Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-04-22 / 16. szám

22. BALATONVIDÉK 1906. ápri

lis 15

. a képviselőtestület tagjaival, hogy a csornai premontrei rend tagjai Burány Gergely dr.-t, a főgimnázium igazgatóját, kinek lelkét a vallás, szivét a humanizmus, elméjét a tudomány világossága tölti be, ki tanítványai közt nemes lelkesedéssel sok évtizeden keresztül hiutette a tudomány magvát, a préposti méltóságra, ilső helyre jelelték. Miután a király minden valószínű ség szerint a préposti méltóságra emelni fogja, felkéri a városbirót, hogy előre is tolmácsolja az igazgató előtt a képviselőtestület üdvkivánatait. A képviselőtestület az előterjesztést lelkes örömmel vette tudomásul. Elnöklő városbiró bejelenti, hogy Lázár Sándor városi képviselő elhunyt ; kéri az elhunyt emlékét jegyzőkönyvileg megörökíteni. Az indítványt határozattá emelték. A tárgysorozat első pontjához képest elnöklő városbiró előterjesztette a mult évi számadásokról ós alapokról szóló jelentést, m-lyet a képviselőtestület tudomásul vett s az elöl járóságuak, valamint az alapkezelőnek és a számvizsgálóbizottságuak köszönetet szavazott. A7 egész város érdeklődésének központja, a villanyvilágítás képezte amásodik pontot. Elnöklő városbiró előterjeszti a Ganzgyár és Síemens-Schuckert cégnek a városban létesítendő villanyvilágításra beérkezett ajánlatait s fe kéri Stein Mór m. kir. államvasuti főmérnök, műszaki tanácsost, a kiküldött bizottság javaslatának előterjesztésére. Stein Mór a bizottság jelentését olvasva, előadja, hogy a villanyvilágítás létesítésére beérkezett három tervezet közül a «Hazai Villamos Társaság* ajánlatta tárgyalás és tanulmányozásra alkalmatlan volt, mert a megkeresésszerü ajánlaton kívül egyéb oly adat, miből a létesítendő villanyos mű kiterjedettsóge, a szállítandó anyagok minősége megbírálható lett volna, hiányzik. Tanulmány tárgj'át, csupán Sieinens-Schuokert részvénytársaság ajánlata képezhette, amely uieg is történt., amenynyiben a képviselőtestület, megbízó haiározatához képest a már letárgyalt Ganz és társa cég ajánlatával a bizottság összehasonlította. Az összehasonlítás eredményeként bejelenti, hogy a Siemeus-Schuckert, cég ajánlatához csatolt tervek, különösen az építkezésekre vonatkozók méretezve nincsenek, a szállítandó anyagok minősége sem állja meg helyét a Ganz által tett ajánlattal szemben, ezenkívül egyéb berendezési tárgyak vételára helyiségekként egy öszszegben van kitüntetve, melynek ellenőrzese ez által lehetetlenné vált. A bizottság egyértelmű meggyőződése, hogy a Ganz ós Schuckert cég ajánlata közt a berendezést, és felszerelést illetőleg lényeges különbség alig látszik, ennélfogva a bizottságnak a rendelkezésre álló ós a legapróbb szükségletekig a legrészletesebb adatokat tart almazó Ganz és társa cég ajánlatát kellene elfogadásra ajánlania. Arra való tekintettel azonban, hogy SiemensSchuckert. cégnek jelenlevő, felhatalmazott megbízottja a közvilágítás biztosítását Ganz és társa 50 évre szóló 5800 koronás ajánlatával szemben most, ujabban már első 3 évben évi 4000 koronáért ellátni ígérte, ezenkívül pedig a negyedik év kezdetén már oly haszonrészesedést biz'ositott, hogy a közvilágítás teljesen ingyen láttatnék el, a község gazdasági érdekei szempontjából a Siemens cég ajánlatát kell javasolnia. Lénárd Ernő képviselőtestületi tag kijelenti, bogy — bár kezdettől fogva a villanyvilágítás ellenében a hasznosodás mérve tekin'etéböl — a gázvilágítás berendezése mellett foglalt állást, a most, illetve Schuckert cég jelenlevő meghatalmazottja által tett ós a közvilágítás ingyenes ellátására vonatkosó fent említett Ígéretre való tekin tettel a villanyvilágításra beadott ajánlatot elfogadja és azt a képviselőtestületnek is elfogadásra ajánlja. Lénárd Ernő felszólalása után Gaál József szólalt fel. Kimutatta, hogy a Stein szakértő által elmondott ismertetése a két számbavehető ajánlatnak nem domborítja ki kellőleg az előnyöket ós hátrányokat ós ezért szólal fel. Azután kimutatta, hogy bár a Siemens cég ajánlata 253000 kor., mégsem olcsóbb, mint a Ganzé, amely 304000 korona és ez az egész csak csaléteknek volt szánva ós már azért is, meg amiatt is megbízhatatlan az ajánlat, mert az ajánlathoz csatolt tervek és költségvetések oly általános körben mozgók, hogy azokat már azou okból sem fogadhatja el, mert az egész mii átvételénél neui lehetne a költségvetés szerint a részleteket meghatározni. Iuti a képviselőtestületet, nehogy ugy járjon az ily felületes költségvetések elfogadásával, mint. amint járt, a balatoni építkezéseknél, hogy ott is, ép^ a költségvetések laza szerkezete miatt a pótlásokat, javításokat még mai napig sem sikerült befejezni. Jobb tehát mindjárt, egy teljesen befejezett ós drágább költségvetés szerint, dolgozni, mint a várost, utólagosau megterhelni. Azután kimutatta, hogy a Siemens cég, nem az a nagy cég, amelyet róla terjesztenek, hogy t,. i. 96 millió tökével rendelkeznek, hanem van 2 millió korona jegyzett üzletrészük, amiből 30°/

