Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-10-21 / 42. szám

BALATONVIDÉK 190G. október 21. tattál arra az útra, amelyen mindnyájunknak karöltve haladni kell. Szeretett kartársaim ! Vonjátok el lelketeket a hótköznapiaseág Önző sivatagáról és emelkedjetek fel az idealizmus fenséges Olymphusára ! Magasztos ünnepet, ülünk ! Öuzö jótevőnk emlékének áldozunk. Koszorúzzátok meg a fönkölt, gondolkozású Isten hü szolgájának sírját. Koszorúzzátok meg, de ne csak a muló virág halmazából válogatott, koszorúval, hanem tépjetek hálatelt szivetek nefelejtséből és abból fonjatok a boldogult, sirjára soha el nem enyésző koszorút, ; s szivetek égő vágyát követve, fogadjátok meg e szent alkalommal, hogy örökké tartó hálával fogtok áldozni elfelejthetetlen mecenásunk emlékének s százszorta nagyobb lelkesedéssel, hivatásszeretettel iparkodtok annak a dicső egyháznak méltó szolgái lenni, aki ily páratlan gondolkozású, nemes szivü papot adott nekünk — és mindnyájunknak. E nap kizárólag csak az övé legyen ! Mindsn egyéb elintézendő ügyeink fölött — a na®}' szellem iránti tiszteletből — napirendre térjünk. 0 egy egész életet áldozott nekünk ! Mi talán csak egy napot szentelhetünk neki ? Hagyjátok a közuapi, sőt — horribile — a személyeskedő, hogy ne mondjam a családi szentélybe törő ügyek elintézését, ezzel megszentségtelenítitek e szent napot. Egyébként sem vagytok hivatottak erre! Ünnepeljünk s ne gyűlölködjünk ! (Szentgyörgyvár.) Horváth László A tanítók fizetésrendezése. A f. hó 12 én tartott városi képviselőtestületi gyűlés — amint mult számunkban jeleztük — egy bizottságot küldött ki, hogy az elemi népiskolai tanítók fizetésére vonatkozó oiyan javaslatot készítsen, amely egyrészről méltányos volna a tanító testületre, másrészről tekintetbe vegye a varosnak folyton emelkedő kiadásait, s az adózó polgárok érdekeit. Október 17-én Nagy István városbíró elnöklésével egybegyűlt a bizottság s beható és részletes megvitatással egyhangúlag abban állapodott meg, hogy Csathó Alajos tervezetét elfogadásra ajánlja a képviselőtestületnek. A tervezetben meg van valósulva a tanítók memorandumában foglalt maximum s az a kívánalmuk, hogy idősebb tanítónak több fizetése legyen minta kezdőnek, emellet a város kiadásait azonnal ne nagj' öszszeggel szaporítsa. Tudtunkkal a fizetésrendezés tervezete a következő : 1—5 évig 1000 K., lakáspénz 200 K , összesen 1200 K 5—10-ig 1100 K., lakáspénz 200 K. korpótlék 100 K., összesen 1400 K 10—15 ig 1200 K., lakáspénz 300 K„ korpótlék 200 K, összesen 1700 K. 15 -20 ig 1300 K., lakáspénz 300 K., korpótlék 300 K , összesen 1900 K. 20—25-ig 1400 K., lakáspénz 400 K., korpótlók 400 K., összesen 2200 K. 25-30 ig 1500 K„ lakáspénz 400 K., korpót,lók 500 K., összeseu 2400 K. 30—40-ig 1600 K., lakáspénz 400 K., korpótlék 500 K., összesen 2500 K. A tervezet könnyen áttekinthető. Öt, évenkint em<-lkedik az alapfizetés 100 K.val, ugyanannyival a törvényes korpótlék. 30 évi működés után eléri a tanító az 1600 K. törzsfizetést, mint, legmagasabb fizetésfokozatot,. Ha tehát az ujabb tanitóí nyűg dijtörvény módosul s a tanítók szolgálati éveit 35-ben állapítaná meg, teljes fizetésében találja a tanítót. Ez a tej vezet az ujonan választandó tanitókra kötelező erejű lenne, a mostani tanító-testület azonban, hogy a nag}' drágaságot könnyebben elviselhesse, ugyancsak Csathó Alajos tervezete szerint, fizetésre való tekintet nélkül, mindegyik kap fizetés természetével biró személyi pótlékot és pedig : ha működési éveinek száma meghaladja az 5-öt, 10 évig 100 K.