Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-29 / 44. szám

BALATONVIDÉK 1905. november 12. irodát is vezetni köteles, panaszokat átveendi stb. 9. A telep világítására a bizottság azon óhajának adott kifejezést, liogy a vízvezeték hajtóereje egyúttal egy ideiglenesen felállítandó dinamógép üzemére is felhasználtassák, vagy ha ez nem volna lehetséges, addig, mig az általános villámvilágítás létesíthető lesz, acitelénnel volna a telep megvi ágitandó. A kiírandó pályázatban a világítás kérdése megoldást fog találni. A képviselőtestület belátva a bizottság reális és körűitekintő gondolkodását egyhangúlag és nagy lelkesedéssel hozzájárul a bizottság összes javaslataihoz. Miután a fürdőpéuztár a jövőben városi kezelésbe megy át, Lénárd Ernő indítványára az eddigi kezelőnek, Uiluiaim Vencelnek a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet. szavaz ama lelkiismeretes kezelésért, melylyel a fürdő pénzügyi egyensúlyát fentartani és oly nevezetes összeget megtakarítania sikerült. A javaslatban emiitett világítási kérdéshez Schvarcz Zsigmond dr. szólott, hozzá. Hatalmas, érvekben gazdag beszédében a villám világi

1 ás mielőbbi bevezetését, sürgeti. Ugy városunk, mintfürdőnk emelésének egyik első kelléke a jó és célszerű világítás. Többek hozzászólása után a képviselőtestület, — mint már máskor is tette — elhatározta, hogy foglalkozni fog a villám világítás házilag leendő berendezésével. Végül a képviselőtestület köszönetet mond a fürdőbizottságnak buzgó munkálkodásáért s a helyi lapoknak, melyek több üdvös eszme felvetésével nagyban megkönnyítették a bizottság munkálkodását. Néhány illetőségi ügy gyors eliulézése utan elnök az ülést bezárta. Krónika. Miről napok ót.a folyt a szó, mit kiváűcsiau várt városunk apraja-nagyja, immáron megtörtént. De emléke nagyon soká fog élni azoknál, kik a gj'önyörü látványt végig szemlélhették. Mert valóban fejedelmi fény és pompa keretében foij't. le az esküvő. A szebbnél-szebb, a fényesebbuélfényesebb toilettek, a követségeknek és a különböző katonai fegyvernemeknek cifra és csillogó egyenruhái, a díszes magyar ruhák, melyekhez méltó keret volt a kocsisok böujju csikós ruházata. Hát még az a kedvesség és bájosság, melylyel a menyasszony a közöuség ovációját az egész uton fogadta. Az volt még csak a legelragadóbb. Clou ja volt az a fényes és csillogó pompájú menetnek. S hogy a közöuség nem tudott betelni eme elragadó látvány nézésével, azon nincs is mit csodálkozni. Ilyenben nem mindennap lehet része kisvárosi közönségnek. De még a fővárosiaknak sem. * * * Megint a Festetios-s/obor. S ha kell harmadszor, sőt negyedszer is. Mindaddig, mig csak szavunknak foganatja nem lesz 8 a szobron esett csorbát a községi elöljáróság ki nem köszörüli. A mult hét csütörtökén elvonult a grófi család a szobor előtt, a sok főúri vendég is bizonyára megszemlélte Georgicon alapitójának ércalakját. S vájjon mit gondolhattak azok magukban — látva a megcsonkított szobrot, a gólya nélküli grófi ciuiert s a sarló nélküli marokszedő gyereket. A szobor megsértője már rég lerótta büntetését. Sőt megkerültek a letört szobordarabok is. És u szobor még mindig megcsonkítva áll a főgimnázium előtti térségen. Ugyan, mivé lett a városnak a szobor leleplezésekor tett fogadalma ? Beállt tán arra a praeseriptio temporis ? Hogy a szobor mielőbb visszanyerje eredeti alakját, azt megköveteli Festet.ios György gróf nemes emléke, megkívánja a szobor felállítására adakozók serege, meg a szépérzék s a város részéről az illem s a kötelesség. De mi leginkább fontos: a fogadalom. »Ha mi nem tennők mindazt, mi egy vállalkozó-társaság erejétől telik, az csakugyan a legvélkesebb gondatlanság lenne tőlünk s utódaink méltán átokkal sújthatnának bennünket.