o vau befizetve ós a cégnek 1904 — 905. évi mérlegében 200000 kor, felüli veszteségei voltak. Tehát korántsem nyújtja azt a biztosságot, hogy annak a város villamosmüveit 50 évre bérbeadui lehetne. De kimutatta, hogy ez nem is teljesen magyar cég, hanem berlini és hogy tuiajdonkópen ez a német tőkének t.esz szolgálatot. Rámutatott a »Turul«-cipőgyár tizelmeire, emely magyar madár alatt osztrák árut. adott el állami szubvenció mellett és ezért is kérte a képviselőket, hogy a tulipánt nemcsak a gomblyukban kell hordani, hanem a magyar ipart valóságban kell támo gatni és ezekért ajánlja a Ganz-céggel való szerződéskötést, amely magyar és amely magyar földön nevelkedett európai hírre. Minthogy azonban elöször és minden esetre a közérdek tartandó szem előtt,, javasolja, hogy a közérdek kielégítése tekintetéből Schuckert cégnek utólagosau tett és most ismertetett ajánlatára nézve a Ganz-cég képviselője is hallgattassák meg annyivaris inkább, mert — amint általánosan is elismertetett — a mű létesítésére felveendő illetve befektetendő összeg közt alig látszik lényeges különbség, csupán a közvilágítás ellátása tekintetében mutatkozik eltérés. Lénárd Ernő viszonválasza után a képvi-elötestület kijelenti, hogy hajlandó a két ajánlattevő cég jelenlevő megbízottjait meghallgatni. A Ganz ós társa megbízottja, Ripka Ferenc megjelenvén, kijelenti, hogy a közvilágítás ellátásánál mutatkozó különbözet csak látszólagos, mert a másik ajánlatban a község részére 4000 koronában biztosított haszonrészesedés Ganz ajánlatában — habar csak °/

