Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-05-13 / 19. szám

13 BALATONVIDÉK 1906. máju g 2 7. rüljenek s hogy rövid idő alatt szerelmes lovagok leánynevekkel véssék tele. Néhány lámpaducra kiszegeztek egy-egy táblát,mely arra figyelmeztet, hogy a hasznos madara­kat védui illik. S ha még azt is idejegyez­zük, hogy a kertész vagy öt szál virágot ültetett a partra, s hogy a Hullám előtti téren kijelölték a zenepavilon helyét, telje­sen hü képet adtunk az olvasónak a Bala­tonpart mostani állapotáról s azokról a nagyfontosságú (?) reformokról, melyektől oly sokat vártunk, de vajmi keveset kap­tunk. Hiába, a latin közmondásokat nehéz meghazudtolni.Parturiunt monteset nascitur ridiculus mus. * * * Ha e lap irói elmondhatják — mint ahogy elmondhatják — hogy személyi kul­tuszt sohasem űztek, e sorok irója még in­kább vallhatja ezt. Sőt, a krónikás irásai­bau élő személyeknek még csak nevét sem emiitette. S hogy most kivételt, tesz, senki ne értse félre. Oly férfiúról szóluak e be­tűk, ki egész életében csak a köznek ólt, ki köztünk élvén, mindenkivel megszeret­tette magát s bár szerénysége folytonosan tiltakozott, e város minden lakójának tisz­teletét nyerte el. Ugyan ö volt az, ki vá­rosunk egyik intézetét a Duuántulon is­mertté h a megyébeu első helyre juttatta. E férfiú Burány Gergely dr. főgimnáziu­munk igazgatója, kit rendtársai a préposti székre — mind az tudva van — elfő he­lyen jelöltek. S hogy a kalendárium a mult napok egyikén Gergely napot, jelzett, az ismerősök és tisztelők nagy száma járult a Prépost, designatus elé, hogy osztozzanak örömében. Az üdvözlők ós tisztelgők so­rába mi is szíves lélekkel állunk be. Bár örömüukbe sajnálkozást vegyit személyé­nek városunkból való távozása. De szabad remélnünk, hogy azért öt városunk nem vesztette el, hanem a préposti székkel járó elfoglaltsága mellett is sokszor, igen sok­szor üdvözölhetjük körünkben. * * * S ha már kivételt tettüak, tegyük azt meg mégegyszer. Tantossy Sándor honvéd -őrnagy elhagyja váiosunkat. Amint, nála is örömmel tölt el bennünket, a kitüntetég­számba menő áthelyezése, ép oly nehezen ^rint bennünket távozása. Az ifjú hadnagy, ki vagy két évtizeddel ezelőtt honvéd hu­száraink élén legelőször lépte át városun­kat, most, mint magasrangu katona, érdem­jelekkel feldiszitve s ismerősei tiszteletétől övezve távozik körünkből. Mint katona — hivatásánál fogva — távol volt a közügyek­től, de azért mindig és mindenben együtt érzett városunk polgárságával s állandóan azon volt, hogy a polgárság és a katona­ság közt a jó viszony meg ne zavartassák, S az a társasvacsora, melyet ismerősei csü­törtök este reudeztek tiszteletére, s azok a felköszöntök, melyekkel elöljárt a helybeli huszárok egy kiváló tollú iró kapitánya, az igazi tiszteletnek volt megnyilatkozása s az érdemnek elismerése. * Az Íródott egyszeriben e rovatban, hogy a magyar társadalomnak, különöseu annak asszony ós leány tagjainak áldatlan betegsége a pletyka. De ennek ellensúlyo­zására azt ia elmondhatjuk, hogy a magyar ifjaknak van egy mindenekfölött álló kü­lönös jó tulajdonságuk : a lovagiasság, a hölgyek iránti tisztelet, udvariasság. Leg­alább a történelem, a hősmondák, sőt a je­lenkori novella regény-, szinműirók ezt, ad­ják tudtul. A lovag szó a középkorban egymaga fejezte ki a hölgyek iránti tiszte­letet. S hogy ennek a tiszteletnek, a