« E szavak egy kiváló városatya ajkáról hangzottak el nemrégiben, midőn a városházán a balatoni fürdő bérbeadásának eszméjét megpendítették, sőt ez irányban indítvány is lett benyújtva. Valóban súlyos szavak ezek. S ha e kijelentéssel egyetértenek a képviselők — mint, a hogy tényleg is egyetértettek — hát ez még önmagukra kimondott keméuy ittlét is. S bár mi helyeseltük e kijelentést. — mégis tartottunk tőle. A mult tapasztalatait szemlélve féltünk a »!egvét kesebb gondatlanság c tói. Ugy véltük, mintha már az »utódok átka« is fülünkben csengene. S csak egy kis jóakarat, a közügy iránti buzgalom és egy rövid óra kdllett ahhoz, hogy minden rémkép sz^rtefoszoljék. Most, már nem kell tartani sem a vétkes gondatlanság boszüjától, sem az utódok szülte átoktól. A közgyűlés végre megemberelte magát. A bizottságoknak házilag űzött gyártása helyett a cselekedet, mezejére léptek. Nem kutatjuk, vájjon a fent idézett. ítélet bekövetkezésétől féltek-e városatyáink vagy szavunknak lett foganatja. Mindegy. Fő, hogy végre komolyan a munkához láttak. Bármi legyen is a cselekvés mozgató ereje, akármely körülmény is hozta létre a városi közgyűlés legutóbbi határozatát, mi azt, mindenképpen szükségesnek, helyesnek, hasznosnak és dicséretre méltónak találjuk. * Igazáu éidekes gyűlés volté hó 21-én a városházán. Mintha csak ott a közgyűlési teremben hirtelen valóra vált volna az a sok szép álom, mit évek óta szövögettünk fürdőnk körül. Szinte láttuk a nagyszerű fejlődésnek indult fürdőnket, mint ezer meg ezer ember tolong a vízparton a kellemes illatot szóró, pompázó virágágyak körül, bámulva a magasra törő szökőkutak vizsugarait, s hallgatva a zeuepavillonból kiáradó muzsikát. Látni véltük a jó kedvet s örökös vigságot, hirdető plakátokat, a védett helyen játszó gyermeksereget és sok ilyesfélét. Mindez elvonult szemünk előtt, midőn egymásután hozták a városatyák az üdvös reformokat.. Alig győztünk velők betelni. Megnagyobbított fürdő, hosszabb sétány, virágágyak, szökőkutak, zenepavillon, vízvezeték, artézi kutak (?). Ez mind meglesz a jövő esztendőre. Aztán meg a villanyvilágítás is — tervbe vau véve. Csupa gyönyör volt a gyűlést hallgatni. Hát, még annak a fináléja, az a remek szónoklat, melyet, a képviselőtestület egy jeles tagja tartott. Mennyi lelkesedés a közügy iránt, mily s .oretetet árult el az a beszéd. Ilj en beszéd osak egy lelkes ellenzékitől telik. A keszthely-vidéki ellenzéki kör még a városházán is büszke lehet az ő — jegyzőjére. * * * Még csak néhány nap s ránk köszönt a temetők ünnepe. A most még sötét és csendes temetőket, emberek sokasága keresi föl s a nirokon a kegyelet s a megemlékezés lángjai gyúlnak ki. Az anya, a hitves, a gyermek, a testvér, a jó barát, mind a temető felé veszik utjukat. Fölkeresik a drága halottat, hogy elbeszéljék néki panaszukat, bánatukat. Mindenki visz magával koszorút, vagy egy kis virágot, hogy rászólja arra a földre, mely azt az elporladt testet takarja, mely az ő lelkének oly drága kincs, mely az ő életének mindene volt. S a fájdalmas megemlékezés s a keserves panasz hangja mellől bizonyára most sem marad el az ily alkalommal szinte már szokássá vált zaj, lárma ... Oh ti búslakodó lombok, illatos virágok s ti fájdalmasan égő mécsesek, tudjátok e, hogy mily sokan nézik bennetek nem a kegyelet, a megemlékezésnek, csak a fénynek, a pompának symbolumát . .. Kérelem. Zalavármegye törvényhatósági bizoitságanak f. évi szeptember 11-ikén hozott, véghatározata élteimében felkéljük az adózó közönséget: hogy az ősök példáit követve, kiknek az az alkotmányhoz való t.