Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-05-20 / 20. szám

2. BALATONVIDÉK 1906. május 2a felvirágzásra törő minden üdvös mozgalmát s az eddig küzdök tá­bora lelkesen fogja tovább követni a vezért az alkotás nagy munkájá­ban is. Szobrot gpöf Károlyi $ándori]ak. Ki volt gróf Károlyi Sándor, elég ha annyit, mondunk : az ujabb kor Széchenyi Istvánja, ki egy egész élet munkásságát nemzete javának, vagyoni megerősödésének * erkölcsi emelkedésének szentelte. Külö­nösen a «kis emberek»' tehát a nép jólé­tének emelését, vagyoni megerősödését, függetlenitését munkálta szeretettel s lel­kesedéssel. Ahol csuk egy hitel, vagy fo­gj'asztási s más egyéb irányú szövetkezet, működik : ott a legkisebb ember is ismeri öt. A hitelszövetkezetek keletkezése s tér­foglalása a Károlj'i nevéhez fűződik. Ö volt úttörője annak az intézmény­nek, mely ma már ezeren felül állváu, mint egy hatalmas hálózat karolja át az országot a nép javára. Az ujabb korban, mint nemzete va­gyoni megerősödésének s függetlenségének apostola állt munkába, maga köré gyűjtve a legjobbakat, szóval és tettel a vagyoni mú­lás lejtőjére juttatott kisemberek megmen­tésére buzdított lelkesített. Mig más nagyjaink a mindent megőrölő közjogi vitákban emész­tették föl tudásukat és erejüket, Károlyi a meddő viták helyett szóval, Írásban és tet­tel, parlamentben és közéletben igazi > tet­tekkel tónyező.« A népmen-tés nagy mun­kájában Darányi miniszter őt vallja vezé­rének, raag3 7ar származása, rangja, méltó­sága s a tár.-adalmi életben elfoglalt, ma­gas pozíciója nem képeztek akadályt, hogy a cföld népének» .sorsával törődjék, apró ügyes-bajos dolgaival bíbelődjék. Ká­rolyi a magyar népet, szerette. Igen sze­rette. Erte nem tett senki többet, mint, ö. Kell, hogy neve ott éljen a magyar nép szivében s ne múljon el ajkáról. Ezt pedig uzzal érjük el, ha az ö nagy szelleméhez, nevéhez s főkép tettei­hez méltó szobrot emelünk emlékének. A mozgalom már is megindult. Ajánljuk ol­vasóink figj'elmébe. Aki egy élet munkás­ságát áldozta föl a magyar népért, nemzete javáért, méltó arra, hogy nevét ós emlékét szobor hirdesse s a magyar nép minden kor áldva emlegesse. Tehát szobrot gróf Károlyinak. A magyar társadalom önma­gát tiszteli meg, mikor nagy fiának emlé­két szoborral örökíti meg. Ez a szobor egyszersmind élő tiltako­kozás és cáfolata lesz aunak a rágalomnak, mintha főuraink az egy sporton I-ivül mit, sem tennének a nemzet, ügye mellett. Ho­lott a destruktív irányt követő nemzetközi szociáldemokrácia apostolai összesen sem tettek annyit a népért, mint főuraink kö­zül gróf Károlyi Sándor egymaga. A nép jóhiszeműségén élősködő szociáldemokrata apostolok : proletárokká, Károlyi Sándor gróf pedig munkásokká akarta tenni a né­pet, mert jól tudta, hogy a tisztes munka jóléthez, PZ pedig megelégedé-hez vezet. Éppen ezé't a munkát és becsületes munkát senki sem becsülte meg jobban, mint ez a nagy ur, Károlyi Sándor gróf ! Hirdesse hát emlékét, ennek a munkás grófnak az az ércszobor, melyet hálás nem­zete nevének szánt. Batthyány Pál gróf főispán székfoglalój a. Az uj főispán beiktatása ritka féniyel s hazafias lelkesedéssel ment végbe. Az uj főispán e hó 14-én d, u. 5 óra 