-t, 10-től 20 ig 200 K.-t, 20—30-ig 300 K.-t és 30-tól 40 ig 400 K.-t. Ezzel a kiutalandó fizetéssel várnnk az egy vagj' két, év múlva valamennyi tanítóra irányadó fizetésrendezés fokozatait biztosító működési évig. Ha valamelyik tanító nagyobb fizetési fokozatba lép, akkor számíttatik be mostani járandóságának többlete. A várva-várt, fizetésrendezés tehát közeledik a megvalósulás fMó. Most még csak a képviselőtestületnek kell kimondania az utolsó szót. A várost ez a rendezés 1500 K.-val terheli, az eredetileg benyújtott memorandumnak 5660 K.-jávai szemben, s szerintünk a tanítók igényei kielégítve lesznek. Krónika. • Ipart fejleszteni, ipart teremteni Magyarországon csak idő és pénz kérdése. A magyar ipar megerősödésének minden egyéb feltétele bőven megvan s ha rendelkezésre fog állani a szükséges anyagi erő, meg zavartalan időnk lesz hozzá: semmi kétség az iránt, hogy belátható időn belül képesek leszünk kézműiparunk pusztulását megállítani és fejlődésképes ágazataiban uj életre kelteni, gyáriparunkat megerősíteni ós termelésünket rrunkáskezek százezreinek lekötésével sokszorozui. Deerre aliivatalos iparfejlesztésnek nem lehet, befolyása ; ehhez kell a társadalom, a szervezett iparpártolás.« — E buzdító és tanulságos szavakat intézte a kereskedelemügyi államtitkár az ujonan megalakult Országos Iparpártoló Szövetséghez, melynek vezetőségét, élén az ipargróffal, Zichy Jenő gróffal, hazai kereskedelmünk és iparunk legkiválóbb férfiti alkotják. Ugyanekkor megyénk főispánja az ipar védelmére arra kéri a közönséget, hogy szégyen ne érje Deák vármegyéjét s az iparvédö egyesületek támogatására hívja fel. S mikor az ország mágnásai a polgársággal akarnak az ipar érdekében együtt működni, akkor kereskedőink szépen sutba dob|ák azokat a táblákat, melyekkel egy félévvel ezelőtt még ajtót mutattak az osztrák cégek utazóinak s megint, vigau tömik tele boltjaikat mindenféle osztrák portékával. Mintha az egész iparpártoló mozgalom csak szalmatüz lett volna. Pedig — hogy megint az államtitkár leveléből idézzünk — az iparfejlesztéshez első sorban neiu hivatalos hatalomra, haueni a társadalomra szervezett iparpártolásra van szükség. * * * Hiába, nincs teljes boldogság e földön. Az örömbe gyakran üröm is vegyül. Néhány héttel ezelőtt, mikor a villanyvilágítás kérdése végre dülöre jutott, általános volt az öröm. S ma már panaszhangok hallatszanak. Sőt, éppen azok részéről, kiknek érdemül tudtuk be a villan}' létesítését, a képviselőtestületi tagoknál Ha a »Száli dicsekszel s nem panaszkodoW elvét tekintenők, azt kellene hinnünk, hogy panaszhangjuk öndicséret akar lenni, De ugy látjuk, hogy a panasz őszinte. Azért a panasz, mert a villanyvilágításra szolgáló dísztelen faoszlopok elcsúfítják a dédelgetett főutcánk szépségét. Am hiába, mikor a diszes vasoszlopok pénzt kívánnak s pénz — természetesen — nincs, különösen most, mikor még az osztrák-magyar bank is a kamatlábat emeli. Hát fogas kérdés — az bizonyos. Mert elvégre oszlopokra szükség van, de hogy az oszlopok díszesek, vasból legyenek, az ellen tiltakozik a pénzszükség. S a pénz őfelsége nagy hatalom. Arra azonban nem gondoltak a városatyák, hogy különösen a fő-utcán, hol a közlekedési forgalom nagy, a könnj'en pusztuló faoszlopokat mindunt,alan cserélni kell. S ez a cserélés évek mulva igen drága amortizációként fog szerepelni. Am mindamellett legyen az igazság az ő részükön. A rövidlátók előtt mindig kedves, ha a pénzkiadás a jelenben minél kevesebb. Hogy aztán ez az elv a jövőben mennyire boszulja meg magát, azt bánja a kő — nem