Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-10 / 37. szám

1905. szeptember 17. BALATONVIDÉK 5. siker koronázta- De most nem ezek­rül, hanem Máriatelepről akarok be­szélni. Kezdettől fogva legnagyobb' ér­deklődését tanúsította a telep ügyei iránt. Széchenyi Imre gróf tervének helyességét felismervén, nem volt, a mit a telepesek érdekében ne telje­sített volna. Annak idején megen­gedte, hogy a még kiosztatlan terü­letet államköltségén betelepítsék s erre a szükséges hitelt engedélyezte; a minisztertanácsban pedig kieszkö­zölte, hogv a telepesek ezt az elő­leget kamatmentesen,| részletenkint fizethessék vissza. Az 1897. évben személyesen is meg akart győződni a telep előrehaladá­sáról. Eljött s vasúti hajtányon vé­gigjárta az egész telepet, megnézett mindent, kunyhóról kunyhóra járt, mindenkivel beszélt,útmutatást adott, lelkesített. A telepesek, akik talál­koztak vele, nem fógják feledni le­ereszkedő szivességét s jó tanácsait. Hajthatatlan és következetes volt, hogy Máriatelep a szegény szőlő­munkás nép kezén maradjon. Nem engedte meg, hogy ezeken kivülmás is szerezzén ott szőlőt. Velem tör­tént meg a következő eset: Magam is szerettem volna egy két parcellát szerezni. 1901. decemberben voltam nála, hogy a haszonbérlet megszer­zéséhez előleges jóváhagyását kikér­jem. Meghallgatott; sokáig kapaci­táltam ; mindenben igazat adott, ha­nem a vége mégis csak az volt, hogy az elvtől nem tér el, Máriatelepnek a szegény nép kezén kell maradni. Nagy része van abban is, hogy a telepesek nemsokára örök tulaj­dont fognak kapni. O tolmácsolta Festetics Tassilo gróf előtt azt az óhajt, hogy a telepeseknek Uilajdon­jogot kellene adni s hogy ez mily módon lenne keresztülvihető ? Es az elvetett mag termő talajra talált. Midőn azután Festetics gróf a mult cikkemben említett ünnepély alkalmával az örökeladást felaján­lotta: Darányi miniszter az eladás ügyet állandóan felszínen tartotta s annak minden részletét kidolgozta, hogy majdan utódjára csak a kész terv végrehajtása maradjon. Miniszterségének utolsó napján legutolsó intézkedése volt az a levél, melyet Festetics Tassilo grófhoz in­tézett az adás-vételi szerződés alá­írása végett, ami akkor meg is történt. Hatalmának gyakorlásában utolsó gondoskodása is a szegény népé volt. * * * Még egyet. Máriatelep megterem tője Szé­chenyi Imre gróf volt. Keresztelőjén gróf Széchenyi Im­réné Andrássy Mária grófnő nevét nyerte. Darányi Ignác atyai gondosko­dása alatt fejlődött virágzóvá. De Bariss Gyula volt a nevelője. A nagy emberek mellett őróla nem szabad megfeledkezni. A di­csőséges hadviselés nemcsak a ve­zérek érdeme, hanem azoké is, a kik a küzdelmes munkából részü­ket kivették. Ugyebár közkatona nélkül a vezérek semmit sem tud­nának csinálni ? Bariss Gyula 1894-től fogva Széchenyi kormánybiztosnak munka­társa sa telep ügyeinek kezelője volt. 317 holdas szőlöbirtoknak és 2C0 család jogügyeinek igazgatása nem csekély feladat. A kormánybiz­tostól kivánni sem lehetett, hogy még a részletes dolgokkal is bíbe­lődjék. Ez Barissnak volt a teendője. Állandóan ellenőrizte a szőlők megmunkálását, a szőlőbetegségek elleni védekezés pontos végrehajtá­sát. Lebonyolította a telepeseknek egymással kötött jogügyleteit. A hegy­község megalakítása óta vezette számadásaikat. Mindezt díj nélkül. van am iieunüU, liaueui kis levél. — Én megnéatnm aa előcsarnokban levő nagy tulipán kehh«t és levélkét találtam benne, — Jól elrejtettem ám a kabátom zsebébe, holnap megmutatom Elvirának is . . . Ma nem mondtam meg neki, mert féltem, hogy megharagszik, ha meglátja, hogy letéptem a nagv tulipán leveleit . . Ei vira föllélegzett, tehát nem Bog­dán, hanem a kis Béla vette ki a kis pa­pírszeletet ! Elvira előtt elhomályosult minden: a gyermek szobácskája, a gyár­udvt r, csak egy fényes pontot látott: a Széosy Jenő ablakát. fiatal lány nem volt képes tovább bent maradni a szobácskában, levegőre volt szüksége ós sokáig sétált lassú lép­tekkel a gyárudvarán. Egy nagy geszte­nyefa alatt megállott és tűnődve nézett a Szécsy szemközt levő abhikaira. A lombok között mozgás támadt és Elvira élesen felsikoltott, a feje fölött vil­logott egy nyugtalan szempár. Szécsy ki­nyitotta az ablakát és csodálkozva nézett a remegő leányra: — Miért sikoltott Elvira ? és miért jár egyedül az udvaron ily későn ? Elvira nem bírt szólni, csak a felével intett a gesztenyefa felé, honnan