Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-08-20 / 34. szám

20. BALATONVIDÉK 1905. augusztus 18. Más viharokat is látott ez már. Fehérvár}

7 nem Koppány, Kristóffy nem Gyula vezér. Pedig Koppány is, Gyula is csatát vesztett Szt. Istvánnal szemben. Bízzunk Szt. István pártfogásában. Nem hagyja el hü magyarjait most sem. Ha nincs, vagy nem lesz országgyűlésünk, vannak és lesznek vármegyéink. Ezeknek sáncain belül velünk lesz nagy alkotójuk Szt. István király szelleme s nem veszthetünk Kereszténység és alkotmányosság két szent eszme, Szt. István két legdrágább öröksége. Karoljátok át egymást s egymást védve, egymást támogatva és erösitve vívjátok meg az igazság, a jog, a törvényesség szent harcát s a magyar szent koz-ona dicsősége oly ragyogó lesz, mint volt valaha. Hadd szitsák felülről az ádáz harcot ! Szent István országa hü marad dicső hagyományaihoz : a szent koronához, királyához s alkotmányos szabadságához. Erről az útról le nem tér. Szent István szelleme legyen világító szövétneke nagy nemzeti missiójában. A 60 tagn bizottság értekezlete. Vármegyénkben a közgyűlés áltaj alkotmányunk védelmére megalakított 60 tagból álló bizottság f. hó 16-án délelőtt tartotta gyűlését a vármegyeház nagytermében. M nthogy a belügyminiszter Zalavármegye közönségének az adófizetés és ujonoszedésre vonatkozólag hozott s lapunkbau már ismertetett hazafias határozatát is megsemmisítette, szükségét látta a jóléti bizottság, hogy gondoskodjanak a közel jövőben várható felfüggesztések bekövetkezése esetére az illető vmgyei tisztviselőkről gondoskodjanak. Batthyány Pál gróf elnöklete alatt, ülósezet' a bizottság, amelynek t*gjai, közül mintegy 55 en, tehát majdnem teljes számmal jelentek meg. Hosszas komoly vita után határozatilag kimondotta a bizoitság, hogy a vármegye törvényen álló határozatának végrehajtása miatt felfüggesztendő vmegyei tisztviselőkről társadalmi ut.ou gondoskodik ; a begyült pénzt, a bizottság elnöke egyik takarékba helyezi és az esetleges utalványozást ő teljesiti. Továbbá egy 5 tsgból álló szűkebb bizottságot is választott, Batthyány Pál gróf elnöklete alatt, mely a póuzgyüjtós módozatát, kezelést stb. teendőket fogja elvégezni. Ezen határozat, után felállott Forster Elek nagybirtokos és kijelentette, hogy a bizottság kezére egy hót, alatt, 5000 koronát tesz le a tisztviselők javára. Mint halljuk e példát birtokosaink közül többen fogják követni ! NHgy lelkesedést keltettek a vmegye lelkes alispánjának szavai, melyekkel kijelentette, hogy a belűgyvezstő által megsemmisitett vármegyei határozatot újólag a maga egészében terjeszti a közgyűlés elé annál is inkább, mert a kormányon ülők nem átallanak az alkotmányt védő nemz t ellen a nemzetközi szociálistákkal szövetkezni aljas aknamunkájukra. Több tárgya nem volt az ülésnek, mire azt Batthyány Pál gróf elnök berekesztette. Végűi elhatározta a bizottság, hogy a községekhez felhívást intéz, melyben utal arra, hogy az ex lex állapot megszűnése után az adókat, sürgősen be fogják hajtani miért is ajánlja a bizottság, hogy az adóra szükséges összegeket valamely pónziutézetbe helyezze el. A felhívást, más helyen közöljük Községi elemi iskolánk államosítása.