Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-12-02 / 48. szám

6. BALATON VIDÉK 1906. december 2 Szakszervezetek. A nemzetközi demagógia szakszervezetekbe gyűjtötte Magyarország munkásnépét. Behálózta s aláaknázta vele az egész országot, terrorisztikus jármába fogta igy a munkásságot ós a vele szemben teljes szervezetlenségben élő társadalmat. Favágók, utcaseprők és kofáktól fel a gyári munkásig, mind ennek a szakszervezetnek igáját húzza. Es hála tulliberális voltunknak, engedtünk e szakszervezetek terrorjának s ma azon vesszük észre magunkat, hogy favágót sem kapunk a t. szakszervezet engedelme nélkül. Elértük az', hogy drága pénzünkért nekünk munkaadóknak csak kérni lehet, a felheccelt munkások pedig ugyancsak a mi pénzünkért, parancsolnak és hihetetlen vakmerőséggel követelnek. E«zel teljesen tarthatatlanná téve a helyzetet munkaadó ós munkás között. Ezt érzi az egész társadalom és feljajdul. Am ez a sopánkodás csak eső után köpönyeg. Hanem kellő törvények hiányában van valami, a mi még segíthet, ha t. i szervezettel szervezetet állit,uuk szembe. Szervezkedjék hát a munkaadók társadalma is. Ne a jóhiszemű, félrevezetett munkásság, hanem a szakszervezetek zsamokoskodása ellen. Mindenkor a kis ekzis/.tenciák mellett emeltünk szót. Sorsuk javitását, elsőrendű szociális feladatuak tartjuk, de nem látjuk be, miért, kellene tovább tűrni a szakszervezetek demagógjaiuak, ingyenélő heréinek zsarnokoskodását, főkép mikor a kijózanodó munkásság kezdi belátni az erőszakos izgatók lelketlen kufárságáí. Veszedelmes terrorizmusát,. Elviselhetetlen megadóz! a' ásukat. Egy-egy szakszervezeti tag különböző cimekeu hetenkint Budapesten fizet 296 fillért, tehát majd B • oronát a szakegylete pénztárába. Ha nem fizet, bojkottáljál*, ha sztrájk esetén az óhen-halás elől a munkához menekül — egyszerűen agyonütik, vagy szurkálják. Tehát, ha dolgczik akkor is életveszélyben forof,', ha nem dolgozik akkor is. Első esetben felizgatott munkastársai kezétől, második esetben az éhségtől kell elpusztulnia. Mint ezt majd nunden héten van alkalmunk a különböző lapokban olvashatni. Valóban paradicsomi állapot. Ide kellet^ fejlődni az állapotoknak, ekkoia vad terrorizmust kifejteni a szocialista demagógoknak, bog)' a félrevezetett munkásság eszméljen, öntudatra ébredjen. Végre is bekellet,t, az ébredésnek következnie — csak azután legyen bátorság és kitartás. A kormány pedig siessen a megnyomorgatottak segítségére — alkalmas törvényhozási intézkedéssel, ki kell csavarni a kést a zabolátlan demagógok kezéből s kellő oltalomban részesíteni a becsületes munkásságot. Egy okos sztrájktörvény meghozatala sürgős. Azután sztrájkoljon, akinek tetszik, de ne lehessen kényszeríteni a munkásságot, hogy holmi ingyenélő berek felhizlalására nyomoradót fiz-sseu s akarata ellenére a napot lopja, jó maga és családja pedig éhezzék és nyomorogjon. Madárvédelem.

1) Városunkban a tavasz folyamán egy igen örvendetes mozgalom indult, n.eg a madárvédelem érdekében. Fáber Sándor, a madárvilág nemeslelkü barátja ugyanis egy felhívást intézett Keszthely város minden szép ós nemes dolog iránt lelkesedő közöuségéhez, melyben a természet legszebb ós legönzetlenebb kis munkása, a hasznos madarak részére kér könyöradományt, hogy az összegyűjtött, filléreken a kis hajléktalanoknak kényelmes otthont teremthessen. A felhívásnak megvolt, a kellő erkölcsi ós anyagi eredménye, amennyiben az összegyűjtött pénzadományból lehetséges volt száz darab műfószket, beszerezni és igy száz ifjú szerelmes inadarpár boldog otthonra talált. Ezen nemes eszme azonban a kezdet kezdetét, jelenti, mert ugy lélekneniesitö, mint mezőgazdasági tekiu'étben oly fontos madárvédelem csak akkor lesz teljes, ha tollas liis barátainkat nemcsak szivünk, lelkünk teljes melegével szeretjük, hanem megélhetésüket, boldogulásukat müfészkek beszerzésével és a téli etetéssel elősegítjük. Hasznos kis madaraink kedves lényük, vidám természetük és kedélyességük révén úgyis már szivünkhöz férkőztek, mint azt költészetünk fecske, pacsirta, daruról szóló stb. szebbnél-szebb dalai és humoros versecskéi mutatják. Íme egypár a sok közül : »Vau egy kis fecske pár, Mely sárfalamra sárból Szerény fészket csinál, Mely nekem hajnaloukiut Friss dallal fizeti LT) a lakbért s a szállást Igen szereti !« *) E cikket nieltgan ajánljuk a közönség figyelmébe. Szerk. igazságot: hol a leánykereskedők el en szállottak síkra. Kicsoda, micsoda terjesztette el a valóságot, hogy Budapestet a legerkölcstelenebbnek merik mondani ? A dal vitte lejtőre Budapest hírnevét. Azok a dallamba ejtett sorok ingerelték az embereket, az erődített publikumot a bűnök tanyája, az tévesztette meg az ifjúságot. Ott hallott az ember legtöbb erkölcstelen szót: a hol olcsó leányok, sántán énekesnők énekelték meg a perzervitást, az állatembert, a bűnt. Az orfeum éneke kiszállott az utcára, mert benn már biizös volt a levegő. A szabad utcán szaladgáló gyerekek szedték fel a sarat, ugy vitték haza magukkal. A dal volt az a felhő, mely lemosta az emberek lelkéről a piruló arcot, lassan elhelyezkedett az uri családok szalonjaiban is és ez rontotta meg azt a distingváló nyelvet, melyet régebben a fiatal emberek a kisasszonyokkal szemben használtak. Es mindezeket magyar nótáknak nevezték. Szomorú magyar nóta, mely erkölcstelenséget hoztál ! — mondják az erkölcsbírák. Pedig nem a magyar nóta hozta, hanem a borotváltképü komédiás : az idegen föld mosdatlan nótái, rissz-rossz magyar szöveggel. hizt bizonyára a vidéken észre is veszik és Budapest kárán okulnak Megtartják a régi magyar nótákat és eljön az idő, liogy a nagy moloch elmenjen vidékre, szedjen azokból a relikviákból, melyek örökké talizmánja.' lesznek a magyar ember lelkületének. A beözönlő tucat dalok szeméinietlensége ellen pedig küzdjünk a veszélyezett vidéken; ugy, hogy egyesületek kebelében szervezzünk dalos egyesületeket, De ne csak szervezzünk, hanem tartsuk is azt fenn, ha kell áldozatok árán is. A dalos egyesületeknek fontos miszsziója van és következtetéseink során azt hisszük, mindenki előtt világosan áll: hogy a dal, a tiszta szövegű, igazi magyardal, nemcsak kevély, hanem jellem és erkölcsképző is és éppen azért főleg nemzetiségű vidéken fontos szerepe van. Oly helyeken, a hol a magyar dal kulturmisszióját tapasztalták és elegendő hanganyag állott a dalosegyesületek rendelkezésére, ott kellemesen mulatva, nem egy szívderítő műélvezetet