Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)
1906-06-10 / 23. szám
2. BALATONYIDÉK 1906. junius 10 Az alispánválasztáshoz. Lapunk 19. számában, ennek vezető helyén egy izben mái megemlékeztünk HZ üiispánválasztás kérdéséről s közleményünk akkoriban vármegyeszerte é'énk viszhangot váltott ki, világos jeléül annak, hogy helyes nyomokon haladunk. Minthogy a kérdés aktualitásban azóta csak nyert s a vármegye közönségét mind élénkebben foglalkoztatja,— az aspiránsok pedig szinte fölös számban jelen'kezuek, — visszatérünk mi is erre a kérdésre. Vissza, mert enuek helyes megoldása nemcsak a jelent érdekli, hanem messzi belevág az a jövőbe is. Mint a vármegye első tisztviselője, az alispán döntő irányitúja a vármegye egész közéletének. Mint első tisztviselő, a várme gj'ei tisztikar feje elhat írozó befolyást gyakorol erre a soktagu nagy testületre, melynek kezeibe van letéve a vármegye kőzöuségének érdeke bent a csntrumbau csak ugy, mint kiinti a perifériákon. Amilyen magatartást tanusit az alispán a vármegye közönségével szemben, aszerint igazodik a tisztviselői kar is bent ós künn egyformán. Minthogy pedig a szomorú emlékű és kevés eredményű nemzeti küzdelem tanúságai arról győzték meg a nemzetet és a törvényhozás tényezőit, hogy a vármegyét nemcsak régi jogaiban meghagyni, de önkormányzatát u|abb biztosítékkal is meg kell erősíteni, önként következik ebből, hogy a vármegye intézőinek ós tisztviselőinek kezében nemcsak az eddigi, de még erösebb jogok fognak összpont.ositatni, még szélesebb hatáskörrel lesznek fölruházva nemcsak a végrehajtó központi hatalom, de a közönséggel szemben is. Mindkettőtől függetlenebbek lesznek miut eddig. Ertjük a tisztviselők helyzetét a választó közöuséggel szemben. Ez az eddiginél nagyobbmérvü függetlenség a vármegye közönségével szemben amily kiváuatos, ép oly szükségessé teszi a legmesszebb menő körültekintést a személyek megválasztásánál. Hogy a vármegyei tisztikar kezébe letett, hatalom bürokratizmussá ne fajuljon, hogy a vármegye tisztviselője ne csak ri deg beámter legyen, ki a paragrafuson kívül egyebet nem ismer, nagyrészt az alispán személyétől függ. Nemcsak mivel hivatala, föllebbviteü fórum a közigazgatás terén, hanem példaadás szempontjából is. A megváltozott politikai és társadalmi viszonyok közepette a vármegye tisztviselője ne csak hivatalnok legyen, kinek funkciója az iroda küszöbén beszünt, ue osak bírája az ügyes-bajos embereknek, de valóban munkása is a vezetésükre bizott, kerületeknek. Munkása, mert a változott viszonyok, a társadalmi mozgalmak ugy is kívánják. Erre a példát nem az iroda szürke világa, hanem a mindennapi élet tapasztalatai adják meg. Ezt az életet, enuek a mozgalmas életnek fázisait az irodában magában az a tisztviselő meg nem ismeri. Pedig ismernie kell, mert csak igy emancipálhatja magát a rideg bürokratizmus bilincsei alól. Csak igy juthat arra a magaslatra, hogy Ítéleteiben nemcsak a törvény betűje, hanem, ami fő, annak szelleme is vezette s a meztelen igazság mellett a méltányosságot is meg tudja szólaltatni. Ehhez pedig : a hideg fej mellett meleg sziv is kell. Nem tartozunk ugyan azok közé, kik különös kedvteléssel szeretnek előhozakodni a vármegyei intézmény egy-más hibáival, csak azért, hogy ülhessenek egye', magán a vármegyén, még is meg kell vallanunk, hogy a. vármegyei választási