Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-09-30 / 39. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. szeptember 30. 39. szám. BALATOIPIDÉK Politikai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. 8URKESZT0S8G ES KIADÓHIVATAL i volt Kaid. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak; Egész évre . . ... 10 kor. — f.. Fél évre... . . 5 ,, — ., Negyed évre 2 ,, 50 , Egyes szám áru ....... 2u , Nyllttér petltsora alku szerint. Szüret. (*) Jég verte vidékünkön mindenütt kezdetét vette a szüret. Szomorú és csendes szüret ez. Az emberek szinte csak bujkálnak a szőlősorok között. Néma és csendes minden. Nem hangzik vig zeneszó, pajzán ének, hangos beszéd. És ez a néma csendesség ékesebben szól mindenről : letarolt, tönkrevert tő. kéről, a szüretelő gazda borús kedvetlenségéről s gondjairól. Van is miért! Hiszen ez idén inkább csak a nevéért tartunk szüretet. Elvégezte azt már augusztusban a jégverés, szeptemberben a hetes esőzés. Hogy a gazda öröme teljes legyen, a harmadik jégverést az értékesítés fogja rámérni. Az idei szüret szignaturája, vagy ha jobban tetszik, mérlege e szerint a következő: mennyiségileg: kevés; minőségileg : silány ; értékileg csekély. Mert ami kevés lett, annak sincs értéke. A termés literjét 26—28 fillérrel vesztegetheti el a gazda. E háromszoros jégverés után a mesék országába utalhatjuk a régi jó idők szokásmondását, mely szerint egy rókáról nem lehet 2 bőrt lehúzni! Az idő mostohasága rácáfolt a hirhedt közmondásra, mert gazdáinkról 3 bőrt húzott le az idei időjárás szeszélye. Egyet a jégverés, egyet az esőzés és egyet az eladás. Ez a szüret nem hozta meg a gazdának a szőlőművelés költségeit. Egy ®

v költsége, fáradása, aggodalma van oda. Ha még ezzel végeztünk volna, majd csak valahogy lennénk ! Azonban hátra van még a fekete leves ! A két évi adó, a fölujitási kölcsön kamata és törlesztése — az élet föntartására szükséges költségek fedezése stb, más non putárem — kiadás. Honnét veszi a tönkrevert gazda mindezekre — a pénzt ? Csodálkozhatunk-e hát, ha szomorú az idei szüret, aggodalmas a gazda, nincs élet, elevenség a szőlőkben, ha nem hangzik a szedők vig éneke ! Dehogy ! És mi mégis megelégszünk a csodálkozással és sopánlcodással\ Azután küzdünk tovább, némán reményvesztetten. Mikor még a részeit fejszének a nyelét sem kaphatjuk markunkba. Mert a jégvert szőlők 2 percentje sem volt biztosítva ! Hála ugyanis biztosítási intézeteink 'pénzszerzési és gyors gazdagodási vágyának, a szőlők biztosítási díját oly magas százalékban állapítják meg, hogy egy szőlőtermés biztosítása magában már kész jégverést jelent. Biztosító intézeteink ugyan a maguk javáról előnyösen gondoskodva elviselhető százalékot csak oly tárgyak, vagy terményekre nézve állapítanak meg, melyeknél csekély valószínűség csalc a kockázat. Viszont ott, hol esetleg tömegesebb kármegtérités esete fordulhatna elő s a bezsebelt milliók tiszta nyereségét néha a károsodott ügyfelek javára kissé meg kellene apasztani, ott már előáll a <lehetetlenitő> akadály, elviselhetetlenül m(Jgas biztosítási tarifa. Ezt a kapzsiságot a gazdák ezrei kénytelenek tűrni és szenvedni. Megelégednek a puszta sopánkodással. Vis-elik a szenvedett kár veszteségeit. Pedig nem volnának kénytelenek ! Ha nem segít máo rajtad "magyar gazda, segíts te magadon! Hát nem volna annyi erő — életrevalóság és önmaga iránti ügybuzgalom a magyar gazdatársadalomban