Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-12 / 46. szám

1905. november 12. BALATONVIDÍIK ő. fokozatos elkészítése, világítás, vízvezeték megteremtése, tervszerű fásítás a város utcáiban, a balatoni parkban, a tó mellé­kén, a m*ly városunk belső és tóparti szépségét ragymértókben előmozdítaná. Ezekhez felesleges is mondanom: pénz, pénz ós ismét csak pénz kell. De kell hozzá egy a társadalom kebeléből önként, alakult szépészeti szakbizottség, mely a polgárság által készséggel áldozott fillérek­ből, egy évente elég tisztességes össztg felett rendelkezve — a város szépítését a neki nyújtandó anyagiakhoz mért aráuy­bau és a inai haladó kulturával lépést tartva célul tűzi ki. Az »Otthou«-kör szépészeti és jóléti bizottsága e tekintetben kellő szakférfiak­ból megalakulva — városunknak készség­gel rendelkezésére állana. Most már osak az lenne a fő, hogy városunk jól felfogott érdekéből folyólag eme szakbizottság működését figyelmébe méltassa. Parancsolja mindannyiunknak az e­gyelértés, testvériség érzete által sugalt igaz jó magyaros és hazafias érzésűnk annak kidoinboritására, hogy erre folyto­nosan fejlődő városunkban nagyon is szűk­ség van. Tömörüljünk színűnket megkérdezve e magasztos cél megvalósítására. Tehetségűnkhöz képest nyissuk meg erszényeinket, hogy az »0tihou« kör szé­pészeti bizottságát magasztos céljainak elérésáben erkölcsileg ós anyagilag se­gélyezzük. Mutassuk meg, hogy városunk igenis akar haladni, sőt polgársága a jó és hasz­nos dolgokért nemcsak lelkesedni, de anya­gi erejéhez mérten áldozni is tud ! Berger Károly Xiajos. A keszthelgi m. kir. gazd. tanintézet szőlőszeti kirándulása. Festetics Tassilo gróf ur 0 excellen­tiájának gyönyörű keszthelyi uradalma, a tulajdonos kegyességéből nyitva áll a gazd. tanintézet hallgatósága számára, hogy a gazdasági gyakorlat szövevényes üzemé­ben tanáraik vezetésével tapasztalatokat gyűjtve ismerete't gyarapítsa. A taninié­zet ezen kínálkozó ritka alkalmon kapva, az óv folyamán többször fordul meg az uradalom kitűnően vezetett gazdaságai­ban, hol az állattenyésztés, hol az erdő­szet, hol ismét a példaszerű szőlészetet tanulmányozva. Legutóbb, f. hó 4-ón az uradalom diási szőlője szemeltetett ki tanulmányi kirándulás céljál ól, melyben Czakó Béla igazgató vezetésével az összes 13B főnyi hallgatóság és az egész tanári testület vett részt. Ezen ritka alkalomból, midőn nem­csak egyes tanfolyamok, de az egész ta­nári kar és hallgatóság jelenik meg az uradalom területén, az uradalmi tisztikar D ezsenyi Árpád dr. főtitkár vezetésével csaknem teljes számban csatlakozott a ki­rándulókhoz. Szép látványt nyújtott e nagy társaság. A kiránduló hallgatóság Horváth K aroly főszámvevő ós Farkas főkertész kalauzolása mellett a szőlőtőkék közt ha­ladva ép bu zgon tanulmányozták a folya­matban levő szőlömuiikákat, midőn a ki­rándulókat ritka és kellemesen meglepő kitüntetés érte. Festetics Tassilo gróf ur ő excellen­tiája személyes megjelenésével tisztelte meg a kiránduló társaságot. A meglepetés csakhamar örömmé változott és szűnni nem akaró éljenzés hangzott a nemes­szívű szeretett főúr elé. 0 excellentiája szívélyesen üdvözölvén a tanári testületet és tisztikarát, nyájasan közelitett a szőlő­tőkék közt foglalatoskodó hallgatók felé. Az éljenzés lecsillapultával Körmendy La­jos segélyegyleti elnök hallgatótársai ne­vében hódolatteljes köszönetét fejezte ki ő excellentiájának. hogy ezen tanulmányi kirándulás megtartását engedélyezni ke­gyeskedett, lelkes szavakkal emlékezvén I meg az első hazai gazdasági tanintézet I alapítójáról és Kijelenti, hogy az ifjúság soha nem szűnő hálával van ó excellen­tiája magas személye és családja iránt, ki tanintézetünket annyi jótéteménnyel el­halmozta és folyton szivükön hordják az ifjúság érdekeit. 