12-16 / 50. szám

1906. november 16. 3 még kevésbbó indokolt. Ezt nem a munka hiánynak, hanem iukább a meggazdagodási, vagy liogy jobban mondjam, a kapzsiságnak lehet tulajdonítani. Ha már nekem vau 200—250 frtom, hogy azzal Amerikába vitorlázhassak, ebből ügyes spekulációval itthon tisztességesen megélheiek. (Egyébként erről majd bővebben egy önálló cikkben.) A munkásnép képzelt s már-már a vslóság álarcát viselő bajaiért egyenesen az avatatlan és hivatás nélküli vezéreket támadhatják azok a higgadt gondolkozást!, a viszonyokat behatóan ismerő, Isten és a társadalom által a nép vezetésére rendelt önzetlen népvezérek, kik már hasonló sorsuknál fogva — természetesen sorsukba megnyugodva — az istenadta nép boldogitására vannak rendelve. Az ép testtel megáldott munkás ne a Fortuna szerencseasszony látszólagos kegyeltjeit nézze irigy szemekkel, mert hisz egyenlők vagyonilag emberi számítás szerint egy percig sem lehetünk; hanem tekintsen le arra a boldogtalan istenverte bénára, aki mindenét, áldozná egy dologra képes kézért vagy lábért. Hogy dolgozni kell ? Hisz ez az ember rendeltetése. Az ember fizikuma ép ugy megkívánja a mozgást, mint a táplálkozást. Cikkíró ur által megtámadott egyik tizezerholdas (Sicc! Ebből levonandó kilencezer hold.) Oltay Guidó szentgyörgyvári földbirtokos többet dolgozik — persze ha az utánjárás, a jószág igazgatása is munka — mint akármelyik cselédje. Különös, hogy mégis a cselédje lett kitüntetve ? Az igaz. hogy Oltay nem íratta rá fele tizezerhoidját, de Sebestyén béresgazda mégis t.ulboldog, mert. szolgálata alatt egy kis vagyonkát is gyűjtött. En azt hiszem, hogy a milyen önérzetes eiuber^Sebestj'ón Gábor, el sem fogadná az őt meg nem illető jutalmat. A barátságos főbírói kézszorítás pedig — mondja Sebestj'én — többet élt neki 50 forintnál. Persze ő respektálja a szellemi tekintélyt, a hivatali positiót. Én is. Tekintetes Szerkesztő ur! Lehetetlen cikkíró ur összes támadásaira e cikk keretében válaszolni, csak még annyit engedjen meg, hogy azon kedves kacérkodásáért — mivel azt állítja, hogy én plébánosom, az ünnepi szónok beszédéből táplálkoztam — £Öt horribile — plagizáltani — megnevessem. Annyit tanultain, hogy mnidketten a bibliában jártasak- vagyunk. En elölről ő (cikkíró ur) hátulról forgatva, szedtük ki citátumainkat. 0 azt mondja : »Zörgessetek t ! . . én meg azt hangoztatom : > Kérjetek « ! .. Végül engedje meg tek. Szerkesztő ur, hogy az általam is személyileg nagyrabecsült >Borsszemek« írójával az eszmecserét ez uton továbbra is folytathassam, hogy egymást meggyőzve üdvös dolgot cselekedjünk. Az akarat a munkásnép támogatását illetőleg mindkettőnknél tulajdonképpen egy : ö felöltői, én pedig alulról, az árok felől táu'Ogatom őket. . . Tán siketül?! (Szentgyörgyvár.) Hoi'váth László kántortanító. Krónika. Rendkivül zajos közgyűlést tartott a napokban városunk képviselőtestülete, a mely gyűlésen sokkal jobban fellángoltak a szenvedélyek, mint mikor az országgyűlésen a magyar vezényszó, vagy az önálló vámterület érdekében határoznak a honatyák. Az elnöklő h. városbíró minduntalan csengetett és csendet kórt, mégis csak alig birta a lázongó kedélyeket lecsillapítani. Végre elhangzott, egy nagy eloquentiáról tanúskodó beszéd, amely után részint a beszéd magas szárnyalásától meghatva, részint az abban felhozott érvek nyomósságától megnémulva, a képviselők nem vitatkoztak tovább, hanem szavazásra bocsátották a dolgot,. És vájjon miért