rendszer, az úgynevezett tisztújítás nem egyszer hozhatja a vármegye tiszt viselőjót dilemmát ikus helyzetbe : az igazság és egy éppen esetleg szóban levő «befolyásost és «hatalmast választó között. Két, malomkő közé kerül ilyenkor. Hogy ez a két kő meg ne őrölje : a függetlenség mellett legyen egy másik támasza is és p^dig necsak az alispán hivatalában, hanem annak személyében is. Az alíspáu necsak hivatali föllebbviteü fórum, hivatali főnöke, de támogatója és barátja is legyen minden igazságos és méltányos ügyben a tisztviselőnek. Ehhez kell az élet, ismerete, humánusan gondolkodó fő és melegen érző sziv. Igy jutnak közelebb egj'ináshoz a lisztviselők s a vármegye közönségéhez is. Igy jut érvényre a méltányossági elv is a közigazgatás szolgálatában. Így lesz a közigazgatási tisztviselő nem csupán beamter, merev hivatalnok, hanem a népnek utmutatója, vezetője is. ide célzott a törvényhozás, mikor akként rendelkezett, hogy a járási tisztviselők időnkint, gyakrabban szálljanak ki járásuk községeibe s ott a mindennapi élet forgatagában ismerjék meg az emberek ügyes-bajos dolgait s igazitsák el, ahogy legjobban lehet. Ezt a jó szokást azonban ugy tudjuk, már bojkot'álták egyes helyeken, lóvén sok dolog az irodákban ! Az élet gyakorlati követelményeinek ismeretét első sorban megkívánják társadalmi életünk változó alakulásai s ideges hullámzása az alispánban. A szociális kérdések oly helyzeteket teremthetnek, melyekkel szemben a törvény holt betűje csütörtököt mond, mig az élet ismerete s melegen érző sziv könnyű szerrel megtalálja — a kivezető utat. Kívánatos tehát az, hogy a megválasztandó alispán személyében minden kvalilás ós minden garancia meglegyen, hogy ezt a vármegyét a régi tradícióknak megfelelően fogja tudni vezetni. Mi egyes megyei laptársunkat íi-m követjük személyek homloktérbo állításával. Az igazság és méltányosság azt, kívánják, liogy akiben e feltételek megvannak s a vármegye ügyét szolgálta s e szolgágálatában a közbizalomra érdemeket szerzeit — emeltessék az alispáui polcra. Áz uj prépost ünneplése Szép és megható módon ünnepelte Keszthely város közönsége Burány G-iígely dr. c. főigazgatót abból az alkalomból, Irigy a király a csornai, türjei, horpácsi ós jánoshidai prémontréi reud préposljává kiaevezle. Az ünuepségek a következő sorrendben folytak lo : A mult szombaton este fáktyásmeuetet, rendeztek tiszteletére, melyen — dacára a kellemetlen esős időnek — majd az egész város közönsége résztvett. A prépostot ez alkalommal Szekeres Ödön városi közigazgatási jegyző a következő beszedd J1 üdvözölte : Nagyságos Ur ! Engedje meg, hogy rendházának örömünnepéből, amely Nagyságod préposttá történt legkegyelmesebb királyi kinevezésének elmaradhat,lau következménye, Keszthely község közönségének is részt kérjek és ezt landó lakóhelyet Herder, mint superintendens, majd mind a konzisztorium elnöke. Lakása, a mai lelkészlak, emléktáblával van megjelölve s az előtte elterülő téren bronz szobor hirdeti a költő theologus em lékét. A templom kriptájában nyugszik a weimári koszorú legelőször elln-rvadt virága. A német romantika ujjáébresztő apostola, Weiland, ki mint Károly Ágost nevelője kapott Wiemárba meghívást, csatlakozott a körhöz s a weimári múzsa csókjaitól megihletve itt érte el pályája zenitjét, itt alkotta Oberonját Övé az érdem, hogy a fogékony