Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-11-25 / 47. szám

1906. november 11. BALATONVIDÉK 7. A tervezett vasútvonal egész hossza 133 kilométer, ebből a börgönd-almádi és almádi-tepolcai részre esik 117, az almádiveszprémi részre 16 kilométer. A tanácskozás legfontosabb részét a költségtöbblet megállapitása képezte. Az Agrárbank, mint a tervezett vasút financirozója, erről két héttel az értekezlet előtt hozzávetőleges számítást, készített és adott be s három millió koronában állapította meg azon összeget, amellyel a II. rendű gyorsvonatok közlekedésére alkalmas építkezés és beruházás többe kerül, mint, egy közönséges vicinális vasúté. A minisztérium szakközegeinek számítása ugyanilyen eredményt tüntetett fel, t. i. azt, hogv mig közönséges helyiérdekű vasút módjára kiépítve és berendezve ezen 133 kilométer hosszú vasút 11 millió koronába kerülne, addig gyorsvonati építkezéssel és berendezéssel az 14 millióba kerül; s ezen oknál fogva a minisztérium az Agrárbank számítását el is fogadta A tanácskozás folyamán azonban Elfedi Béni az Agrárbank képviseletében kijelentette, hogy számításuk elhamarkodott, felületes és hibás volt, mert alaposabb, részletes kalkulációjuk szerint ez a külöubség hat millió koronát tesz ki és nem 14, hanem 17 millió koronába kerül e vasútnak gyorsvonatok közlekedésére alkalmas kiépítése. Az Agrárbank ezen nyilatkozata természetesen általános csodálkozást és megdöbbenést keltett, s a tanácskozás folytatása — az idő előrehaladottságánál fogva is — november tizenötödikére balasztatott el, A november 15-én fo'y'a'ott tanácskozásnak ez képezte legfőbb tárgyát ós sikeiüit is helyesbítésekké! és kapacitálással ezen különbözetet l

3/

4 millióra leszorítani, ami ugyan még mindig jelentékeny összeg, de remélhető, hogy az Agrárbank azon további tiz nap alatt, mely neki meggondolásra és elhatározásra még megadatott, — a dolgot csakugyan jól meggondolja és a ridegen felállított számaihoz nem fog mereven ragaszkodni. Kevesebb nehézséget, okoz azon követelése, hogy »z állam törzsrészvényekben az építési összeg 20 százalékát, viselje az eddig gyakorlatban volt 19y

