Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-10 / 37. szám

IX. évfolyam. Keszthely, 1905. szeptember 10. 37. szám. BALATODVIDEK F^olitikai hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL l »olt gaid. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . . ... lü kor. — f.. Fél évre ... . . 5 „ — „ Negyed évre 2 ,,50 Egyes szám ára íu , Nyllttér petltsora alku szerint. Festetics Tasziló gróf a Szegényekéit ii. M&ria-telep megalkotói. Minapi cikkemben*) megemlé­keztem Festetics Tassilo gróf amaz áldozatkészségéiül, melylyel a máiia­telepi szőlőtelepítés céljára kisze­melt terület átengedésével, majd örök áron eladásával a szegénysorsu tele­peseket örök bálára kötelezte. Ezút­tal ama férfiak munkáját kivánom méltatni, kik Máriatelep létesitése és a telepítési akció vezetése körül hervadhatatlan érdemeket szereztek. Százféle akadálylyal kellett ne­kik megküzdeni, száz és száz ember előítéletét és bizalmatlanságát kel­lett leg3 7őzni, mig a sivár futóho­mo-kból a mai Kánaán kifejlődött. Az elismerés babérkoszorúját kell tehát azok felé a férfiak felé nyújtani, akik a közjóért önzetlenül fáradtak. Az elismerésen kivül mást úgysem nyujthatunk nekik ! Midőn a phylloxera a zalai s majd utóbb a somogyi szőlőshegye­ket kipusztította s midőn száz és száz kisgazda földönfutóvá lett : Szé­chenyi Imre gróf vetette fel az.eszmét, hogy ezeken a szegényeken csak a homok segit, hogy az a száraz lio­*) L. lapunk 35. számát. Szerk. mok sokkal több nedűt fog teremni, mint a hegyek. El tehát gyorsan a homokra ! Széchenyi Imre gróf pendítette meg az eszmét, nem a mágnás, ha­nem a közgazda ! O, aki fiatal ko­rától kezdve a közgazdaság tudo­mányát tanulmányozta, — aki nagy tanulmányutakat is tett, — aki mély tudását mintegy 25 önálló közgaz­dasági és politikai dolgozatban fek­tette le. Nemcsak tanulni, hanem ta­nítani is akart. Mély tudása, európai műveltsége, lángoló hazafisága és emberszeretete, társadalmi helyzete hivatottá tette őt, hogy eszméit meg is valósítsa : hogy alkosson Először a földművelésügyi kor­mánynál kopogtatott. Bethlen András gróf, az akkori miniszter örömmel fogadta a felajánlott szolgálatot. Meg­bízta öt a balatonmelléki telepítési teendőkkel s kormánybiztossá ne­vezte ki. Ez történt 1890. évben. Midőn a kormánybiztosi meg­bízást kapta, azonnal érintkezésbe lépett Festetics Tassilo gróffal, s őt az eszmének megnyerte. Majd érint­kezésbe lépett a hatóságokkal, ahol a telepet létesíteni akarta s ahon­nan telepeseket akart szerezni. Félretéve a rangot, félretéve az uri kényelmet, községről községre járt ; összehívta s maga köré gyűj­tötte a szőlősgazdákat ; tanította őket ; biztatta, hogy ne csüggedje­nek. Hát bizony lassan ment, mig a szegény emberek belátták, hogy az a gróf jót akar! Midőn az eszmét megkedveltette, s midőn már annyi ember volt, hogy a telepítést meg lehetett kezdeni : akkor összegyűjtötte őket, saját költ­ségén gőzhajót bérelt, az emberek ellátásáról saját költségén gondos­kodott, áthozta őket a vizén s meg­mutatta nekik azt a helyet, ahol bol­dogulásukat el fogják érni. Igen ám, csakhogy ezek a sze­gény emberek nagyon szegények vol­tak ! Rajtuk levő ruhájukon kivül másuk nem volt. Széchenyi gróf ki­eszközölte a kormánynál, hogy a te­lepeseknek az első 6 évben ne kell­jen haszonbért fízetniök, hogy az ül­tetésre alkalmas szőlővesszőt, karót és épületanyagot kapjanak, melyek értékének kis részletekben való letör­lesztésétmajd csak akkor kezdjék meg, amikor a szőlő mar jövödelmet fog hozni. Oly előnyöket szerzett, hogy a