Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-03 / 49. szám

2, BALATONVIDÉK 1905. november 19. Ezt érzik Tiszáék is. Azért nem is rukkolnak elő kész programmjukkal. Ne is. Pakkolják hát csak össze s küldjék el Bécsbe, vagy akár Lon­donba a Brittisch-muzeum számára Festetics Tassilo gróf a ki­rálynál. Festetics Tassilo grófot — irja a Budapesti Hírlap — mult osütörlökön a királj magánkihallgatáson fogadta. A ki­hallgatás a személye körüli miniszterséggel volt kapcsolatban. É tárca betöltésére ugy anis Festetics Tassilo gróf van kiszemelve. Szó esett a kihallgatáson Festeticsnek előzőleg liomoregiusi megbízatásáról is. Budapest poli­tikai és arisztokrata köreiben nem tartják valószínűnek, hogj' Festetics Tassilo gróf miniszterséget vállal. Ezzel a hirrel szemben a >Pest.i Napló« jelenti, hogy a kihallgatásnak beavatott oldalról nem je­lentenek politikai jelentőséget s azt hi­szik, hogy a gróf, kit, nemrégiben a király szemé'ye körüli miniszternek emlegettek, családi ügyben járt. a királynál. Kristóffy belügyminiszter legújab­ban ismét, három rendelettel tisztelte meg Zalamegyét, ü. rendeletek a következők : Kristóffy József belügyminiszter leiratot intézett Zalavármegyéhez, amelyben dor­gáló szavakkal leckézteti meg a nevezett vármegyét az árvaszék elhanyagolt ügyei miatt. A belügyminiszter leiratában meg­hagyja, hogy a bajt mentül előbb orvo­solják s a kötelességmulasztó tisztviselők ellen a legcsekélyebb hanyagságért indít­sák meg a fegyelmi eljárást,. — Teg­nap rendeletet küldött Zalavármegyéhez, amelyben hivatkozásai az 1899. évi XV. t,.-c. 167. §-ára, megtiltja a vármegyei hi­vatalnokoknak politikai pártgyülések ösz­szeliivását, és kijelenti, hogy vármegyei tisztviselő ilyen gyűléseknek sem elnöke, sem jegyzője nem lehet és tőlük megbí­zást nem fogadhat el. — Z-tlav«rmegye al­ispánja megtagadta a belügyminiszternek a póttartalékosok behivására vonatkozó ki­rályi parancs alapján kiadott, rendeletek, valamint a behivási hirdet ménj'ek kifüg­gesztését. Kristóffy József belügyminiszter ujabb rendeletet intézett a vármegyéhez, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a behivási hirdetményeket 24 órán belül függesszék ki, mert a póttartalékosok bevonulásának esetleges késedelméért a felelősség a reni­tens vármegyei tisztviselőket, illeti. Letenyei gyűlés. L tényén leg­közelebb nagy népgyűlés lesz több koalí­ciós országgyűlési képviselő részvételével, melyen állást foglalnak a kerület mostani képviselőjének SzüHő Géza dr.-nak kétes politikai magatartása tekintetében. A gyű­lést, k.rületi értekezlet előzi meg, melyet ma tartottak meg. A piac drágasága. Minden nagyobb városban, igy nálunk is, egyre arról panaszltodnak, hogy a pi­acok napról-napra drágulnak. Leginkább a kispénzű emberek nagy tömege közt. hal­latszik ez, kik éppen ugy a piacra vannak utalva, mint a vaskos tárcáju úriemberek kicsiny társasága. Az újságok is egyre a drágaságról iruak, de mind hiába. A papiros védekezésnek mindaddig nem is lesz kézzel fogható eredménye, a mig a hazai mezőgazdaság konzervatív el­méleteken nyugszik és mig a mezőgazda­ság nem ismeri a belterjes