lova­giasságnak az idők folyamán nem csök­kenni, hanem növekedni kellett, az csak természetes. Épp ezért csodálkozunk azon a jeleneten, melyet minap a Balaton part­ján néhány uri, ismételjük uri, fiatalember előidézett. — Ugyan uraim, nem tudják, hogy miért vált oly hiressé az a bizonyos képviselő, kinek keresztneve : Miklós? Olyan babérok után ne sóvárogjanak. Főispáni beiktatás. Fényes ünnepet ül Zalavármegye kö­zönsége a jövő kedden. Batthyány Pál gróf foglalja el hivatalosan a főispáni széket s Zalavármegye lelkes közönsége őszinte sze­retet'el veszi körül az uj főispánt. Elte­kintve a közelmúlt zavaros politikai viszo­nyoktól, melyek minden jó magyHr ember szivében lealacsonyították a főispáni mél­tóságot, Zalavármegye főispáni székének fényéhez nagy szükség van olyan férfiura, mint Batthyáuy Pál gróf, ki nagy alkot­máuytiszteletével, férfiasságával meg tudja őrizni a főispáuság díszét, de maga köl­osönözui fogja azt neki. Az uj főispánnak installására vonat­kozólag a következő értesítést bocsátot­ták ki : 0 Császári és Apostoli Királyi Felsége 1906. évi április hó '24-én kelt legfelsőbb elhatározásával Méltóságos Batthyány Pál gróf Urat, Zalavármegye főispánjává legke­gyelmesebben kinevezni méltóztatott. Főispán Ur Őméltósága állását a f. évi május hó 15-ón tartandó rendkívüli közgyűlésen fogja elfoglalni s evégből már a megelőző napon, délután 5 ra 40 perckor Zalaegerszegre megérkezik. Ez alkalomra az ünnepélyes fogadta­tás ós a rendkívüli közgyűlés rendjét, a me­gyei állandó választmány következőleg ál­lapította meg: Főispán Ur Őméltósága folyó évi má­jus hó 14 én délután 5 óra 40 perckor ér­kezik Tűrje felől a zalaegerszegi vasúti ál­lomásra, ahol a vármegye közönsége nevé­ben egy bizottsági tag ur fogja Őméltósá­gát üdvözölni; innen a vármegyé székhá­zába vonul, ahol a vármegyei tisztikar ólén az alispánhelyettes főjegyző üdvözli. Másnap a rendkívüli közgyűlés dél­előtt 9 órakor az alispáuhelyettes főjegyző által megnyittatván, a megyei bizottság testületileg főispán ur Ő Móltóságához és vele a zalaegerszegi plébánia templomban a Szentlélek segítségül hívása mellott tar­tandó ünnepélyes isteni szolgálatra vonul ; ennek megtörténtével pedig a gyűlésterembe visszatérve, 0 Méltóságát küldöttségileg a közgyűlésre meghívja, ahol a főispáni hi­vatalos eskütétel ós a megnyitó beszéd után a vármegye közönsége nevében Bos­nyák Géza bizottsági tag ur üdvözli. Ezzel a közgyűlés véget érvén, alis­pánhelyettes főjegyző a megyei tisztikart, fogja 0 Méltóságának bemutatni, mely al­kalommal 0 Méltóságra a jelentkező ható­' I ' sagok es testületek tisztelgését, is fogadja. Mindezekről a t. megye bizottsági tag urak az állandó választmány óhajához ké­pest azzal értesíttetnek, hogy Ő Móllósága fogadtatásán ós székfoglalóján minél szá­mosabban megjelenni s az ünnepély fényé­nek emelésére fogataikat a zalaegerszegi vasúti állomásra május hó 14-én délután 5 órára berendelni szíveskedjenek. Végül felkéretnek a t. bizottsági tag urak, hogy a közgyűlésen lehetőleg disz­magyarban megjelenni szíveskedjenek. Zalaegei szegen, 1906. évi május hó 7. Árvay Lajos s. k. alispáuhelyettes főjző. HÍREK. — Egyházmegyei hir. A püspöki sza­badadományozásu szentgáli plébániát Zöld István, barcsi segédlelkész nyerte el. — Hotwaguer Pál, a szentgáli plébánia ideig­lenes vezetésétől felmentetvén, Barcsra küldetett segédlelkésznek. — A vallásalap kegyurasága alá tartozó szepetki plébánia­javadalomra a pályázati batáridő f. évi május hó 20-ra tüzetett ki. — A trónörökös Berzencón. Ferencz Ferdinánd trónörökös Berzencón, dacára a rossz időjárásnak, harmiuck'lenc őzbakot ejtett el. Az eredménnyel nagyon meg volt elégedve. — Áthelyezés. Nagyjásai Taniossy Sándor őrnagyot, a keszthelyi honvédhu­szár-osztály parancsnokát, a honvédelmi mi­niszter Szabadkára helyezte át. Az őrnagy közismert és szeretett alakja volt városunk társadalmának Mint fiatal hadnagy került először városunkba s azóta bár többször áthelyezték, újra meg újra visszakívánko­zott első állomáshelyére, hol mindenkor a legnagyobb szeretetnek és tiszteletnek ör­vendett. Most, midőn nem lehet többé re­ményünk öt, mint, osztályparancsnokot vi­szontláthatni, szomorú szívvel mondunk neki tIsten hozzád»-ot s kívánjuk, hogy uj állomáshelyén ép oly szeretettel legyen kö­rülvéve, mint nálunk volt. Barátai és tisz­telői csütörtökön este bucsulakomát ren­tek a távozó őrnagy tiszteletére. Az első felköszöntőt, a társaskör elnöke, Dezsényi Árpád dr. mondotta, aki meghatottan adott, kifejezést annak, hogy Tantossy Sándor barátai mennyire fájlalják távozását s arra kérte, hogy jó barátait uj állomáshelyén se felejtse el. Tantossy Sándor meleg szavak­ban fejezte ki köszönetét azért a nagy ba­rátságért, melyben öt a keszthelyiek része­sítették 20 évet meghaladó ittléte alatt ; nehéz szívvel enged a felsőbb parancsnak, de ha ő el is távozik, szivét itt hagyja Keszthelyen. A megható felköszöntő álta­lános nagy határt keltett. Utánna Schwartz Zsigmond dr. utalt, arra, hogy az ünnepelt­nek elhelyezése nemcsak barátainak de az egész keszthelyi közönségnek érzelemvilá­gába erősen belemarkolt, mert az egész város fájlalja az ö távozását,, miután az ő szive megtalálta az utat a keszthelyiek szi­véhez. Reméli, hogy fényes katonai pályá­jának befejezése után Keszthelyre jön fára­dalmait, kipihenni. Gönczi Ede mint vadász­társ vett bucsut az ünnepelttől, kiemelve annak, mint vadászpajtásnak szeretetreméltó jó tulajdonságait. Neumark Béla dr mint a régi Gyarmathy vendéglő fiatal gárdájá­nak tagjáról emlékezik meg az ünnepeltről, melynek ó mint nyalka huszárhadnagy volt egyik oszlopos lagja, aki akkori ifjú lelkét most, is megőrizte. Viczián Albert százados rendkívül ötletes és szellemes for­dulatokban gazdag beszédben örömének adott kifejezést, hogy a keszthelyi közön­ség a katonát, ennyire megbeosüli és meg­tiszteli, lelkes szavakban érintette, hogy nem az a kérdés, hogy civil vagy katona­ruhát, viselünk-e, hanem az a fő, hogy a ruha alatt, igazi magyar szív dobogjou. A keszthelyi intelligenciára emelte poharát. A lelkes felköszöntö frenetikus hatást kel­tett. Uláuna Schwartz Zsigmond dr. a keszt­helyi közönség nevében megköszönte a szi­ves megemlékezést és Viczián századost, mint tulipános kapitányt éltette. Viczián kapitány nem engedett, a 48 ból, még több szellemes, lelkes felköszöntőt mondott, me­lyeket a jelenvoltak viharos éljenzóssel fo­gadtak. A társaság a legkeáólyesebb han­gulatban egész a hajnali órókig együtt volt. Legújabb magyar gyártmányú Valódi Fischer Emil féle I,2és3 K-ás „Tulipán" jelvények kaphatók SUJÁNSZKY JÓZSEF K k°7~í ,éb M esztnelyen. ¥|i|inf)nII levelezőlapok és || A UAl|f aii levélpapírok

Next

/
Thumbnails
Contents