Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)
1906-04-08 / 14. szám
1906. március 25. BALATONVIDÉK ván, Nedeczky Jenő, Bosnyák G^za, Talányi Ferenc, Barcza László, a Thassyak, Kcnigmayer János, Putheauy Géza báró, a 90 éves Nagy Károly stb. Az értekezlet elnökének megválasztották Koller Is< vaut s jegyzőjének Hertelendy Ferencet. Koller elnök megnyitja a gyűlést (d. e 10 óra van) s minthogy talán épen e percben történik Pesten es Bécsben néiri kibontakozás, javasolja: váljunk 3 napig * akkor hozzunk határozatot, még pedig, hogv ne kelljen a kő/pontba jönni, járásonként hozmuk meg a határozatot. Bogyay János : Akkor sokféle határozat lenne. Többen sürgetik, hogy most határozzanak. Ziegler Kálmán : Tiszta képet kell adnunk, a tisztviselők állása nem lóghat a levegőben. Javasolja : óhajtja az értekezlet, hogy maradjanak a tisztviselők állásaikban, hogy ne kelüljenek helyeikre ki tudja mi lyen emberek. Egyebekben várják meg, mig az autonomikus gyűlés határozhat. A • mondjanak« szót. nem imperative, hanem optative érti. Barcza László : Elfogadja a javaslatot. De megvilágítja a helyzetet. 0 pessimisf.a. Nem bízik. Ha béke lesz, semmilyen határozatra sincs szükség, de tel kell magunkat vérteznünk a kitudjára. Még súlyosabb állapotok lehetnek. Készen legyünk. Ne csak ezt a lehetőséget adjuk, hogy maradhassanak, de óhajtsuk, hogy katonaként maradjanak helyeiken. Felszólalt, még Nagy Karoly, Berger Béla dr. s Ziegler. A z elnök enunciálta a kővetkező határozatot : rZnlavármegye törv. hatósági bizottsága tagjainak a mai napon egybegyűlt értekezlete kimondja, hogy az alkotmányvédő bizottságnak minden eddigi ténykedését helyesli és magáévá teszi és mivel a vármegye önkormányzati jogának felfiig gesztése folytán hatalmi tényezők által akadályozva van abban, hogy a tisztviselők lemondásának kérdésében a vármegye illetékes módon megnyilatkozzék, kimondja az értekez'et, hogy a vármegye t iszt viselői addig, mig törvényes álláspontjuk elhagy ására nem kényszeríttetnek, óhajtjuk, hogy állásukban inegmnradjanak.« Az értekezlet tartama alatt a kert melletti U'cán egy szakasz lovas csendőr állott s ogy-fgy l ,r tr csendőr sétált a közelben. A zárt kerthely iségben a törv. hatósági tagokon kívül más nem, csak egy pár ujságiró volt. A törvényhatósági tagok gyülekezete értekezlet után csoportostul ment el Ódor Géza pénzügyigazgatóhoz s demonstrált mellelte. Biztosították jóindulatukról az igazgatót, kit hír szerint a királyi biztos ajánlata folytáu rövidesen Veszprémbe helyeztek át tegnapelőtt, bizonyára hazafias magatartása miatt. Szikrák. Ellepte már a határt a sárga gólyahír. Fönt magasan a kék égivek fölött hosszú rajvonalban húzódnak délről északnak a vándormadarak. A völgyek öléhöl elhúzódott a hó. amely az idén oly gyéren este he a téli világot, lassan meg* indulnak az apró tavaszi erek, csörgedezni kezdetiek a kis patakok, amelyeknek vizében már kacérkodva nézegeti magát a lengő fűszál. Valami nagy áramlás indul meg a föld felett. Zsong a levegő valami halk morajtól, a fü növésének, a rügyek pattanásának, mintha hangja volna. Messze a hegyek oldalán a rozsdavörös erdők szint váltanak s mintha a zöldbe boruló fák mélye zugna-bugna megannyi memnonszobor gyanánt. Az ember lelke megtelik mély, titkos mámorral. Az égről letiiző nap sugarai mind megannyi kifeszített hur muzsikálnak • cseng, bong minden. Ah, ez a tavasz- A tavasz, a tavasz. Uj reménységgel állunk a tavasz előtt. Költök faragatlan rímeiket faragják, nyárspolgárok költőkké lesznek, reálisták idealistákká, amikor hideg fehér köntösét leveti magáról a föld, hogy ujjongó, szines, virágos mezbe öltözzék. Induljunk el mi is a reménységek utján. Hisszük, hogy hosszú dermedtség után, amely Magyarország életerőit megbénította, amely közéleti, társadalmi, gazdasági, kereskedelmi, ipari, tudományos, művészeti és irodalmi fejlődésünket megakasztotta, el fog múlni. Higyjük, hogy uj tavasz lesz ezen a szerencsétlen földön, ' amelyen mindig vérből sarjadt a fű és lohadt a rózsaszál. Ne beszéljünk most politikáról. Forkem gom édesem. Oh, neén reálisan foaz a S'irt, a melyen reményeim hajója megfeneklik és alámerül. Elza : Ugyan kérlek. . . . Vilma : Ez igy van, nincsenek illúzióim, fel az életet. Elza : Hibásan fogod fel. Vilma : Hibásan ? Elza : Ugy van. Az álláspontod hibás s ennélfogva . . . Vilma : Es mért hibás az álláspontom? Elza : Mert ekzisztenciádat egy idegen férfiú keresetképességére alapitod. Vilma : De hát mit tegyek ? Elza : Tedd a mit én teszek Alapits magadnak önálló, független társadalmi pozíciót s akkor nem leszel ráutalva arra, hogy egy féifi tartson el