gazdálkodást, a mig mindenütt a hazában nem alkotunk zöldség és gyümölcstermő kerteket, a mig olt, hol alkalom van, nem lesznek baromfi­tenyésztő telepek, tejszállitószövet.kezetek, a mig a kínálat nagyobb nem lesz, mint a kereslet. A mi gyenge, konzervál ív gazdálko­dásunk okaiból a bolgár és szerb nép ta­karos vagyont gyűjt össze. Látjuk, hogy a bérelt földért mily összegeket képesek fizetni s látjuk a föld­mivelés legkönnyebb, pepecselő munkájá­val, hogy megtollasodva hagyják itt, ősz­szel a földet, mely nekik egész évre ke­nyeret, öregségükre vagyont, biztosit. Nagy baj, hogy oly helyeken is, hol fogyasztási szövetkezetek állíttattak fel, a népet nem taui'ják meg zöldségterme­lésre, baromfitenyésztésre. E helyett in­kább örömmel konstatáljuk, hogy a belte­lek számba menő földeken is, búzát, rozsot termelnek. A tíz évről-tiz évre összeállított sta­tisztika, örvendetes népesedésről ád bizo­nyítványokat, de fehér holló s/.áinba megy az a jelentés, mely a vidékeknek arról a váltó-gazdasági rendszeréről adna tanúsá­got, melyet, fennebb említet,lünk. Magya­rán : a népesség szaporodik, a vásárló kö­zönség egyre nagyobb tért foglal el, de a kínálat ma is az, mi 2 - 3 évtized előtt,, sőt a kart* trendszerrel do'gozó iparosok és alkalmi -árusok miatt, a kínálat e^yre­másra fogj'. A kart.el rendszer miatt, eszünk olyau hust, melyben kitörik a fogunk. A kiviteli kereskedelem miatt egész napi ketes )tün­ket adjuk oda egy-egy pár csirkéért, mely egy jól hízott verébnél alig nagyobb. Városunk intézöségének, de a legki­sebb falu elöljáróságának sem volna sza­bad az ily állapotokat megtűrni. Fontos, nagy érdek ez, mely immár hangosan követeli a megvalósítást. Az adózó polgárok egy olyau jogát érintjük itt, melyet valóban élvezni akarunk. S mi azt hisszük, hogy a kenyérkér­déssel foglalkozó, adózó polgárok észszerű jogos óhaja oly világosan beszél, hogy a város urai feltétlenül kezet fognak, a pia" oi mizériák megszüntetésére, a mely im­már állandó témául ot.t ül azokou a verej­tékkel dolgozó, kenyeret szerző családapák homlokán, kik a mostani állapotokat oly régóta tűrik, kik oly régóta haszontalanul panaszkodnak, kik eddig hiába vártak va­lamelyes intézkedést. Jól jegyezzük meg, hogy a polgárok e nagy sérelmén a legsürgősebb feladat segíteni s nem lehet ambíciója egy város­nak, vagy községnek sem, polgártársai elégedetlensége. Ez a városok legszebb politikája és egyben a leghasznosabb is. Mert csak a közintézményekkel megelégedő polgárság képes városát előbbre vinni, minden ügyekben. Krónika. • Zalai Közlöny« a nagykanizsaiak hányi vetiségéről értekezik. Többek közt Ekkor eszébe jutott az öreg Szacs- J vay doktor, Margit atyja, aki még gyer­mekkorában igen súlyos, életveszélyes be­tegségéből fe'gyógyitotta és úgyszólván a halál torkából kiragadta, mert a többi or­vosok már lemondtak életéről. Mikor fel­gyógyult, szülői benső barátságban éltek dr. Szacsvay családjával é9 Margit, aki ak­kor még cseppnyi gyermek volt, sokszor eljött, hozzájuk. Az élet utóbb elválasztotta a két csalodot, és Rózsa immár évek hosz­szu sora óta semmit sem hallót Szacsvay­ékról. Az orvosi hivatást azonban annyira megszerette, hogy orvossá lett és kedves modorával, alapos képzettségével, lelkes hivatásszeretet.