Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-06-17 / 24. szám

4 BALATONVIDÉK 190G. j

unius 4. Krónika. Színtér: a Balaton-part. Idő : éjfél. Nymphák kara (énekel Berzsenyi ,,Iveszthely"-éböl) Itt, a kék Balaton partja virányain, Hol minden mosolyg, mint az arany világ ; Itt, a keszthelyi zöld parton, Nézzétek, mi kies sorliegy ölelgeli A tér telkeit és a vizenyős lapályt; Itt leltek gyönyörű thessali berkeket,, Bércforrást, susogó völgyeket, és homályt,. 1. nádszál: Hallod e gúnydalt, testvérem, ballod és nem pukkad szét lelked ? 2. nádszál. Szót vettél ki számból pajtikám . . . vizenyős lapály, thessali berkek, ... ha . . . lia . . . lia . . . Hogy gúnyolódik a szemtelen. Hol vannak azok a jó idők, mikor költők, irók, hírneves emberek jöttek hozzánk, kihallgatták beszédünket, megénekelték susogásnukat. Nemes elődeinkre uialkodóknak legfőbb titkait bizták. A növények királyának nevezték el őket, kik hatalmasabbak a legerősebb tölgynél is. Amazt megrongálhatja a szól, kidöntheti a vihar, bennünket csak meghajolásra késztethet, de életünktől megfosztani nincs ereje. S most, egyszerre ránk, a dédelgetettekre rá teszi kezét a durva ember s belefojt a vizbe, mely neküuk életet adott. Földet hintenek ránk, elevenen eltemetnek, fü burjánzik ki elhamvadt nemes porunkból s puccos dámák, hetyke ficsurak taposnak végig sírunkon. S nincs egy árva élőlény ezon a földön, ki szánakoznék rajtunk, ki sajnálná sorsunkat s csak egyetlen könycseppet, is hullatna érettünk. Sőt még gúnyolnak. Hab, hálátlan a világ. 1. tölgyfa. No ez már mégis csak hallatlan, mit, össze nem locsog ez a vékony dongáju nád úrfi. Agyon dicséri önön magát, s azt szeretné, ha szavát panasznak vennék. No még csak az kellene. Nem elég, hogy valami ódott mesemoudó kihirésztéllé a világba, hogy ők erösebbek a tölgynél, mert a szél sem bir velük, még kérkednek is ezzel. Pedig hát kik ők, mik ők? Semmik. Ki volt atyjuk, anyjuk ? Senki. Ki táplálta őket? Senki. Ki viselle gondjukat ? Senki és százszor senki, még j ha megpukkadnak, akkor is senki. Pukk . • pukk . . . pukk. .. 2. tölgyfa. No no kolléga, azért nem kell annyira heveskedni. Hisz az ig»z, hogy nem ér a nádlegény élete egy fityinget sem ; ha tavasszal ki is nő, ősszel levágják, elégetik. De a mi sorsunk sem irigylendő. Hiába ültetett ide liires, nemes ember bennünket, hiába ápollak, gondoztak, csinosítottak, hiába büszkélkedünk itt egy század óta s adunk hüs árnyat az embereknek, a mi napjaink is meg vannak számlálva. Kimondották az Ítéletet: öregek vagyunk. S ez ellen nincs appellata. Még csak azt som engedik meg, hogy öreg napjainkra is, ugy mint, régen, hirdetői legyünk a napi eseményeknek, hogy aki ránk néz, rögtön tudja, hol lesz színház, bál, muri, mulatozás, hol kapui a legjobb szappant, krémet, kocsikenőcsőt, ostornyelet. Nem kenik be többé rheuuiás testünket gyógyulást liczó csirizzel, kovásszal, nem takarják be törzsünket, szines selyem papitokkal, hanem egyszerűen kivágnak bennünket, s hirdetőoszlopokat tesznek helyünkbe. Iíyen hálátlanok s cudarak az emberek. Balaton vize: Lám még a tölgy is panaszkodik. Mit szólhatok akkor én. Hidakat vernek rajtam, földet szórnak belém, lapátokkal ütögetik oldalamat, emberek fürősztik bennem testüket s mindezt szó nélkül kell tűrnöm. De ez még csak haggyán. Epp a múltkor hallottam emberektől, hogy legközelebb csöveket vezetnek testembe s kiszívják vele minden cseppentet. Nem csak piszkos testüket, de még utcáik porát is velem fogják öntözni. S belőlem, a büszke tenger vizéből — még kimondani is borzasztó — sár lesz. S nékem ezeket