0 excellentiája szívélyes szavakkal köszönte meg a hallgatóságnak személye és családja irányában tanúsított hü ragaszko­dását, a mely legutóbb oly megható mó­don megnyilatkozott; ő is mindenkor szi­ves jó indulattal van a tanintézet és fia­talsága iránt, s valamint mindenkor, ugy ez alkalommal is szívesen látja e szőlőte­lepéu a fiatalságot vendégül. A hallgató­ság örömnyilvánulásainak lecsillapulta után 0 excellentiája még jó ideig a sző­lőben járt-kelt a kirándulókkal, a szőlő felett fekvő szép fenyő-kulturára s egyéb látnivalókra hiván fel figyelmüket, majd szives búcsúzás után a hallgatóság lelkes éljenzése között eltávozott 0 excellentiájának eltávozása után a kirándulókat egy másik kellemetes meg­lepetés érte. Dezsényí Árpád dr. főtitkár a társaságot magas ura nevében vacsorára hivta meg, a szőlőtelepen levő kastélynak nevezett régi szép és tágas hajlékba. Négy nagy asztal csak ugy görnyedt a sok étel és ital alatt, valóban fejedelmi lakoma volt ez, a mely szerény vacsorának volt jelezve; a jobbnál jobb ételek beláthatat­lan sora következett egymás után és a tüzes diási borok csakhamar lángra lob­bantották a lelkesülést, mely folyton meg­ujulva a Nagyméltóságú házigazda és ma­gas családja iránt való hálaérzet és ra­gaszkodásban nyilatkozott meg. Több szép felköszöntő is hangzott el. De^sényá Árpád dr fótitkár a tanintézet taná.rte-tülelót és hallgatóságát éltette, kü­lönösen azon hűséges, szeretetteljes ragasz­kodást hangsulyo/va, melyet a tanintézet s annak hallgatósága mim'en adandó al­kalommal a grófi család irányában tanú­sít. Czakó Béla igazgató a gróf ur 0 excellentiája és családjára mint taninté­zetünk magas pártfogója- és jótevőjére ürítette poharát. Azután még egész sora következett a szép felköszőntőknek; a tanintézet zenekara szebbnél szebb nótá­kat húzott és folytonos jó kedvben tar­totta a társaságot. 9 óra tájban e párat­lan kirándulás vé^et ért 0 excellentiájának azon felette meg­tisztelő kegyessége, hogy a gazdasági tan­intézet hallgatóságának alkalmat nyújtott egy felette tanulságos kirándulásra és hogy magas jelenlétével is kitüntette a kirán­dulókat, feledhetlen emlékül marad bevés­ve a jelenvoltak szívében és főképen a tanintézet hallgatósága csak azzal lógja meghálálhatni Ö excellentiájának ezen ke gyességét, hogy mindenkor féltékenyen fogja megőrizni azon nagy tiszteletet és ragaszkodást, mellyel a magas család és jelenlegi feje iránt mindenkor viseltetni szerencséjének ós kötelességének ismerte S. P. Krónika. • Közönyt. Valóban pompás magyar »zó- A kik megalkották, bizonyára nagyra is vannak vele. Bár azzal, mit tartalma kifejez, nem igen lehet dicsekedni. E szó­nak nem is nyelvtani alakjával akarunk foglalkozni. Elvégzi ezt helyettünk vala melyik Nyelvőr, vagy akárki más. Sitno­nyi Zsigmondtól le Tóth Béláig. Csak tar­talma miatt vesszük tollúnkra. Mert sokat jelent e szó. Igen sokat. A köz iránti kö­zömbösséget, nemtörődömséget, a közálla­potok, közügyek elhanyagolását, az em­berbaráti, kulturális egyesületek tel nem karolását s azt, a temérdek bajt, vesztesé­get, mi eaek nyomában jár. Mindezt kife­jezi ez a szó. S mégis oly gyűlöletes. Hangoztatása annyira kellemetlen némely fülnek. De ezen nincs mit csodálni. A ma­gasztalásból, dicséretekből — igazán