Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-12-08 / 49. szám

1906. november 8. 3 szemünkbe uem ötlenék, hajlandók volnánk azt hinui, hogy BZ egészet csak álmodtuk. Pedig dehogy álmodtunk. Volt idő, midőn mellünket verve, hazafiságuukat hangoztatva. menyre-földr3 fogadkoztunk, hogy a hazai ipar támogatása első kötelességünk leend s becsmérlfíleg lekicsinyelt.ük azt, ki felbuzdulásunkat uem követte, vagy mosolyogni próbált lelkesedésünkön. S RZ idő ez utóbbiaknak adott igazat. Nem is vagyunk mi másra, mint szánalmas mosolyra érdemesek. Mert hát nem elég ám az üdvösségre a lelkesedés, a szó j hősködés, a jelszavak világgá dobálása, hanem kitartó SZÍVÓS és minden nehézséggel szembeszállni és megküzdeni kész erős akaratra van szükség, ha eredményt, akarunk elérni s felmutatni. Nem mondjuk, hogy egyesekben talán nem volna meg mind eme tulajdonság, de azt bátran állítjuk, hogy a nagy többség csak a pillanat hatása alatt lelkesedik s aztán ugy lehűl, oly közömbös lesz, hogy azt az egy két tenni vágyó embert is viszszariasztja a munkától. Pedig jó hazafiságunkat — mit oly fennen szoktunk hangozlatui — semmivel sem tudnánk jobban kinyilvánítani, mint ép az e téren való munkálkodással. >Nem minden, aki azt mondja: Uram ! Uram ! megyén be a meunyek országába, hauem, aki cselekszi az én mennyei Atyám akavatát« — mondja a Megváltó Igen. Többet cselekedni és kevesebbet beszélni. A ese'ekvésnek pedig ütött a tizen kettedik órája. Föl tehát a munkára ! Vegyek kezükbe az erre hivatottak a zászlót, bontsák ki újból, lobogtassák fennen s ébresszék fel, keltsék tettre a szunnyadó lelkesedést a hazafiak szivében, hogy örökre eltávozzék abból a niindeu szép és jó eszmének megölője, sírásója — a közöny. Meggyőződésünk szerint, ha iparpártolásról van szó, az alatt első sorban mindig a helyi ipart kell érteni csak azután a hazait. Az egy község, vagy város kötelékébe tartozók első kötelessége, a helyi ipar és kereskedelem pártolása, jóakaratú támogatása. S teszi-e ezt mindenki? Ugyebár nem. Sokan, uagycn sokan vaunak, kik feltűnési vágyból, nagyzási hóbortból mellőzik e kötelesség teljesítését. Nekik nem elég jó HZ H ruha, cipő, ka'ap, vagy divatcikk, ami helyben készül, hanem szükségleteiket máshol s legtöbbször idegenből, — Bécsből — szerzik be. Pedig ugyanezen cikkeket itt helyben is megkaphatnák ép oly minőségben, kivitelben és ép oly olcsó árban is Des a leányt, akármilyen emelkedett lélek legyen is nem elégíti ki a nők hódolata. — Oh, én büszke lennék reál mondotta olyan igaz hangon, a milyet a színpadon sohasem hallottak tőle. — Könnyű önnek, a ki annyi férfiút látott lábai eíótt, sóhajtott Nelli a haját igazitva, de előttem csak a színpadi partnerek térdelnek a szerző utasítása alapján. Csöngettek. . . Nelli sietett a színpadra ö kezdte a darabot. Mihelyt a deszkákra lépett, egészen átváltozott, még az arca is más kifejezést mutatott, nemesebbet, vonzóbbat. , . Es Jolán látta, hogy a színfalak mögött a színészek mind megállanak, mintha lábuk gyökeret vert volna. Ezek a cinikus alakok, kik magokon kívül nem ösmernek senkit s magukat legkevésbbé, áhítattal követik Nelli minden mozdulatát. A hatás a festéken is átütődik arcukra. . . A második felvonásban az ügyelő könnyet törölt a szeméből. . . És Nelli mintha mindez nem érdekelné, üzleti nyugalommal megy az öltözőbe s