Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-26 / 48. szám

2, BALATONVIDÉK 1905. november 19. nával emelkedik a fa ára? Mi lesz a szegény emberrel, ba már a középosztály is igy jajdul fel, ki pedig mérsékelni tudja haugját ? ! * Városunk ügyes-bajos dolgai közt elsőrendű font.osságu a fakérdés. Megoldását nemcsak az sietteti, bogy nélkülözhetetlen czikk, hanem RZ is, hogy az anyagilag kevésbbé tehetőseket, sőt, mondhatjuk, a szegényeket sújtja legiukább. Ezért minden alkalmat és módot meg kell ragadni, hogy a szükséges tüzelőanyagot minél olcsóbban és minél könnyebben lehessen megszerezni. Ha valamely, fát nem termő vidékről lialluuk panaszt, vigasztalódhatunk a kö. rülmények mostohasága miatt; de mikor fában dus környék lakója emeli fel szaváf, sokkal mélyebben kell a hiba forrásának lenni, mintsem a könnyen vizsgáló szem Játja. Keszthely környéke évtizedekre biztosító dus erdőségekkel bír. EH mégis nehezebben szerezhető ,be H fa, mint a legkopárabb vidéken. És drágábban, mint a viszonyokhoz képest, a fővárosban. Okát keresve, könnyen megtalálhatjuk ezt,: Mig másutt, bárki vehet a nagyban termelőtől, vagy pedig több kereskedő közvetíti az eladást, itt mouopolizáltatják a fát és ugy kezelik a közönséget, mint a dollárok országában a mindent, kizsákmányoló trösztök. Ott is az alkalom kihasználásából keletkeznek a dollár királyok, mint itt az elbizakodottságukban határt nem ismerő O f kereskedő-királyok ; kik meg se varva a leendő végleges absolutisinust, absolut uralmat g3'akorolnak a megszorult szegény lakosságon. Nagy baj, hogy az urodaloui n«m jár el helyesen, mikor a faüzérkedést, egy ember kezébe adja; mivel, a mai lelketlen pénzhajhászat konkurencia nélkül nagyon is hajlandó a közönyt! kizsákmányolására. Ha ellenben többen vállalkoz hatnának fakereskedésre, a kö'o-önös versenyzésben a közönség jönne ki legjobban. Sohasem óhajtom én, hogy egy kereskedő fáradtságáért, anyagi áldozataiért, ne részesüljön bizonyos haszonban, de mikor e jövedelem túllépi a polgári hasznot, a fi gyeimet nagyon is fel kell hivni a további következendőkre. Es itt nagy szerepe lehetne az elöljáróságnak. Példát vehetnének a budapesti magistrfttustól, mely, mikor látta, hogy a mészárosok telhetetlensége a közönséget az általános elégedetlenségre vezeti : hatósági mészárszékeket állíttatott, fel. Nem kivánom e példa utánzását.. Soukal szegényebbek vagyunk, minthogy üzleti vállalatokba bocsátkozhatnánk, de arra már csak figyelni kellene, vájjon a megrendelt fa mennyisége megüti-e a mértéket? Nem hiszem, hogy Keszthely városban egyetlen favevő ne panaszkodnék az öl kicsinysége és az ár horribilis nagysága miatt. ^Hol és mi módon győződjék^ meg ? Állíttasson osak fel a város egy nyilvános mérleget, hol a vevő uéháuy fillérért, meggyőződhessék a teljes mennyiségről, mily máskép fognak a vevőkkel elbánni ! Már a tudat, hogy meggyőződhetem, megnyugtat,ólag hat; de viszont, a kereskedőt is igazságosabb eljárásra kényszeríti. Tegyük fel, bogy mindben ajánlatok kivihetetlenek volnának. Tegyük fel, hogj' a pauaszló közönség szavát, nem hallgatná senki meg ; tegyük fel, hogy az elüljáróság minden belátás dacára nem intézkednék; hol vau a