volt oly puskaporos a levegő ezen a gyűlésen? Mi lázito'ta fel a Kedélyeket annyira, hogy — mi máskor szokatlan volt — csengetyüvei kellett az elnöknek rendet csináhni ? Talán veszélyben vannak a város anyagi ügyei ? Vagy a Hajdu-utca lecsapolá.sáról és csatornázásról volt. szó ? Dehogy! Ugyan ki törődnék az efféle csekélységekkei ! Vagy tán a községi elemi iskola államosítása volt szóban. Nem. A város elöljárósága, mivel a népnevelés napszámosainak gyámolitásában nem akar elmaradni a világtól, a keszthelyi tanítók felsegélésére javaslatba hozott a képviselőtestületnek 2800 koronát egyenlő aiányu felosztással, tekintettel az illetők szolgálati idejére. Ezeu összegnek célszerű megnyirbálása és helyes felosztása hozta forrongásba a városi képviselők kedélyét. És ezen nemes felbuzdulásnak az az eredménye, hogy a szegény tanítók nem l apnak 2800 kor. segélyt a folyó évben, hanem csak 1500-at s mivel közölük öt még nem őszült meg a népnevelés gond|aiban, hát ők csak nézhetik, hogy milyen alamizsnát kapnak a többiek. Mert pénzünk van mindenre a világon, de ott, hol gyermekeink oktatása és helyes nevelése érdekében hozott fáradalmak inegjutalmazásáról van szó, nagyon takarékosaknak kell lennünk, hogy fiaink valahogy jobbak és okosabbak ne lehessenek' nálunk nál. * Azt mondják, hogy a m, kir. vallás és közoktatásügyi minisztérium csak a nemzetiségi vidékeken államosítja az elemi iskolákat. Mivel pedig mi szininagyarok vagyunk, hát Keszthelynek sohasem lehet állami népiskolája. Mennyire irigyelhetjük Csáktornyát, hogy ott magyarok csak alig laknak. Debát mikor volt az az irtó-háboru vagy népvándorlás, amelynek folyamán a magyarok népe Nagykanizsáról, Sümegről, C-tabrendekiől, Zalaszentgróthról eltűnt és helyét, a nemzetiségek foglalták el ? Ilyen világtörténeti eseményről nem tiul a krónika, pedig kell valaminek lenni a do'ogban, mert itt, mindenütt, állami népiskolák vannak, tehát ezen városokban nemzetiségeknek kell lakniok. Vájjon Nagykanizsa város tanácsa tótokbó , románokból, szászokból, vagy rul kénekből áll-e ? * Azt kérdezi egy, a mi ügyeink iránt érdeklődő idegen egyik városatyától, hogy miért nem javítják itt, a tanítók fizetését ugy, mint az állam tervezi ós miért, nem adnak nekik lakpénzt ? A városatya először elképed, azután fordul egyet kettőt, végre nagy büszkén kivágván mellét kijelenti, hogy a mi tanítóinknak nincs szükségük se fizetésemelésre, se lakpónzre, mert sokkal több fizetésűk van mint egy joggj'akornoknak, különben meg, amelyiknek nem tetszik, menjen Isten hírével, 100 is akad helyébe. Most azután az idegen képedt el igazán. Mert mig a városatya büszke öntudattal fordult el tőle, ö sehogysem akarta megérteni, hogy rövid szolgálat után mórt lehet az ifjú joggyakornokból aljegyző, jegyző, bíró, sőt ha igyekszik törvényszéki, táblai, curiai biró , jó irodáju ügyvéd, kir. közjegyző, jogügyi tanácsos stb. ós miért marad a tanitó Keszthelyen még a legnagyobb törekvés ós buzgalom mellett is csak tanító 1320 korona fizetéssel. Végre mégis belátta, hogy nem kell a tanítóknak lakpénz, mert ezt az apostolok sem kaptak, mégis örömmel tanították az igét az egész világon. * A már emiitett, képviselőtestületi közgyűlésén a tanítók ügye mellett, szóba kelült a városi rendőrség fizetésének javítása is. Nem tagadhatok el ugyanis, hogy rendőrségünk a polgaiok életének ós vagyonának biztonsága körül — eltekintve a legutóbbi hetekben a fő utcza egyik során véghez vitt tömeges tolvajlásokt.