áutorithatlan ragaszkodása, de minden alkotmány és tőrvény ellenes korináuyzással szemben kifejtett ellenállása mentette meg századokon keresztül alkotmányunkat, önállóságunkat, ós függetlenségünket fenti véghatározat alábbi indokait megszívlelni s igaz hazafiságukat, tetteikkel bizonyítva — adóikat a városi pénztárnál befizetni szíveskedjenek, 1. Hogy a jövő alkotmányos kormány a rendelkezésre álló adópénzből hathatósan támogathat

1 legyen 2. Hogy az adófizető polgár az exlex állapot megszűntével hazafia érzületéből keletkezett nagyobb adóhátralék ja miatt végrehajtási zavaroknak kitéve ne legyen. 3. Hogy esetleg az alkotmányvédő luizdtMnbe résztvevő tisztviselők— anyagiai esetleges megrovásával — e küzdelemből kilépni kénytelen ne legyen. Végül auuak megemlítésével, bogy a befizetett összegek a zalaegerszegi takarékpénztárba helyeztetnek letétbe s érce a vármegye felelősséget, vállalt, a városi pénztár pedig róla elismervényt ad kérjük, hogy adótartozásait mindenki a délelőtti óraiban a pénztárnál mielőbb befizetni szíveskedjék. Kaszthely, 1905. október 25. Elölj á.róság. KIEEK. I Bartlia Miklós. Nyugszik már kerepesi uti temetői díszsírhelyen a migyar ujságirás mestere és ékessége. Nem volnánk méltók arra, hogy toilunk csak egy soros hirecskét is összeróhasson, ha a > mesternek < halálát s korai elvesztését igaz magyar szívvel és bensőséges részvéttel meg nem einlit.enők itt. e sorokban. Amit, szivünk érzett, halálakor s mint följajdult sírba szálltakor, ugy őrzi emlékét minden újságíró s hazafi Bartha Miklósnak: a lánglelkü publicistának s minden áldozatra kész hazafinak. De nyugszik immár a jó mester. Legyen nyugodalma csendes s álmodjon szépeket a magyar sajtó nagyságáról, hazája boldogságáról, melyekért, élt és dolgizott. Bartha igaz követőiből nem kerül ki császári sajtófőnök, ugye méltóságos demagóg Vészi ur ? Vagy már megkezdődött, lassan — a hazafias zabszálliiás ? Húszezer császári koronáért érdemes-e a császári táborszernagy lábai elé vágni a tollat,? Mindjárt már is megindult a lapvásár ! Bartha Miklós szelleme ne hagyj el, Csun} a idők következnek. Légy velünk. — Megyés püspökünk Ü nagyméltósága e ÍJó 26 án d. u. 3 órakor fogadta Keszthelyen tartózkodó ós a grófi esküvőre ide érkezett papság tis/.t.elgését, kiknek nevében Dunst Fereno dr. apát plébános üdvözölte a főpászt.ort. Püspök ur válaszában örömét,' fejezte ki a viszontlátás felett és az egymás iránti kölcsönös szeretetet kötötte papjai szivére, továbbá, hogy a jelen válságos időben imádkozzanak hazánk sorsának jobbra fordulásáért. Négy órakor Jáuosí cz. püspök kíséretében látogatást tett Burány Gergely dr. kir. főigazgatónál, ki a tanári kar ólén a rendház bejáratánál fogadta a főpásztort. A főigazgató meleghangú üdvözlő-beszédére meghatottan válaszolt a püspök ur, majd rövid ott időzés után a rendházból kíséretével együtt a vasútra távozott. — Zalamegye tiltakozik. A vármegye t. bizottsága november hó 6-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés tárgyai : 1. a 93.885/B. M. 1905. ' sz. rendelet a katonai beliivójegyek kéz-