szinte kelletlenül tér vissza, hogy hetedszer, nyolcadszor is megjelenjen a lámpák előtt. A harmadik felvonásban óriási virágbokrétát nyújtanak fel a színpadra a szép színésznőnek, ki pirulva fogadja egyik udhát sokau azt tartják, hogy ami helyben készül, amit itt is megkaphatnak az igen közönséges, az nem elegáns. Dicsekvés nélkül mondhatjuk el pedig, hogy kis városi közönségünk legkényesebb igényeit is képesek iparosaink és kereskedőink kielégiteni. Vannak elsőrendű női- és férfi-szabóink, cipészeink, vannak a fővárosba is beillő di vatkereskedéseink, kiknél s ahol mindent megkaphatunk, amire csak szükségünk van. Mégis vannak mint említettük, kik ruhájukat Béc-ben csináltatják, kalapot, fehérneműt, cipőt stb. Bécsből hozatnak, kiknél a helyi ipar pártolása csak annyiból áll, hogy a ruhát levasalni vagy tisztogatni elküldik a szabóhoz, a bécsi cipőt, ha talpa íuegvásik, a cipészhez, vagy ha a Bécsből hozatott holmihoz gomb vagy más csekélyebb kellék kell, azt megveszik a kereskedésben. Hogy éljen most már ilyen viszonyok közt a helybeli iparos és kereskedő, aki itr, adót, magas házbért fizet, mikor a legtehetősebbek idegenbe visiik pénzüket ? De nemcsak a ruházati cikkeknél tapasztalhatjuk ezt. Igy van ez az ipar majd minden ágánál. Hogy többet ne említsünk, itt van például a nyomdaipar. Három jól felszerelt s minden igényeket kielégiteni tudó nyomda áll városunkban s mégis évenkinfc ezreket fizetnek el nyomdai munkákért, melyek ha nem is Auszt riábaj, de idegenben, más városokbau készülnek. Pénzintézeteink közül egy sem dolgoztat helyben s a nagyobb kereskedők közül is többeken vidéken dolgoztatnak ; pedig mily lendületet nyerne azáltal nyomdaiparunk, ha a részükre szükséges sok-sok nyomtatványt itt készíttetnék. Dacára a törvény tilalmának, alig vau hét, hogy valamely más városi ipartelep uta*ójtt ne kilincselne városunkban. Halljuk, hogy itt is, ott is megjelenik s a közönség közül nem akad senki, ki feljelentené s a hatóság kezébe szolgáltatná a helyi ipar kárára dolgozó eme arcátlan alakokat,. Ezzel pedig tartoznék a közönség iparosainknak és kereskedőinknek. Ez lenne az ebő lépés a helyi ipar és kereskedelem pártolásában. A második pedig az, hogy lemondva eddigi rossz szokásaikiól, a jövőben mindenki csak is helyben szerezné be szükségleteit. A nagyobb forgalom mellett kevesebb haszonnal is megelégedve, iparosaink és kereskedőink bizonyára lényegesebb árengedvarlójának ezt az ízléstelenségét. Érezte, hogy nevetségessé tették a színészek előtt. Az előadás végén az öltöztetőnő behozza a remek virágbokrétát, melyen két hosszú selyem szalag függött. Nelli kíváncsian tudakolja : — Ki küldte, édesem ? Jolán pironkodva mondja: — Nem is tudom, de azt hiszem. . . Itt a névjegye. Elolvassa: — Torday Károly. . . Nelli ajkába harap. . . — Az a fiatal mérnök. . . Csinos fiu. Tudja, hogy a mult szezon végén szerelmes voltam bele. — Udvarolt önnek ? kérdezte Jolán. — Nek °cn ? Ah, édesem, nekem nem udvarolnak. Ugy esténkint istenítenek, tapsolnak, kihinak, de aztán. . . Megengedi, hogy ezt a bimbót leszakíthassam? — Parancsoljon akáraz egész bokrétát. — Ohó, az nem illet meg. Ép akkor ért oda az öreg rendező. Nelli kezében tartotta a bokrétát. — Nini, mondotta a rendező, csak nem kaptál virágo; ! — Nem. Jolán kapta. — Az más, ;zt értem. Azzal hátat fordított és elment. . . Z