ól — nagy érdemeket szerzett. Mivel pedig városunk tanácsa, tekintettel a mai drága életviszonyokra és a kiváló érdemekre, nem lehet, elfogult a jótétemények gyakorlásában, felemelte a városi rendőrség havi fizetését 5 koronával. Egy sikerült élcet hallottam közszájon forogni e dologról. Leközlöm, lehet, hogy van a ki még nem hallotta. Azt, kérdi az egyik elkeseredett tanitó a másiktól : — Tudod -e mennyivel érsz többet egy rendőrnél ? — ? ? ? ? — Három koronával. — Te meg annyival sem, mert semmit sem kaptál, vág vissza a másik. MIRE — Főispáni látogatás Batthyány Pál gróf főispán, odor Géza pénzügyigazgató és Bogyay Elemér titkár kíséretében f. hó 13 -án Sümegen volt, ahol megvizsgálta a szolgabiróságot. A tapasztalt rend felett megelégedésének adott kifejezést. A községi elöljáróság és a csendőrség tisztelgett a főispánnál, ki kíséretével Sümegről Tapolcára ment. — F. hó 15 én a főispán városunkban vizsgálta meg a szolgabiróság hivatalát. — A megyei függetlenségi párt szeri vezkedése. Bosnyák Géza szervezőbizottságeiuök meghívására az összes járásokból jelentek meg törvényhatósági bizottsági tagok a megyei függetlenségi párt minapi értekezletén. Miután Bosnyák Géza az értekezletet üdvözölte, elnökül Bosnyák Gézát, — jegyzőül Udvardy Imrét választották meg. — Bosnyák elnök ismertette a gyűlés célját, mely nem egyéb, mint a megyei függetlenségi párt, megalakítása és járásonként való szervezése. E szervezéssel többek közt azt, is akarják elérni, hogy a megyebizottsági tagok választásakor függetlenségiek többségben választassanak meg. Kijelenti, hogy ez a szervezkedés más pártok ellen nem irányul, sőt nekik is céljuk a koalíció támogatása. A gyűlést társasvacsora követte, melyen a főispán is részt vett. — Az Otthon Kör folyó hó 7-én közgyűlést, tartott, emelynek tárgya az alapszabályban megállapított szakválasztmáuyok megválasztása, egy az Otthon Kör kebelében megalakítandó férfi énekkarra beérkezett indítvány és egyébb indítványok letárgyalása volt. Az irodaimi szakválasztmány elnökóvó . Gönczi Ede főgymnasium tanár választa'ott. A zene és képzőművészeti szakválasztmány elnöke Eckhardt Antal karnagy lett. A sport ós jóléti bizottság elnöke Fáber Sándor, gazd. akad. tanár lett, tagjai pedig az Otthon Kör minden fiatal tagja. A, férfikar megalakítására vonatkozó indítványt Gönczi Ede tanár felszólalása után a közgyűlés nem fogadta el, hanem e helyett, elhatározta, hogy egy zenekart fog az Otthon Kör kebelében alakítani s ennek vezetésére már most felkérte Eckhardt Antal karnagyot. A gyűlés ezzel véget ért, auiel}' után a Hungária szálló éttermében Kukuljevic dr. .felolvasása következett. A felolvasót, mint a madárvilág ismeretében valóságos szaktekintélyt mutatta be Fáber Sándor a nagy számban összegyűlt közönségnek, mely csak hálával tartozik Fáber Sándornak azon fáradozásáért, mellyel Kukuljevic dr.-t felolvasásának megtartására megnyerte. Az előadás lebilincselő, kedves volta a közönség érdeklődésót mindvégig lekötötte s különösen a hindu, egyiptomi s egyéb vallásokból Idézett madárvódelmi szokások s néhány a madarak nem mindennapi fészkelési módjára felhozott példa keltett hatást. A felolvasás végeredményét tekintve csak hálával tartozhatunk Kukuljevic dr. irányában, mert kedves felolvasásával a madarak védelmének Ügyét nagyon megszilárdította. Felolvasás után a la carte tár sasvacsora volt, melyen számosan vettek részt a hallgató közönség köréből is.