Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-15 / 42. szám

IX. évfolyam. Keszthely. 1905. október 15. 42. szám. PolitiKai hetilap. M E G J E L E N I K HETENKINT EGYSZER: V A S Á R N A P. 6 I 8 R K E S Z T Ö P í O F: f K: AlOHIV ATAL. k volt gaxd. taninteeet epületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési utegbizásoka és reklamációkat a .szerkesztőség citnéie kélünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak. Egész évre . . ... IU kor. — Fél évre... . . 5 ,, — „ Negyed évre í ,, 50 , Egyes szám ára '/u , Nyllttér /jetltsora alku szerint. Viaskodas. (*) Megadjuk Istennek ami Istené s a királynak ami a királyé, — de mi is megköveteljük a magunkét. Ezeréves nemzet vagyunk. Erőnket, akaratunkat, szabadságszeretetünket ezer esztendő próbája mutatja. Vérzettünk magunkért s másokért, Viaskodtunk tatárral, törökkel. Védbástyája voltunk a, kereszténységnek s ami ezzel egy: a civilizációnak Nyugat és kelet között. Az ám! Ezt nem kisebb halandó vallja, mint II. Vilmos, a nagy német császár. Ilyennek ismerte föl a magyar nemzetet, ánnak idején a budavári kir. palotájában mondott emlékezetes beszédében. Nem felejtettük el. Ő és ezer esztendő igazolja, hogy nem szolgaságra, hanem szabadságra született s méltó nemzet vagyunk. Nem meghódított, leigázott néptörzs, hanem lióditó nemzet a magyar. Ezt a földet a magyar ősök hódították meg s tartották fönn számunkra. Ehez jogunk van. Ezt megtartani kötelességünk nekünk s mindazoknak, kik nemcsak a hazában és hazán, hanem a. hazáért is élni akarnak. Élni és pedig szabadon, alkotmányosan, mint őseink is éltek. Alkotmányunk nemzetünk akaratán sarkallik. E szerint a megnyilatkozott nemzeti akarat szeiint akarjuk intézni sorsunkat. Ehez jogunk van. Megirig3

relték. Gáncsot vetettek a nemzeti akarat elé. Kijátszották, kigúnyolták azt s mikor gáncs, guny, cselvetés és ármány nem használtak letörésére, erőszakhoz fordultak. Mi más ez a harmadik elnapolás, mint a nemzet képviseletének erőszakos elnémitása. ? ! Amit nem értek el zsebkendővel megkisérlik erőszakkal. Igenis erőszakkal. Kétféle ez ! Erkölcsi és anyagi erőszak! Legyünk igazságosak — eddig csak az erkölcsi erőszakot alkalmazták — a parlament elnémitásával, de nem rajtuk, hanem a nemzet józanságán, önmérsékletén és bölcsességén mult. hogy a durva anyagi erőszakhoz nem nyúlhattak. A hatalom és nemzet eme gigászi tusájában, minttáiogató harsant meg az az ünnepélyes, komoly és méltóságteljes tiltakozás, melyet a nemzet képviselete nevében a nagy Andrássy nagj* fia, Andrássy Gyula gróf az október tizediki parlamenti gyűlésen kifejezésre juttatott. Mementó és óvás ez a képviselőházi tiltakozás. Komoly intelem a . ... nagy társadalmi és nemzeti evolúció közepette ! Az egyedek jönnek s mennek — de a nemzet él. Kormányformák változhatnak, de a nemzet ugyanaz marad. A hatalom elmúlik, de a jog, törvény és igazság megmarad. Meg az a nemzet is, mely ennek alapján áll. Vájjon hát kiket, Batukhán és egy Szolimán, vagy akár Karaffa vagy Haynau ki nem irthatott, meg nem törhetett, le fogja-e törni egy öreg sőt elaggott táborszernagy!? s urambocsá meg 6 drb gyászmagyar ! ? — Erre igazán s teljes bizalommal felelhetjük: >soha!« — Bizalmunkat pedig meritjük a nemz t megnyilatkozott erejéből s az igazságból, mely mellettünk talíüskodik s "harcol mind halálig. — Bizalmunkon nem változtat a magyar főrendiháznak lagymatag siránkozásszerü sajnálkozása sem, melyet Beöthy Zsolt a magyar irodalom nagy tanitója panaszolt el oly ékesszólóan. Felséges urunk jelszavával valljuk mi is, hogy »Bizalmunk az ősi erényben !« Adja a jóságos Isten, liog}