az embereket kell szeretnem. Oh, minek is vau szerelem a világon ? Egy fürdőkabin: Az én sorsom sem jobb a Deákné vásznánál. Itt állok éven át bezárva, elhagyatva, egyedül, hidegben, szélben, esőben egyaránt. Alig várom a nyarat, hogy engem is kiszellőztessenek s ime, mit hallok, — éppen a minap ; azt, hogy mi igen kevesen vagyunk, emberek meg sokan vannak, hát uj házakat épitenek. S a hálátlan emberek biztosan az ujakat, keresik fel, csöndes lesz a mi tanyánk s a gyermekek nem diszitik tele oldalunkat szellemes mondásokkal. Igy bizony nem érdemes élni. Nymphák kara: (folytatja énekét,) Gyakran mulatóz itt zöld hinarak közi, Nereus, sáskoszorús ,nympha leányaival ; Gyakran zengeti itt Árion énekét A hold fénye alatt gerjedő vizén. JJ holdvilág : »Hold fényét. Köszönöm szépen. Ezüstös, csendes vizén vert aranyhíd, andalító, bájos sárga fény, világomnál üdülő bánatos szivek, ábrándozó szerelmesek, Isten veletek. Néktek s nékem már beföllegzett. Amitől teltem, bekövetkezett. Villanyfény fog uralkodni ezentúl itt.. Zenepavillon: (közbe szól.) Jobb is. Ahhoz vagyok én szokva, az illet meg engem. Holdvilág: Hát téged meg ki kérdezett,, te fagylaltos kioszk ? A csősz: (hétröfnyit, káromkodva.) No mit veszekedtek itt ? A holdvilág'. Ki vagy te boldogtalan szerelmes, ki ily késő éjszakán egyedül jársz ? Balaton vize: (ijedten.) Jaj, ez biztosan az uj fürdőigazgató. Hallottam, azt is kapunk a nyakunkra. A csősz: Én Bakter János, balatoni csősz vagyok. Azért jöttem, hogy megnyugtassalak benneteket. Semmi bajotok sem lesz. Ti öreg fák, továbbra is megmaradtok hirdet,őoszlopnak, te .nemes tó, nyugodtan háboroghatsz medredben, nem fognak utcákat öntözni vizeddel, helyetted sem építenek fürdőház ujat, csak megfestenek, hogy szebb légy, nyugodtan uralkodhatsz t.e is holdvilág, fürdőigazgat,ó'ól se féljetek, az sem lesz ; én vagyok itt helyette. Eu pedig jó barátotok vagyok. Mert én csak az emberekkel tudok gorombáskodni, veletek szépen beszélek. Valamennyien', (a nád kivételével.) Vivat Soroksár, éljen a fürdőbizottság. Az ékes, bül-bül-szavu Bakter János csősz soká éljen. Éljen ! HÍREK. — Űrnapja. Hagyományos kegj'elettel ülte meg az egyház a mult csütörtökön Űrnapját. 9 órakor Dunst Ferenc dr. apátplébános ünuepi misét celebrált,, mely alatt az «Enek- és Zenekedvelők vegyes kar«» Eckhardt Aulai karnagy kis «C» miséjét énekelte. Mise után megindult a körmenet, melyben résztvettek : a honvédhuszárosztaly tisztikara, hatóságok, egyesületek s a zárdai polgári iskola növendékei ós nagyszámú áhítatos hivő. D.s/.örsóget a honvédosztály egy százada teljesitett, Belányi Leo főhadnagy vezetése alatt,. — Plébánia betöltése. A ífcády István áthelyezése folytán jogilag es tényleg megüresedett s a vallásalap kegyurasága alá tartozó szepetki plébánia-javadalmat a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter szabályszerű bemutató levele alapján Szabó Józset ottani ideiglenes lelkészhelyel tes nyerte el. — Aggházy Gyula országszerte ismert nevü festőművészünk a taranyi rom. kath. templomnak egy fölséges művészi képet ajándékozott. A kép Mária mennybemenetelét, ábrázolja. Értéke a műbírálók szerint a 2000 koronát meghaladja. Ez a drága ajándék nemosak alkotójának művészi erejót, hanem vallásos érzését ós neje iránt tanúsított póldányszerü szeretetét is hirdeti, mert, állandó emléke és bizonyítéka annak a hűségi eskünek, melyet a művész 1879 ang. 27-én nejének, Bellus Irén úrhölgynek" a taranyi templom oltáránál tett. — Szoborszenteiés. A mult. vasárnap szentelte tel Adám János marcali apátesperes Vöraön azt. a díszes