Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-02-04 / 5. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. február 4. 5. szám. BALATONVIDÉK Politikai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTÖSEQ ÉS KIADÓHIVATAL. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbizásoka' és reklamációkat. R szerkesztőség citnéie kérünk. Előfizetési árak: Egész étre . . ... W kor. — p. 50 , 2U, • Tolt gaid. tanintézet épületében. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyllttér petltsora alku szerint. Az utalapok és a vasutak. (*) Vármegyénk annak idején 402.000 koronát szavazott meg a vármegyei útalap terhére a zalai baJatonparti vasút segélyezésére. A kereskedelmi miniszter vármegyénknek ezt a határozatát nem hagyta jóvá. Ezt jelentettük mult heti számunkban. Az is közismert tény, hogy a zalai balatonmenti vasút ügyének kezdettől fogva lelkes szószólói voltunk és vagyunk ma is, mert mint számtalanszor hangoztattuk, ettől a vasúttól sokat remélünk vidékünk balatoni fürdőinek, szőlő kultúránknak fellendítése s becsületes jó népünk felsegitésére nézve. És most mégis ki kell mondanunk, hogy a magunk részéről a legnagyobb mérvben helyeseljük a miniszter (abbeli eljárását, hegy a vármegyei útalap nagy megterhel tetése ellen vétót mondott. Miért ? Megmondjuk. Fejlődésünk ujabb 10 évében tagadhatatlan nagy lendületet vett a vicinális vasutak kiépítése. Vármegyénk es egyes vi dékek szinte versenyre keltek egymással a vicinálisok építésében, sok helyütt erejüket tulhaladólag is ! — Községek, városok, urodalmak és egyesek ereje kimerítve levén, igen sok helyütt a vármegyei alapok, nevezetesen az utalapok moDilizáltattak a vicinálisok financirozására. Es mig igy gomba módra szaporodtak az egyes vicinálisok, az utalapok ki lévén merítve az utak szánalmas elhagyatottságban sinlödtek és sinlődnek ma is, annyira, hogy vannak vidékek, hol egy hosszabb esőzés nem napokra, delietekre s nem nagyítunk, ha állítjuk, hogy hónapokra megakaszt minden közlekedést. Meg annyira, hogy az egyes vidékek lakosai nem csak a vicinális állomásoktól, de a közeli városi központoktól is hetekre és hónapokra teljesen el vannak zárva. Teljes tétlenségre vannak kárhoztatva. Ennek kettős káros következménye van. Érzi ezt a vidék, érzi a város kereskedelme, ipara és közönsége. A vidék lakossága a rossz közlekedési utak miatt fát és élelmi cikkeit nem vihetvén piacra a városi közönség és leginkább a szegényebb osztály van sújtva élehp'ezés dolgában. Hihetetlenül szökik fel az egyes élelmi cikkek ára éppen emiatt s azért is, hogy más részt egyes élei mes vállalkozók szinte kartell be lépve, összegyűjtvén a vidék élelmi cikkeit, mesterségesen szöktetik fel az élelmi cikkek árát. Az iparosok és kereskedők körében széltében hangzik a panasz a beállott általános pangás miatt. És mindeme mizériák oka pedig a sokhelyütt ázsíaian elhanyagolt utak rosszaságában, járhatatlanságában kereshető. És ez így van. Vármegyénk e tekintetben még a sjerencsésebbek közé tartozik. Utai nagyrészt rendezettek. Közlekedésre alkalmasabbak. Azonban vannak vármegyénkben is vidékek, melyek utak dolgában sok kivánni valót liagj'nak még tenn, melyeknek népe erősen sinyli az utmizériákat. De másutt az állapotok e tekintetben szinte tarthatatlanok. Mit használnak akkor a vicinálisok, ha a hozzájuk vezető utakat az időjárás mostoha viszonyai egész évszakokra elzárják a közönség elöl ? Az a pár hónapig tartó fürdő szezon, mely a fürdőző közönséget nagyobb számban vonzza fürdőinkbe, nem kárpótol mindeneket, minden más szenvedett veszteségért ! A BALATON VIDÉK TÁHCAJA. Vasúti pénztárnál. Irta : Bicsak László. Nagy dolog esett, a mult hetekben Kapacitiben. Levelet kapott Lűkecs gazda, a melyben össze-vissza vau tisztehe az egész famíliája és tisztelettel tudtára van adva, hogy szivük magzatja a Bibi menyecske tegnap alig, hogy el kezdte szedni az urak földjében « harmados burgundit, hamarosan haza kívánkozott. Delbarangszóra már egy hanggal több dicsőítette az isten napját. Igaz, hogy 24 mérő gabona, meg fertályra őr, frt. csak két teremtésre van szánva, dehát a kis istenadta mcst, még úgysem eszik olyan sokat. Mire meg megnő, arra — ha «z Isten szerencsét ad a marhához — mindon lesz bös-'gesi^i. — Nohát csak iparkogy anuyuk — szólt az öreg Liikecs a levél elóívastitása után — kennyétek bé a csizmámat, mög oszt.án meg kő pakónyi azt a zujabbik vászon tarisznyát abbu a tejhaszonbu, meg esseg a Jjjska gyeröknek megjkó a ruháját e kicsit (ehéritenyi. Ez «gyszer minden ugy volt, a mint az öreg Lükecs mondta. Má»nap már hajnalban útnak indult, s Lükecs-ház bárom tagja; de csak ngy a maguk alkalmatosság án. Hej, mert n«ii macskaugrás ám ide a vasúti állomás ! Van az egy becsületes féltarisznyányi járás is. D« meg igy messzebb is volt sokkal, mert, igást egyfolytában nem mehettek. Az öreg Lükeosnek le-le kellett Ülni várakozni reájuk, inert folylon elmaradoztak. Nem is lehet rajta csodálkozni : az anyjuk a derekát fájdítja, mert a minap leesett a héból, a Jóska gyerek meg nem tud még rendesen járni az édes anyja csizmájában, mert még csak két télen járt be az iskolába, de akkor is csak m»zéiláb. Amint az állomásra megérkeztek, az öreg Lükeos illemtudóan fordit egyet a tarisznyáján, egyet keltőt köhint ós bekopogtat a pénztár ablakán : — Adjon az Isten szöröncsés jó röggelt, ! Ktdves egészséggyükre vállék az éecakaji nyugodalom, mint köí-.önségösen ! — Ne zörgejjék, hilli-e ked — szólott az asszony — hátha tökeinek a kis gyerőkök, meg esseg a zasszonyság ! — Te csak hógas8 asszony ! Te nem tudod millen természettyük van a zuraknak. Mind esseg ugy tösznek, mint a mi tees jegyző uiunk. Ha pézt vtiszünk hozzája akkó még hajnóba sincs neki korán. Eközben fölnyílik a pénztár kis üvegablakja. — Ugye mondtam ! Adjon a szerelmes jó Isten szöröncsés jó reggelt a tekéntetes uramnak ! Kedves egészséggyére vállék <iz óccakai nyugodalom mind közönségesen. — No, mit akt"r ? — Hát nem ögyebet mögtisztölöm a tekén* etes ni unkát, minthogy a Babi lyányunkat akargyuk inöguéznyi, mivelhogy Tüdöbeíegsegefc, ftüruiek, szamárköhögés, skrofiílozis, influenza ellen számtalan tanár és^orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „RocKe" tredeíi csomagolást. F. H«ffaui-lii Recbe & C». ISasel (Sráje). Roehe" Kaptató orrs« reidtletrt > rrNcllírtira*b«o. — Ari UvKMkiat