Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-11-04 / 44. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. november 4. 44. szám. B1L Politikai hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat, és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Előfizetési árak: Egész évre . . ... Ml kor. — /". » volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyllttér petltsora alku szerint. Sötét felhők. (*) Még visszaragyog a Rákócziünnepélyek fáklyafénye,még lelkünkben visszhangzik a tárogatók daliás kurucidőkre emlékeztető hangja, már is sötét felhők kezdik bontogatni szárnyukat a látóhatáron, már is gyanús dörgés moraja hallszik a távolból. A közös, de leginkább a hadügyminiszternek fölöttébb gyanús körülmények közt hirtelen történt bukása ujabb ármánynak látszik előre vetni árnyékát. Balsejtelmünket nem is sokáig hagyta homályban az utód, a szintén hirtelenében kinevezett uj hadügyminiszter: Schönaich ur ! Politikai életünk csendes, sima viztükrére követ dobott. Zavaros hullámgyürük keletjijeztek nyomában. A béke áldásaiba immár belekóstolt magyar társadalom följajdult. Mert ujabb cselvetést látott Schönaich ur nyilatkozatában a koalició és a béke ellen. A békebontás eszköze : ujabb követelés, nemzeti rekompenzáció nélkül. A béke Achilles-sarkát az ujonclétszám felemelése és hadügyi költségtöbblet felemelésével vélik megsebezhetni. Gyanúba keverni ezzel a koaliciós kormányt fölfelé és lefelé. Sürgős szükséget emlegetnek. De mi az ? A burkus talán már megint Pozsony alatt van ? Vagy az orosz betegember Galíciát döngeti, vagy a talián-cápa már újra fenn Fiúménál ásítozik. Dehogy! Csendes minden. Csak szomszédaink tul a Lajthán nem nyughatnak. Vízióik vannak. Sötét, zavaros nekik a Lajtha vize. Ebben a zavarosban érzik csak jól magukat. Mindenütt, merre csak szerte tekintenek Nagy-Magyarországcn gyári kéményerdőt látnak. Fojtó nekik igen a magyar kőszénszag. Es közeledni látják veszettül az önálló vámterület rémét. FTogyan hurcolják be akkora sok selejtes osztrák árut ? És ha van a magyarnak 300 milliója gyári kéményre, legyen akkor amenynyi kell gyorstüzelőre és gépfegyverre, hogy annál hatályosabban verhessék szét annak idején a fabriciusok a nemzeti jogok mellett kardoskodó parlamentet. A terv nagyon átlátszó. Félnek Magyarország gazdasági megerősödésétől. Meg kell hát zavarni a békét. Gátot emelni zavarok szításával a hasznos munkálkodás útjába. Ez a rejtett cél. Hogy eddig nem sikerült — nem rajtuk mult. Schönaich ur megtette nekik a szívességet. Csakhogy a magyar kormán}

7 sem alszik. Lábai sincsenek cserépből. Nem hagyta szárazon a dolgot. A paktum tiszta vizét nem engedte zavarni büntetlenül. Kijelentette, hogy Schönaich ur nyilatkozata csak jámbor kívánságot leplez, mihez utóvégre mindenkinek még egy újdonsült hadügyérnek is joga van. Schönaich osztrákjaival kérhet sok, igen sok katonát, pénzt, igen sok milliót, a magyar koimány pedig és a parlament egyszerűen nem adja meg. Es pedig nemcsak mivel erről a paktumban szó nincs, de azért sem, mert most más hasznosabbra is kell a magyar pénz ! Ha pedig majd megadja annak idején, ezt csak megfelelő nemzeti engedmények ellenében teszi meg. Láthatják tehát oda át, hogy letűnt már az ijesztgetés ideje. A magyar kormány dereka sem báb A B ALA'I 0NV11JÉK TÁHC AJA. Az én szekeresem. Hivatalos ügybea, a főnököm megbízásából, néhány napot künn töltöttem ialun. Gyermekkorom óta mindig szerettem a csendes falusi életet, de ez alkalommal, megvallom, nem igen telt benne gyönyörűségem. Ott idözésem alatt az ég folytonosan be vo t húzva lusta, fekete felhőkkel s éjjel-nappal szakadatlanul szemerkélt az eső. Valami kimondhatatlan álmos unalom nehezedett az egész falura. Amint a dolgaimat elvégeztem, siettem minél hamarább otthagyni azt az unalmas világot. Ugy értesültem, hogy a faluban vau egy lovas gazda, aki hazavihet, ha meg tudunk egyezni. A ettem tehát a pálcámat és minden további késedelem nélkül elindultam hozzá. Rá voltam előre készülve, hogy drága lesz a fuvar, mert átkozott rossz ut volt. Legalább a falu között rettenetesen fölfakadt az ut, melyet, a keréknyomok mélységéből ítélve, tengelyig dagasztottak az ott járó szekerek. Kétoldalt a sáncok csordultig álltak tele vizzel, melyben minden kapu előtt vigan hápogva lubickoltak a kicsapott récék. Sallós Mózes uram ott lakott az alszegen, közel a falu hídjához. Cifra, galambbugos kapuja könnyű szerrel odavezette az embert. Különben, ha nem is lett volna galambbug a kapuu, ugy sem lett volna baj. Ismertetőjelnek elég volt az a terebélyes rengeteg eperfa, mely a háza előtt állott; koronáját még a szomszéd utcákba is fennen mutogatja. Mikor beléptem a csinos életszerre, Sallós Mózes uram éppeu kalongya-karókat faragott a csűrben s valami pajkos nótát dudorászott, melyet , még a katonaságban tanult el valahol. Észre sem vett, mig oda nem értem. — Jó napot atyafi I — Adjon Isten I — Magának van lova ? — Nekem, a micsodás. — S jó? — Mind a kettő meg tudja még rágni a lucernát. S büszkén hunyorított. En tovább beszéltem. — Hallja, nem vihetne be a városba? — Hiszen bévinni bévihetném, úa nem volna ilyen istenverte, pocsék időjárás. — De nézze, nekem ma okvetlenül haza kell még mennem. — Hát aztán az ur tudja legjobban a maga dolgát. Azzal egész nyugodtan tovább hegyezte a karőt. — Atyafi ! — fo'ytatám türelmetlen, de mégis kérő hangon — ne vegye olyan félvállról a dolgot. Ebben a faluban nincsen lószekere másnak, nekem pedig szörnyű sietős az utam. — Azt megengedem. G" O Sirolin téti • UUfW, Wladftot, <jj*U tzxaúJmt Tüdőbetegségei, watok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánhra. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérje* mindenkor „Boeh*" ctomutgoláM. 9* Roehe" F. H«l -LM R*rh» * U. Basel (Srijt),