ével csakhamar széles kö­rökben megkedveltette magát. Margit, is sokat, gondolt azon estén Rózsára, az egykori Lajcsikára, akivel oly sokszor játszogatott kis gyermek korában. Ugy szerette volna megkérdezni, hogy csakugyan Ltjcsika-e és megmaradí.-e a ré­ginek ? De attól tartott, hogy hátha nem az és esetleg ugy magyarázzák a kérdését,, mintha el akarná hódítani Irénke udvarló­ját,. Ugy tűnnék fel mintha hálátlan lenne Gyenesyék iránt, akik oly jóságosan bán­nak vele. Rózsa dr. a nyári mulatság után sű­rűn ellátogatott Gyenesyékhez. Ilyenkor Margit mindig kisietett a kertbe, hogy ne zavarja a »szerelmes pár«-t. Mert, biztos volt benne, hogy Irén és Rózsa dr. sze­retik egymást. Megerősítette hitében az is, hogy Irén egyik régebbi udvarlója, Náday Géza ügyvéd, aki ezelőtt mindennapos volt a háznál, azó'a nem jött többé, ami­óta Rózsa dr. ndvarolt Iréonek. Gyenesyné egy napon igy szólt az urához: — Kétségbe vagyok esve a leányok miatt, Miud a kettő soványodik és egyre sóhajtozik, mintha betegek lennének ! Iréu másnap csakugyan ágynak esett. Gyenesyné aggódni kezdett és fag­gatta Irént, hogy mondja meg mi az oka szomorúságának és hervadásának. Irén le hangoltan felelte : — Olyan az éti kedélyem, mint az a sötét felhőtömeg, mely éppen most tor­nyosul az égen. Félek, hogy vihart hozva, szétrombolja égés/, életemet. Anyja megnyugtatta : — A felhők nem veszedelmesek. Meg­erednek és eső utáu újra derűs az égbolt. - Talán szerelmes vagy Irénkéin ? Irén szomorúan vallotta be, hogy ö bizony szerelmes. — Rózsa doktorba ? Irén tagadólag rázta fejét. — Hát kibe? Künn megeredt az eső és Irénnek zokogásba fúlt a szava, Alig derült, ki azonban, Náday Géza mintegy a gondvi­selés különös rendeléséből — lehet, hogy az egyszer Irén anyja játszt.a a gondviselés szerepét — hirtelen előkerült és ünnepé­lyesen megkérte Irén kezét, A boldog szerelmes pár sietett. Mar­gittal közölni az eljegyzés hirét. Margitka ámulva hallgatta ós meg nem állhalta, hogy Irénnek fülébe ne súgja a kérdést : — Es Rózsa doktor ? Irén egyszerre megértette kis test­vérkéje betegségéuek okát és elgondolta, minő aranyos lélek ez a Margit. Szerelmes Rózsába és képes lett volna inkább meg­halni, semhogy neki fájdalmat okozzon. Össze-vissza csókolta az áldott jó lelket és vissza9Ugt.a : — Az a tiéd lesz ! Margitka láthatóan jobban volt, mi­kor Rózsa dr. odalépett betegágyához, Ró­zsa ekkor már hallotta Iréntől, hogy Mar­git szereti és ez boldogsággal töltölte el. Hisz ő is szeret e, de nem közeledhetett hozzá, mert Margitka mindig -lfutott előle. Homlokon cs-óolt.a az édes leánykát, ezzel adva gyöngéden tudtára az érzelmeit. Margitka szomorúan suttogta : Ah milyeu boldog vagyok ! Jaj Istenem, ha meg kell halnom ! — Dahogy halsz meg ! Neked élned kell ! Édes atyád megmentette az életemet a te számodra, én megmentem a tiédet az én számomra. Ii© g f i n omabb uriruhák, legtartósabb libériák mérték szerint készülnek SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.

Next

/
Thumbnails
Contents