Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-17 / 38. szám

IX. évfolyam. Keszthely. 1905. szeptember 17. 38. szám. BALATONVIDÉ MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL » 8««d. tanintéiet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat, és reklamációkat, a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész érre . . ... 10 kor. — Fél étti 6 .. — r­Negyet! évre 2 ,, 50 , Egyes aráin ára líu , Nyllttér petltsora alku sierlnt. | KUNC ADOLF dr . j A Csorna-prémontréi Rendet, főgymnasiumunkat súlyos csapás érte. A Rend atyja, praelatus-prépostja, Kunc Adolf dr. nincs többé ! Meg­halt. Ez a szomorú hiobhir járta be a mult hétfőn városunkat, minden­ütt megdöbbenést s általános rész­vétet keltve. És méltán. Hiszen benne városunk kulturális haladása egyik legfőbb oszlopát siratja. Főgymna­siumunk az ő nevétől elválasztha­tatlan. Benne megalapítóját s legna­gyobb jótevőjét siratja. Joggal gyá­szol a főg>mnasiummal az a város, mely a nagylelkű praelatusban fŐ­gymnasiumának jeles alapitóját bírta. Hogy egy főgymn. mi egy város éle­tében, fölösleges bizonyítani. Nem csak kulturális haladásának, de anya­gi emelkedésének is biztos emeltyűje. Aki tehát egy várost egy ily kultu­rális intézettel lát el, annak nem­csak szellemi, de anyagi jótevője is. Ez volt a megboldogult praelatus Keszthelynek. Érthető tehát az az általános részvét, mely e város min­den rendű és rangú lakóját s az egész nagyközönséget e napokban uralta s a mely impozáns kifejezést nyert a mult szerdán tartott nagy requiemen. Megszoktuk őt. Évenként vár­tuk látogatását, mikor nemcsak rend­társait kereste fel atyai szeretettel, de városunk kiválóságaival sem mu­lasztotta el minden egyes ittléte alatt az érintkezést föntartani. Egyénisége tiszteletreméltó, le­ereszkedő nyájassága vonzó s ked­ves modora megnyerő volt. És most hiányzik közülünk. Nem fog többé városunk falai közé visszatérni de nemes alakja emlékeinkből nem fog kitörlődni. Leike, szelleme pedig élni fog abban az intézetben, mely­nek egyik megalkotója és oszlopa volt. Velünk együtt városunk közön­sége hálás kegyelettel fogja őrizni kedves emlékét. Legyen nyugodalma csendes és emléke áldott ! A bukás örvényében. (*) Az uzurpator-kormány meg­bukott. Máskor is buktak kormá­nyok. Egyik nagyobbat, másik ki­sebbet. Küzdelmes pályafutásuk után visszatértek a magánéletbe, régi pol­gári foglalkozásaik körébe. Portréjuk bekerült a volt miniszterek mauzó­leumába. A többiben pedig jól-rosz­szul megérdemelt nyugdíjjal tovább eveztek a polgári élet szürke ten­gerén. Nyugalmukat ugyan senki sem háborgatta. Mert bar rosszak lehettek, minisztereknek megmarad­hattak s meg is maradtak hazafi­aknak. De mi legyen a darabont-kor­mánnyal. Bukásuk páratlan. A ko­rona hirtelen formailag elűzte ma­gától. A nemzet pedig kiközösítette kebeléből. Jövetelét ellentmondás, bukását gunykacaj és megvetés ki­séri. Bukását trón és nemzet részé­ről megérdemelte, mivelhogy nyíltan és szemérmetlenül szövetkezett mind­kettő halálos ellenségével: a hazát­lan nemzetköziekkel. Amúgy is nagy bűnüket ezzel csak tetézték. Büntetésüket ideje­korán elvették. De merényletüket jóvá már nem tehetik. Vezeklés vár rájuk. De nyerhetnek-e bűnbocsána­tot ? Van-e a nemzet elleni bűnre bocsánat ? Nincs ! A nemzet, főleg a magyar sokat felejt, sokat meg tud bocsátani. De az ő vállalkozá­sukra nincs feledés, nincs bocsánat. Mit is keressenek tehát ezek a bu­A BALA IIINV HlliK 14IICAJA. j KUNC ADOLF Dl-1 Az élei. tragikum* megoldást soha se talál. A