Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-17 / 38. szám

IX. évfolyam. Keszthely. 1905. szeptember 17. 38. szám. BALATONVIDÉ MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL » 8««d. tanintéiet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat, és reklamációkat, a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész érre . . ... 10 kor. — Fél étti 6 .. — rNegyet! évre 2 ,, 50 , Egyes aráin ára líu , Nyllttér petltsora alku sierlnt. | KUNC ADOLF dr

. j A Csorna-prémontréi Rendet, főgymnasiumunkat súlyos csapás érte. A Rend atyja, praelatus-prépostja, Kunc Adolf dr. nincs többé ! Meghalt. Ez a szomorú hiobhir járta be a mult hétfőn városunkat, mindenütt megdöbbenést s általános részvétet keltve. És méltán. Hiszen benne városunk kulturális haladása egyik legfőbb oszlopát siratja. Főgymnasiumunk az ő nevétől elválaszthatatlan. Benne megalapítóját s legnagyobb jótevőjét siratja. Joggal gyászol a főg>mnasiummal az a város, mely a nagylelkű praelatusban fŐgymnasiumának jeles alapitóját bírta. Hogy egy főgymn. mi egy város életében, fölösleges bizonyítani. Nem csak kulturális haladásának, de anyagi emelkedésének is biztos emeltyűje. Aki tehát egy várost egy ily kulturális intézettel lát el, annak nemcsak szellemi, de anyagi jótevője is. Ez volt a megboldogult praelatus Keszthelynek. Érthető tehát az az általános részvét, mely e város minden rendű és rangú lakóját s az egész nagyközönséget e napokban uralta s a mely impozáns kifejezést nyert a mult szerdán tartott nagy requiemen. Megszoktuk őt. Évenként vártuk látogatását, mikor nemcsak rendtársait kereste fel atyai szeretettel, de városunk kiválóságaival sem mulasztotta el minden egyes ittléte alatt az érintkezést föntartani. Egyénisége tiszteletreméltó, leereszkedő nyájassága vonzó s kedves modora megnyerő volt. És most hiányzik közülünk. Nem fog többé városunk falai közé visszatérni de nemes alakja emlékeinkből nem fog kitörlődni. Leike, szelleme pedig élni fog abban az intézetben, melynek egyik megalkotója és oszlopa volt. Velünk együtt városunk közönsége hálás kegyelettel fogja őrizni kedves emlékét. Legyen nyugodalma csendes és emléke áldott ! A bukás örvényében. (*) Az uzurpator-kormány megbukott. Máskor is buktak kormányok. Egyik nagyobbat, másik kisebbet. Küzdelmes pályafutásuk után visszatértek a magánéletbe, régi polgári foglalkozásaik körébe. Portréjuk bekerült a volt miniszterek mauzóleumába. A többiben pedig jól-roszszul megérdemelt nyugdíjjal tovább eveztek a polgári élet szürke tengerén. Nyugalmukat ugyan senki sem háborgatta. Mert bar rosszak lehettek, minisztereknek megmaradhattak s meg is maradtak hazafiaknak. De mi legyen a darabont-kormánnyal. Bukásuk páratlan. A korona hirtelen formailag elűzte magától. A nemzet pedig kiközösítette kebeléből. Jövetelét ellentmondás, bukását gunykacaj és megvetés kiséri. Bukását trón és nemzet részéről megérdemelte, mivelhogy nyíltan és szemérmetlenül szövetkezett mindkettő halálos ellenségével: a hazátlan nemzetköziekkel. Amúgy is nagy bűnüket ezzel csak tetézték. Büntetésüket idejekorán elvették. De merényletüket jóvá már nem tehetik. Vezeklés vár rájuk. De nyerhetnek-e bűnbocsánatot ? Van-e a nemzet elleni bűnre bocsánat ? Nincs ! A nemzet, főleg a magyar sokat felejt, sokat meg tud bocsátani. De az ő vállalkozásukra nincs feledés, nincs bocsánat. Mit is keressenek tehát ezek a buA BALA IIINV HlliK 14IICAJA. j KUNC ADOLF Dl-1 Az élei. tragikum* megoldást soha