7 ebben az ősi erényben a nemzeti küzdelem ránk váró nagy napjaiban se csalatkozzunk. A BALAT!)NVIDÉK l'AHCAJA. jlz édes anyák. Irta: L. Géza. Wgy-e, a f[i itt so^at szenvedett, JTTi csaf{ lemondott, tűrt és •szeretett, Öröme csöpp és tenger volt a búja : ~.jz előtt nijitva a menmjnef^ ^apuja ? S mennyországodban, ágy-e T^s lenem, legszebb, a legédenebb hehjen Ölében öröf[ gyönyörűségnél^ : Jlz édes anyáig, úgij-e ott élnef{ ? S a legszelídebb, legíiííbb angyafod' Szolgálatukra, úgij-e őt adod ? S az úgy-e érzi, ágy-e tudja : DUerre visz, ítova legtöbbször útja f S beszáll a főidre minden este, reggel, Ddíey is tér sebesen az üzenettel] S este ís azt mondja, mit reggel mondott, — "Á " leányod boldog . . . A sárgarépás rétes. Szereti Kegyed a sárga répás rétest ? Alighauem, ugy van vele, mint én ; soha hirét sem hallottam; pedig létezik ós a kik ismerik, felségesnek is talá'ják, csakhogy kevesen ismerik ; eddig csak egy családot tudok, melyben meghonosodott ; u

t »az a család az, a melyben feltalálták, a minek pedig érdekes a története. Ugyanis férj és feleség, hogy is mondjam ? — nem éppen jó lábon álltak egymással ; egy éve mult már, hogy egymásé lettek, a férj egyre komolyabban kezdett dolgai után látni s azért a feleség gyöngédsége hovatovább alkalmatlanná valt előtte. Észrevette ezt a feleség, hanem, mint alfele asszony, csak azért is forrón szerette férjét, csak tnnál inkább járt kedvébe, csak azt tette, a mivel férjének örömet vélt szerezni, a derék férjet ette a méreg, bár valamivel kevésbbé szeretné ! — Édes életem, mi legyen ma ebédre ? — kérdező egy nap reggel a feleség. — Bánom is én ! Akár sárgarépás rétes! — viszonzá a férj nagymogorván s mivel éppen menőben volt, szépen ott hagyta feleségét, taláu bucsucsók nélkül is. A feleség azonban észre se vette ; az a szó; »sárgarópás rétes« egyenesen a szivébe nyillalott szegénynek. Soha hirét I se hallotta efféle ételnek ; pedig kell, hogy létezzék, külömben, uogy mondta volua az ura, hogy ma azt akar enni ? Annak tehát meg is kell leuni, igen, de hogyan? Ő nem tudja készíteni. Kérdi a szakacsnőt, az csakhogy ki nem neveti ; sárgarépás rétest! Ilyent még a nagyapja se látott! Az asszony dühbe jön, becsapja a konyhaajtót, sírva fakad, no most meg mit csinált ! nevetségessé tette férjét saját cselédje előtt, ha ez azt megtudja ! Azért sem fogja megtudni, azért sem fog szégyenben maradni ! — s elkezd fel és a'á járni, kezdi szopogatni eperajkait, a mi tudvalevőleg ugyanaz a nőknél, a mi a férfiaknál a szemöldök összehúzódása, mély ós erős gondolkodás jele. Tekintete egyre fényesebben gyul ki, arca egyre derültebbé szellemül át, azután kiszalad a konyLába, félreigazitja a szakácsnőt, maga veszi kezébe, tudom én is, mit, elég hozzá, délben hazajön a férj, óheseu, mint, a farkas és elborult] homlokkal, mint — akármely más férj, a ki roszszul érzi magát otthonában. Felszolgálják az ebédet, rákerül a sor a tésztára is, a férj azt is szó nélkül elkölti. — Nos, hogy Ízlett, édesem ? — kérdi a szerelmetes mosolygással. — Nagyon jól ! — volt roá a válasz, ecetes-ugorka arccal, a min azonban a sze-