szereztek a közönségnek, míg a nemzetközi orfeumok trágár zagy vaságain mindenki megiszonyodva látta az erkölcsi sülyedést, a nagyvárosok egészségtelen ízlését, melyet akárhogy bírálgatunk, el kell ismernünk, hogy az igazi magyardal ápolásával, a magyarnak régi hirnevét mentjük meg az erkölcsében annyira megtámadott ifjúság jövendőjének. Egó. A fecske éneket hangutánzóan népünk a következőképen festi : >Kicsit a kicsinek Nagynak nagyot, Ha kicsi nagyot kér, Vágd pofon, hogy szeme kiugorjéóéékW Mint a tavasz hirdetőjéről jól írja Tompa: • Visszatér az elveszett mult, Visszatér a régi fecske, Ugy illik a boldog kunyhó Kémén) óbe nagy fecsegve, c Kitűnő repte, gyorsasága révén mint postás és hirvivö madár szerepel költészetünkben (•Fecském, fecském, édes fecském stb.) Mint szerelmi postást gyönyörű szépen énekli meg, megbízhatóságáért és diskretiojáórt a következő csángó dalocska : • Gyenge ifjucska kin törli szemeit, Kitől küldené el ő isz a levelit,, Rigótól küldené, rigó ullyan madár, Felül a fészkire, száll-e falevélre Micsoda példát meglát, Mind kifütyörészgeti : Titkos levélkéjét azért, nem viheti, E fecskétől küldi, feltette magában, Kit ig)- szólita meg nagy bubánattyában : Vidd el fecske, vidd el az ón levelemet Apámhoz, anyámhoz sz ez én kedvesemhez, Ülly fényű fájára, szállj ez ablakára Sz ez én kedvesemnek tedd az ablakára.* Gyönyörű szépen van népies költészetünkben megénekelve a szóutóvetőnek kedves madara a pacsirta is. A midőn a tavaszi susogó szellő, enyhe napsugár életre ébreszti a szunnyadó természetet, a kis pacsirta felemelkedik a végtelen levegő kékjébe s mintegy hálaadó imaként igy zengedez az ég Urához : • Dicső, dicső, dicső, Kikelet kikelet Kivirit, kivirit A virág mind.« Irodalmunk jelesei Arany, Petőfi, Tompa stb. is megemlékeznek ezen Kedves kis énekesről. íme egypár mutatóba : • Kis pacsirta is száut, Mint a szegény költö, fényes levegőben : Dalt. zengve repült fel, dalt zeng a magasban, Hallgat leesőben.« (Arany.) • Pacsirta szót, hallok megint Egészen elfeledtem már. Dalolj, tavasznak hírmondója te, Dalolj, te kedves kis madár.« (Petőfi.) • A pacsirta fénylő légben énekel Szárny és dal hatalma együtt vivó fel Isten áldja ! — ő a legfőbb énekes, Szent dalára szivünk hálától repes.« (Tompa.) • Buza közé száll a dalos pacsirta, Hogyha magát már oda fenn kisírta, Búzavirág, búzakalász árnyában R

já akadt megsiratott, párjára.« (Tóth K.) Ismert, népdalainkból ós eme néhány idézetből is láthatjuk, hogy hasznos madaraink mennyire beférkőztek lelkünkbe és szivünkbe. S hogy mi az ily nagy szeretet dacára is nem tartjuk fölöslegesnek a madárvédelem érdekében felszólalni, auuak oka az, hogy a mi szeretetünk eddig, a szó legszorosabb éri,elmében önző volt, gyönyörködtünk kis dalosainkban, de érettük nem tettünk semmit, pedig kiket szeretünk, értük áldozatot is legyünk készek hozni. De eltekintve az érzelemtől nézzük most, tisztán gazdasági szempontból azt a hasznot, a mit a madarak hajtanak. Tények igazolják, hogy egyetlenegy cinke-pár 12—16 fiókjával hat és félmillió rovat pusztít., de felmehet ezen szám 24,000000 ra is. Tudósok megfigyelése szerint ezen cinkepár 17 óra alatt 475-ször tér vissza fiaihoz s folyton hernyókat hoz azoknak. Ugyan micsoda erőlködés ehhez képest az ember munkája, a ki nem is képes a fanak legfinomabb ágait, és részeit a hernyóktól megtisztítani. Egy rigó egyszeri lakmározásra elkölt egy csigát, ez annyit jelent,, mintha egy ember egyszeri lakmározásra elköltene ogy egész marhacombct.