o helyett; azzal pedig az Agrárbank nagyon megkönynyiti a megegyezést, hogy a még hiányzó 1200000k. é.törzsrészvényt, mega veszi át.így állván a dolgok, nincs okunk a vasút, létesítésében kételkedni. Bizalmunkat még fokozza Dobokay földmivelésügyi miniszteri tanácsosnak Darányi Ignác miniszter nevében tett azon kijelentése, hogy e vasútnak meg kell épülnie és Sletina miniszteri tanácsosnak az Agrárbank számításával szemben tett azon megjegyzése, hogy végső esetben, ha a bank magát megköti, az állam maga veszi át, e vasút építését. Felemlítjük még, hogy, ha létrejön az egyesség, tz Agrárbank a vasút építését már a tavasszal megkezdi és azt. — bár a kiépítésre két esztendei hatándö lett kikötve — egy év alatt be akarja fejezni, ugy, hogy azon az 1908 iki fürdöévadra a forgalom már megnyílnék. Kívánjuk, hogy ugy legyen ! Krónika. Kedves vendége volt a közelmúlt napokban városunkuhk, kit, bár az isteni gondviselés msgas méltóságra vezérelt el közőlüuk, mégis mindenkor igaz szeretettel és nagy büszkeséggel fogunk a magunkénak vallani. E kedves vendég Butány Gergely dr. a csórna-premontrei rend prépostja volt. Jól eső ölömmel tapasztaltuk, hogy a magas állású főpap, mint ember, ugyanaz maradt, aki volt, kedves, előzékeny, szóval mindenkép szeretetreméltó. Midőn esténként szokásos sétáját végezve városunk utcáin megjelent, ép oly szívélyességgel köszöntötte régi ismerőseit, mint hajdan s hogy a nevelés iránti éideklődése is a régi, annak fényes tanújelét, adta azzal, hogy nem egyszer egész sereg tanulóval láttuk őt környezve, bizalmas beszélgetésbe ereszkedve. Bizonyára nincs senki, ki hálás szívvel és szeretettel ne gondolna városunk élőhaladásának egyik legnemesebb bajnokára, ki úgyszólván egész életét embertársai jólétének előmozdítására szenteli. Azért most, midőn bucsuzunk tőle a viszontlátás reményében, kérjük rá az égáldását, hogy a mi igazi büszkeségünk még sokáig lehessen városunk disze, rendtársainak és a szépre, jóra törekvő ifjúságnak igazi példánj képe. Anuyi városunkban az egyesület, társaskör, Cnképzőliör, hogy majdnem minden ember két, három egyesületnek is tag ja. Ha idegen ember vetődik hozzánk s érdeklődésére valaki felsorolja előtte eg3'esületeink célját, számát stb. valóban el lehet ragadtatva a keszthelyiek társadalmi életének magas színvonalától. Pedig bizony elkelne itt még egy egyesület, mely a többieket. megtanite.ná arra, hogy a társas élet nyilvánulásai nem tyoknak se az anyák, se az apák. Mindenki szeretne szabadulni tőlük. De nálunk ez nem létezik ! Mi becsületesen tápláljuk és gondozzuk őket. Itt bizony nem hal éhen egy sem. — Kapnak ezek, utam, mindent ! A leányom ugy tömi őket, mintha kis libák lennének vagy kis malacok. A király is megnyalhatná a száját, olyan ételeket kapnak. üis nem is tudom, mi a bajuk, hogy mégis ilyen nyavalások! Rossz a fajtájuk, ez van benne ! A legjobb kukoricaganca se hizlalja meg őket ; se a gölödény, se a málé. Még a tejes kenyeret eszik a legjobban. Es csak nőnének legalább. Deolyanok, mint a vakondok. — Járnak őket látogatni ? — Némelyiknek eljön az anyja! De biz' azok a szegény népek nem érnek rá, hogy ide utazgassanak. Csak ugy írásban kérdezgetik, hogy van a gyerekük, mikor a pénzt küldik. — Hát férfiak nem jönnek ki néha? — Az apák? Nem nagyon! Hej uram, ott Pesten még komiszabbak lehetnek az emberek, mint itt nálunk. — Miről gondolja? — Mert ha kivetődik egy-egy ur ide hozzám a gyerek ügyében, hát már előre félek. Valamennyi csak szid engem, hogy mért nem teszem el már láb alól a gyereket. Istenem, a saját gyerekét! — Persze maga nem ballgategyresem? — Hogy hallgatnék? Megesne a szivem, ha elpusztitauám valamelyiket. — Meg azután be is csuknák. — Be is csuknának! Ugy van uram! Pedig hát higyje el, tekintetes ur, hogy nem helyes ez a törvény. Minek kínozni ezeket a szegény férgeket, mikor ugy se lesz belőlük semmi. A ki a világra hozta őket, miért is nem pusztíthatja el ? Csak nyomoruságukra hagyja őket életben. Ugy is elvesznek. Csakhogy lassan. En mondom ezt, hogy nem helyes a törvéuy. Pedig hát éppenséggel abból élek, hogy a törvény nem engedi ezeket a szegényeket mindjárt elpusztítani. Azért dobják ide nekünk, hogy csináljunk velük, a mit akarunk. De mi fel akarjuk őket nevelni. — Gancával, máléval meg fekete kenyérrel ? — Nem is tarthatjuk fácánnal, — nyelvelt a menyecske. Azzal tartjuk, a mivel tudjuk. Ha az Isten akarná, ugy is felnőhetnének, de nem akarja. Mert az Isten okosabb, mint az emberek, a kik a törvényt hozzák. Tudja, hogy ezekre itt semmi szükség nincs, elég nyomorult, szegény van már úgyis, hát magához veszi őket; rendre mind. Az Isten jó! A két kezét imára kulcsolta ós bátran, szabadon nézett fel az ég felé, mintha a számadása teljesen rendben lenne azzal, aki ott feut lakozik. . . V. Gyula. érnek véget a kártya és billiárd-asztalok körül s végcéljuk nem a nyereségvágy, vagy friss hír s erzése, hanem meg kellene valósítani valamit azon nemes eszmék közül is, mik az emberek társulásának létét szentesíti k. Igaz, hogy az van a magyarokról elterjedve, hogy beszélni sokat beszélnek, de tenni nem tudnak; de nekünk, illetve egyesületeinknek mégis hangoztatni, beszólni kellene azon eszméket, mik városunk, vagy maga az egyesület érdekeit előmozdítják. Mert, mi egy egyesület cél nélkül, vagy mivé válik, ha célját el nem érve csupán kompániává silányul, hol az ember sör, kártya és pletyka mellett ütheti agyon az unalom miatt soká tartó estét? Nem volna e sokkal méltóbb foglalkozás egyesületeinkhez, ha a csupa mulatság helyett érdemes eszmecserét folytatnának arról, hogy mikéntlehetne társadalmi ós szociális érdekeink jobbá, nemesebbé, a kor ós haladás kívánalmainak megfelelőbbé tótele végett csinálni valamit ? Nem volna-e helyesebb, ha a nálunk nagyon kifejlődött kasztrendszer ápolása helyett arra törekednénk, hogy ledöntstik a válaszfalakat, mik embert, az embertől elválasztják ? Nem sokkal magasztosabb volna-e egyesületeink élete, ha részeltetne másokat ís a társulás és egyesülés hasznaiban és előnyeiben ? Azért bizony nagyon ajánlatos volna, ha egyesületeink nemcsak a mulatság, hanem az emberiség köz