40 perckor érkezett, székh-lyére Zalaeger­szegre. Zalavármegye és Zalaegerszeg kö­zönsége ünnepi köntösbon, beláthatatlan tömegben várta a vasúti állóhelyen. Az állomástól a városba vezető hosszú, széles Kossuth Lajos-utca elején hatalmas disz­kaput állítottak fel. Az épületek a piros­fehér-zöld szinü nemzeti zászlóvt.1, a köz­épületek azonkívül a megye színét viselő kék-sárga zászlóval s a városi épületek ezenkívül a város színét viselő kék-fehér zászlóval va'iáuak felékesítve. A főispán fogadására az állomáson a város összes egyesületei és sok vidéki tes­tület jelent, meg zászlók alatt. A vasúti kocsiból leszállt, főispánt él­jenriadallal fogadta a nag}' közönség. Bar­cza László megyebizottsági tag ve'ös szó­noklattal üdvözölte, melyre a főispán zugó éljenzések között adta meg válaszát, jelezve, hogy a kitüntetést igyekszik az eddiginél is jobban megszolgálni a magyarság és függetlenség eszméjének ápolásával. Szi­get.íiy Eemér dr. ügyvéd 12 éves leány­kája, Nellike, egy gyönyörű tulipán-csok­rot nyújtott át a főispánnak. Ezután hosz­szu kocsisor kisérte be a megyeházáig. 15 négyes fogat volt. A. kilométeres Kossuth­utcán éljen-zugások követték, a házak fa­lai szőnyegekkel voltak bevonva s az ab­lakokból kendölobogtatások jelezték, hogy szeretett főispánunk van. A városban mint­egy 6000 főuyi közönség az egész utat, el­állotta és szüntelen éljenezéssel kisérte a főispánt, aki azután a vármegyeházába haj­tátott, ahol a tisztikar élén Arvay Lajos alispánhelyettes fogadta a főispánt. A fő­ispán a tisztviselői kar üdvözletét, mint a szeretetnek, ragaszkodásnak jelét meleg sza­vakbmi köszönte meg, Este 8 órakor a házak ablakai ki vol­tak világítva, a kereskedők díszesen üd­vözlő kirakatokat csinált»k : a város kö­zönsége 150 számú hatalmas faklyásmsne­tet rendezett a főispáu tiszteletére — éne­kelve a Hymnuszt,, Szózatot, Kossutb-nótát s hogj' : BuJavárán magyar zászlót lenget, a szól. Az ünnepi szónok a várós részéről Tivolt János képviselő lett volna, de te­kintettel, hogy a főispán fáradt, és rekedt volt arra, hogy méltó válasz-szónoklatot tarthasson, az ő kívánságára elmaradt a 1 o szónoklat. A közöuségnek sok éljenzésére Batthyány gróf tőispán azért néhány szó­ban mégis szólott az ablakból a néphez, bágyadt hangon ugyan, de tiszta szivvel megköszönve a szeretetnek, tiszteletnek, ra­gaszkodásnak e hataimas ny ilvánulását. Őszinte rokonszenvét ajánlja a város kö­zönségének. A rendkívül népszeiü főispán éltetésétől még az éjjeli órákban is hangos volt a város. Másnap 15 én, kedden délelőtt 9 óra­kor Árva}' Lajos főjegyző, alispán helyet­tes megnyitja a rendkívüli közgyűlést, mely­nek egyetlen tárgyba az uj főispáu beikta­tása. Ülvözli a tagokat é*t vendéget. A o o gyülésterem és a karzat, zsúfoltig meg van • elve. Jelen van a 91 éves Nagy Károly is elég friss egészségben: Ragyogó diszma­gyarban láttuk a kővetkezőket : Bosnyák Géza, Barcza László, Nedccaky Jenő, Oltay Guido, Hajós Mihály, Hertelendy Béla, Dervarics Imív, Dervarics Akos, ifj. Thassy Imre, Eitner Zsigmond, Batthyány József sze nem akarják a többi pályázó kedvét elvenni, azért nem tették. Magam is jobban szeretem, hogy ha ellenfeleimet nyílt csatában