egy nagy szürke macska ugrott, le és keresztül fu­tott a nagy udvaron. Elvira mélyen felsóhajtott ós köze­lebb lépett az abiakhoa, ugy, hogy a szoba belsejébe láthatott. Az iróa«ztalon száma­dások h«vert^k; ugyanazok, mely eket délután apja szobájában látott. A munka sok volt a beteg gyárosnak és Szécsy el­készítet,le azt helyette ezen az éjszakán. — Az édes apám helyett doliíozik ? Köszönöm. S kezét nyújtotta neki. A szép lány tekintete a Szécsy kezére í ^dt: oh egyáltalán nem voltak azok oly finomak és feketék, mint a Bogdán Tiboré; meg­látszott rajtuk, hogy nemosak iró'ollat forgatnak, hanem olykor egy-egy nehezebb vasdarabot is. De Elvira mégis sokáig tartotta azt fehér kezecskéi között. Nagy ideig egyik sem szólt semmit, a férfi ajkai nyíltak meg először, de Elvira megakadályozta: — Ne szóljon most kérem. Majd egy­szer később — meghallgatom . . . Elvira visszatért szobájába. Lassan­kint derengeni kezdett a hajnal rózsás pirja. A kis Béla még mind'g aludt és álmodozott virágtündérkéről s egy nagy tulipánról, melyben ő tündér helyett egy kis feh^r levélkét talált . . . Képviselte a kincstárt a telepe­sekkel szemben. Rajta volt, hoery a telepesek kincstári tartozásukat pontosan befizessék. A behajtásnál a legnagyobb humanismussal járt el. A telepeseknek valóságos atyjuk. Ha pedig majd az örök-eladás a megvalósulás és végrehajtás stá­diumába fog jutni : Bariss Gyula e legnehezebb munkából is ki fogja venni az ő osztályrészét. Máriatelep alkotásának dicsősé­géből és érdeméből Bariss Gyulát is előkelő rész illeti, s ha majdan a telepesek saját szüleiknek már tulaj­donosai lesznek : ő róla is hálával fognak emlékezni. Dr. Beraáth Béla, Szeptember 15. Históriai nap lesz ez A döntő ütkö­zet napja. Ekkor kell eldőlnie, megeléged­tek-e Bécsben azzal a rut játé kai, mi ef>y nemzet, legszentebb érzelmeivel és érdekei­vel hónapokon át, üv.tek, vagy tovább en­gedik folyiatni a Fehérváry—Kristi ffy féle császári kirendeltség vabank játékát Ötvenhét évvel előbb a nemzetisége­ket, Jellasichchal a horvátokat mozgósítot­ták ellenünk. Most ezeknek megjött «z eszük. Nem fognak ellenünk kapát és ka­szát. Horvát atyánkfiai sem hajlandók für­dőt Venni sem a Balaton, sem a Dnna hul­lámaiban. Hát másfelé kellett nézni Bécs kirendeltségének, a darabont-ÜKynöwöknek. A zsák megtalál'a foltját. Knstó(ffy) lu­pédig szövetség*-seit. Frigyre lépett » ha­zátlan nemzetközi szociálistákkal. Fnt>v­kötésük meg is termette gyümölcsét. Vak­merőségük határtalan lett. Mint kalózok heteken át büntetlenül dúlják az or?zág nyugalmát. Izgatnak, lázítanak szabndon, haza, nemzet s minden ellen a szocialisták Fenyegetéseikben immár határt nem ismer­nek. Ami a nemzet legtéheitebb kincse, megtámadni készülnek a nemzet törvény­hozásának szabadságát és faágét!-nse^ét. Hatvanezer szociálistával akarják körül­venni e napon az országházát. Amit Bécs nem ért ei Tiszával és szabadelvű pártjá­val, meg a kidobált darabontokkal, m g akarja csinálni a szociálistákkal — megfé­lemlíteni a nemzet képviselőit. Hát erre vállalkozott a darabont üt>y nökök kitded csapata ? Ez a pacifikáció ? Ez a békités ? Nem elég ez sem Radikális liberális kormanyprogramniot igéinek. Ne­kik még nem elegeudő lánggá, ég a tüz ! Olajat öntenek tetejébe ! Hadat készülnek vezetni a tulajdonjog szentsége ellen is. Fegyvenársaik szabad szerelméhez törvény­be óhajtanák iktatni — ugy bes/élik — a szabad lopás és rablás elvét is. - Ezért ka­csingatnak szerelmesek a szociálistákkal együtt az eeyház javai felé. Veltner Ja­kabnak és Trsainak ugyanis nem elég a pártkassza, hogy szabadon korzózhasson Osztendében, mégegv kis egyházi pénz sem ártana. Ugy-e Kristó(ff>) ur ? No meg más efajta radikalisprogramm juk s egyéb nemű kirúgásaik révén tisziau rászolgált az a hét. darabont-ügynök arra, hogy a nemzet, képviselete Őket. 15 én a vádlottak szégyenpadjára húzza. Meg is lesz ! Ity hát nem lesz alkalma a kireii­deltségne radikális programmjával e na­pon előhozakodni- Útját vágta eleve a koa­líció vezérlő bizottsága erélyes határozatá­val. Ezt várta is az ország közvéleménye. Most pedig még szilárdabban áll az ország a koalíció mellett. Mennyi visszaélésnek kellett történ­nie, ineuuyi bűnnek összehalmozódnia, mig Legfinomabb urirnhák, legtartósabb 1 i beri ák mérték szerint készülnek SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.

Next

/
Thumbnails
Contents