halálban legkevésbbé, mert hisz ee a tragikum maga a halál. O'y titokza­tos hatalom ez, mely m Ír u-m is hatalom hanem végzet, mely örökké fejünk fölött lebeg, hogy pallosával lesújtson. Pihenni, bár folyton munkálkodik, nem akar, nem tud Tudósoknak, bölcselőknek sok ezreit foglalkoztatá már évezredeken át s mikor azt hitték, hogy már-már közelebb jutot­tak egy lépéssel a megoldás felé : elérte Őket is a végzet : megoldódott siron túl a rejtelmekkel teli titok, a sejtés valósággá éa tudássá váll, de ők arról beszélni nem tudtak többé — siron innen . ... Onnan iiilról nem jön hozzánk érte­sítés, mint egy biztató jobb jövőé és nem jön más szózat, mint az, mely kegyelem­mel teli és tűrni, remélni, hinni, várni, sze­retni tanítja a föld fiát. Ha a társadalmi állások különfélék is, * kérlelhetetlen tragikum egyforma sorsa mindenkinek. Me«hal mindegyik. Hogy mennyi reményt, szeretet vitt el magával, meiinyi terv kivitele bénult meg, mennyi törekvő jóindulat maradt csirájában, hogy soha ki ne fejlődjék, evvel a halál nem törődik és s a halott nem tud róla semmit. Nagy koncepciójú tervek, halhatatlan, földi alkotások mind eltörpülnek az örökkévaló­ság mesgyéjén, a lélek halhatatlansága meg­testesülésének óriás gondolatokat, alkoiá­s kat agyonnyomó igazsága előtt, ugy, mint ahogy semmi a porszem a Himalaya tövében. Csak azok töprengnek még to­vább, kik itt maradtak a kín helyén. A halál pedig földi észnek át nem fogható értelmével mondja tovább is a halhatatlan költő ajkaival : »Giustizia mosse mio alto fattore. < (Dante.) P.henj meg tehát, el nem fáradó em­berértelem ; szüujél meg zúgolódni, pana­szolni, emberi sziv ; az ölök Igazság hozta létre a halált, mely mindent, de mindent kielégit és egyenlővé tesz .... Egy héttel e/előtt zárt a le áldott sze­meit egy nagy koncepciójú, szellemileg magas nivenun álló ember, egy paptaná­rokból álló testület főpapja : Kunc Adolf dr , a csorna-préinontréi Rend apátja. Nagy embereket, egyes ember alig, legfeljebb testületek és korok méltányol­hatnak eléggé és érthetnek meg. Innen az a sok, messze földről, sok helyről érkező részvétnyilatkozat, melyet halála keltett aa emberek, a testületek szivében. Az életet ő is csak ugy kezdte, mint mir*teu más ember ; tanulásban, csendes muukaban, sőt a szerzetesrendek bámulatra méltó szerve­zetének következményeképen : egyszerű­ségben, csendes munkálkodásban ésfoljto­nos cnmivelésben. A vasmegyei kis köz­ségben, Sálon látta meg a napvilágot 1841 de 'Bán, de korán Keszthelyre került s iüy elemi mint alsó gymnasiumi tanulmá­nyait is iit végezte. Itt kezdte az élénk értelmű gyermek megszeretni a tudományo­kat, a tanulást, hogy azután azokat. Szom­bathelyen, 1857-től pedig a prémontréi rendben és a budapesti egyetemen foly­tassa. Tanárnak készült és a diákkornak kedves tanulmányát, a mathematikát 8 fi­zikát, választotta szaktárgyaiul, melyeket oly nagy szorgalommal mivelt, hogy dok­tori oklevelet is szerzett belóle. Pappá szentelése előtt (1864 szept. 22) már a ta­nári kathedrán működött, Keszthely en 1860.­tól 62-ig és ezután Szombathelyen. O'y korban, mikor mások még tanulnak vagy az életet csak a könnyebb oldaláról kez­dik ismergetni, ő már komoly és fárasztó munkásságot folytatott : a paedagogus, a tanár fárasztó munkáját. Kühő megjele­nése, szinte nőies gyöngédségü »zép arca, lebilincselő, kedves modora, de első sor­ban széles tudása és az ifjúság iránt ér­zett, szeretete kedveltté tették őt az ifjú­ság előtt ; volt tanítványai ma is nagy

Next

/
Thumbnails
Contents