Szentháromság szobrot, melyet az Amerikába kivándorolt vöm munkások emelteltek. Az impozáns egyházi ünnepélyen nagyszámú ájtatoskodó közönség vett részt, kikhez a benedikálást végző apát,esperes szép alkalmi beszédet intézett, méltatva a kivándorlott&k áldozatkészségét s hitük- ós hazájukhoz való ragaszkodását, melynek jelét, képezi az általuk emelt szép emlék. — A Balatoni Muzeum Egyesület a következő körlevelet bocsátotta ki azokhoz, akik még nem tagjai a Muzeumnak. Igen tisztelt Urain ! Igen tisztelt, Uraságodat nincs szerencsénk a Balatoni MuzeutnEgyestilet tagjai között üdvözölhetni. Jól tud ]uk, hogy igen tisztelt, Uraságodnak, mint városunk szimottevö, a közügyek iránt, érdeklődő polgárának, nem kell bővebben fejteget,nünk e szépen fejlődő közművelődést intézmény hazafias célját, csupán arra mutatunk rá, hogy rövid fennállása alatt is megnyerte a legfelsőbb tényezők pártfogását, ugy, hogy ma már városunk egyik legszebb beltelkót vallhatjuk tulajdonunknak s nincs messze az idő, mikor ezen megépíthetjük a Balatonvidók muzeumának városunk díszére szolgáló szép épületét. E nemes cél érdekében kérjük Igen tisztelt Uraságodat, szíveskedjék a Balatoni Muzeum Egyesület tagjainak sorába belépni, s a csekély 2 koronás évi tagsági díjjal a városunk egyik büszkeségének, a muzeumnak ügyét, elősegíteni. A tagság csak egy-egy évre kötelező. A tag az egyesületből bármely évben kiléphet. Ez oly csekély feltétel, hogy a muzeumnak városunk minden polgára liive lehet. Időközőnkint érdekes Évkönyvet, adunk ajándékba. E'ókészit.ósben vau a második Évkönyv, metyet az idén belépők szintén megkapnak. A 2 koronás évi tagsági-dij eg3

Tszersmindenkorra fizetendő 40 koronával is megváltható, amely esetben az illető élet.hossziglau az egyesület alapitó tagjává l«sz. E 40 korona négy éven át 10—10 korouájával is befizethető. Kiküldettünk közelebb, szives engedelmével, taggyüj'ő-ivvel megjelenik igen tisztelt Uraságoduál, amelynek szives aláírását, kérjük, Keszthelyen, 1906. évi június hó 8-áu. Hazafias üdvözlettel a Balatoni MuzeutnEgyesület. nevében Lovassy Sándor dr., eltiök. — A keszthelyi fögimn. ifjúság tornaversenye. A mult, szombaton d. u. nagyszámú közönség jelenlétében folyt le a fögimn. ifjúság toruavizsgája a fögimn. udvarán. Az ünuepályt, a fögimn. énekkar nyitotta meg a <Hymnus» eléneklésével, mely után egy 60—70 főből álló válogatott, csapat gyönyörű összetett, szabadgyakorlatokat mutatott be vasbotokkal. A csapat katonai magatartása, szabályos iiiozdii'atai nagyon tetszettek a közönségnek. Ezulán köveikeztek a versenyek, melynek eredményét, itt, közöljük : 100 méteres stafétafutásban : 1-sők : Erdős Káról}', Prácser János. 2-ik : Beues Ferenc, Szabó Károly IV. oszt. tanulók. 200 méteres staféta-futásban : 1-sők : Mayer Béla, Puckuiann Gergely, Scheiber Miklós, Wirtli Vilmos. 2-ik: Kolodzey Ferenc, László Gyula, Váginger Ferenc, Vörös József VI. oszt. tanulók. Mászásban : 1-ső : Pnchmann Gergely V. oszt, tanuló. 2-ik : Erdős Károly, 3-ik : Pletnits István. Sulydobás ós távugrásban: 1-ső : Domokos György. 2-ik : Scheiber Lajos. 3-ik : Friesz Emil. A versenyek titán egy-egy válogatott csapat nyújtón ás korláton mutatott be szebbnél-szebb gyakorlatokat. Ugy ezek, valamint, a versenyek is arról győzték meg a közönséget, hogy az ifjúság testi nevelése, amire napjainkban oly igen nagy szükség vau, Lukács István tornatanár személyében igazán hivatott ós rátermett, ember kezében van, ki nagy ambícióval és igazi szakéi telemmel vezeti és irányítja az ifjúság testi erejének képzését. Az ünnepélyt Pákor Adorján fögimn. ta-