közönség? Vagy elég, ha kesereg ? Hát annyira magába tudja rejteni elégedetlenségét ? Hibásnak tartom a közönséget annyiban, mert nem áll össze ós nem igyekszik szükségletét a helybeli piac megkerülésével, idegen helyről beszerezui ós igy mintegy a bojkott terére lépve, ha határtalan önhittséget lát, ! Keszthely körül sok erdőség van, honnan a szállítás nem drága ; de ha a keszthelyi árial egyenlő volna is, a mérték talán pontosabb lenne. Azért, ha nem is hibáztatom a kereskedőt, hibáztatok mindenkit, ki meg vau győződve a más árak és helyzet tarthatatlanságáról ós nem tesz semmit. Itt, pedig tenni kell valamit ós minél előbb ; nem mint mindennel szokás, későn. A zöldelő tavasz, a melegítő napsugár feledteti velünk a tél zordonságát. Ma pedig a hőmérő hideg időről tesz tanúbizonyságot, ma tegyünk tehát valamit és nem idömultával. Jöjjünk össze, beszéljük meg a saját érdekeink megvédésének módját. Csak egyetlen egy bátor ember kell, ki a dolgot megkezdje és biztos az eredmény. Egy egész város lakossága lesz pártján. Addig is szóljunk e tárgj hoz. Vitassuk meg tollal. En megkezdtem, szeretném látni és kivánom a folytatást. Hatósági mészárszéket! A has drágaságáról, a nép nyomoráról, a középosztály teiiyődéséről bizonyára nem kell beszélnünk. Nem kell arról sem írnunk, hogy a mindennapi kenyér meg szerzése mily határtalun gondot ad mindannj'iunknak s ha fáradságos munkánk után felvettük robotunk bérét, bizony-bizony alig telik a belevő falatra. Nem telik, inert a. közönség tótlenül nézi, hogy mint, dolgoznak az ő érdeke ellen, nem telik, mert miattunk akár a házunk ablakát is kivehetnék. Erezni fogjuk, hogy kutya hideg vau, de miért ? Arra bizony nagynehezen tudunk majd megfelelni. Epen igy vagyunk a nus drágaságával is. Sopánkodunk, siruuk, hogy igy meg ugy nem telik már húsra való, mert olyan méregdrága, akárcsak az orvosság. Dehogy a bajnak a forrását kutatnók, az bizony eszünkbe se jut. Több vidéki város megnyitotta az első hatósági mészárszéket s a dicsérendő példát követték Kolozsvár Arad stb. mindenütt kitüuően bevált az uj intézmény. Miért ? Azért, mert a halósági mészárszékekben a marha- és sertéshúst sokkal olosóbbau adják, mint a többi mészárszékber. A népuek azonban ez is drága. Mondhatjuk, hogy a napszámos osaládja s a közép osztály ünnepet, ül, ha jólakhat.ik hússal. Sokan üti ti, szidják a mészárost. Mert ki is volna a hus drágaságának az oko zója, ha netn más, mint a mészáros Összeálltak ketten-hárman, hozzájuk csatlakozott a város többi mészárosa s megszületett a — kartell. Igaz az, hogy ró-zben a kartell, a mészárosok érdek-szövetsége okozza a hus drágulását, de jó részben hozzájárul mezőgazdaságunk egyik fontos tényezőjének ellinnyagolása. Nem törődünk a legelőkkel s minden talpalatnyi földet — a nemeteket utánozva s jegyezzük m-g mindjárt, hogy elég helyt lenül és rosszul utánozva— mezőgazdasági célokra használunk fel. A legelők mind összébb és összébb vonulnak, a gulya és csorda a kicsiny terüleien meg nem élhot, ezt belátja — fájdalom későn ! — a rosszul gazdálkodó főldmives is s akarva, akaratlan abbanhagyja az állattenyésztést, egyik fontos jövedelmi forrását. Az élelmes idegenek ezt észre is veszik, behajtják