ők. * * * »Eláll! Csendet kérek! Nem kell javítás! Elégedjenek meg azzal, a mit kaptak! Nem adjuk meg, semmit, sem kapnak! A teljesítmény nem áll arányban a fizetéssel', E válogatott s a legnagyobb csendre és higgadtságra valló kifejezések azt, hiheti az olvasó — valami sztrájktörő tanyán hangzottak el Pedig csak a városi közgyűlésről szóló tudósítás ama részéből van kivéve, mely a tanítók fizetésemelés iránti kérvényének tárgyalását írja le. Hozzá még szószerinti az idézet. Mindamellett ne vegyüli rossz néven a kifakadásokat. Itt is áil az, mint fentebb mondottunk. Nagy baj az, mikor nincs pénz. De ha már megérdemlett pénzt nem adhatunk a nemzet napszámosainak, a tanítóknak, legalább ne adjunk nékik érdemetlen gáncsot se. A teljesítmény nem áll arányban a fizetéssel - valóban megszívlelendő gondolat. S talán még atya is az a bizonyos közbekiáltó. S a mit mondott, azt tán saját gybrmekén tapasztalta. Ez esetben azonban a nebulót tessék korholni s nem a tanítóját. Zalavármegye mindenféle fokozatú állami és községi jellegű népoktatási tanintézeteinek igazgatóihoz és tanítóihoz! A magy. kir. közoktatásügyi miniszter ur halhatatlan emlékű II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozatala napját az iskolákra nézve is ünneppé emelni, Rákóczi elévülhetetlen hazafiúi érdemeinek a tanuló ifjúság előtt leendő megismertetésére felhasználni és ezzel nemzetünk egyik legnagyobb és legdicsöhb alakjának emléke iránt, minden hazafi által érzett kegyeletet és tiszteletet a nemzet tanuló ifjúságának fogékony lelkébe oltani és maradandóvá tenni óhajtván, október hó 16 án 3846 eh'öki számú körrendeletében meghagyta, hogy a rendelkezésem alá tartozó iskolák igazgatói, illetőleg tanítói, a vezetésükre bízott intézetekben, illetve elemi iskolákban, miniszter ur által jelzett értelemben ifjúsági ünnepélyeket rendezzenek. Az ünnepélyeken, melyeknek neve < Rákóczi ünnepélyt legyen, az ifjúság előtt részletesen ismertessék és méltassák II. Rákócni Ferenc érdemeit, egyszersmind az ifjúságot nemzetünk nagyjai iránti kegyeletre buzdítani és ekként hazafias érzelmeikben erősíteni törekedjenek. Az ünnepély napja, a Kassán megtartandó nemzeti ünnep napjára teendő. A Rákóczi-ünnepély napján a tanítás az összes iskolákban szünetel. Midőn miniszter ur egész nemzedék érzületében örök nyomokat hagyó rendelkezésének pontos végrehajtására Címet és a vezetése alatt álló tantestületet felhívom, éltet a remény, hogy Zalavármegye tanítói az ifjúsági Rákóczi ünnepélyek hazafias, lelkes s a drága hamvakhoz méltó megtartásával, az iskola nevelői hatásának minden erkölcsi tartalmát kimerítik avégből, hogy akik immár a haza szentelt földjében találnak pihenőt, támadjanak fel a liála, dicsőség és utánzandó nagy példák halhatatlanságával -•- gy erinekeink ártatlan, titzta szivében is. Zalaegerszeg, 1906. október 16. íiuzsicska Kálmán dr. sk. kir. tanácsos, tanfelügyelő. HÍREK, — A zalaapáti templom renoválása. Fehér Ipoly dr, v. b. t. t. pannonhalmi főapát ismét kimagasló jelét adta a művészi és egyháztörténeti alkotások iránti kegyeletének és áldozatkészségének. A zalavári apátság ősrégi, érdekes templomát,, mely Zalaapáti mezővároshoz tartozik s a zivataros idők falait megviselték, most tetemes költséggel reuováltatta. A zalaapáti templom és plebáuia, amennyire visszanyomozni lehet, 1715-ben létesült. Anyakönyvei 1742 nél kezdődnek. Zalavár pusztulása után az apátság, nagybecsű kincseivel, a zalaapáti plebánia-templomba helyeztetett át.. Persze az eredetileg plébániatemplomnak épült egyház kicsinynek és