0-ban is — de bent foglaltatik. A képviselőtestület kívánságára azonban kötelező ígéretet tesz arra, hogy a már Ugy is lett. Vacsora után barátom — a vele megtörtént — következő esetet beszélte el : — Egy tengeri utam alkalmával, midőn hajóm a fokföldi Georgetown kikötőjében volt kénytelen — kisebb tatarozás végett — vesztegelni, egyik ismerősöm, egy jómódú angol kereskedő, meghívott magához, hogy tölteném vele és családjával az estét. Meghívását már azért is szívesen fogadtam, mert rettenetesen unatkoztam a városban, melynek kikötőjét akaratom ellenére kellett felkeresnem. A családnál több angol hivatalnokot és tengerésztisztet találtam, kiket — miután a ház urát és úrnőjét üdvözöltem — bemutattak. Valamennyi jókedvű, víg fiu volt, kiken nem látszott meg az élet gondjai elleni küzdelem. Nők is voltak szép számmal. Az ékszerek és arany vállrojtok szemkápráztatóan csillogtak a fényes világításban. Vacsora után a férfiak egyrésze átment a szomszéd terembe dohányozni, másik része a hölgyek körében maradt. En az előbbiekkel tartottam. A dohányzóban a velem átelleni széken, egy 25—30 év körüli tengerésztiszt ült, ki sorhajóhadnagyi rangot viselt. Nyúlánk, magas ember, széles vállakkal, bal szeme alatt az arcán mély sebforradás látszott. Megtudtam, hogy szenvedélyes párbaj vívó s eddig már vagy liusz párbaja volt, reá nézve szerencsés kimenetellel. Beszélgetésbe eredtünk. El kellett ismernem, hogy kellemes, finom társalgó volt, én azonban ennek dacára is élénk ellenszenvet éreztem iránta. Talán sejtettem, hogy ez ember életem további folyamatára befolyással lesz, vagy talán a sebhely arcán, nem tudom, mi volt az oka észrevehető ellenszenvemnek. Még pár napig kellett Georgetownban tartózkodnom és a kellemes időt vadászattal töltöttük el. Egyik szép napon kirándultunk a várostól mintegy hét kilométer távolságra fekvő sziklás hegységbe, hogy ott egy császármadárhoz hasonló, de ennél jóval kisebb madárfajra vadásszunk. Sokszor hallottam emlegetni e madárfajról, hogy nehezeu közelíthető meg. En már csak azért is akartam e madárfajból elejteni, hogy kitömve hazámba hozhassam, másrészt azért, hogy társaim gunyoros megjegyzéseit elhallgattassam. Különösen az emiitett X. sorhajóhadnagy nem akart alábbhagyni a gúnyolódással, ugy annyira, hogy utóvégre is boszantani kezdett a dolog. Később, látva, bogy gúnyolódása ingerültté tesz, impertinens módon, szemembe nevetett. Bennem felforrt a düh és a másik pillanatban arcul ütöttem. Persze a vadászatból nem lett semmi. Rögtön kocsikra ültünk és hazamentünk. Alighogy hazaérve átöltöztem, két tiszt keresett fel és X ur nevében elégtételt kértek. Megneveztem segédeimet, mire a két tiszt, eltávozott. Körülbelül fél óra múlva kocsi állt meg lakásom előtt. Segédeim jöttek velem közölni a feltóteleket. A következő feltételeket állapították meg : Mindkettőnek saját szolgálati pisztolya, háromszori golyóváltás, 25 lépés távolság. Hogy miért kellett a rendes párbajpisztolytól eltóröleg a szolgálati pisztolyt választani, azt még a mai napig sem tudom. Beleegyeztem a feltótelekbe már csak azért is, mert nem akartam gyávának látszani ellenfelem előtt, ki azt hiszem arra számított, hogy ez utóbbi, feltételét nem fogadom el s ebből kifolyólag gyávának bélyegezhet engom és benValódi Fischer Emil féle I,2és3 K-ás Valódi magyar gyártmányú „Tulipán" jelvények „Tulipán"!?^kaphatók SUJÁNSZKY JÓZSEF kIT^TT*