Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-08-27 / 35. szám

2. BALATONVIDÉK 1905. augusztus 27. mint hosszú tartamú haszonbérletet kötni. A balatonszentgyörgyi uradalom, melynek a b.-kereszturi jószágtest egyik részét képezi, ekkor már haszonbérbe volt adva. Festetics Tassilo gróf maga ajánlkozott, hogy a homokterületet hajlandó oly öszszegért haszonbérbe adni, mint a mennyi az ifj. Sváb Sándor által fizetett haszonbérből erre esik. Az pedig kat. holdankint 11 koronát tesz ki. Igen ám, de ehez a haszonbérlő hozzájárulását is meg kellett nyerni. Festetics Tassilo gróf maga birta rá a főbérlőt, hogy ez a szükséges területet minden kárpótlás nélkül engedje kiszakítani a haszonbérletből. 0 maga birta rá a hitbizomány várományosait, hogy a liosszu tartamú haszonbérbeadáshoz járuljanak hozzá. Önzetlenül, szivének egész melegével rajta volt, hogy a szegény emberek fel segélyezése sikerüljön. Nem akart a telepítésből maga részére egy fillér jövedelmet se szerezni. Pedig megtehette volna. Ha kétszer, vagy háromszor annyi bért követel, mint amennyit a főbérlő fizetett : még azt is megadták volna. Meg kellett volna adni, mert ily alkalmas terület nemcsak a közelben, •hanem még a távolban sincs. Teljesen szabad kezet adott a terület kiválasztására is. kormány kiküldöttei alkalmasnak találták és kiválasztottak 817 kat. hold és 1270 O-öl területet, mely a déli vasút mellett 8Vi km. hosszúságban fekszik. 1891. okt. 15 én megkötötték a haszonbéri szerződést, mely szerint Festetics Tassilo gróf ezt a területet 1892. jan. 1-től 1926. dec. 31-ig terjedő 35 évre a m. kir. kincstárnak haszonbérbe adta. A terület kiválasztására a kormánynak teljesen szabad kezet adott, ami kitűnik abból, hogj

7 ezt az aránylag nem nagy területet 8 és fél km. hosszúságban hasították ki. Ez az u. n. Máriatelep. Megindult a7után a szőlőültetés. 200-nál több tönkrement szőlősgazda-, 200-nál több család nyert itt megélhetést. Festetics Tassilo gróf jóakaratát és az emberek szorgalmát csakhamar az Isten áldása kisérte. Ma már mesébe illő az a bőség, ami Máriatelepen tapasztalható. Középszerű szőlő középszerű évben holdankint átlag 40. hl.-t ad, de jó kezelés mellett nem ritka, aki 70 hl.-t is szüretel. Mutasson valaki még egy oly szőlőskertet, ahol könnyű munkával ily rengeteg termés leg}'en elérhető ! Csináljunk csak egy kis számítást, hogy az egész telep minő hasznot ad ? Hát ne számítsunk holdankint 40 hl. t, hanem csak 30—32 őt; ez az egész területen, a 317 holdon összesen 10000 hl.-t tesz ki. Ennek értékét 30 K.-val véve (pedig ennél többet is sziveden megadnak) az évi termés-átlag legalább háromszázezer K.-t tesz ki. Csináljunk most egy másféle számítást is. Emlitém, hogy csak haszonbérlettel van dolgunk s igy az egyes parcellák adás-vételéről nem beszélhetünk ; a birtokváltozás ugy történik, hogy a telepes lemond a haszonbérleti jogról s azt a kormány átruházza rendszerint arra, akit a visszalépő telepes maga helyett ajánl. Ezért a visszalépésért, a haszonbérleti jogról való lemondásért a vasúti állomásoktól legtávolabb eső helyeken is holdankint legalább 2000 K. t fizetnek, sőt ma már ily olcsóért nem is lehet kapni ; a balátonkereszturi és a mária telepi vasúti állomások környékén pedig, ahol a közlekedés és az értékesítés könnj-ebb, holdankint 4000—4500 K.-t is megadnak. Ezért a pénzért csak az 1926. dec. 31-ig terjedő haszonbérleti jogot szerzik meg. No már most ha 1 holdat átlag 2500 K.-val számítunk: 300 holdért 750.000 K. jön ki. Ezt meg fogja érni a haszobérlet lejártakor is. Ha pedig ez a szőlőtelep szabad forgalom tárg}