bá­mulatos — mennyit elbir az emberi test. Nem görnyed meg alatta. Sőt minél töb­bet raknak reá, annál inkább kiegyenese­dik. De ha géucs éri, vagy — bocsánat, sokat mondottunk — osak gyönge kis fi­gyelmeztetés, avagy csak 9 szó : közöny, rögtön fölszisszen. Nem tetszik néki. S mi mégis e szónak szenteljük e heti Króni­ká nkat. Hadd lássuk, hol ütötte fel fejét. . . * * * A város képviselőtestületében termé­szetes, hogy itt kell keresni legelőször is. Ha van közöny, azt mindig is ott lehet legelőbb megtalálni, hol fontos dolgokról leune szó. Hol sok-sok embernek, egy egész városnak ügyét intetik. Végig kell csak nézni egy képviselőtestületi gyűlés képét, A tagok nagyrésze a gyűléstől tá­vol. S akik megjelennek, azok sem hal­latják nagyon szavukat, Mindig ugyan­azok a felszólalók. Szinte állandó tag van. kiszemelve a felszólalásokra, Az interpel­latio hálátlan szerepe is majd egy ember vállára ^nehezedik. Csak néha-néha népe­sedik be a terem. Csak olykor szólal meg ott szokatlan hang is. Ha fizetés-emelést kérő irat fekszik a közgyűlés e őt t. Ilyen­kor megjelennek a jó barátok, a patronu­sok. Sőt még szavuk is van. De csak ah­hoz az egy tárgyhoz Ha több pont is van a tárgysorozaton, mit bánják ök. Az őket nem érdekli, minek törjék azon fejüket. Igazán jellemzők az elnöklő városbírónak a legutóbbi gyűlésen a tározó városatyák hoz intézett, szavai, midőn illetőségi ü­gyekre keiült. volna a sor : — Uraim, hiszen igy megint egye­dül maradok ! * * A Balatoni Muzeumot egy időre be­zárták a közönség elől. A nagy közönség az a része, melj örömét lelte az ott, buz­gósággal, szorgalommal összegyűjtött ré­gészeti uép- ós természetrajzi tárgyak szemlélésében, most kénytelen az enyhébb időjárás eljöveteléig ez élvezetről lemon­dani. Ezzel egyidejűleg eltűnik a közön­ség szeme elől az a kis tábla is, mely a Muzeum ajtajáról mintegy mementó-kép­pen tekintett le a belépőre. Ama táblán ugyanis e sorok álltak : Tagja Ön a Ba­latoni Múzeumnak ? S a tábla alatt egy t.aggyüjtőiv, rajta egy, mondd egyetlen egy aláírás. A sok száz látogató közf, kik pe­dig a Muzeumot díjtalanul látogathatják, osak egy akadt, ki ezt a szép, nemes, kul­turális egyesületet támogatni óhajtotta — évi két koronával. S ha még hozzávesz­sziik azt is, hogy városunk lakói közt olyanra is akadunk — nem is egyre — kik a Muzeumot belülről még sohasem látták, akkor az olvasó meg fogja engedni, hogy ez állapot illusztrálására csak egy kifejezést használhatunk: közöny. * Néhány óv előtt, az ország fővárosá­ban jótevő egyesület, a Tüdőbetegek Sza­natóriuma alakult. Az egyesület magasz­tos emberbaráti célt tűzött maga elé. Az emberi élet egyik legveszedelmesebb ellen­Nége — a sorvasztó tüdő vésztől megmen­teni, a kiket, lehet. Budapesten a királyi család tagjai és a főun világ máguá3 asz­szonyai buzgólkodtak ós buzgólkodnak máig is a Szanatórium ügyéért. De, hogy az egyesület működése minél áldásosabbá váljék, a vezetők a vidéki városok urasz­ss-.onyaih .oz fordultak. Lelkes felhívásokban kérték nemes segédkezósüket támogatá­sukat. Hogy e felhívás mily eredménynyel járt, mutatják azok az arany medalionok, miket Auguszta királyi hercegnő, az egye­sület védnöke juttatott több, városunk környékebeli úrasszonynak — buzgóságuk hálás elismeróseül. Igazán sajnáljuk, hogy nem városunk hölgyeit érte e magas ki­tüntetés. Nem hinnők, hogy e magasztos célú intézmény iránt js közönyt tanúsíta­nának. Legkivált a nők, kik a jótékony­ság gyakorlásában mindig is előljártak. * * *

Next

/
Thumbnails
Contents