Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-02-25 / 8. szám

BALATONYIDEK 1906. február 25. A hatvanas bizottság értekezlete. Zalamegye 60-as bizottsága a mult béteu értekezletet tartott. A gyűlés külső szine­zete is elárulta, hogy nemzeti ügyről vau szó, ugyan is sokan a tagok közül dísz­magyarban jelentek meg. JÜ nök Batthyány Pál gróf volt. Az értekezlet egy kisebb körű bizottságot megbízott, azzal, hogy egy tervet készitsen azon esetre, ha az abszo­lutizmus bekövetkeznék és a gyűlések meg tartása lehetetlen volna is, a vármegye vezetésében az alkotmány megvédése ér­dekében, vidékek szeriül, az egyes bizott­sági tagok is tudhassák a megye közön­ségét vezetni. Bárdió ügyvéd bizottsági tag indítványozta, hogy a bizottság uta­sítsa az egyes községek képviselőtestüle­tét, hogy tiltsák el a jegyzőket a pénz ügyigazgatóság adóbehajtas ügyeben adott rendeletinek végrehajtásától. Csertán Ka roly alispán kiieleuti, hogy a vármegye jegyzői uiiudenbeu követik továbbra is a bizottság határozatát. A bizottság elvál­lalja a felelősséget és védelmezni fogja a jegyzőket minden törvénytelen ü'dözés és zaklatás ellen. Felszólítja a vármegye jegy­zői karát, liogy az adókat a pénzügyigaz­gatóságnak be ne szolgáltassák. Porteleky kormánybiztos Zalaegerszegen. Porteleky László Zalamegye kormány biztosa f. bó 21-én este érkezett Zalaeger­szegie, ahonnan a következőket írják : 24 órán át beszélték itt-ott a város­ban, bogy idegen csendőrök vannak itt. Azt is beszélték itt-ott, hogy kedden este, szerdán reggel, délben, megérkezett, H kor mánybiztos. A valóság az, hogy szerdán este 10 órakor érkezett meg vasúton Zala­szentiváu felől, titkára kíséretében Por­teleky László dr. miniszteri segédtitkár, kormánybiztosi minőségben. A vasul kör­nyékén várta öt-hat rendőr és mintegy 150 vidéki csendőr. A közönségből nem vol senki. Nem is érdeklődtek N-m is várták. A járó-kelőket is megállították a c>endőrök az állomás közelében s igy verődött ott össze néhány ember az uicán, kérdezősköd­vén, bogy miért nem engedik tovább Az okát nem mondták meg. Egy rendőrtől kérdeztem, hány órakor érkezett meg a biztos ur ? Azt mondja nem szabad beszél­nem. A kormánybiztos kocsin ment lépés­ben a néhány lépésre levő csendőrlakt.a nyába s ott, szállásol. 11 órakor, kihalt, csendes a város. Két csendőr sétál a lak­tanyd előtt. a. szembe levő korcsma korom sötét. A többi korcsmában, vendéglőben, kávéházban is egy-két ember lézeng. Azt moudja a pincér, hogy nyomott a hangu­lat. Másfelől nem tudnak semmiről, nem is törődnek. Még az este köröztek egy aláirási ivet, hogy rendkívüli megyei gyűlést, hívjanak össze. 8 napon belül meglesz. A hivaialos leirat, azt mondja, hogy a kormánybiztos tel|hatalommal ugy«n, de egyszerűen az ügykezelések megvizsgálására van kíne­vezve. Itt ott beszéllek, bogy több várme­gyei tisztviselő le fog mondani. Thassy La­jos főszolgabíró szabadságot kért már ré­gebben. Csü'örtökön délelőtt fél 11 órakor az 1 ki'ométeruyi Kossntli-utca járdáján gya­log ment Porteleky kormánybiztos a vár­megjeházara. Menetközben pár száz főnyi tömeg verödöit össze s kísérte. Par perc cel a belérés előtt hirtelen földet rengető lárma keletkezett, mely ijesztően hangzott a házfalakról visszaverődve. A lármát igen csúf kifejezések tették. A kormánybiztot mosolygott s befordult a megyeház k«pu­ján. A tömeg csendesen állt és várt. M»jd nem ugyananuyi csendőr. Pai ancsnoka Kozs­uyai főhadnagy. 