7át képezné s ha a vevő földtulajdonjogot is kapna : a hitbizomány ura ezért a 317. 1270/ 1600 holdért legalább egy millió koronát vehetne be. Csakhogy e számitásnál még egy körülményt nem vettünk figyelembe. A Balaton kultusza mindjobban emelkedik ; az itt elterülő bájos panoráma szebb, mint bárhol ; a szőlőkhöz 50 —100 lépésnyire van a Balaton, melynek selymes, lágy, fövényes vize a fürdésre kiválóan alkalmas. E körülmények az eladás alá kerülő hely értékét még jobban emelik. A viszonyokat alaposan ismerve, bátran állithatom, hogy ha Máriatelep örök tulajdonul eladatnék : másfélmillió korona vételárt el lehetne érni. Festetics Tassilo gróf és a kincs- ' tár között, valamint a kincstár és a telepesek között kötött haszonbériszerződés szerint a szőlőtelepitvény minden befektetésével együtt 1926. dec. 31-én a hitbizomány korlátlan rendelkezésére visszaszáll s a szőlőültetvénynek teljesen termőképes állapotban kell lennie. A Festetics-féle hitbizomány tehát 21 év múlva oly éttékű szőlőtelepitvényt kapna, mint amennyit az ma megér. Előrelátható azonban, bog}' 20 év ala t a balatoni kultusz óriásit fog haladni, amikor a másfél millió korona vételár sze ne legyen. De már késő volt. Összeszedte magát és bátran hangosan kiáltja feléjük a szokott reklámját : >Csak egy krajcár ! Friss újságot tessék ! Szenzáció ! . . . Szerelmi dráma a Városligetben ! . . . Friss újságot tessék ! . . .« A szerelmi dráma hiré

f csak a zavart fantáziája adta az ajakára, mert az újságban • gy betű sem volt róla. M tsnap már megkönnyebbült a lelke, mert Micikét — akinek már valahogy a nevét is tudta — egyedül látta jönni. Már annyira közel érezte magát a kis leányhoz, oly intim volt képzeletében köztük a viszony, hogy azt a másik suhancgyereket vetélytársnak gondolta. Erős szándéka is volt megkérdezni, habár a gondolattól is félt. Azzal vigasztalta magát, hogy »hátha a fivére ?« — Mily szomorú, mily lehangolt maga ma, talán beteg, vagy egyéb baja van? — kérdi részvétteljesen tőle a leány. Meglepetten vet.i fel a fejét az ujságárus gy-rek. Mintha valami csinyen kapták volna rajta, ugy összerezzent. Pedig hát éppen az szólította meg, akivel ép gondolatban foglalkozott. — Nem vagyok beteg, nincs semmi bajom, csak azon gondolkodtam, hogy Isí.euem, mily jó volna, ha oly szép egyenes lehetnék miiut a kisasszony fivt're. — Micsoda fivérem ? Hisz nekem nincs is fivérein. — Hát ki volt az, akivel tegnap jöt.t, erre ? — Az a szomszédunk fia volt s nekem nagyon j) pajtásom. — És ugj'-e, maga annak a felesége lesz ? A kis leány erre a kijelentésre nagyot kacagott. — Maga bolondos — mondta és elsietet t. Iszonyúim fájt. szegény púposnak az a tudat, hogy hát erős vetélytárssal áll szemben. * Másnap hiába várta a képzelt ideál ját. Talán más utón ment. De nem jött harmadnap sem és azután sem. Elmultak hónapok, sőt, egy-két óv is, de a kis szőke varróleánynak se iiire, se nyoma. Pedig leste minden reggel és az emlékeit, a krajcárokat őrizte. Az iszákos anyja is meghalt ezidő alatt s egyedül volt a világon. Szorgalmával és takarékosságával garast garasra halmozott s három óv múlva csinos kis megtakarított pénzzel dicsekedhetett. Gondolatban ugy ápolta azt a célját, amely a kis szőke varróleé íynyal összeköti. Szőtte az ábrádokat, é remélte min dig, hogy a sors össze ho . a véle és még a kis púpos boldog lesz s gyönyörködhetik a csinos kis feleségében. . . . Egy ködös ő*zi n pon egy szegénj'esen öltözött, nagyon beteges kinézésű púpos leáu}' áll meg előtte. »Friss ujságotc vett. Egymás szemébe néznek s a férfi önkéntelen összerezzen. Oly ismerős szemek ezek. — Maga még mindig itt árulja az újságot, ? Ugy-e már nem ismer engem ? •— A szemei ismerősek, de nem tudom, hogy honnét. — Hát, nem emlékszik a Szauer Micikére, aki ezelőtt három évvel minden reggel a »szertncsekrajeárjait« hozta ? — Szent Isten ! Igaz volna ez ? Mondja csak az Isten szerelmére, mi történt magával ezidő alatt ? — Szüleim elhaltak, csaknem egyszerre. Egyedül álltam két kis testvéremmel, akikre egyedül dolgoztam éjjel-nap-, pal, hogy megkeressem a betévő falatot. Fiatal és gyönge voltam s a munka igy tönkretett. — Szegény Micike ! Isten vele I Most. én arrább jnegyek, mert ott több vevőm van. Tovasietett, hogy a könyeit elrejtse a leány elől. . . . Másnap delelőtt a járó-kelők a VáLampionok, kerti-diszitések, konfetti, serpentin — a legolcsóbb árak mellett kaphatók Sujánszky József könyvkereskedésében.