*) Pár évvel ezelőtt nagy port, vert, fel községi elemi iskolánk államosítása. Azóta *) Közöljük e cikket helyi vonatkozásánál fogva, bár nézetünket általában vele nem azonosíthatjuk. Hivei lévén a hitvallásos iskoláknak s tisztelői a felekezetek iskolafentarló jogának s méltányolni tudjak s akarjuk is a hitvallásos iskoláknak a nemzeti nevelés nagy munkájába szerzett érdemeit nem valljuk, söt egyenesen s végletekig ellenezzük ezek államositáoát. Kivételt teszünk itt azonban a községi jellegű istoláknál. Ezeknél mi akadályát sem látjuk az államosításnak, lévén a községi iskolák konffessionális tekintetben egyformák az államiakkal. Minthogy a keszthelyi iskola is községi jellegű, szívesen közöljük az ide vonatkozó fönnebbi cikket. S z e r k. tudott Balogh felelni, de mikor elkósésenek indokolá>ára egy labanc lovaszászlóra mutatott, melyet egy közvitéz diadal jelvény gyanánt magasan lobogtatott és a hat fogoly előkelő rácra tekintett, kiket szintén magával hozott, erős fedezet alatt: tisztában volt. mindenki, hogy Balogh Ádám egy uj fegyvertettel szaporította légi, diadalmas hírnevét. Még nem is tudták a valódi tónyál lást. és már az egész közönség riadó éljeube tőrt ki. Balogh nagy nehezen tudott magának ut.at törni az udvarban tolongó lelkes katonák és a szomszédos várnép köpött. Minden katonája valóságos ostromnak volt, kitéve ; mindenki hallani akarta az újságot. Végre összegyűltek a nagyterembe és Balogh a kíváncsi hallgatóknak halálcsendje mellett ekkópen szólt: • Tegnapelőtt, este megleptük a labancot ós megBzettünk neki aprópénzzel. Nekem kétszeres okom volt rá. Hazámat elpusztítja ós arámat, gyalázta. Ej 'ólkor megkerültük Szolnokot rettenetes hózivatarban egész az előőrsig jutott uuk. A jámbort megfogtuk és összekötöztük. Rohamban egyenesen a hadiszállásra tartottunk. Vágytam kezembe keríteni azt a labancot,, aki oktondi ostromlásában arámnak szemébe merte mondani; Kuruc vér, kutya vér, sokat, egyik t-ein ér. Meg akartam neki mutatni, hogy minden vezórsége mellett, kimpeüér. A feltápászkodó rácokat lekas/abo'tuk, az alármverőket kilődöztük a mezőre, a többi pedig esze nélkül futóit, ki merre nyillást. látott. Ezt a hatot p-dig mutatónak hoztam belőlük uj hadvezérünknek. Hanem a rókát nem foghattuk e.l A j^ madárnak pecsenye akadt a vidéken. Összeszedtük hát kedvenc holmiját,, a gazdag éléskamráját, aranyos libériáját, egész podgyászát és minden lovát. És hogy az uránál is gráciába essek, elhoztuk a lovasok zászlaját is a hadipénztárt,. Legények kiáltott az ajtó mellett felállított katonáihoz — hozzátok csak be a vasládát. Mondhatom uraim, hogy négy ember kell a hordására, mert fehér ezüst a tartalma színültig«. Volt erre lárma, éljen és kézszorítás. A magnum áldomás négy napig tartott. Balogh akkor ismét, visszament a nyúlási állomásra — rókát lesni. K—t,. elszunnyadt a mozgolódók sokasága, d» ugy látszik nem aludt el örökre az államosítás ügye. Nem vagyunk hivei a mindenáron való államosításnak, nem vegyünk hivei annak, hogy kényszerítő ok nélkül államosítsuk iskoláinkat. Feltétlenül államosítás mellett foglalunk állást az 11 esetekben, a midőn a községek sokoldalú teher mellett az iskolai kiadások fedezetére nem bírnak más alappal, mint, a községi adópótlékkal.. A község szervezetében maholnap annyi a megfizetni való, hogy az adózók fejüket hajtogatják, ha adófizetésre kerül a sor. 40, sőt néhol több percent a községi adópótlék. Varosunk sem dicsekedhetik azzal, hogy kilátást, nyújt, a pótadónak lejebb szállításáról. Elmondhatjuk mi is azokkal a városokkal együtt, ahol a kultura anuyi anyagi áldozatot követel háztartásunktól, hogy már tovább nem birjuk. Tiszta magyar fajnak, tiszta magyar város polgárainak anyagi érdekeiről vaa szó. Meg kell az ilyeu helyet, a magaa kormánynak menteni a súlyosbodó gondoktól, legegyszerűbben az által, hogy iskoláit vegye állami kezelésbe. Moudom, néhány éve, 2000 korona különbözet akasztotta meg a tárgyalásokat. Voltak akkor is olyan előrelátók, jósolók, akik fennen hirdették, hogy még sokba fog ez kerülni a városnak. Azóta az ismétlő iskolások tanítása, egy rendes tanítói állás szervezése, legujabbau a segédállások megszüntetése, a drágasági pótlók kiutalása ujabban beállított községi szükséglet. Ezekre neui lett volna szükség a község részéről gondoskodni, ha az állami vezetés, átvétel sikerült volua. Ezen túl vagyunk. Jogász nemzetnek drága a joga. A jog olyan furcsa természetű, hogy ha elveszítjük, meg nem találjuk. A jogból azonban még az iskolát sem tarthatjuk fen. A polgárok veritókes munkája teremtheti meg a község szükségleteinek fedezetét. A legnagyobb elismeréssel kell adóznunk városunk vezető férfiainak, hogj egyéb kívánalmak dacára is, iskoláinkról, tanítóinkról sem feledkeznek meg. Elismerés illeti azokat, akik kezdeményezik iskolánk javára, tanítóink jobb megélhetési viszonyaira vonatkozó megajánlásaikat. Mégis érezhetjük kivétel nélkül valamennyien, hogy tanítóink fizetés-* nem áll arányban a drágaság emelkedésével, nem. áll arányban a hozzá hasonló képesítésű, más állami hivatalnok fizetésével. Ennek is ki kell forrni magát. El lehetünk rá készülve, hogy a tanítói fizetésnek ujabb emeléséről beszéljünk és teg3'ünk. Társadalmunknak ez az osztálya nem követel, nem agitál ; szürke sorsában megnyugodva, egy jobb sorsra érdemes tanítói kar jövőjének reményében buzgón teljesíti kimagasló hivatását. Neküuk kell azon fáradoznunk, hogy a mindennapi ken3'órkereset gondját vegyük le tanítóink vállairól, hogy abban az iskolában, ahová legdrágább kincsünket, gyermekeinket bizodalommal küldjük, a nevelés-oktatásnak szenteljék teljes erejüket. Még akkor is mi leszünk hálásak, mi, akik tanítóink nélkül gyermekeink jövendő boldogulásának alapját, oly szilárdan meg nem vethetnők. Nem szabad kicsinyes dolgok miatt a lényeget, elhanyagolni. Ne fokozzuk kívánságainkat az iskolai épületek kiegészítése körül. Iskolánk összehasoulitva az ország más iskolaival, épület dolgában is kiállja a versenyt. Fiúiskolánk, leányiskolánk jól el vannak helyezve. Államosítás esetén, hiszem — hogy a hitközség áldozatkészsége meg nem inogna. Az államnak is szívesen átengedné azt az épületet, amelyben a leáujiskolá nak 1870 óta otthont ajánlott, fol a közÓvjuk Téli ruháinkat, szőrméinket, függönyeink és szőnyegeinket moly-kár és [Cg I por ellen, melyet ugy érhetünk el, ha azokat Schweiger Sáqdor njolgkáf elleqi ® 1 iqfcézefeébe qgári gondozásra adunk, hol azok igen jatányo^ árért biztosan Ieszqel^ goqdozva.