Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-01-14 / 2. szám

1906. janná l- 14. BALATONVIDÉK 3 Vass Miklós, Kenyeres József és Nádas János. A kerület minden egyes községéből választattak bizalmi férfiak, kiknek neveit a hely szűke miatt — sajnálattal bár — de nem közölhetjük. Schwarc Zsigmond dr. inditványára köszönetet szavaztak az elnök helyettesé­nek, Nedeczkyuek Fekete Gergely a magyar ipar párto­lását ajánlja a jelenlevők figyelmébe s a gyűlést bezárja. Babatündér. n.z éjjel lefolyt nőegyleti mulatságról tudósítónk a kővetkezőket, irja : Este V2 8 óra. A székekkel megrakott, fényesen ki­világított Amazon nagyterme m-»g népie­len, csendes. Csak az u'cáról hallatszik a kocsik robogása s 8 íue lek termekből a » szereplőknek-, reude/őknek Uzns fatkosása, 3U<ogó beszéde. A-/, egész teremheti ket­ten vagyunk. Rvt.ain jól vasalt fi-Hkk, fé­nyes lakkcipő, fehér nyakkendő. Egyik kezemben klakk, papiros, másikb<n élesre fent ceruza. Mellettem áll tőlem kőlo-öu­k^rt. Ferenc József kabátban hűséges fa­mu'usom, ki hivatva lesz időnkint, iika­firkáimtnul n nyomdába szaladni. E<kép­pen fólfegy vei k )zve várom fél kilenc órá­nak eljövetelét, mikor is a műsor szeriut az előaiiásnak kezdődnie kell. Este Va9 óra A nagyterem zsúfolásig t<-|ve. Min­denünnen sz Jp asszonyok és mosolygó le­ányok tekintete árad szét. A rendezők pe­dig még egyre munkában vannak, a kö­zönséget. ontja a ruhatár. Az előadás ve zelöi s a szereplők már türelmetlenkedünk. De mindhiába. A pénztárnál már jegyet, sem adnak ki s a kö/.öuség még folyvást, tódul ; végre azonban, mintha kevesbed­n'ík az érkezők száma. De ekkorra a te­remben már mozogni sem lehet. Este g/i9 óra. E'es csengetyü hangja szólal meg a szinpad függönye mögött,. A közönség so­raiban hirtelen elül a larma. Mindenki kí­váncsian ügyel. Cíönd . . . Zongora szava hangzik fel. Bayer : Babatündér nyitányá­nak édeskés trillái, majd ismert keringő­jének fülbemászó akkordjai törnek elő a szinpad mögül. Aztán ismét csengetés és föllebben a függöny. A közönség közt a Csodálkozás és bámulat moraja fut végig. Babaüzlet, tárul szeme elé, telve remek, csillogó öltözékben elragadóan szép ba­bák kai. Egyikök emelvényen áll, másikok S'éken ül, néhány skatulyába takarva. Meg nem mozdulna egyikök sem, még a leg­kisebbje sem, hiába kínálnák fel nékik akár Dárius kinc-ét, is. Közöttük jár kél a bol­tos (Má é Elek), serényen fogU latoskodik seprővel kezében a szép boltos leány (Csa­nád y Mariska). Kö/.uen belép a postás (Késmárky E ek) levéllel és csomaggal, utána egy cseléd (Zimics Paule), ki egy kificamodott nyakú babát, hoz javíttatni. Most, nagy derültség a nézőtéren. A paraszt (Zdeborszky Sándor) jön be ne­hézkes, groteszk lépésekkel. D*-Csakhamar visszafordul, hogy behívja az annyukomat (Pintér Margit) meg a kis lányát, is (Wünsch Tilda). A paraszt család gyönyörködve szemléli a kiáditott babákat. L gjobban tetszik néki egy tarlatánnal átvont, csillogó fehér selyem ruhába öltöztetett, főkötős barna baba. Az att.yukom nem is állítatja, hogy meg ne simogassa, de vesztére. A babát ledobja székéről, mire persze az üz­let személyzete hamarosan ajtót mutat az ügyetlen vevőnek. Uj vendég érkezik. Előkelő angol lédi (Jámbor Pepita) férjével (Bognár Imre) s leányukkal (Marton Irén.) Egész ango losan lépkednek. A boltos mély meghaj­lással üdvözli magas vendégeit,, székkel kínálja meg őket. Aztán felhúzza a széké­ről imént, leesett baba gépezetét s az tán­colni kezd. S bár szegény még fájdítja lábát, mégis ugy lejti táncát, hogy gyö­nyör szemlélni. Mosolyogva, könnyedén. Az angol pár nincs igen megelégedve tán­cával, de aimál inkább a közönség, meiy