talajba elhintette a magvakat, melyekből a művészetek iránt való fogékonyság s szeretet csírázott ki, — ő volt nevelője a németek Maecenásának. Egyszerű lakóházának márványtáblája s szobra hirdetik érdemeit. igénytelen külsejű házacska második emeletén két nagyobb s egy kisebb szobából álló lakosztály; a másodikban egyszerű diófaágy. Alig látszik valami belőle, egy koszoruerdővé varázsolta át a kegyelet; képviselve van minden nemzet, hol csak ól a nagy eszmék kultusza. Itt váltotta meg kinos szenvedéseitől a jótékony halál a világirodalom egyik legnagyobb alakját — Schillert ; innen indult ki a szomorú hir, mely gyászba borította nemcsak nemzetét, hanem az egész müveit világot, mert a világirodalomnak volt gyásza, midőn letűnt Weimar egéről a vakító üstökös, melynek fénye nemzetek szivébe hintett világosságot. Á halottas ágy a dolgozószobában van ; fájdalmai növekedtével ide vitette át a szük kis hálókainrácskából, hol most a tavalyi Schiller-ünnepre érkezett koszorúk vannak elhelyezve. A dolgozószobában a költó Íróasztala, melyen a »Messinai arát« s a »Tell VilmosU itt". Az első szoba Schiller fogadószobája, benne a weimári hölgyek ajándéka — gyöngéd kezek hinizette díszes szőnyeg. Meghatottan mondtunk bucsut a szenvedés tanyájának s mintegy önkénytelenül vettük utunkat a park felé hogy menekülve a város zajától, érzelmeinknek adjuk át magunkat. A méla csendet köröskörül csak a visszatérő madárkák dala szakítja meg : versenyezve ünneplik a természet ébredését Egy-egy száraz gallyat zörget a tavaszi szél. Csobogva rohan tova medrében az Ilin, játszva ragadják magukkal a habok az utolsó sárgult ieveleket. A folyócska partján, szelid emelkedésű dombon kis házikó — Goethe kedvenc kerti lakása. A parkon, melyet Károly Ágost Goethe tanácsa szerint alkotott meg, megnyilatkozik a költő művészi érzéke ; szomorú fűz ágai borulnak a sebes Ilin vizére, a folyó partján vezető árnyas utakat nyirfatörzsekből mesterien megalkotott hidak kötik össze ; közvetlen a parton az u n. »kéreg-liázikó«, /az egész fakóregből építve, hol Károly Ágost s Goethe reggelizni szoktak. Odébb mesterséges sziklacsoportra építve a »római-ház«, hol Károly Ágost különösen szívesen tartózkodott.*) A parkból rövidke séta után Goethe házánál vagjnink, Hivatalbeli teendőinek, gyűjteményeinek szaporodásával kicsinynek bizonyult, a kerti lakás s a költő e házba költözőit (17S2.) fájó szívvel válva meg a kedves kis fészektől. Szakadatlan munkában eltöltött 50 esztendőről regélnek a szobák. Goethe unokája az örökséget végrendeletileg a weimári államnak hagyta, melyet aztán Károly Sándor nagyherceg sze*) Alant a sziklába illesztett márványtáblán olyashatók a szép distichonok : „Die Ihr Felsen und Baume bfcwúhnet, oh heilsame Nymphen, Gebet jeglicbem gern, was er im Stillen begehret I Schaff'et dem Traurigen Mut, dem Zweifelhaften Bulehrung, Und dem Leidenden gönnt, dass ilim begegne. sein Glück I Denn Esuch geben die Götter, was Sie den Menschen versagten ; — Jedera, der Euoli vertraut, hilfreich und tröstend zu se n !" j> gj Téli ruháinkat, szőrméinket, függönyeinket és szőnyegeinket molpkár és (11711112 tri^ O I por elle n' me ly et usy élhetünk el, ha azokat Keszthelyen Schweiger VjUlm IIIV^A • Sándor molykár elleni intézetébe nyári gondozásra adjuk, hol azok igen jutányos áron biztosan gondoztatnak.