a szőlőbirtokosokban,hogy az önsegély elve alapján maqulc alapitanának a magulc számára biztosító intézetet, egy az egész országra kiterjedő központtal ? ! Vagy olyan az a jégverés, mely egyszerre egy egész országot tönkre A BALATONVIDÉK TÁHIIAJA. A falumból. i. Alkotmány az éjszakában. Korom sötét az éjszaka. Olykor-olykor, a nohéz égi fátyolori át is átszűrődik a hold világossága. De hirtelen a pápista végről neki zudul a haragvó szél és átrobog a házakon, útjában huncut, módra be be kurjogat a fehérre meszelt kéményekbe és bolygatja éjszakai alvásukban a bennlakókat. Erre a duhaj támadásra valahogyan szakadozni kezdenek a fekete felhőzetek és itt-ott látni lehet már a környéket is . . Az öreg Bajmóczi subájába húzza a fejét és baktat végig a szárazra fagyott kocsiúton. Főképen a «szödörfás» boltja körül őrizi a közbiztonságot. Ennek a részleges buzgalomnak pedig az a természetes oka van, hogy a boltos a rend fentartásáért reggelenkmt egy-egy pohár pálinkafélével jutalmazza Bajmóczi Vincét. Az öreg már pitymallatkor csettint egyet-kettőt a jóféle, testet melengető díjazásra. Mondom: ott ólálkodik a piacon. Közben pipára gyújtás' okából odatámaszkodik az egyik kerítéshez, óvatosan kezeli agyujtószerszámot, mert elég drága portéka az arra nézve, hogy a szegény ember ne igen dobálózzék vele. De mikor vészes bakteri fegyvere a kerítéshez ütődik: bizony nagyot ugat a Korbács kutya ép a háta mögött, mire az öreg ijedtében elejti a drága gyufát. No iszen neki is ripakodik. Elkezdi szidalmazni az éber állatot : — Te cudar dög, hogy a jó Isten pusztítson el ! Es hogy valamelyes módon megboszulja magát, nagyot dönget alabárdjával a kerítésen és egyszeriben kitör rajta a politikai elégedetlenség : — Nem is tudják a nagy urak, mit csináljanak. Lönnék csak én a miniszter, majd megmutatnám .. . Itt aztán morgásba vész a beszédje, mert nem tudja kikerekíteni maga előtt, hogy tulajdonképen mit mutat De különben is va'ami mozgó alakot lát a sötétes uton botorkálni. Elfogja az érdeklődés. Neki indul. Mikor már csak egy lassuszónyi távolságra érnek egymáshoz, felismeri a subájában húzódó magyart, megszólal: — Adj' Isten jó estét Baracsi uram ! Baracsi kidönnögi a subából : — Fogadj Isten ! Bajmóczi nem mintha kételkedne, de csak ugy szóváltás kedviért fűzi a beszédet: — Kend az Baracsi uram ? — En vónék az ! Az öreg faluvédő erre a legmélysége sebb meggyőződés hangján mondja : — Azt hittem, hogy nem keed az : Lassan elhaladnak egymás mellett. Baracsi gazda föltekint a felhők közé és búcsúzásképpen visszaszól: — Nehéz az ég. . . Bajmóczi kap a szón és visszakiáltja: — Alighanem hó lössz ! Mivelhogy itt a beszéd érdekes fordulatot kezd venni, megáll a két öreg es ugy távolról okoskodik. Máregy-kétszó után előtör az alkotmányos hajlam. Váltódik egyre-másra a panasz, miközben a bakternek sikerül pipára gyújtania. Hogy nem oka a nagyszabású szegénységnek senki más, csak a kormány, arról közösen megállapodnak. _ Mikor végre elköszönnek egymástól, Bajmóczi megállapítja államférfiúi képességét, átkiáltja az öreg subásnak : m

f — Lönnék csak én miniszter, maj mögmutatnám. És nagy haraggal töm egyet a pipáján és ugy ballag tovább , . . II. Az irás. Vasárnap délelőtt levél érkezik a községházára. A jegyző valamelyes tagosítás irányában a várost járja. Ilyetónképen Tabi János bíró uram kezében csomósodik a falu közigazgatása .... Mi sem természetesebb tehát, mint