zajos tapss d honorálta a kedves babának, Pető Erzsikének elragadó táncát. Alig csillapul a taps, már uj babákat hoz mozgásba a boltos. Nagy Marilla és Keresztes Ilonka zöld alj, fehér bluz és zöld tollas kalapból álló kosztümben ked­vesén, ügyesen járják el az enyelgő tiroli táncot. De im, a boltos és a zene már jelzi, hogy most, valami rendkívüli, bájos, kedves jelenség, egy igazi bébé követke­zik. S a mint, működni kezd a gép»zet, mintha élet szállott volna abba a rózsa­szín selyem bébéruhás babába Tagjai mo­zogni kezdenek, teste felemelkedik helyé­ről s — uramfia — beszélni kezd. Hozzá még milyen édesen mondja : pa—pa, ma— ma. A paraszt család odáig az élvezettől. S a baba egyre jár s beszél. Ara egy zerre csak lassulnak szép kecses léptei, már c-iak akadozva szól : pa—a. ma—a s lees'k székére nagy bána'ára a panaszt család­nak és a közönségnek, mely hosszau, lel­kesen, kacagva tapsolt. A jelen voltak eme elismerése a szép szőke babának Bau­mann Irmának s. ólott. S hogy egy ga­vottnak lassú zenéjére Kiss Irén gyönyör­ködtetett, bennünket rokkokó táncával, az éppen most érkezett, spanyol baba kezd táncába. A mint csörgő tarantel'ával ke­zében jária táncát, rugékouy hajlékony­sággal, csupa tűzzel, csupa temperamen­tummal, a közönség tombol a lelkesedés­től. Ha az itt lévők uem ismernék Bozzay Iiént — mert hisz ő róla beszélek — bi­zonyára azt hinnék, hogy egyenesen Anda­lúziából jött. Még ott sem teremnek nálá­nál különb táncosok. A japán bal a, Hor­váth Böske is kitett, magáért. Saját kézi festésével diszite't szines hosszú kitónban lejtette el táncát, k esősei, graciőzen, Ügye­sen simulva tánca a dallamos lassú zené­hez. A vitéz japán nép tánca után, egy még vitézebb nemzetnek táncában lelhet­tük örömünket. Erkel: Bink bánjának palotására e egy vig csárdádra egy*arany zsinoros, rö­vid ujju, fehér selyem rnháju magyar baba járta el láncát, tűzzel, hévvel, ropogósán, igazában magyarosan. Szép nemzeti tán cuuk nagy hatást keltett, s a jelenlevők zngó elismeréssel adóztak a kedves magyar babának, Weltner Stefikének. Közben még két, helyes baba Domonkos Arnica és Mes­terics Mariska, mint bohócok s Helbek Ilonka ós Szabó Ilonka zsoké babák mu­lattatták a közönséget ügyesen betanult ós előadott, táncukkal s a boltos parancsára föllebben egy ládika függönye s remek villanyfény mellett láthatóvá lesz a baba­tündér, Takách Ilonka, a mint fantaszti­kus, lenge tündéröltözékben hullámzó moz­dulatokkal kilép nyugvóiielyéből. Az an­gol loid első látást a belészeret s bár ked­ves neje szörnyen ellenzi, meg is veszi a boltosból. D-» a szép tündérbe szerelmes lett a nagyközönség is, mely hosszan, sokáig ünnepelte a ballet cimsz jreplőjét. E jelenettel aztán vége az első felvouásuak. Mikor e sorokat, írom, kronométerem még csak esti ValO órát mutat, de a babaüzlet órája már éjfélt, üt. A szinpad függönye újból felgördül s az Óra misztikus hangú ütésére megelevene­dik a babatüudér. Leszáll a babák közé s csodás varázslatával életre kelt, minden bábut Legelőször is a kis babák elevened­nek meg. Kilenc aranyos kis csöppség Áuyos M»nci, Cséby Edit és Manci, Hiliáu Böske, Kummer Ilonka, Laskay Ilonka, Nagy Ella, Riedl Ilonka, Takách Zsuzska, P, tő Erzsike és Weltner Mariska ve­zetésével, szabályos kadrill lépésekben, művészies öntudattal tipegnek jobbra, balra s azonközben oly édesen, oly bőven ont­ják a csókot, hogy a gyönyörtől kacagó közönség "ilig tudja a sok puszit elfogadni. Utánuk ismételten a bohócok tánca jön. majd a tiroliaké, ezúttal már négyen (a fentieken kivül Dómján Etel és Stegmül­ler Matild) majd megint Pető Erzsi és Weltner Mariska nevetnek édesen. A ba­batüudér vaiázslatára megelevenedik a dobos baba is, Marton Irma, ki rövid alj­ból, arany bojtos feszes derék és sapká­ból álló, sugár termetéhez pompásan illÖ fes'ői uniform'sban végtel-m ktdvo.s franoia táncot lejt el szép előkelőséggel S végül feszes tisztelgéssel köszöni inog a jól ki­érdemelt tapsokat. Azután újra a spanyol baba, majd a hat. japáni nő llorváth Böske, Stegmiiller Irma, Domonkos Margit,, Steg­müller Gizi, S xer Mici és Schvarc Józsa a magyar baba, a kis babák, a dobos s végül hangos derültséget keltő mozdula­taikkal a gigerlik (Baumann Károly és Erdős Oszkár) kelnek életre. S aztán kez­detét veszi az egész balletnek legszebb része a föl vonulás. Vagy tíz percig tart ez, melynél szebb, kápráztatóbb képet el­képzelni sem igen lehet. Az őíszes sze­replők szabályos alakban járják körül az üzlet, helyiségét, mígnem megjelenik a boltos, ki látva üzletének nagy változását, a zene hatalmas hangjai mellett, megőrül s a többi babával együtt ő is odaborul a babatüudér lábai elé. A közönség e kép láttára szinte tom­bolt Elemi erővel zúgott fel a taps, mely megremegtette a színpad deszka falait. Ha az Amszon báltermében vastaps lehetsé­ges le^t, vón' még arra is sor került volna. Ilyen látványosságban a közönségnek váro­sunkban még nem volt, része. Sokat vár­tunk az estélytöl, de még többet kaptunk. Alomnak véltük az előadást, s való volt az. Tündérországban képzeltük magunkat, pedig csak az öreg Amazon megszokott, frtlai nézegettek körülöttünk. A mit az Ezeregyéjuek csodaszép meséi, mint, ál­mot, varázsoltak elibétik, azt, most, meg­elevenedve valóságban szemlélhettük. Az Amazon nagytermét Óperenciás tengeren tuli részé varázsolta jócékoi.y nőegyletünk, városunknak majdnem negyven szebbnél­szebb, bájosabbnál-bájosabb leányzója s a kié a siker oroszlánrésze — egy jeles éa kiváló balletmesternö Mayersberg Frida. 0 rendezte az egész balletot, s tanította be a szereplőket. Kik részt vettek a tánc­próbákon, csak azok tudják megité ni. mi­lyen munkát végzett a kisasszony. Ez az előadás fényes bizonysága volt annak, hogy az a hír, mely városunkban öt meg­előzte, s mely oly sokat beszélt a kisasz­szony kitűnő tanítási módszeréről, ked­vességéről, nyájas előzékenységéről, nem volt hamis. S az a zugó tapsvihar s lel­kesedós, mellyel a jelenvoltak ünnepelték Mayersberg kisasszonyt és az a szép aján­dék, mivel a uőegylet tagjai kedveskedtek, egy igen-igen kiérdemelt, jól teljesített munkának volt, hálás jutalma. Említenem is fölösleges, hogy a sze­replők mindegyike sok sok tapsot kapott s különösen sokat, mulatott a közönség a paraszt, család jól sikerült mókáin. Jóval 7JI óra után járt, az idő, midőn a közönség belefáradva a tapsolás és éljenzésbe, a táncolóknak engedte át, a helyét,. Éjjel V2I2 óra. Mialatt vigan folyik a tánc és én már vagy a kéts/ázadik jelenlévő hölgy nevét jegyzem könyvecskémbe, léleksza­kadva szalad hozzám famulusom. Baj vau — igy kezd vésztjóslóan szónokolni — azt izeni a szerkesztő, hogy egy betűt sem többet, tele az újság. Jól van Szerkesztő ur, tudomásul veszem. De a-sért, csak el­küldöm a névsort. Hátha jut rá hely. De ha nem, szíveskedjék csak még annyit kinyomtatni, hogy az est sikeréből nagy rósz illeti Hoffmanu Somáuét, a nőegylet agilis tagját, ki a rendezésre felügyelt s az összes próbákon személyesen vett, részt,. Dicséret Ejury Nándornak, ki ez alkalom­mal igazán elragadóan szép világítást, ren­dezett s Eckhardt Antalnak, lu a zenét szolgáltatta, kik mindketten a jótékonyáéi érdekében önzetlenül ajánlották fel műkö­désüket. Laptuiajdonos : Bontz József Felelős szerkesztő : Németh Ján08. Kiadó: A szerkesztőség.

Next

/
Thumbnails
Contents