f

ls hasznának előmozdítására is tennének valamit. Tartsanak felolvasásokat, ismeretterjesztő hasznos előadásokat, szóval részeltessenek másokat is tudásuk, tapasztalataik, jártasságaik hasznában. Törekedjenek arra, hogy a széthúzásra való törekvés helyett, inkább az együttes munkára birják azt a magukhoz felemelendő népet, mely jelenleg csak boszusággal és haraggal gondol minden egyesülésre ; mi csak tagsági dijak gyűjtésére van hivatva, hogy néhány ember mulatságéra szolgáljon. Ha egyesületeink megtennék azt, mit a mai kor az emberek egyesülésétől várhat, bizony nem kellene aggodalommal teljes rezignatióval néznünk a közel jövőbe, hanem biztos öntudattal ós emelt homlokkal haladhatnánk előre annak tudatában, bog)' Itten segítségével s a saját akaratunk révén sorsunk napról-napra jobb lesz. * * * A haladás ugy látszik útjába ejtette a mi városunkatís, melyet bizony nagyonsokáig elkerült. Pedig hát alig akadhatott valahol jobb, megfelelőbb térre, mint épen nálunk. Úgyszólván csak a kezünket, kellett volna kijyujtanunk, hogy a természet által elénk tárt kincseket hasznunkra fordítsuk, de eddig még arra is restek voltunk. Most azonban másként áll már a dolog. Városunk fejlődése nagy arányokat ölt. Szépítjük a Balatonpartot, villamos világításunk elkészülése csak hetek kérdése, sőt minek eddig a legnagyobb szükségét éreztük, két fürdőnk össze lesz kötve alkalmas, a kornak megfelelő közlekedési eszközzel. Alig hinné az ember, hogy ez nálunk lehetséges. Pedig hát a mult héten a Keszthely-hóvizi villanyos vasút létesítésének tárgyában megtartott gyűlés arra mutat, hogy ezen ügy immár a megvalósulás stádiumába lépett. Szinte látni véljük lelki szemeinkkel az ez által elérhető fejlődést. Egymás után nőnek ki a földből a Balatonon ós a Hévízen a vendégfogadók és szanatóriumok, hogy a részint gyógyulást, részint élvezetei ós szórakozást kereső emberek sokaságát magukba fogadhassák. A villanyos vasút tervének megvalósulása által meg fog változni városunk élete is, amennyiben a minket felkereső idegenek uj életet, pezsgést, hoznak közénk, mi ismét csak ösztönözni fogja a fejlődésre való törekvésünket. Csupán csak arra kérjük még városunk vezető elemeit, hegy nagy terveikből