i. ményeket hozhatnának be, ami viszont a fogyasztó publikum nagy tömegére volna áldásos. De még ennél a lépésnél is tovább kellene mennünk. Minden alkalmat és módot ki kellene használnunk, hogy ez ügyet előbbre vigyük. Érdekében szüntelen munkásságot kellene kifejtenünk, mert csak ez és ismételjük, egyedül csak ez vezethet diadalra. Itt jönnek a farsangi estélyek. Szinte önként kínálkoznak eszközül céljaink megvalósításában. Mily szép volna pl. ha farsangunk estélyein hölgyeink hazai ruhákban pompáznának, avagy ha valakinek eszébe jutna Hazai-bál, vagy Karton-bál rendezése Meg vagyunk róla győződve, hogy viruló szépségű hölgyeink az egyszerű karton ruhában is hóditó jelenségek volnának s szépségük csak még inkább kitűnne az egyszerűbb keretből. A kezdeméuyezés mindenesetre a Védőegyesület kötelessége lenne, miért is felkérjük, adjon életjelt magáról, bontsa ki a begöngyölt zászlót, hogy alája állva diadalra segíthessük azt. —i —i. A Zalavármeggei Közpoqti Mezőgazdasági Bizottság közgyűlése. A fent címzett bizottság Zalaegerszegen tartotta közgyűlését. Elnök az ülést megnyitván felszólítja előadót az 1907. évi költségelőirányzat előterjesztésére. Eladó mindenekelőtt jelenti, hogy a költségelőirányzatot, mivel ujabb segédforrásokkal nem rendelkezik, csakis a mult évi alapon lehet ismét megszerkeszteni. A mult évi 11593-59 |K. bevétellel, szemben 1590-— Korona kiadás merült fel úe;y, hogy a mult évi maradvány 9663-59 Koronát tesz ki. Ezeu összeg egy évi kamatát 385 04 Koronát és az ebadó-alapból várható bevételt circa 1600 Koronát számítva, a bizottságnak az 1907. évben 11629 33 Korona fog rendelkezésére állani. Hogy a költségvetés helyesen megszerkeszthető legyen, ez okból a szabályrendelet által előirt működési tervezet sorrendjében szükséges a programniot megalkotni s ez alapon a költségelőirányzatot megszerkeszteni. Ez okból elhatározta a bizottság, hogy a már általa megindított mozgalmat, a mezőrendőri, munkás és és cselédtörvények módosítása, illetve megváltoztatása tárgyában a jövő évben is folytatni fogja s minden rendelkezésre álló eszközzel oda fog hatni, hogy a mezőgazdasági érdekek ne csak előmozdittassanak, hanem meg is védessenek. A jövő óv folyamán, ugy mint eddig, a vármegye hatóságának a felmerülő mezőgazdasági ügyekben ós kérdésekben szakvéleményt fog adni. A gyümölcstermelés előmozdítása érdekében a központi mezőgazdasági bizottság ismételten 100 koronáért gyümölosfákat vásárol s ezen gyümölcsfákat egy későbbi ülésben meghatározandó vidéken kisgazdák között ki fogja osztani. Az ipari növények meghonosítása érdekében megkeresi a mezőgazdasági bizottság a debreceni m. kir. dohánytermelési kísérleti állomást, végeztessen a jövő évben a megye mind a 12 járásában dohánytermelés! kísérleteket. Ezen kísérletek alapján fogja a mezőgazdasági bizottság a megye egyes részeire, ha pedig'lehetséges, az egész vármegye területére a dohánytermelés engedélyezését kérelmezni. A gyűlés határozata folytán a járási főszolgabirák megkerestetnék, puhatolják ki, kik volnának hajlandók a birtokosok közül dohány termelési kísérletet végezni, a azok névjegyzékét a központi mezőgazdasági bizottságnak terjesszék be. Megjegyzi azonban a bizottság, hogy a kísérletek végrehajtására kisgazdák nem kérhetők fel, mivel azoktól nem várható a kísérlet oly pontos végreh&jása s az