Ellenkezőleg, ha igy fordul a sorsod, esetleg te tarthatod el. . . Vilma : Hooy én taitsam el a fériet? Köszönöm, abból nem kérek. Ezt átengedem a feminista apostoloknak. Ohó, van eszembe ! Hisz ez a legnagyobb őrültség, amit a nő elkövethet. Teringettét, anyáink sokkal okosabbak voltak. Azok azt, mondották a férjnek / tessék kinlódni, bajlódni, tessék alkotni, szerezni, mi majd segitünk elkölteni. Punktum. Fz az egyetlen okos álláspont, mit a nő a tátsadalomban elfoglalhat. Elza : Pfuj, Vilma ! Tudod-e, hová vezet ez az álláspont végső következményeiben ? Vilma : Nem tudom, de nem is vagyok kiváncsi rá. Elza : No hát én megmondom. Ez az álláspont a nőt a háremhölgy szinvonalára sülyeszti le, olyan nőnek a szinvonalára, akiben nincs etikai érték, értelmi tartalom, aki . . Vilma : Megállj ! , . . Háremhölgy. . . Lássuk csak . . . Én nem is találom olyan borzaszt ónak. El^a : Mit mondasz ? Vilma : Csak értsük meg egymást. Abba én nem tudnék beleegyezni, hogy egy férfi szivén osztozzam. Az kellemetlen, lealázó s hozzá nagyon komplikált. De érts meg. Ha, teszem, egy szultán olyan háremet tartana, amelyben csak egyetlen háremhölgy van s ha ez a szultán udvariasan felszólítana, hogy ezt az állást, mely esetleg nyugdíjjal, vagy végkielégítéssel van összekötve, foglaljam el . . . Elza : Elfogadnád ? Vilma : (Vállát vonogatva.) Az állást talán nem, de az álláspontot mindenesetre. Elza : Hallod, te borzasztó vagy ! Vilma : Dehogy. Csak van álláspontom ! ditsulc el tejünket a sötét képtől, mely úgyis éjjel-nappal álmunkban és ébrenlétünkben egyaránt kisért. Nézzünk szorosan vett köznapi társadalom életébe. Mit látunk ? Szörnyű elernyedés mindenüli. A lelkek fáradtak, nincs lendület, nincs felbuzdulás, amely a társadalmi eszmények felé törne. Igaz ugyan, hogy a súlyos politikai bajok, nagyon benyügzilc a lelkedet. De mégis. Hiszen keserű tapasztalatunk van már a múltból. Az elnyomatás korszaka alatt, lám nagy társadalmi hullámzás volt itt, művészetek, irodalom, tudomány erősen fejlődtek, sőt evoluciójulc legnevezetesebb ideje abba a korszakba esik. Mi az, hogy most olyan sorvasztó a tespedés ? Ki tudná pontosan meghatározni. A lázmérőt valahogy oda kellene tenni a nagybeteg társadalom ütőerére, valahogy ki kellene tapogatni, hogy hol van a sorvasztó betegség fészke.Talán éppen a politika az oka. Alighanem igy van. Politikus nemzet vagyunk. A politika vezérel, irányit mindenben. Pedig nem jól van igy. Nem szabad, hogy a mi szervezetünkben a politika legyen a gyomor, amelynek rosszul táplálása megbénítsa, megölje az összes többi szervet. Ez alól kell emancipálni magunkat. Fel Magyarország uj nemzedéke] Uj munka vár rád, nagy társadalmi munka, amely emelje a nemzetet a nagy nyugateurópai nemzetek sorába. Irodalom, művészet napjának szárnyat a kulturtörekvésekből, kezdődik a munka ideje, kezdődik a magvetés korszaka, az ébredés, az uj tavasz. A. T. Krónika. Minden fájdalmunk ós keserűségünk közepette is, amellyel a magyar nemzet, főképen erkölcsi javakért vivőt t küzdelmének megdöbbentő jelenségeit szemléljük, észre vesszük azt a melegén fcütő fénysugarat, amely ezúttal nem a tavaszi nap fény csóváiból, hanem gyengéd lediü uraszszonyok hazaszerető szivéből kilobbanva a lelkesedésnek, az önbizalomnak, az energiának tüzét, hinti szét magyar stkou, magyar bércen. Gyakran hallottunk ellenvetésképen, hogy a nemzetet letörni, kifárasztani látszó közjogi tusakodás helyett anyagi térre : aa erősödés, vagyouosodás tápláló mezejére vigyük át. a nemzeti küzdelem erejét, Viszont, erre meg az a válasz hangzott, hogy amint az erkölcsi világrend felette áll az anyaginak, azonképen az erkölcsi javakért., H nemzet jogaiért való küzdelem is mindenek felelt álló, hisz az emberiség évezredek óta lfgszentebb hevüléssel, a legnagyobb magafeláldozással ép az eszmékért, az eszményekért — neui pedig zsebért — küzdött. S íme, mit látunk ? Azt, hogy e két állitásnak együvé álló igazsága édes testvérként, ölelkeznek s a nemzeti jogok elHzánt, lelkes védelméhez ma már hatalmas; segítőként társul HZ anyagi izmosodásnak, gazdagodásnak : a magyar ipar pártolásának gondolata. Azt. látjuk, hogy a nemzeti közszabadság harcosai megindították a küzdelmet ama téren is, amelyen a ma már széles körben teijedő hazafias felbuzdulás a magyar ipart, magyar kereskedelmet erősbiti s megvédheti. Ez a gondolat fogamzott meg derék asszonyaink :zive mélyén s onnan kitörve, a lelkesedés tüzével ihlet meg mindanynyiunkat. Ez a gondolat nyi'ott ki tavaszi virágként s a honszerelem piros rózsája mellé odakeiült a szerzemény t őrző ládának piros virága : a takarékosság tulipánja. Mert >ró-