győzhetem le. Holnapután lesz a nagy nap s addig ki kell velük tartanom az ivásban. Igaz, hogy már alig birom. Csak te látnád Édesem, milyen jó ivók ezek az emberek, tudom nem szólnál, ha ugy néha-napján egy fél­litert megeresztek. A tehenet már majd­nem teljesen kimértem pecsenye és bor alakjában. De hát szükséges, hogy a többi úrral a versenyt e téren is fenntartsam. Nem is gondolod, milyen pénzesek ezek a tanítók. Eolyton tizesekkel és ötvenesekkel vagdalóznak. Különös, hogy mégis folyton nyomorról beszélnek. Megszólni azonban nem szabad őket, hát ha ők is egyetlen tehenüktől szabadultak meg . . . vagy ta­lán ... ki tudja ? . . . A nép nagyon uras, azért néhány da­rab hitvány bútorainkat ide szégyenfőre nem hozhatjuk, mert megítélnek bennün­ket. A paraszt ember leginkább föld, ökör és vagyon szerint méri az embereket. Ami dib-dáb van a háznál, azokat azonnal adogasd-, vagy ajándékozd el. Ami elég­hető, azokat pedig csak vágd és égesd ! Majd lesz itt pénz elég. Vehetünk különb bútorokat, mint aminő a kényes jegyzöék­nek van. Még egy hintaszéket is veszek. (Tudod az olyan, mint a milyent az espe­res urnái láttál). Vasárnap délután már viszem az örömhírt. Várj jó vacsorára. Öld le a tyúkokat, mert azokat ide ugy is ba­josan szállíthatjuk. Ne vesződj avval a hitvány nyers fával, tüzelj a hitvány bú­torokkal. Isten veled. Csókol szerető férjed: Pepi, félig éhvölgyi kántortanító. Megérkezett a nagy nap. r.L falu ap­raja-nagyja körülfogta az »oskolatagokat«, ki kérő, ki fenyegető álláspontot foglalt el velük szemben. Máris a világi elnöknó »héba tóta a talicskát«, (szörnyen megha­ragudott) mert férje ura nem az ő jelöltje mellett szándékozott szavazni. A kántorpróba megtörtént. Hogy mi­kép ? az bennünket nem érdekel teljes­ségében ; mi csak a Jercze barátunk sor­sát kisérjük odaadó figyelemmel. Keze, lába, szeme, szája ugy reme­gett, mikor az orgonához ült, miként a senyéi macska szive a barázda-billegetőért. Ja, kedveseim, az orgonajáték nem gyerek­| játék, főkép egy ismeretlen orgonán. A I regisztereket majd egy negyed óráig ta­j szigálta ki-be, mig eltalálta a helyes vál­tozatot. (Nem is csoda ! hisz a változatok felirása még vak Béla idejéből való.) Sze­meit behunyta, fejét felvágta s elkezdte a világ legkeservesebb koldus-nótáját éne­kelni oly meghatottsággal, hogy az idő kegyetlen vas foga által megviselt me­nyecskék és, szüzek záporként hullatták keserves könyeiket. Próba után, mely elég nagy csend­ben ment, (bár az ép jelenlevő fráter Ubull állítása szerint a sinai hegyen történt bib­liai esemény ahoz képest szerelmetes suso­i gás volt) az iskolába tódult a falu minden kétlábú eszes állatja. (Nem mondom azért, hogy nem akadt köztük Plátó embereiből is >merevin«). Jercze ur — kiáltja az elnök — az On bizonyítványai és egész egyénisége, a népnek tetsző ének* arra jogosít, hogy az iskolaszéknek megválasztás céljából a leg­melegebben ajánljam. •Nem kőll nekünk Gérce ! még ha Valódi Fischer Emil féle 1,2 és3 K-ás „Tulipán" jelvények Legújabb magyar gyártmányú II levelezőlapok és || JL Ulipall levélpapírok kaphatók SUJÁNSZKY JÓZSEF ­kö ny vkereskedesóbe n Keszthelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents