Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-02-25 / 8. szám

BALATONYIDEK 1906. február 25. A hatvanas bizottság értekezlete. Zalamegye 60-as bizottsága a mult béteu értekezletet tartott. A gyűlés külső szinezete is elárulta, hogy nemzeti ügyről vau szó, ugyan is sokan a tagok közül díszmagyarban jelentek meg. JÜ nök Batthyány Pál gróf volt. Az értekezlet egy kisebb körű bizottságot megbízott, azzal, hogy egy tervet készitsen azon esetre, ha az abszolutizmus bekövetkeznék és a gyűlések meg tartása lehetetlen volna is, a vármegye vezetésében az alkotmány megvédése érdekében, vidékek szeriül, az egyes bizottsági tagok is tudhassák a megye közönségét vezetni. Bárdió ügyvéd bizottsági tag indítványozta, hogy a bizottság utasítsa az egyes községek képviselőtestületét, hogy tiltsák el a jegyzőket a pénz ügyigazgatóság adóbehajtas ügyeben adott rendeletinek végrehajtásától. Csertán Ka roly alispán kiieleuti, hogy a vármegye jegyzői uiiudenbeu követik továbbra is a bizottság határozatát. A bizottság elvállalja a felelősséget és védelmezni fogja a jegyzőket minden törvénytelen ü'dözés és zaklatás ellen. Felszólítja a vármegye jegyzői karát, liogy az adókat a pénzügyigazgatóságnak be ne szolgáltassák. Porteleky kormánybiztos Zalaegerszegen. Porteleky László Zalamegye kormány biztosa f. bó 21-én este érkezett Zalaegerszegie, ahonnan a következőket írják : 24 órán át beszélték itt-ott a városban, bogy idegen csendőrök vannak itt. Azt is beszélték itt-ott, hogy kedden este, szerdán reggel, délben, megérkezett, H kor mánybiztos. A valóság az, hogy szerdán este 10 órakor érkezett meg vasúton Zalaszentiváu felől, titkára kíséretében Porteleky László dr. miniszteri segédtitkár, kormánybiztosi minőségben. A vasul környékén várta öt-hat rendőr és mintegy 150 vidéki csendőr. A közönségből nem vol senki. Nem is érdeklődtek N-m is várták. A járó-kelőket is megállították a c>endőrök az állomás közelében s igy verődött ott össze néhány ember az uicán, kérdezősködvén, bogy miért nem engedik tovább Az okát nem mondták meg. Egy rendőrtől kérdeztem, hány órakor érkezett meg a biztos ur ? Azt mondja nem szabad beszélnem. A kormánybiztos kocsin ment lépésben a néhány lépésre levő csendőrlakt.a nyába s ott, szállásol. 11 órakor, kihalt, csendes a város. Két csendőr sétál a laktanyd előtt. a. szembe levő korcsma korom sötét. A többi korcsmában, vendéglőben, kávéházban is egy-két ember lézeng. Azt moudja a pincér, hogy nyomott a hangulat. Másfelől nem tudnak semmiről, nem is törődnek. Még az este köröztek egy aláirási ivet, hogy rendkívüli megyei gyűlést, hívjanak össze. 8 napon belül meglesz. A hivaialos leirat, azt mondja, hogy a kormánybiztos tel|hatalommal ugy«n, de egyszerűen az ügykezelések megvizsgálására van kínevezve. Itt ott beszéllek, bogy több vármegyei tisztviselő le fog mondani. Thassy Lajos főszolgabíró szabadságot kért már régebben. Csü'örtökön délelőtt fél 11 órakor az 1 ki'ométeruyi Kossntli-utca járdáján gyalog ment Porteleky kormánybiztos a vármegjeházara. Menetközben pár száz főnyi tömeg verödöit össze s kísérte. Par perc cel a belérés előtt hirtelen földet rengető lárma keletkezett, mely ijesztően hangzott a házfalakról visszaverődve. A lármát igen csúf kifejezések tették. A kormánybiztot mosolygott s befordult a megyeház k«puján. A tömeg csendesen állt és várt. M»jd nem ugyananuyi csendőr. Pai ancsnoka Kozsuyai főhadnagy. 0't volt Ságy r. kapi ány is Később odajött, Boér honvédőrnagy helyiparaucsnok ós beszélgetett, Rozsnyaival. Jó félóra múlva átment a biztos a sz-ntiszédban levő városházára a löinegnek növekedő sivilása, zúgása közt. Egj'felöl a Kossuth nótát, másfelől a K«ti gyere ki-1 énekelték. Azuián a szemben levő pénzügyi palotába sétált át még nagyobli larma kö'ött. Állandóan szuronyos csendőrök között. Innen 3/

412 órakor jött ki. A kimondhatatlan kife|ezesü lárma nőt'ön nön. M «st már tojások, kövek, tégladarabok is repültek. Szerencsére egy sem találta a Kormánybiztost. Mikor egy kő a sarka me'lé esett, megfordult s megnézte. A vezénylő tiszt erre fenyegetőig azt jegyezte meg, hogy ez már a második s a legénységet 'övésre kész ! vezényelte. Egy ur, a követ felvette emlékbe. Folytatása nem lett. Egy tégladarab a földről felszökve a látogató ból hazainenő Kosztrabszky Ferenc pénzügyi titkárné lábára esett. A német eredetű szép fiatal asszony kedves tréfálkozással jegyzé meg, hogy nemrég lettem magyar honpolgár, már is magyar vértanú vagyok. A kormánybiztos Cser'án Károly alispáuual, Várhidy Lajos polgármesterrel ós Odor Gríza pénzügy igazgató val beszélgetett a hivatalokban. A beszélgetés tartama körülbelül ebből állott: Bemutatkozás. — Uuyis tetszik tudni, milyen minőségben vagyok ? — Hallottam, de hivatalos értesü ésein nincs. Előmutat|a a kinevezés okmányait. — És mi célra jött Méltóságod ? Hogy a csendet, rendet helyreállítsam. — Hiszen itt nyugalom, csend ós béke vall. Az nblakou lemutatva, csak épen most, van egy kis csődült. Es mennyi ideig mól óziatik itt maradni ? — Nem vagyok időhöz kötve. Dolgom lesz a napokban főleg a hivatalok ügykezeléseit megvizsgálni, jobban mondva meg vizsgál ta i ni a velem jö't számvevővel. Diák koncert," 1906. február 21. A helybeli katholikus fögymnasiuai az elmúlt szerdán tart, itta meg farsangi hangversenyét, mit tánc követett. Bír az estély kezd-te fél nyolc órára volt kitűzve, í már kevés-el bét óra u'án telve volt az ' Amazon szálló díszterme kőzönnéggel. Er| dekes látvány volt, amint a fiital rendeő" — a kocsifeljárónál várták a vendégeket — felvezettek a hölgyeket a hangversenyterembe. Az előadás ino'i is éppen oiyan vo t. mint ahogy azt már a diák koncerteken megszoktuk. Szép, élvezetes s emel ett mulattató. A műsort Suppé Ferenc : A szép G-alatea operett megnyitójával kezdette meg a főgymnasiuiu zenekara A zenekar, mely nagyrészt egész fii al tagokból áll, bámulatos — s mesterüket Ec'.hardt, Antalt dio»eiö — precizitással játszották a dallamos zenéjü operett, nyitányá*. Mosonyi Dezső VIII o és H >ff uann Pál II. o. tanulók Ecuhardt Aliiul zougoi a kíséretével Delfin Alárd : Hegedű ket ős ét sdtak elő szépen ügyes ös&zbangzattal. Játékukat a jelenvoll»k zajos ia|>ssal jutalmazták. Sclirffer Jenő VIII. o, t. Vár^di Anialnak cPelŐfi visszatéri c. költemény é' szavalta el tűzzel, hévA barátok. Arról beszélgettünk, hogy a modern életben semmi ereje nincsen már az emberek barátságának. Mindenki elmondja szomorú tapasztalatait, erről a kérdésről s majdnem valamennyien megcsalt és hűtlenül elhagyott barátoknak bizonyultak ezek az emberek, akik most csodálatos megvetéssel emlékeztek vissza azokra, akikkel egykor együtt üldögéltek esténként. Egy öreg ur, akinek bőséges tapasztalatai voltak, kissé melankolikusan simogatta hosszú, fehér szakállát. Bizony — mondta — vége azoknak az időknek, a melyekben az embereket az egymás iránt való jóakarat fűzte össze. Ma mindenki, akivel szóba áll az ember, arra spekulál, bogy elvegye megtakarított pénzecskénket, vagy kihasználja azokat az összeköttetéseket, melyeket egy é'et folyamán szereztünk. — Ön pesszimista — felelte neki egy feketehajú, javakorbeli férfi. Az emberek nem mindig haszonlesők. Olykor hiuk ós ostobák is. Az öreg ur mosolyogva nézett rá. — Bocsánat — mondta — a generális szabály az, hogy a barátok hűtlenek lesznek hozzánk, mihelyt rosszra fordul sorsunk. A bőség és szerencse uapjaiban ugy követnek bennünket, mint az árnyék A legszívesebben a vizes ruhához hasoi litanám őket: ugy tapadnak az emberhez, nem lehet őket levetkőzni. De higyje el nekem, hogy abban a pillanatban, amikor a balsors betekint házunk ablakán, menten felszáradnak ezek a ruhák. Könnyű letépni őket. testünkről A feketehajú ember a fejét rázta. Nagy sugárzó szeme volt ennek az embernek s könnyű volt kitalálni róla, hogy azok kő zűl való, akik nem ismernek el semmiféle teóriákat az életben, mert csakugyan sokat láttak, sokat tapasztaltak s mindig azt látták, hogy az élet állandóan megcsufolia az elméleteket. Nem, uram — mondta — ez nem generális szabály. Szó sincs ióla. Ugyan — vet-tte \ issza az öreg türelmetlenül -- mái a latin közmondás is azt mondja . . . — A közmondások nem bölcsességek — mondta most a feketehajú ember. A barátságról azt mondják, amit Ön. — És igaz is, amit mondanak. Amig jól megy sorsunk, sok barátunk van, ha veszteségek érnek, egyedül maradunk. Igaz-e uraim ? A kö lü'ülőkliöz fordult, mintha szavainak megerősítését várta volna tőlük. — Igaz, igaz — hangzott mindenfelől. Ez a szabály. — Engedjenek meg, ez volt a szabály E- megengedem, hogy egyforma gazdaságú emberek között ma is igy van a dolog De nekem van egy esetem, amely a modern barátokat je'lemzi. A történetet mindenki hallani akarta. Ne várjanak valami komplikált esetet - mondta Nagyon egyszeiü. Az ón barátaim még ma is hűségesek lennének hozzám, iia véletlenül szegény ember maradok. A szegénység emberei szegődtek hozzám. Tetszettem nekik s vidámságom, o » elevenségem mulattatta őket. Mondhatom, hogy nem vesztettem el ezt a tulajdonságomat De a barátaim közül egy sem maradt meg. Szegény ember voltam s sutyos, nehéz gondok közt éltem családommal. Aira gondoltam, amire a legtöbb szegény ember gondol, hogy befolyásos embereket kell szerezni, ha órvényesi-lni akarok az életben. Az e ső gazdag barátot nem volt nehéz megszerezni. Gazdag embernek lehetnek demokratikus hajlandóságai is s mint mondani szokás megengedheti magának azt a fényűzést, hogy szegény barátokat tartson. Mondhatom, hogy ellágyultam nem egyszer azon a nagy és mélységes rokonszenven, Legfinoma b b uriruhák, legtartósabb libériák mérték szerint készülnek SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.