Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-06-03 / 22. szám

1906. junius 2. BALATONVIDEK 3 Magyar vasúti politikánk köréből.*) (A fiumei forgalom lebonyolítása.) Amint már a mult számban irtum, a Fiume forgalmának lebonyolítására szánt vasút csakis akkor felel meg teljesen föl­adatának, lia az nem tisztán a budapest— fiumei forgalmat bonyolítja le, hanem a Balaton és Héviz bekapcsolásával oly ér­dekeket. is szolgál, amelyek egyrészt nem­zeti büszkeségünket táplálják, másrészt éven­ként oly milliókkal gazdagítják hazénkat, amelyekhez ezeu birtokunknak a főforga­lomba való kapcsolása nélkül nem juthat soha, Másrészt, mivel nem helyes, sőt ká­ros az a vasúti politika, amely a meglevő vonalak forgalmát, jövedelmezőségét nem­hogy fokozná, nemi ogy azokat szállítóké­pességre alkalmassá tenné, hanem megen­gedi, hogy e forgalom a meglevő vona­lakról leterellessék, vagy ujak építése által fölfogassók, országos szempontból szüksé­gesnek tarlom, hogy az állam vagy átve­gye vagy bérbe vegye a boba—Csáktor­nya— zágiábi útszakaszt és azt a föl torlódó forgalom lebonyolítására alkalmassá tegye. Ezért tartom föltétlen szükségesnek, hogy a budapest—fiumei kezdés a balaton­parti vasúttal kapcsolatban oldassék meg, amely Zalaegerszeg—Csáktornyán át vezeti le a forgalmat Fiúméba. Mivel pedig azzal, bogy a Balatont és Hévizet Budapesttel ősszel ötjük, még nem érjük el azon célunkat, hogy ezen or­szágos kincsünket világfürdővé, az egész kontinens találkozó helyévé tegyük, hanem kell, bogy hazánk e két büszkesége a vi­lágforgalomba is bekapcsoltassák, hogy az idegenből jöjjön be a látogató és vele a sok millió, elengedhetetlen kellék, hogy Zalaegerszeg Körmtnddel és igy Gráccal fővonallal köttessék össze. A lővonal tehát, a budaörsi állomás­ból kiindulva a következő útirányt veuné : Törökbálint — Sóskút — Vaál— Lovasberóny Pátka—Székesfehérvár. A zichyfalvi állo­másból kitórőleg Nádasladány—Papkeszi— Kenese—Vörösberény—Almádi—Felsőörs--­Baiatonfüred—Aszófő—Révfülöp—B.-tomaj •) Alább közöljük Udvardy Vince ur ez ügyben itt második cikkét. Szerk. —Badacsony—Tördemic— Guláos—Keszi— Ta polca — Keszthely — Héviz —Zalacsány— Nagykapornak — Zalaegerszeg —-Andráshida —Alsóbagcd — Ozmánbük k-Halastó—Scholl -—Körmend. Kenese bekapcsolása 9 km. hosszab­bodást jelent. Ezt azonban ós az azzal járó költséget e kedves, kellemes fürdőhely, va­lamint annak színmagyar, a 48 as eszmék­ért mindig lelkesedő és érte küzdött népe nagyon is megérdemli. Lehetne még 17 km. rövidítést csi­nálni ugy, hogy Tördemiotól — Szigli­getnek vezetve kapcsolnék be a tapolca— keszthelyi szakaszba. Ez esetben a 15 km. hosszú töidemio—gulács—keszi—t.apoiczai szakasz, mint a balalonmelléki borok fő­gjüjtő helye, helyi érdekű vasúttal építtet­nék ki. Kiépilendő lenne még a 9 km. hosz­szu vörösberény—veszprémi vonal is. Ezen főút kitesz 264 km. illetőleg 288 kmt. Ezen útból 34 km. ma is elsőrendű és 25 km. illetőleg 15 km. helyiérdekű, ugy, hogy 189 km. hosszú elsőrendű és 15 km. hosszú helyiérdekű vasútnak elsőrendűvé alakítása folytán Budapest. Balatonfüredtől 120 km. és Grác Keszthely tői 178 km. tá­volba jön. Hogy ez mit jelent a Balatonra és annak partjára és a csodás gyógyhatású Hévíz fürdő föllendülésére, azt mindenki kiszárnilhalja, ha tudja, hogy az államvas­utak gyorsvonat sebességével Budapestről 2 óra és Grácból 3 ora alatt Balatonfüred­re, illetőleg Kfszthelyre ér az, aki vagyoni helyzeténél fogva keresi azt a helyet, ahol idejét kellemesen ós hasznosan élvezni tudja. A boba—Csáktornya—zágrábi útsza­kasznak az állam által leendő megváltása, vagy bérbevétele és annak a forgalom gyor­sabb lebonyolítására