se talál. A halálban legkevésbbé, mert hisz ee a tragikum maga a halál. O'y titokzatos hatalom ez, mely m Ír u-m is hatalom hanem végzet, mely örökké fejünk fölött lebeg, hogy pallosával lesújtson. Pihenni, bár folyton munkálkodik, nem akar, nem tud Tudósoknak, bölcselőknek sok ezreit foglalkoztatá már évezredeken át s mikor azt hitték, hogy már-már közelebb jutottak egy lépéssel a megoldás felé : elérte Őket is a végzet : megoldódott siron túl a rejtelmekkel teli titok, a sejtés valósággá éa tudássá váll, de ők arról beszélni nem tudtak többé — siron innen . ... Onnan iiilról nem jön hozzánk értesítés, mint egy biztató jobb jövőé és nem jön más szózat, mint az, mely kegyelemmel teli és tűrni, remélni, hinni, várni, szeretni tanítja a föld fiát. Ha a társadalmi állások különfélék is, * kérlelhetetlen tragikum egyforma sorsa mindenkinek. Me«hal mindegyik. Hogy mennyi reményt, szeretet vitt el magával, meiinyi terv kivitele bénult meg, mennyi törekvő jóindulat maradt csirájában, hogy soha ki ne fejlődjék, evvel a halál nem törődik és s a halott nem tud róla semmit. Nagy koncepciójú tervek, halhatatlan, földi alkotások mind eltörpülnek az örökkévalóság mesgyéjén, a lélek halhatatlansága megtestesülésének óriás gondolatokat, alkoiás kat agyonnyomó igazsága előtt, ugy, mint ahogy semmi a porszem a Himalaya tövében. Csak azok töprengnek még tovább, kik itt maradtak a kín helyén. A halál pedig földi észnek át nem fogható értelmével mondja tovább is a halhatatlan költő ajkaival : »Giustizia mosse mio alto fattore. < (Dante.) P.henj meg tehát, el nem fáradó emberértelem ; szüujél meg zúgolódni, panaszolni, emberi sziv ; az ölök Igazság hozta létre a halált, mely mindent, de mindent kielégit és egyenlővé tesz .... Egy héttel e/előtt zárt a le áldott szemeit egy nagy koncepciójú, szellemileg magas nivenun álló ember, egy paptanárokból álló testület főpapja : Kunc Adolf dr , a csorna-préinontréi Rend apátja. Nagy embereket, egyes ember alig, legfeljebb testületek és korok méltányolhatnak eléggé és érthetnek meg. Innen az a sok, messze földről, sok helyről érkező részvétnyilatkozat, melyet halála keltett aa emberek, a testületek szivében. Az életet ő is csak ugy kezdte, mint mir*teu más ember ; tanulásban, csendes muukaban, sőt a szerzetesrendek bámulatra méltó szervezetének következményeképen : egyszerűségben, csendes munkálkodásban ésfoljtonos cnmivelésben. A vasmegyei kis községben, Sálon látta meg a napvilágot 1841 de 'Bán, de korán Keszthelyre került s iüy elemi mint alsó gymnasiumi tanulmányait is iit végezte. Itt kezdte az élénk értelmű gyermek megszeretni a tudományokat, a tanulást, hogy azután azokat. Szombathelyen, 1857-től pedig a prémontréi rendben és a budapesti egyetemen folytassa. Tanárnak készült és a diákkornak kedves tanulmányát, a mathematikát 8 fizikát, választotta szaktárgyaiul, melyeket oly nagy szorgalommal mivelt, hogy doktori oklevelet is szerzett belóle. Pappá szentelése előtt (1864 szept. 22) már a tanári kathedrán működött, Keszthely en 1860.tól 62-ig és ezután Szombathelyen. O'y korban, mikor mások még tanulnak vagy az életet csak a könnyebb oldaláról kezdik ismergetni, ő már komoly és fárasztó munkásságot folytatott : a paedagogus, a tanár fárasztó munkáját. Kühő megjelenése, szinte nőies gyöngédségü »zép arca, lebilincselő, kedves modora, de első sorban széles tudása és az ifjúság iránt érzett, szeretete kedveltté tették őt az ifjúság előtt ; volt tanítványai ma is nagy