ezerszamra a barmot, a sertést ós meggazdagodnak a magyar nép, a szegény nép fi Ikrein. A hus drágaságának egyik legközvetlenebb, de éppenséggel nem a legelső és legfontosabb oka a tavalyi takarmányhiáuy. A szegény ember, a kisgazda 2—3 barmának nem tudott elegendő takarmányt adui, mert, annak ára oly magasra szökkent, hogy többe került volna a takarmáuy. mint az ár, melyet magáért a baromért kaptak volna. EÍ az egyik ok, mely mindannyiunknak szemébe ötlött. A másik okról már föntebb is megemlékeztünk Ez a foutosabb és az igazi oka a hus drágaságának s előidézője a takarniányhiánynak. Ha gondoskodnak legelőkről, lesz takarmányunk is s barmainkat sem kell időnek előtte eladogatni. Fontos kívánni valónk az állattenyésztés fölleuditése érdekében és aunak a szokásnak a m-ghonositása, hogy az egészséges marhának nyolc hetes korán tul és hároméves korán alul való levágását egyáltalán tiltsuk el. A hus drágaságának egyik csökkentő eszköze a községi legelök meghonosítása. Amíg ezt a célunkat el nem érjük, nyissuk meg mi is a hatósági mészárszéket, a városi tanács legyen rajta, hogy mindenfajta nehézségtől, akadálytól óvja meg ennek az intézménynek az életbeléptetését. Igyekezzék azon, hogy a marha- és sertéshúst is olcsón mérhessék ki a hatósági mészárszékekben. Ott végezzük, a liol kezdtük : Hatósági mészárszéket ! Veritas. Krónika. Drágaság miatt panaszkodnak a családok. Drágul a tojás, a hus, zsir, zöldség-, fa, tej. Emelkedik a kiadás minden ágban. A földművelő osztály terményeit drága pénzen értékesíti Az iparos és kereskedő osztály fölemelte ezért munkája bérét. Csak ép a hivatalnok osztály az, melynek jövedelme a nagy drágasággal nem emelkedik. Pedig ép annak helyzete a legnehezebb. A vagyonos osztály könnyen kibírja a drágább életet is. A szegény pedig csak keresztül nyomorog rajta. De a hivatalnoki kar a legtehetetlenebb evvel szemben. Fizeiésiiket nem emelik a drágaság miatt. Főnökeik nem igen sietn-k a drágasági pótlékkal. Pedig ugyancsak elkélne. Kii önösen igy a tél közeledtével. Meleg ruha a családnak, fa beszerzése, az éléskamra megtöltése, miud-mind tengersok pénzbe kerül. A^oukivül állásához képest a jótékonyság iráut is van kötelezettsége. Mindennek eleget tenni igen nehéz feladat, e nagy drágaság mellett. S ha már a közügyek legfőbb vezetői nem segiteuek ez állapoton, tegyen valamit a város. Mert — a jelenlegi drágaság nem a viszonyok természetes következménye. Lám a szomszédos Kaposvár, tudott a bajon segiteui. A husárusok következetesen fölfelé vitték a húsárát s vuive! ez nékik annj'ira kedves foglalkozásból sehogysem akartak enged,n", állitotr, fel a város maga mészárszéket S ezzel megtalálta a husdrá^asá.g egyedüli orvosságát.. A helybeli állapotok miatt is elkélne ilyforma cselekedet. * * * Bercik Árpád miniszteri tanácsos, az országos irodalmi és közművelődési szövetséghez indítványt, adott be, a melyben ajánlja, hogy a szövetség szólítsa fel a hatóságokat, hogy ne vásároljanak oly könyvLegfinomabb uriruhák, legtartósabb libériák ,...••,••.•.,.•„•

:.:.....: mérték szerint készülnek r r SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. r Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.