vállalkozók részéről csak kitartásra és szorgalomra volt szükség. A BALATONVIDÉK ÍAHCAJA. Mi van a tulipánok kelyhében? Irta : váradi Szűcs Irén. Szürke volt az egész szoba : a falak, a bútorok, a függönyök éi szürke por ka­vargott a levegőben, midőn SlentUiHll Róbert a kezében levő kis könyvet ledobta ii óasztalára. Az eső vigaszt alánul esett, HZ orgonafa olykor megcsapkodta nedves ágaival HZ ablakokat. Steudhall egész életét a nagy gyár­ban töltölte, melyet atyjától örökölt; las­sankint 50 év nehezedett vállaira Örökké számok t al dolgozott s üzletén kivü nem érdekelte más semmi és soha sem érzett munkája közben fáradságot ; de ma mégis korábban becsukta üzleti könyveit és fejét gondolkozva hajtotta kezeire. A gyár harangja megszólalt ; esti 7 Óra volt, s a munkások nagy tömegben tódultak ki a kapukon. A nagy szürke szoba ajtaja kinyilt, Sterdhall leánya, Elvira, néhány levelet tett az asztalra. Dacára fiatal kórsunk arca feltűnően ko­moly volt és általában szép vonásaiból hiányzott most minden kedvesség. Elvira helyet foglalt apjával szemben az Íróasztalnál. Kis idő múlva Steudhall izgatottan kérdezte a leányától : — Gondolkoztál azon, amit tegnap mondtam neked ? — Nem papa ! — Annál jobb — mond'a a gyáros — mert ma még jobban meggyőzhetlek, mivel a tegnapi álmatlan éjszakán át min­dig a te jövödről gondolkoztam. Két férfi kőzt választhatsz ; az egyik Szécsy Jenő, ki tiz éves kora óta itt nőtt fel a gyá­ramban ; rendkivüli szorgalmú s igen lel­kiismeretes embernek ismerem és •— na­gyon szeret téged ! Az öcséd még csak hat éves ; rend ki ül gyenge a szervezete és én nem gondolhatok arra, hogy ő e nagy felelősséggel járó gyárat egyszer vezetni birja. Gondoskodni akarok utód­ról és ennek a te férjednek, illetőleg — Szécsy Jeuőnek kell lennie ! Mert a másik férfi — Bogdán Tibor, kit te gyermekészszel jobban szeretsz, mert simább a modora ós jobb a megjelenése — ez a férfi, leányom, nem sokat, fog a gyár ügyeivel törődni, s ón nem egyezem beié soha, hogy a férjed legyen ! Elvira fölegyenesedett; acélszürke szeme megvillant s épen felelni akart, midőn az ajtó kinyilt; a gyáros fia a kis Béla jött be a nagy szürke szobába s a kezében 'evő virágokkal apjához sietett. — Nézd papa! tulipánok és oly szé­pek ! Még rajtuk vannak az esőcseppek. A gyáros szeratettel ölelte magához kis fiát ós aggódva nézett annak betege sen halvány arcába, de a fiúcska ajka kö­rül most derült mosoly játszott s a szemei is élénkebben ragyogtak.Tovább csacsogott: — Papa, mi vau a tulipánok kelyhé­ben ? Tündér ? . . . Nézzük meg ! — v h nem igy fiacskám — mondta Steudhall — ha ily gyöngédtelenül hajtod félre a leveleket, azok leliullanak ; majd Elvira elmeséli neked, mi van a tulipánok kelyhében ? — Inkább estére — mondta a szép lány — most igen fáradt vagyok — s ke­vés idő múlva Elvira elhagyta a szürke szobát. A 1 7 előcsarnokban szeméből két nagy forró könuyosepp hullott alá, amint elgon­dolkozott fiatal életének sivárságán. Örökké itt élt a nagy füstös gyártelepen, pedig fiatal lelke sóvárgott fényes paloták csil­logó termei után, amit a reá várakozó roppant vagyonból megvehetett volna, de — Szécsy Jenő az Elvira fogalmai szerint, nem illett volna be a keretbe . . . Az ab­lakban levő egyetlen pompás tulipánt, sze­líden megvilágította a hold; Havira föléje hajolt, amidőn egy ismerős hang nevén szólította. Bogdán Tibor állott mellette, fölhe­vült arccal, ölelésre tárt karokkal. Elvira visszalépett. — Még nem beszélhettem atyámmal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents