Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-11-11 / 45. szám

6. BALATON VIDÉK 1906. december 154 magas Mentorok nem terjesztik ki védő szárnyaikat; Fehérváry és Kristóffi mellett pedig ott állanak a magyar hatalmasságok, kiknek szemében noli me tangere, drága nebántsvirágok az abszolutizmus szolgái. Éppen azért, mert ez ugy van, meglepő a Plósz elleni eljárás. Ha magasabb politikai szempontok és érdekekből salvus-conductust adtunk, mert kellett adnunk a békekedvéért a darabontoknak. sőt még nyugdijat is varrt a közigazgatási biróság számukra az ország nyakába, akkor már csak megkívánta volna a méltányosság, hogy fátyolt vessünk Plósz botlására, mert ő azért még mindig a mienk, mindig a magyar hazáéi Kezdettől fogva ott voltunk a küzdők táborában, ma is hivei vagyunk és támogatói a koalíciós politikának, de éppen a fentebbi okok miatt a méltányosságnak legcsekélyebb tünetét sem vagyunk képesek felismerni a Plósz ellen indított politikai üldözésben. Bánffy és társai immunitása s becses szemétye semmivel sem áll fölötte az alkotmányos élet érdekeinek s az immunitáson esett sérelem sem lehet nagyobb, mint az alkotmány megtámadása s mégis az előbbieket a vádlottak padjára hurcoljuk, alkotmányos életünk megtámadóit pedig futni engedjük bizonyára a vis major »tekintélyéből.« Ha a legnagyobb magyar Széchényi István szavai szerint kevés számunk miatt még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmeznünk, ugyan miért ne nyerhetne kegyelmet a hazának különben egy igaz és munkáséletü fia, Plósz Sándor — botlásáért. Az üldözés és elkeserités politikája soha sem vezet jóra, bármely oldalról támadott is az. Fenyitsük meg az igazi bűnösöket, kik alantas önérdekből a haza szent ügye ellen vétettek s annak árulói lettek, de legyünk elnézök, megbocsátok és nagy lelkűek a közös gyarlóságból eredt botlások és hibákkal szembeni Ezt kívánja az igazi méltányosság. És ez a mi meggyőződésünk, melynek ime bona fide kifejézt is adtunk. Meg vagyunk róla győződve, hogy velünk egj'ütt millió azoknak a hazafiaknak, még pedig koalíciós hazafiak száma, kik hasonlókép gondolkodnak és éreznek, mint mi, kik pedig ép ugy szereljük hazánkat s rajongunk annak szabadságáért, mint bárki más ebben az országban. Egy hazafias indítvány. 'A képviselőtestület figyelmébe.) Azt tanultuk az iskolában, azt olvassuk Íróink müveiben s a külföld hála Isten azt veti folyton szemünkre, hogy túlságosan történeti nemzet vagyunk. Igaz, ugy van. Századok óta egyebet se tehetünk, mint azokat a sebeket gyógyítgatjuk, melyeket a nemzet testén ütöttek és ütnek. Ha egy-egy rövid időre a seb fölé vékony hártya húzódik s már-már azt hisszük, hogy az alatta levő kelevény kitisztult,, akkor brutális kézzel letépik a hártyát a sebről s az újra vérezni kezd. A magyar gravameualis politikából kiszálló sóhajok, panaszos sirámok, hasonló a padmalyhoz láncolt, gályarabok énekéhez. Reggel az első evezőcsapással megindult a siralmas melódia s aniig a kar a reitenetes munkában volt elfoglalva addig hangzott, szivettépően, de vigasztalóan is. Mikor a kar izmai szakadozó félben vannak s mint a kócfotiál rostjai egy gyenge érintésre pozdorjává válnak, akkor néma lesz az ajak. Nem pereg róla a gálya-rab szomorú története. De a kar megáll. Hiába suhog a felügyelő kezében a korbács, hiába a kettős adag étel, nem használ semmi. Ila a rab már nem énekel, akkor legjobb, ha a tengerbe dobják. Hasznát nem vehetik. Ellenségeink nagyon jól ismerik, sokkal jobban, mint jóuiagunk, a magyar lelkét. Tudják, hogy történeteink nagy alakjai évszázadok messzeségein át. is ugy hatnak, mint, az éltető levegő, melyet a börtönéből szabadult sziv magába. Azért, | keletkezett, külföldöu egy valóságos groteszk magyar történelem. Valahány igazán neves alakja vau a magyar évezredes históriának, azt szántszándékkal elferdítették, írástudóink legtöbbször aicheologiai ásatásokat végeztek, hogy a külföld által sárral, piszokkal borított alakot előbb megtisztítsák s fénybe, a maga valódi ragyogásában állit,hassák a nemzet eló. Rákóczi és bujdosó társai ime kétszáz évig várlak, hogy erkölcsi erejöket, a nemzet harcaiban lüzbe vihesse. Ouuan az arany kapu mellől, mint századok messzisógón átszűrődő emlékek hatottak. Itthon majd mint eleven élet, mint a reális valóság állanak előttünk. Igenis rájuk fogunk ezután mindig és mindenben hivatkozni. A kuruc-kor csak ezutáu lesz az a mustármag, a mely uj életre kelti az egész magyar glóbuszt. Ki nem aknázott kincses bánya a nemzet számára az a daliás korszak. Mindegyik név symbolikus varázsával uj gondolatot fakaszt, uj tettekre serkent. Mint a próféta mondja : mint, a kő kiabál falból, ugy fogják ők hirdetni a magyarnak : hogy ez az ország csak a maga akarata, a maga alkotmánya szerint, kormányozható. Emlékük megörökítésére mindent, d» mindent fel kell használnunk. Valahány utcánk van, az mind történeti névvel legyen ellátva. Szükségünk van a magyar történelem tanítására. Helyénvalónak tartjuk tehát, hogy a Hancók-réten mostanában épült utcát a dicső kuruckor örök emlékére Rák Sczi-utcának, a Hajdu-utca pedig Thököly-utcáuak neveztessék. személy, mig a hívatlanok ajtón kívül, a pitvarban foglaltak állást, olyan formán, hogy egy-egy pohár bor, vagy perec, ismerős kezektől elfogadható legyen. A cigányoknak a kályha körülete jutott : egymás hátára zsúfolva megindítottak egy szomorú siratót, melytől nemcsak az érzékenyebbek könyüi, de a közelben levő kutyák is megindultak. Be volt töltve minden ülőhely. Az első vőfély, akinek hivatásos kötelme az ételek behordása, ékes rithmusok kíséretében egymás után szolgálta fel a lakodalmas ételeket ; benn volt már a pirosra sült kappan is ; kántortanító uram dikcióra emelte fel piros borral szinig töltött poharát, hogy az ifjú pár hosszantartó boldogságára irányítsa szívből jött kivánatát, mikor idegen alak toppan a' szobába, hívatlanul, váratlan, csak ugy, mint valami tünemény. Egy legény volt, hanyagul vállra vetett szűrben, kalappal fején s napbarnitotta arcáról, szemeiből a bánat és csalódás haragérzete beszélt le. Egyszerre mindenki tisztában volt, hogy itt most egy jelenet van készülőben, mely a szivek tragédiájából veszi forrását ; csend lett, nagy

7, mély csend ; a cigányok suta szerszámai is — mintha csak maguktól tették volna, elhallgattak s most a jövevény megtalálva szemeivel a boldogságbau sütkérező menyasszouyt, vad, keserű hangon csak ennyit mondott neki : «Verjen meq az Isten, Julis /» Aztán eltűnt. Kántor uram visszanyelte tervezett dikcióját, mindamellett poharát jónak látta kiüríteni s azzal leült, lassan, csendesen, szinte elbújva szomszédja széles háta mögé. A hívatlanok között, künn a pitvarban pedig lassan szájról-szájra járt a végzetes mondás, mintha valami távoli szellő sóhajtása lenne : «Verjen meg az Isten, Julis /> Vájjon beteljesedett-e ? Zombory Gyula. Városi zálogház. Az utolsó menedékhely, a hova a szegény, a legszegényebb ember viszi néhány darab ruháját, tollát és ha van, kevés értékű ékszerét. Az az ember, akinek nincs szeinétyi hitele, más reál-liitele. Mikor már a krejzleros sem ad egy kiló kenyeret, akkor egy kopott kendőbe pakkol a szegény mindent, ami a háromlábú szekrényben, vagy a repedt oldalú ágyban található s viszi a zálogoshoz. Azt hiszi, azzal áltatja magát, hogy majd ha kinyilik az idő, ha újra munkát kap a dolgoskéz, akkor visszaváltja a kis bugyrot, mellyel szivének egy részét is ott hagyja abban a lomtárban, aminek zálogház a neve. Szükséges intézmény. Azért szedheti a zálogos a törvényesen megengedett 15 ös kamatct. Szociális intézmény s azért hunyt eddig szemet az állam ezekelőtt a horribilis kamatok előtt, melyeket a zálogosok a nyomor vámszedő üzleteiben a legnyomorultabb páriák rovására szedtek. A zálogházakat államosítani akarják s mint a lapok írják, a terv annyira elkészült, hogy már a jövő év elején életbe is fog lépni. Tebát még jó néhány esztendeig várhatunk. mig lesz belőle valami. Tenni azonban kell valamit a zálogházakkal. Közömbösen nem nézhetjük, hogy a minimális kölcsönök után 15—16 százalékot szedjenek. Az állam bizonyára nem akar a maga háztartásán segíteni a zálogházak jövödelmével. Jövedelem még a leghumánusabb elvek érvényesítése mellett is lesz. Azért a legmegfelelőbb megoldást a városi zálogházak életbeléptetésével tartjuk elérhetőnek. Az állam, amely városoktól úgyis elég ingyenes munkát követel, bocsássa a kellő tőkét kamatmentesen a városok rendelkezésére s a városok adminiszti acionális sz e m é ly z e t ö k ügyes felhasználásával igen csekély regive költséggel azzá tehetik a zálogházakat, ami természetes feladatuk : a szegény, a legszegényebb ember menedékhelyévé.