alkalmassá tótele, hogy mennyire fontos, azt rögtön láthatja bárki is, ha a v.isuti térképet megtekinti. Látni fogja abból először azt, hogy a balatonparti vasútnak Zalaegerszegen átve­zető zágrábi szakasza lebonyolítja a buda­pest— fiumei forgalmat 627 km. vagyis a mainál csak 12 km rel hosszabb pályán. Ez a távolság Kossuth Ferenc keres­kedelmi miniszterünk által a Karszton át tervezett tunelekkel, esetleg varasd—zág­rábi irányból kiágazó uj vonallal teteme­sen megrövidíthető lenne. Másodszor, mivel ezen pályáit állam­kezelésbe vétele egyrészt lehetővé tenné, bogy Krakkótól kiindulva az egész nyugot Galícia és Szilézia, valamint a Dunán in­nen, továbbá Moson-, Sopron-, Győr-, Ko­márom-, Veszprém-, Vas- és Zalamegyék forgalma a legegyenesebben vezettessenek Fiúméba, mert az épülő érsekujvár—komá­romi szakasszal — ez lenne a legrövidebb ut, másrészt ez az egész pálya a magyar állam kezében lesz ós igy azok a kezelési dijak, melyek — az áru után — egy ily hosszú pályán, a közbeeső helyiérdekű vas­utak által is szedetnek, megtakarittatnak ; a nagyobb távolságoknál beál ó kilometer kedvezményeket pedig élvezni fogják az ér­kező áruk, amely a felsőmagyarországi gyáripar termékeit jelentékenyen olcsóbbá és igy a külföldi árban is versenyképessé tenné. Negyedszer ezen vonalak által a krak­kói, pozsonyi és zágrábi hadlestek részérő egy legrövidebb föl- és levonulási ut kép­ződnék, amely egy orosz-olasz, vagy né­metországi hadjárat esetén, vagy a Balkán államokban kifejtendő hadműveletnél föl­tétlenül szükséges és maga ezen körülmény is elkerülhetetlenül szükségessé tenné a bo­ba— zelaegerszeg—Csáktornya— zágrábi vo­nalnak a forgalomra alkalmassá leendő ki­építését. Ezen vonalszakasz nyújtana módot arra, hogy a gráci és bécsi ós ezen empo­riuinokból kiinduló közönség leghamarabb érje a mi Balatonunkat s Hévizünket, ame­lyeknek kellő kihasználása szükségessé te­szi azt, hogy e helyek többszörösen be le­gyenek kapcsolva a világforgalomba. Ezen útirány mellett — amint már föntebb is irtam — a Grác felöl jövő utas az egész 178 kint majduem egészen állam­vasúton, 3 óra alatt, a Bécs felől jövö pe­dig a 127 km. hosszú utat alig 4 óra alatt teszi meg és ér Keszthelyre és Hévízre. Végül ezen vonalszakasz kiépítése folytán a magyar államnak két fő forgalmú vasútja közé kerülne a déli vasút, budapest — ptagerhofi szakasza, amely körülmény ló­nypgeseu befolyásolná annak megváltási körülményeit és árát. AZ elmondottak fényesen igazolják azt,hogy amig ezen általam kijelölt útirány az egyedüli mód arra, hogy nemzeti kin­csünket gyarapitsuk, amely nem Zalame­gyónek, nem is a Dunántulnak, hanem az egész országnak büszkesége, amelynek a nagykáptalan első helyen terjesztette őt fel a királyhoz, ki május 20.-án Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával csornai, tür­jei, játioshidai és horpácsi préposttá ne vezts ki. Ez rövid vonásokban egy ember élet­rajza; és ami az évszámok határai közé esik, az adja a férfi, a tudós, a pap, a ta­nár jellemrajzát, az tölti ki a keretet egy szép képpel. E határok közé egy küzdel­mes, terhes és nehéz, de sikeres és férfi­erényekben, Isten félelmében, munkaszere­tetben eltöltött életpálya kapcsolódik. Élet­pálya, melynek minden mozzanata, érdek­lődése és törekvése a tanítás és nevelés nemes ós nagy célja ; életpálya, mely nem­csak szóval, hanem teltekkel is tanitott. Koresztényiesen fenkölt szivében Isten, embertársai, pályája, a gyermekek, pálya­társai szeretete lakik vala mindéltig ; a fe­hér talár alatt fehér lélek. Ahol tenni, dol­gozni, fáradni kellett, első volt ; hol áldo­zatot kellett hozni, hol segíteni, első ott is. Szigorú volt mindig, de első sóiban ön­magával szemben ; igazságos, de első sor­ban másokkal. Ez, ez volt az, mely tanít­ványaiban felkeltette a tiszteletet ; tiszte­letet, melyet az évek nem csökkentetlek. E tulajdonságai, adakozása, szeretete, jó­sága, önzetlensége, az elszenvedett méltat­lanságok nemes elviselése érlelték meg pályatársaiban és rendi testvéreiben amaz elhatározást, hogy legfelsőbb elüljárójukúl keresve se találnának alkalmasabbat. 0 itt volt, nem kellett keresni, hanem inkább rábeszélni, kérni, hogy aki eddig testvér, jóbarát volt, most testvéreinek atyja le­gyen. A tanár erényeit papi erényei egészi­ték ki és szentelik vala meg. A tudás mel­lett mély, meggyőződéses vallásosság, fedd­hetetlen élet, a munka mellett az áldás onnan felülről való remélése, a szigorú ta­nárban és igazgatóban a keresztény eré­nyek egyik legszebbje, a szeietet remek harmóniában fértek össze. S mindezek mel­lett és fölött áll a páratlan egyszerűség, mely tetteit jellemzi ós életét irányítja. A feltűnést soha sem kereste, az ünnepelte­téstől félt. Ha mégis, egyes kiváló alka­lommal része volt benne, lopva, titkon kel­lett azt előkészíteni, hogy meg ne tudja. Az intézetet modern színvonalon tartá mindig ; és az egyetemi kathedrákon, tan­ügyi enqueteken — a mult évben is — ott, hol komoly szavak estek a tanügy ál­lásáról, a keszthelyi főgimnázium és annak kiváló vezetője nem'maradt említés nélkül. A királyi elismerés nem is késett. 1897. május hó 23 -án c. királyi főigazgató lett, most pedig a Rend fejévé. Uj állásá­ban nem pihenés, hanem új é.s talán nem is könnyű munkakör vár reá, melyet bi­zonyára nagy munkakedvvel és a régi am­bícióval tölt be majd, a magyar tanügynek, a magyar egyháznak és szent Norbert ha­gyományos szellemének dicsőségére !J Nagyarányú hivatalos elfoglaltsága mellett irodalmi és társadalmi, valamint tudományos tevékenységet is folytatott. Az újabbak közül emlékezetesek ama szép, eszmékben és gondolatokban gazdag be­szédek, melyeket évente az ifjúságnak tar­tott az iskolai évet záró ünnepségeken, s melyek e lapok hasábjain éppen e helyütt, hol most róla esik szó, szép formájuk és tartalmuk miatt szívesen olvasott beszédek voltak. Mert át volt hatva mindig az ifjú­ság iránt érzett szeretettől, hatottak is be­szédei mindig ; Kempis Tamás szerint iga­zán «szólt az ige szívhez, szólt szépszeli­den » Régebbi munkálkodásainak eredmé­nyei gyanánt könyvalakban jelentek meg: «A római állandó törvényszékek Cicero ko­rában,* «A görögök és rómaiak vallása ke­resztény szempontból tekintve,' «A róma­polgári perrendtartás a köztársaság korái ban.» Ezeken kivül tudományos ós hetila­pokba irt cikkeket és szerkesztette a vas­megj^ei régészeti társulat Évkönyveit. A társadalmi, megyei és városi élet terén, hol szükség volt munkájára, kivette a maga ré­szét annyira, amennyiben ezt fő célja és hivatása, az iskolai élet megengedte. Keszthely városban kezdte meg tanári működését, itt lett igazgató, innen megy a praelátus-préposti székbe. Élete összeforrt e várossal: hisszük is, hogy szívesen fog gon­dolni reánk vissza, hiszen e gondolatok közé a boldog ifjúkor ós a munkás férfi­kor emléke szövődik be ! Kineveztetése alkalmából számosan üd­vözölték; a bíboros hercegprímás, Darányi minister, Szombathely város közönsége ne­vében Bienner polgármester újból, Zalame­gye közönsége nevóbenÁrvayalispánhelyet­tes, István Vilmos dr. püspök, Szinnyei, Hein­rich, Simonyi egyetemi tanárok, szerzetes­rendek, miniszteri tanácsosok, tanítványai és még számosan, kiknek üdvözletéhez mi is szívesen hozzájárulunk, Isten bőséges áldá­sát kívánva reá ós rendjére !

Next

/
Thumbnails
Contents