0't volt Ságy r. kapi ány is Később odajött, Boér honvédőrnagy he­lyiparaucsnok ós beszélgetett, Rozsnyaival. Jó félóra múlva átment a biztos a sz-nti­szédban levő városházára a löinegnek nö­vekedő sivilása, zúgása közt. Egj'felöl a Kossuth nótát, másfelől a K«ti gyere ki-1 énekelték. Azuián a szemben levő pénz­ügyi palotába sétált át még nagyobli larma kö'ött. Állandóan szuronyos csendőrök kö­zött. Innen 3/ 412 órakor jött ki. A kimond­hatatlan kife|ezesü lárma nőt'ön nön. M «st már tojások, kövek, tégladarabok is repül­tek. Szerencsére egy sem találta a Kor­mánybiztost. Mikor egy kő a sarka me'lé esett, megfordult s megnézte. A vezénylő tiszt erre fenyegetőig azt jegyezte meg, hogy ez már a második s a legénységet 'ö­vésre kész ! vezényelte. Egy ur, a követ felvette emlékbe. Folytatása nem lett. Egy tégladarab a földről felszökve a látogató ból hazainenő Kosztrabszky Ferenc pénz­ügyi titkárné lábára esett. A német ere­detű szép fiatal asszony kedves tréfálkozás­sal jegyzé meg, hogy nemrég lettem ma­gyar honpolgár, már is magyar vértanú vagyok. A kormánybiztos Cser'án Károly alispáuual, Várhidy Lajos polgármesterrel ós Odor Gríza pénzügy igazgató val beszél­getett a hivatalokban. A beszélgetés tar­tama körülbelül ebből állott: Bemutatko­zás. — Uuyis tetszik tudni, milyen minő­ségben vagyok ? — Hallottam, de hivata­los értesü ésein nincs. Előmutat|a a kine­vezés okmányait. — És mi célra jött Méltóságod ? Hogy a csendet, rendet helyre­állítsam. — Hiszen itt nyugalom, csend ós béke vall. Az nblakou lemutatva, csak épen most, van egy kis csődült. Es mennyi ideig mól óziatik itt maradni ? — Nem va­gyok időhöz kötve. Dolgom lesz a napok­ban főleg a hivatalok ügykezeléseit meg­vizsgálni, jobban mondva meg vizsgál ta i ni a velem jö't számvevővel. Diák koncert," 1906. február 21. A helybeli katholikus fögymnasiuai az elmúlt szerdán tart, itta meg farsangi hangversenyét, mit tánc követett. Bír az estély kezd-te fél nyolc órára volt kitűzve, í már kevés-el bét óra u'án telve volt az ' Amazon szálló díszterme kőzönnéggel. Er­| dekes látvány volt, amint a fiital rende­ő" — a kocsifeljárónál várták a vendége­ket — felvezettek a hölgyeket a hangver­senyterembe. Az előadás ino'i is éppen oiyan vo t. mint ahogy azt már a diák koncerteken megszoktuk. Szép, élvezetes s emel ett mulattató. A műsort Suppé Ferenc : A szép G-a­latea operett megnyitójával kezdette meg a főgymnasiuiu zenekara A zenekar, mely nagyrészt egész fii al tagokból áll, bámu­latos — s mesterüket Ec'.hardt, Antalt di­o»eiö — precizitással játszották a dallamos zenéjü operett, nyitányá*. Mosonyi Dezső VIII o és H >ff uann Pál II. o. tanulók Ecuhardt Aliiul zougoi a kíséretével Delfin Alárd : Hegedű ket ős ét sdtak elő szépen ügyes ös&zbangzattal. Játékukat a jelenvol­l»k zajos ia|>ssal jutalmazták. Sclirffer Jenő VIII. o, t. Vár^di Anialnak cPelŐfi vissza­téri c. költemény é' szavalta el tűzzel, hév­A barátok. Arról beszélgettünk, hogy a modern életben semmi ereje nincsen már az embe­rek barátságának. Mindenki elmondja szo­morú tapasztalatait, erről a kérdésről s majd­nem valamennyien megcsalt és hűtlenül elhagyott barátoknak bizonyultak ezek az emberek, akik most csodálatos megvetéssel emlékeztek vissza azokra, akikkel egykor együtt üldögéltek esténként. Egy öreg ur, akinek bőséges tapasz­talatai voltak, kissé melankolikusan simo­gatta hosszú, fehér szakállát. Bizony — mondta — vége azoknak az időknek, a melyekben az embereket az egymás iránt való jóakarat fűzte össze. Ma mindenki, akivel szóba áll az ember, arra spekulál, bogy elvegye megtakarított pénzecskénket, vagy kihasználja azokat az összeköttetése­ket, melyeket egy é'et folyamán szereztünk. — Ön pesszimista — felelte neki egy feketehajú, javakorbeli férfi. Az emberek nem mindig haszonlesők. Olykor hiuk ós ostobák is. Az öreg ur mosolyogva nézett rá. — Bocsánat — mondta — a generá­lis szabály az, hogy a barátok hűtlenek lesznek hozzánk, mihelyt rosszra fordul sor­sunk. A bőség és szerencse uapjaiban ugy követnek bennünket, mint az árnyék A legszívesebben a vizes ruhához hasoi lita­nám őket: ugy tapadnak az emberhez, nem lehet őket levetkőzni. De higyje el ne­kem, hogy abban a pillanatban, amikor a balsors betekint házunk ablakán, menten felszáradnak ezek a ruhák. Könnyű letépni őket. testünkről A feketehajú ember a fejét rázta. Nagy sugárzó szeme volt ennek az embernek s könnyű volt kitalálni róla, hogy azok kő zűl való, akik nem ismernek el semmiféle teóriákat az életben, mert csakugyan sokat láttak, sokat tapasztaltak s mindig azt lát­ták, hogy az élet állandóan megcsufolia az elméleteket. Nem, uram — mondta — ez nem ge­nerális szabály. Szó sincs ióla. Ugyan — vet-tte \ issza az öreg tü­relmetlenül -- mái a latin közmondás is azt mondja . . . — A közmondások nem bölcsességek — mondta most a feketehajú ember. A ba­rátságról azt mondják, amit Ön. — És igaz is, amit mondanak. Amig jól megy sorsunk, sok barátunk van, ha veszteségek érnek, egyedül maradunk. Igaz-e uraim ? A kö lü'ülőkliöz fordult, mintha sza­vainak megerősítését várta volna tőlük. — Igaz, igaz — hangzott mindenfe­lől. Ez a szabály. — Engedjenek meg, ez volt a sza­bály E- megengedem, hogy egyforma gaz­daságú emberek között ma is igy van a dolog De nekem van egy esetem, amely a modern barátokat je'lemzi. A történetet mindenki hallani akarta. Ne várjanak valami komplikált ese­tet - mondta Nagyon egyszeiü. Az ón barátaim még ma is hűségesek lennének hozzám, iia véletlenül szegény ember ma­radok. A szegénység emberei szegődtek hozzám. Tetszettem nekik s vidámságom, o » elevenségem mulattatta őket. Mondhatom, hogy nem vesztettem el ezt a tulajdonsá­gomat De a barátaim közül egy sem ma­radt meg. Szegény ember voltam s sutyos, ne­héz gondok közt éltem családommal. Aira gondoltam, amire a legtöbb szegény em­ber gondol, hogy befolyásos embereket kell szerezni, ha órvényesi-lni akarok az életben. Az e ső gazdag barátot nem volt nehéz megszerezni. Gazdag embernek lehetnek demokratikus hajlandóságai is s mint mon­dani szokás megengedheti magának azt a fényűzést, hogy szegény barátokat tartson. Mondhatom, hogy ellágyultam nem egyszer azon a nagy és mélységes rokonszenven, Legfinoma b b uriruhák, legtartósabb libériák mérték szerint készülnek SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.

Next

/
Thumbnails
Contents